Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)

1893-05-23 / 122. szám

Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 122. szám. Kedd, május 23. Előfixetési árak: lAihot hordánál y*71 pon* tát küldve: ívre . 14 frt — kr fílevre . . 7 » — » Negyedévre S › 50 » M­j hór» . . 1 » 20 » Vgyes sz ám árm 6 ki. Dl HIRADÓ Kiadóhivatal: Badrényi Imra könyvksrss­­k desa Szsgidsn, hová u ■Idhsecísek s a^ lap tzcSkai­­jei­re vonatkozó felisóiani-Szerkesztői iroda: Tissa Lajos-aornt 73. ss. Keitser-féls­zás, földszint hová s isf. Szellemi résiet il­ lető lainden köslemény in­­:crenii5. Bertaentetien levelek nem ro (ACt&tiLAk el.­lkésiratok nem adacnarc vi­­se . POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket es n­y i 111@­r i közlemény« A kiadóhivatal merseke! iron­tjár föl. A budai honvédszobor lelep­lezése. Szeged, máju­s 23. Budavár bevételénél dicső halált szenvedett hőseink ércszobra ide le­leplezve áll már Budavár piacán. A leleplezés azon nagyszerű k­o­­molysággal, a magyar nemzethez méltó nyugodt magatartás­sal történt meg, melyet eleve elvárni lehetett és mely be is következett. Alábbi tudósításunk részletesen ismerteti az ünnepély lefolyását. Az a kis politikai tüntetés, mely a parla­mentben megelőzte, hála a vezetők komolyságának, nem csapott át künn a közönségre is, mely tudatával volt a pillanat nagy jelentőségének és nem engedé magát befolyásoltatni olyan irányban, mely nem lett volna méltó sem a hősök emlékéhez, sem magához a nemzethez. Az ünnepélyről a következő tu­dósítást kaptuk: virágok ezrei, közöttük a múlt élő emlékei, agg honvédők és a jelen ivadék ezrei. Szebb, impozánsabb képet alig láthatott élő ember. A dísztéren minden ház, a Majláth­­ház kivételével (amelyben jelenleg Jenő fő­herceg lakik) virágok, szőnyegek, zászlók özönével volt takarva. Két sorban hosszú póznákra voltak téve a megyék felírásos címerei. A lánchídtól az alagúton, Albrecht­­el, béc­si kapu után lovas rendőrök állot­tak díszben, lassan kint eresztgetve át a vaskordonon az özönlő közönséget. Minden vonalon tengernyi nép, ünnepi díszben, ün­nepi hangulatban. Közöttük feltűnt egy-egy csapat öreg honvéd az elmúlt szebb napok ócska, megviselt egyenruhájában, fegyverei­vel, trombitákkal, dobokkal, csukán a ca­fatokban lógó selyem zászló. A siklónál valóságos harc folyt az el­sőségért, a Dunán a propellerek sín­yedez­­tek a tömeg alatt, a Lánchíd hajlongott, ingott a tömérdek fogat és járókelő alatt. Buda éledt, újra élt, mint egykor, május 2­1-én, negyvennégy évvel ezelőtt. A szobor előtt díszruhá­s rendezők futkostak fel s alá, hogy helyeikre állíthas­­sák a küldöttségeket. A talapzat mögötti széksorokon száz meg száz asszony, lány hajtott illatos kabitó szelet és egész nap­ernyő tábor fedte a tért. Néha dobszó lassú üteme, később szokatlan ütemű trombita hangj­a, majd egy egy éljen hangzott, am­it a h­onvédek megjöttek, vagy a ko­szorúkat hozó kül­döttségek átadták koszorúikat a névtelen hősöknek. Pontban tizenegy órakor felhangzott az éljen az ezernyi torokból, megérkezett mindenki, akit vártak. A honvédegyletek közül az abaúj-kassai, alsófehérmegy­ei, aradi, alsó­­kubini, bajai, baranyamegyei, bars-, bereg­­r­egyei, biharr­egyei, és Nagyvárad városi, borsod-, brassó , csanád-, csongrádmegyei, makói, Csíkszeredai, debreceni, székesfehér­vári, gyöngyösi, győri, hajdúnánási, heves-, hontmegyei, jászkerületi, kalocsai, kolozs­vári, komáromi, külső-szolnokmegyei, mo­­nor, mosony, n.-körös, nyitra-, pozsony-, Somogy-, sopronmegyei, szegedi, szentesi, temesmegyei, torda-, torna-, udvarhely-, vasmegyei, verseci, zalamegyei, zentai, zó­­lyommegyei, zilahi, veszprémi és többen. A megyék közül: Arad, Bihar, Békés, Bereg, Csanád, Csongrád, Csik, Győr, Heves, Háromszék, Hunyad, Jászkun- Szolnok, Torontál, Bácsbodrog, Kis-Küküllő, Sopron, Komárom, Abaúj-Torna, Pozsony, Liptó, Nyitra, Mosony, Veszprém, Pest, Nógrád, Szepes, Somogy, Szabolcs, Szat­­már, Tolna, Vas, Zala, Zólyom megyék. A városok közül: Arad, Baja, Budapest, Debrecen, Győr, Hódmező-Vásár­­hely, Kecskemét, Komárom, Lo­sonc, Lu­gos, Pozsony, Sopron, Szatmár, Szeged, Székesfehérvár, Zombor, Cegléd, Deés, Eger, P­élegyháza, Halas, Jászberény, Kar­­cag, Déva, N. Körös, N.­Szombat, Szentes, Szombathely, Kőszeg, Zenta, Szabadka, Hajdúböszörmény, Körmöcbánya, Nagy Ká­roly, Pécs, Nagyvárad, Marosvás­árhely, Ko­lozsvár, P­iuv­e. A képviselőház részéről Bánffy vezetése alatt 200-nal több képviselő. A nemzeti párt Apponyival élén teljes (A „Szegedi Híradó“ saját tudósítása.) Budapest, május 22. Huszonnégy év gyümölcse áll előttünk a ragyogó nap sugarainak fényétől övezve. Bátor hős sas tekintettel, fölötte angyal arccal a lelkesítő peniusz. Lent lábaiknál hervadhatatlan babérok özöne, a koszorúk. A „SZEGEDI híradó“ TARDÍJA Szeged Jókaiért. — Jókai ünneplése. — — máj. 23. A tiszaparti múzsa-templom pünköst első napon, vasáárnap este, ismét ragyog­­tatta cs­alárjait; kig­­u­tak a lángok újra, hogy világító sugarakkal övezzék­ körül azt a meleg vonzalmat, ragaszkodó szeretetet, melyet Szeged közönsége a legnagyobb élő magyar költő iránt érez. Alig jöttek meg az uj agok hasábjain az első sorok, hogy Jókai ötvenéves jubi­leumát az orszá­g az idén megünnepli. Sze­ged lázas sie­tségg­­el-őnek fogadta el elv­ben az indítványt, hogy Jókai a váro díszpolg­árává megválasztassék, a társada­lomban pedig azonnal mozgadom támadt, hogy Szeged Jókai nevéhez illő ünepség­­gel adja meg az első akkordot ama nagy­szerű készü­ldésekhez, melyek or­szágszerte folynak a nagy kövő jubileumának ünnep­lésére. A Jókai-jubileum rendjén hetek óta fáradoztak hölgyek, ifjak egyaránt és teg­napelőtt este, oly válogatott és nagy kö­zönség előtt, min­t a városi színház csak ritkán lát falai között, láttuk e fáradozás gyümölcsét a színpad de­szkáin. Egy kedve­s, behizelgő hangú leányka , Kreybig Leontin kisasszony állott ki legelőször a függöny elé és érzéssel, jól felfogva a költő intencióit, szavalta el Lipcsey Ádámnak ez alkalomra irt ma­:­­vas, eszmékkel teli ódái szárnyalása költe­ményét, melyet ez alkalomra irt. A ■»Prolog'^ végső strófáinál felemel­kedett a függöny és ott állott magaslaton Jókai arcképe, melyet egy sereg géniusz, mind fiatal, üde lányka, egyenkint megko­szorúzott. Megkapó, eredeti kép volt az ÚjApo­­theozisf., melynek látásáért háromszor egy­más után kellett a függönyt felhúzni. A programra 2-dik pontja volt Jókai történeti vígjátékának, a »Murányi H­ölgy-­­nek előadása. A szegedi műkedvelők mindig sikert szoktak aratni előadásaikkal. Jól összevágó, gyorsan perdülő előadást produkáltak ez­úttal is. A műkedvelőnők közül a címszerep személycsítéje, Kelemen Margit kisasz­­szony, bájos külsejével mindjárt maga ré­szére hóditá a közönséget s mikor mind­­jobban­ jobban belemelegedett a játékba, otthonossá lett a mozgásban, tapsokkal, végül szép csokorral jutalmazta diskrét játé­kát a publikum. Kriska mulatságos alakját Fölcz­ne­r Elvira kisasszony temperamentumos, kifejező játékkal mutatta be és sok kacajt keltett. A kisasszonynak zajosan tapsolt a hálás közönség és sűrűn hívta a lámpák elé. Kimagasló alakítást nyújtott Tasch­­ler József, Wesselényi Ferenc személyesí­­tője. Szép színpadi alakjával, rokonszenves hangjával, értelmes játékával akár egy rou­tmirozott színes-­ben is túl tenne. Méltán megillette a zajos taps és kihívás, melyben részesült. Nagyobb alakítása volt még Unter­­r­einer Józsefnek »Borongó« szerepében. A maszkja ki­ssé öreges volt, melylyel aligha hódíthatta volna meg a murányi Vénuszt, de ügyesen mozgott a színpadon és kellő hatást keltett. Wéber Lajos »Ivó« kis szerepében jól megállta helyét. A várbeli hölgyek és csatlósok s vi­tézek a háttérben ügyesen feleltek meg föladatuknak. A sok kihívásra méltán rászolgáltak a derék műkedvelők. Érdeklődéssel v­árta közönség a következő számlot, melyben Jókai melodrá­máját, »A holt költő­­szerelmét« — Zsótér Sarolta kisasszony szavalta, zongorán pedig Endrényi Imréné úrnő kísérte. A kisasszony szavalata méltán kötötte le a figyelmet. Műveit lélekre valló felfo­gással, átérezve, szívhez szóló hangon sza­valta el a szép költeményt, melylyel nagy hatást ért el. Endrényi Imréné úrnő megfelelő kísérettel, finoman m­andirozott, hang­versenyterembe illő, fényes sikerű játékkal követte a bús, rapszodikus költeményt. Mindkettőjüket megérdemlett ovációk­ban részesíti a publikum. Végezetül „Zrínyi esküjét“ nagy élő­­képcsoportozatban láttuk. Kár, hogy a gyö­nyörű csoportozat jobban megvilágítva nem volt, hogy nagyobb lehetett volna a hatása.

Next