Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)

1893-04-08 / 84. szám

Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 86­ szám. Kedd április II. Előfizetési árak;­oránhoz bordással Ta­y pos­tán köldve. Acéss évre . 14 k­t — kr félévre . . 7 » — » fi egyedévre 3 ügy hóra . . 1 egyes szám ára 6 kr. Kiadóhivatal: Badrényi Imra könyvkaraa- Kxdena Szag^adan­ hová as­ai 1 5fizetések s lap »»•’tkül­­.részre vonatkozó fölszölam­­♦ • -ntereikdi^ifc 60 20 SZEGEDI HIRADÓ Szerkesztői iroda: Tissa Srajoa* tcorut 73. sx. Reitzar-féle txáz, földszint hová a la^ a.'elleni rész­­t il* lető minden közlemény in* tézendő, Bénaantetten levelek nem f • g^adtatnak el, Késiratok nem adatnak vi­se POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket nyilttolt közleményü­ket a kiadóhivatal mérsékel­­tén vehet föl. A dekadencia hőse. Szeged, április 11. Van két lap Magyarországon, mely évek óta nem ismer más politi­kust, igazit, mint Apponyit, s ugyanez a két lap nem hirdet soha mást, mint azt, hogy az egyedül üdvözítő nemzeti politikát csak Apponyi Albert képvi­seli az országban, boldogítani az or­szágot senki nem volna képes más, mint Apponyi Albert. Szóval, azok az úgynevezett nem­zetipárti lapok hát tulajdonképen nem is nemzetipárti p­o­li­i­k­á­t képviselnek, és tulajdonképen nem is a nemzeti párt orgánumai (a pártonkívüliség köpenye nagyon lerí a testükről), mint inkább politikai személynek dicshimnuszt zengő, tömjénező szó­csövei. Ez a körülmény nagyon sajnos állapot a nemzeti pártra nézve. Nemzeti párt —­ ha csak e lapokat olvassuk, tulajdonképen nincs is, hanem van egy — Apponyi Albert gróf, aki abszorbeálja az egész pártját, de vi­szont ezen napról-napra felharsanó dicsőítő hangok, tömjénezések tulajdon­képen legtöbbet magának Apponyi Albertnek ártanak, mert a nagy töm­­jénfüsttől nem látja a nemzet — az embert, ki politikus. Avagy politikus az, ki ide s­tova 20 éve, hogy tetszeleg magának ezen tömjénfüstben, azzal megelég­szik s kitűnő szónoki talentumában veszni hagyja a politikai belátást ? Mert hová jutott Apponyi gróf — 20 évi politikai működése alatt ? Oda, hogy nincs bizalom iránta, politikai belátásában és tapin­tatában. Politikai múltja legalább oly de­kadenciákat mutat, melyek éppen nem keltenek bizalmat iránta a jövő te­kintetében. Eltekintve, hogy mint természe­tes, apjának Apponyi Györgynek poli­tikai nevelésében részesült, ki pedig Deák Ferencnek határozott antagonis­­tája volt, mint mérsékelt ellenzéki vezérférfiu nem átallott ama bizonyos szociális olajcseppről is félre nem ismerhető nyilatkozatot tenni, és mint nemzeti párti vezérférfiu nagyon, de nagyon is sűrűn átsandított a függet­lenségi párt azon elemeire, kik a Kossuth-kultuszt — annyiszor, a­mennyiszer nekik érdekükben áll — folyton napirenden tartják és mu­musként használják fel. A dekandenciák ezen terén aztán nem volt könnyű Apponyinak bizonyos körökben népszerűségre szert tenni, de mennél inkább belém­erült és bele­­merül még ma is a népszerűség haj­­hászatába, annál inkább távolodik azon magaslattól, melyen, mint tehetséges erőt, kiváló szónokot, jeles elmét a nemzet jobbjai látni szeretnék. Annyi évnek meddő munkája már meggyőzhette Apponyit, hogy p­ol­­­iká­t tulajdonkép eddig nem csinált, vagy ha igen, hát ferde irány­ban és részben az ország kárára. Hát igaz, hogy a Sennyey tábo­rából nagy az út a mai szabadelvű­­pártig, de aki már azon hosszú utat megtette és már a kapunál áll, hogy belül kerüljön azon műhelybe, melyben a nemzet javára munkálnak kitűnő hazafiak, attól azt hisszük, nemsokára meg fogjuk hallani azon kopogtatást, mely után ez a hivó hang fog kihallatszani : szabad. Apponyi Albert grófon áll csak, hogy a nemzet valódi munkásai közé erős tehetségével beálljon. A pápa beszéde a magyar zarándokokhoz. XIII. Leó pápa a magyar zarándokokat fo­gadván, a következő fontos, politikai hatással bíró beszédet intézte hozzájuk : »Beszéde ele­jén kijelentette, hogy a magyarokat a katho­­likus egyház oly­an fiainak ismeri, akiket nem kell figyelmeztetni a vallás jogainak és igazainak megvédel­­m­ezé­sére. Különösen szükséges a hitbuz­­góság a mostani súlyos megpróbál­tatás napjaiban. Bizik a magyar nemzet vallásos hitében, s az egyház isteni tanai iránt tanúsított katholikus hűségében. Erős bizalmát helyezi a klérus és a nép egyetértésébe s ez a hithű szolidaritás biztosítja őt, hogy minden támadást, melyet a vallás tanai és örök igaz- A „SZEGEDI híradó“ TÁRCÁJA Jókai Mór vallomásai A koszorús írónak egy érdekes levele fekszik előttünk. Szegedre írta K­e­m­é­n­d­y Nándorné­­nak, de azzal a szándékkal, hogy ez a le­vél voltakép Szegednek szóljon. Ez a levél Jókainak való­sággal a vallo­másait tartalmazza, az ő szeretetreméltó, gyönyörűséget keltő soraival megirtan. A levél így hangzik: Nyílt levél K­e­m­é­n­d­y Nándornéhoz. Mélyen tisztelt Barátnéra! Kegyednek leányomhoz irt becses le­veléből, de ma már a hírlapokból is érte­sültem, hogy Szeged városában egy, az én emlékezetemnek szánt ünnepélyhez készül­nek jövő pünkösd napra. És hogy arra en­­gemet is fel fognak szólítani, hogy szemé­lyesen részt vegyek benne. Bizonyára hálás érzelemmel fogadom mind­azt a jóságot, melylyel en­gem, a magyar nemzeti irodalmat, a ma­gyar és idegen közönség megtisztel, s külö­­nösen Szeded elismerése rám nézve nagybecsű, mely városhoz annyi nevezetes e­s­e­mmé­n­y­­nek emléke vonz régi és közel­múlt időkből. E megtsztelést, mely bárkit büszkévé tehet, én alázatos fővel fogadom. De megjelenésemet a május 2­­-iki ünne­pélyre nem ígérhetem. Beteg voltam, most sem vagyok jól. Egy év alatt háromszor estem bele az influenzába, még­pedig annak a legveszedelmesebb (tüdőbajos) fajtájába, mind­három esetben. Istenen kívül, csak orvosom és a hoz­­zámtartozók gondos ápolásának köszönhe­tem, hogy el nem mentem vele oda, ahol semmi."-ez a fáj többé. S ez a baj vissza­tér. Egy meghűlés, egy felhevülés, egy ét­rendi kilépés visszahozza. Utóhatásától most sem tudok megszabadulni. Ideges lettem, álmos vagyok és nem tudok alunni, éhes vagyok és nem tudok enni. Mindig fázo­m. Min­dentől félek. Nem merek a szabadba ki­menni. Egy év alatt három hónapot töltöt­tem szobaáristomban. (Pedig nem is danoltam semmi nótát.) A jó barátaim, ott a vidéken, mind­erről nem tudnak semmit, mert ez alatt is mindenféle bohóságot olvasnak tőlem a lapokban. Azt gondolják, vígan vagyok. De hisz az írás az egyedüli módszer, amivel a bajom ellen küzdök., Úgy, hogy az orvo­som, mikor reggel meglátogat, azt kérdi tőlem legelőbb, hogy tudok-e már dol­gozni ? Amint az idő egy kicsit lemelegszik, el kell mennem valahova tengerpartra. Men­nék már most is, de félek az utazástól: akár hajón, akár vasúton. Talán ahhoz összeszedem még magamat valahogy a nyá­ron, hogy őszszel dolognak állhassak. Nagy sorom lesz. Októberban lesz az ötven éves rrói jubileumom. Ebben a hónapban hirdette ki a ma­gyar tudományos akadémia a legelső mun­kám (»Zsidó fiú» c. dráma) fölötti elismerő bírálatát. Ettől a naptól számítom írói pályafutá­somat. Az ötvenedik évforduló napját (hiszem, hogy szép nap lesz, de nehéz nap lesz) valahogy csak keresztül élem. Hanem aki azt hiszi, hogy ezután a nap után kezdődik majd még egy hó- Vaszary hercegprímás ellen véres merényletet követtek el.

Next