Szegedi Híradó, 1892. október-december (34. évfolyam, 236-313. szám)
1892-10-09 / 243. szám
Ha már nincs kilátásunk rá, hogy a hadsereg köréből számkivetik a párviadalt és így a polgárok közül is kimegyen a divatból. Magunknak és köztünk elsősorban a Curiának ilyen intézkedésekkel kell azt megnehezíteni, fékezni. A törvény tiszteletére irányzott ilyen ítéletek közmegnyugvást, közmegelégedést keltenek az országban és az azokban kifejezésre jutott fenkölt gondolkozás által mindnyájunkat, jobbakká tesz bennünket s vállvetve sorakozunk a törvény tisztelésének védelmére. Dr. Csere Ede. Beszámoló. Mivel az a legújabb szegedi szokás, hogy a második kerület népszerű fiatal képviselője lehetőleg minden héten beszámol lelkes tanyai választóinak az ország dolgai felől, ilykép fölöslegessé tévén nekik az újságolvasást; bátorságot veszek magamnak én is s egy heti kritikusságom eredményeiről előterjesztem ezennel a mérleget, zárszámadást. Mindenekelőtt konstatálom, hogy a közönség bizalommal viseltetik az új aera iránt, ami a bérletek számottevő szaporulatában nyilatkozik meg. Másodszor jelzem, hogy a rendszerváltozás igazán alapos. Makó kitűnő színész volt, de gyönge direktor. Utódjáról az a vélemény, hogy Somogyi kitűnő direktor, de . . . Ebből következik, hogy Makó tavaly a társulat leglustább színésze volt, míg Somogyi az idén a legszorgalmasabb. A mi véleményünk az, hogy a direktor dirigáljon, a színész játszik. Somogyi okos ember, majd megbékül ezzel a helyzettel. A társulat operetteje erős, a drámája gyenge. Már az első héten műsorváltozás, szerepcsere s más efféle kelletlen apróság zavarta meg a jó hangulatot, ami mindarra int, hogy a direktor álljon a helyére s vaskézzel ragadja meg a színház gyeplőit, amelyeket a fegyelmezhetetlen színésznép százfelé húz, ha nem érzi, hogy féken tartják. Meginterviúvoltuk egyik helybeli államférfiunkat az aggasztó helyzet igazi mivolta iránt. A kérdezett jeles egyéniség rendületlen nyugalommal felelte tudakozódásunkra: — Erős a hitem, hogy soha sem leszminiszter-válság». Tanúm reá Zombory szenátor. P D. Rémársi kerek halom. — Irányi Dezső rajta. — fFolytatás.) De lesz-e erő, mely a gonosz Gáti Istvánt rá fogja birni, hogy ne akadályozza a gyermekek boldogságát, hogy megszűnjék a régi gyülölség, és helyet engedjen a szeretet édes melegének ? Milyen szép lenne az, ha Gáti István magába szállva és megbánva bűneit, jóvátenné gyermekében azokat. De nagyon csalatkozott Dán Pál, azt hitte, hogy Gáti Istvánban az emberi érzések felül fognak kerekedni. Szegény jó öreg Dán Péter. Fiáért, akit mindenek felett szeret, megtette, hogy átlépte küszöbét a legnagyobb ellenségének, kitéve magát a lealáztatásnak. Dán Pál türelmetlen kezdett lenni. A többnyire naptárak lapjaira írt lim-lomokat összeszedte és visszatette a szekrénybe. Maga pedig kiment apja elé, nem győzve már bevárni jövetelét. Azok után, amit olvasott, a remény minden szála elszakadt szívében, hogy Gáti Vera valaha az övé legyen. De a fiatal szív csak remél és azon gondolatra, hogy apja jó hírt hoz, megdobbant szive édes örömben. Felment a kerek halomra, hogy onnan jobban lásson. Nem látja még apja fogatát, de látta a szép fehérre meszelt Gáti tanyát, onnan alól a laposból. Ide villogott az, de Dán Pali csak azt látta, aki a tanyában most ép úgy gondolt reá, mint ő a leányra. Őszi nap sütött le még melegen a tájra, a tarlón szerte jószágok legelésztek. Emitt-amott még hallatszott pitypalaty szó, de látszott a vidéken, hogy az ősz hideg éjszakái rá nehezedtek a füvekre. A rétre a bikanyál kezd szőni hólepelt és szürke ködös az alsó tájék, mintha nehezedne erre a levegő. Lassankint megtörik az őszi napnak is gyenge ereje és áléivá küzdenek a sugarak a ködös párákkal, melyek végre elnyelik a szikrázó sugarakat és bámul a sötétségtől a határ. Gulya kolompja mélázva hígat el, néptelenek lesznek a tarlók és ember, jószág húzódik közelebb tanyákhoz, karámokhoz , jó most odabenn az enyhe meleg. Dán Péter észre sem vette, hogy beesteledett. Ott állt a halom tetején, mint egy élő tilalomra, még mindig gondolkozva, midőn egyszerre kocsizörgésre ébredt fel. Szaladt le a halomról, be egyenesen a tanyába. Épen akkor ért oda az öreg Dán Péter kocsija is. Pál lesegítette apját a kocsiról és mindketten bementek a tanyába. Pál gyertyát gyújtott és amint a gyertya világánál meglátták egymást, nagyot néztek. — De halvány vagy, édes fiam, csak nincs valami bajod ? ? — Nincs. De én inkább apámat féltem. — Hát én meglettem csúfolva, fiam. Pál sajnálni kezdte apját. — És mindez én miattam. — Nem baj. Gáti Istvántól nem az első eset, hogy így megbántott. — Jobb lett volna, ha magam megyek és nem apámat küldöm. — Jobb így. Még amúgy tán valami baj is eshetett volna. — Tán csak nem bántotta apámat, mert akkor jaj neki! — kiáltott föl Pál és fölemelkedett. Apja csitította. — Hagyd el. Annyira nem ragadtatta el magát. Hanem mindössze ajtót mutatott. Pál szivét facsarni kezdé a bánat, így okozója lett apja lealáztatásának. SZEGEDI híradó, Vasárnap, 1892. október 9. Kérünk kevesebb díszelőadást és több jó darabot. Látni akarjuk a «nagy» színészeket nem epizód-szerepekben, ellenben Sárdi tatát csakis azokban. Óhajtjuk, hogy a színpad egy nagy, díszes szőnyeggel betakartassék a szalondarabokban, mert a mostani tenyérnyi pokróckákkal siralmas egy látványt nyújt. Szeretnék, ha a súgó mérsékelné odaadó ügybuzgalmát s ennélfogva az előadó személyzet rá lenne utalva a szereptanulás keserves kenyerére. Mivel pedig szembeszökőn az operetében vagyon a társulat erejének javarésze, célszerűen cselekednék a direktor, ha nem szorítaná ezt az üldözött műfajt a gyenge vígjátékok gyarló sikerű kísérletezésével. Látni való, hogy mindezen kifogások kisebb jelentőségű, jórészt könnyen orvosolható bajokra, mulasztásokra vonatkoznak. Mivel meg vagyunk róla győződve, hogy a segítség sem az igazgató figyelmén, sem tehetségén nem múlik , az első hét mérlegét aránylag kedvező eredménynyel zárhatjuk le. Somogyit olyan jó hír előzte meg Szegeden, hogy kizárólag ennek köszönheti ezt a szép nagy színházat. Nem is kell egyebet tennie, csak azokat a szolid, kipróbált jóságú direktori elveket, melyekkel eddig Győrött, Sopronban olyan szépen boldogult, valamivel szélesebb alapokra fektetve, nagyobb arányokban, magasabb nívón érvényesítenie. Az első szezon alatt tisztába jöhet a szegedi színház igényeivel, aztán egy olyan ügyes, szerencsés kezű direktornak gyermekjáték lesz ezen kívánalmakhoz mérten rendezni be a maga dolgait. Jelenlegi társulatának az a hibája, hogy míg egyes, eléggé lényeges hiányok mutatkoznak, addig másrészt túl van terhelve merőben fölösleges tagokkal. Ezt az aránytalanságot úgy a közönség, valamint a saját jól felfogott érdekében kívánatos lesz kiegyenlíteni. Igen jó volna, ha Somogyi követné már most azt a régi jó rendszert, hogy sorba mindegyik első rendű tagjának alkalmat nyújtana arra, hogy valamelyik sorsszerepében hozzáférkőzhessék a nagy publikum tetszéséhez. Ez nem csak a színész ambícióját, hanem a közönség érdeklődését is nagyban szokta serkenteni. Egyébként annyit már ma is bátran konstatálhatunk, hogy a jó hírű új direktornak a társulata is jobb a hiré nél. • A kolera. Szeged, okt. 9. Most már egészen komoly alakot öltenek a szegedi kolerás hírek. De még mindig nem adnak elég alapot az aggodalomra. Még várjunk megijedni, szerencsére sok időnk van még hátra. Az eddigi egyetlen, az is csak vélelmezett kolera-halál, melynek Nagy Gábor munkás esett áldozatul s melynél most már, a tegnapi boncolás eredménye után, valószínűnek vehető a komma-bacit1usok jelen volta, csak fokozottabb védekezésre, a hatósági és közegészségi intézkedések még szigorúbb, lelkiismeretesebb betartására ösztönözze a város közönségét, éberebb figyelésre azokat, kiknek most valóban kezükben van közegészségünk, de ne szolgáltasson okot a szükségtelen, káros következményekkel járható, még mindig korai remegésre. Városszerte a mai napig sikerült «megfogni a kolerát», dacára azon számtalan veszélyes körülménynek, mely ép Szegedet teheti ki könnyen a rettentő ragály behurcolásának. Az erők megfeszített működése szerencsésen útját állotta eddig a fekete rémnek s ez bátoríthat mindenkit s erős reményt nyújthat arra nézve, hogy talán a jövőben is sikerülene elhárítanunk palotás Szegedtől a fenyegető isten verését. Egyetlen újabb eset fordult elő a tegnapi nap folyamán, ami némineműképen aggodalmat szülhet. Az, hogy az első állítólagos kolerahalottól, Nagy Gábortól állítólag megkapta volna a kolerát annak ápolója is, Katona János. Annyi tény, hogy ez az ember is aggasztólag koleragyanús tünetek közt betegedett meg tegnap s mint ilyen beteget jelentette be orvosa, dr. Cserey