Szegedi Kis Ujság, 1947. január-május (2. évfolyam, 1-105. szám)
1947-01-01 / 1. szám
BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK kedves vtmdészeimnek Párád! vendéglás VoUá»^sdá«Titca 201 sz. 93 BOLDOG ÚJÉVET KH'ANOK kedves vavöiimek és ismerőseimnek B. Vinexe Mária női kalanüzlete TISZA LAJOS-KÖRUT 42/a, 94 B. U. É K. LUCZa^heimminö (5,5? vesrytisztitó vállalat. Rákóczi tér, Kazinczi-utca és Gróf Klebelsberg* tér. 91 B. U. É K. tisztelt vendégeinknek. Férfi fodrászatunk ismét megnyílt 89 Fangxné n. r. É. K vevőinek és jóbarátainak TÜSKE 'MTHALY szabómester. BOLDOG UJÉV ET KIVAN kedves rendelőinek és ismerőseinek Sólymossal'■zerelő. ImretitSa 2/d. 71 BOLDOG ÚJÉVET KIVAN t. vendékeinek, jóbarátainak, ismerőseinek 73 TULLIUSZ korcsifláros B. u. É. K. meszrerdelőinek Slefandol Ferencfié fehérnemtkészítő, Bocskai-utca 6. BOLDOG ÚJÉVET KIVAN kedves vevőinek és ismerőseinek KISZNER ' bentesára-búscsarma: A JELEGETTUVAL SZEMBEN. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN kedves vevőinek és barátainak Pintér és Pákáski úri úridivatkereskedő KÖLCSEY-UTCA 3, 7« BOLDOG ÚJÉVET KIVÁN kedves vendéreinek és barátainak Katona Mihály vendészlőe .\]név:irr»j Pásztor-utca 66, 78 BOLDOG UJÉ\^T KIVAN Vedres vevőinek a Fillére« fivérc é« fiáx»«riá«i bor Takaréktár utca 8. 79 BOLDOG ÚJÉVET KIVANOK tisztelt vemléfjeimnek Turos István kőHismáros, Kálmán utca 2/b. 82 B. U. É. K. kedves vevőimnek és barátaimnak Kalmár György úri divatkereskedő Széchenyi-tér H Városi bérház. 81 B. U. É. K. tisztelt vevőimnek és vendégeimnek Jingl János bornagykereskedő. Rudolf-tér. Telefon 102. SS B. ü. É. K. tisztelt vendészeinek Illés Ferencné kocsmaros HUNYADI TÉR 14. B. ü. É. K. tisztelt vendégeinek és ismerőseinek Sséll 36x3ef és ttáleafodérlős. TÖRÖK-uTCA 1., $5 SZCGSDZK 1STZJSAG 1£U7, január 1. Közigazgatásunk írta: Martonyi János, egyetemi tanár I. A vesztett háború és az összeomló után a országot ismét az élet útján elindító magyar demokrácia erőfeszítései a végéhez ért 1946 os esztendőben főleg két feladat megoldására összpontosultak. Az egyik a dolgozókat elviselhető életszínvonalhoz segítő gazdasági stabilizáció biztosítása, a másik sokat szenvedett nemzetünknek igazságos és becsületes béke kieszközlése. A két kérdés közül az elsőnek a megoldása terén a legfontosabb lépés az értékálló pénz bevezetése volt; a békeszerződés súlyos rendelkezéseinek enyhítése érdekében diplomatáink kemény harcot vívtak a vila stélőszéke előtt, amely küzdelem bizony nem annyira sikerekkel, mint inkább erkölcsi tanulságokkal járt. Bíznunk kell mindenesetre abban, hogy a gazdasági konszolidáció és javulás egyfelől, a végleges békeállapot bekövetkezése másfól — az esetleges zökkenők ellenére is — meg fogják teremteni a nyugodt munkának és termelésünk növelésének előfeltételeit s lehetővé fogják tenni a lelkek oly kívánatos megbékélését is. Akiegyensúlyozott közélethez azonban a most vázolt két általános felételen kívül melőzhetetlenül szükség van közigazgatásunk rendezésére, közelebbről egyrészt valódi népi alapokra helyezésére, másrészt szakszerű reformjára, egyszerűsítésére is. A közigazgatás népi gyökereinek erősítését megköveteli a magyar nemzet igazságérzete, amelyet nem elégíthet ki az, ha csak az államhatalom legfőbb szervei nyugodnak a népakarat megnyilvánulásán, helyi vonatkozásban pedig az ügyintézés igazi népépviselet nélkül, a végrehajtó hatalomnak talán jóakaratú és jóhiszemű, de maradi, önkényes vagy nem eléggé hozzáértő keltelésével történik. A Magyarország államformáját megállapító 1946. k törvénycikk ünnepélyesen leszögezi azt, hogy az államhatalomnak nemcsak kizárólagos forrása, de egy,bedüli birtokosa is a magyar nép. A népnek az államhatalom gyakorlásában való részvétele tehát nem merülhet ki a nemzetgyűlési választások alkalmával a szavazatok leadásában, hanem az államélet minden terén érvényesíteni kell a népuralom elvét; biztosítani kell nevezetesen a polgároknak a törvények végrehajtásában való tevőleges részvételt. A nép számára a közigazgatás munkájának irányítására leginkább a területi és foglalkozási önkormányzatok keretében nyílik mód; az önkormányzatok erőteljes kiépítésére van ezért — a lehetőségig lecsökkentett állami felügyelet biztosítása mellett — szükség, mert, amint egyik jeles tudósunk a közelmúltban találóan írta „az önkormányzat tulajdonkép a közigazgatás demokráciája" és mint ilyen, a leghelyesebben egészíti ki a tisztán parlamentáris, közvetett demokráciát a közvetlen vagy népi demokrácia módszereivel. Az alulról, a nép akaratára felépülő és egyszersmind hatékony közigazgatáshoz — amint ezt politikai és szakkörökben egyaránt felismerték— két úton lehet eljutni: az egyik vonalon az önkormányzati választások megtartásával, a másik vonalon az adminisztráció területi és szervezeti egységeit teljesen átalakító közigazgatási reform tető alá hozásával. Az előbbi eszköz fogja közigazgatásunkat igazi népi talajra állítani, az utóbbi viszont az ügyintézés egyszerűsítésének és gyorsításának előfeltételét teremti meg. A kettő egymástól nem vonatkoztatható el és megvalósításukon párhuzamosan kell dolgozni. A koalíciós pártok között még a nyár folyamán egyhangú megállapodás is jött létre mind a községi vikriasztásoknak még 1946 ban való migtartására, mind a demokratikus közigazgatási reform sürgős előkészítésére nézve. A megállapodás értelmezése és végrehajtása körül azonban erős ellentétek merültek fel, elsősorban a községi választások közelebbi időpontja és az alapjukul szolgáló választójog tekintetében, másfelől abban a kérdésben, hogy az önkormányzati választásokra, avagy a közigazgatási reform megalkotására kerüljön-e előbb a sor. A sok vitának emelőre az volt az eredménye, hogy mindkettő a jövő esztendőre maradt,amelytől kell most már várnunk azt, hogy “meghozza majd számunkra a személyi összetételében egész felépítésében demokratikus magyar közigazgatást. II. A ránk váró reformmunka során az első teendőnek szerintem az önkormányzati választásokról szóló törvény megalkotásának kell lennie. Mondja ki ez a törvény bevezetőben, hogy minden vármegye, város, és község közgyűlései, illetőleg képviselőtestület a választóközönség közvetlenül, ugyanazon a napon választja. Ez egyrészt jól kifejezné azt, hogy a különböző területi önkormányzatok jellege között a jövőben semmiféle különbség nem fog fennállani, nem lesznek tehát „úri“ vármegyék és „paraszti" községek, mint egymással szembehelyezhető tényezők, másrészt ezen a téren is egyszers mindenkorra lehetetlenné fogja tenni azokat az elmúlt évtizedekben ismételten tapasztalt manővereket, hogy a kormány vágja a többségi párt vagy a belügyminiszter által „megbízhatóbbnak" vélt önkományzatokban valamivel előbb tartsák meg a választást és az ott mutatkozó eredmény befolyásolja a később sorra kerülő önkormányzati választások hangulatát. Az 1947-ben megválasztandó önkormányzati testületek megbízásának tartamát négy évben kellene meggállapítani, ami azzal a nézetem szerint nagyon szerencsés következménnyel járna, hogy mindenkor a nemzetgyűlési képviselői mandátumok érvényének fele idejére esnének az önkormányzati választások 1959- ben nemzetgyűlési, 1911-ben önkormányzati választások lennének és ígyi tovább), más szóval minden két esztendőben sor kerülne vagy nemzetgyűlési vagy önkormányzati választásokra, ami kitűnő alkalmat nyújtana a közvélemény változásának állandó ellenőrzésére és szinte lehetetlenné tenné az arra való hivatkozást, hogy’ a választott testületek határozatai már nem fedik a választók nézeteit és akaratát, vagyis feleslegessé válnék velükszemben a különböző tömegmegmozdulásokhoz való folyamodás. önkormányzati választójogot — esetleg lényegtelen, itt nem részletezhető eltérésekkel — azok kapjanak, akiknek nemzetgyűlési választójoguk van. A demokratikus szempontból alaposan kifogásolható elemeknek a választójog gyakorlásából való kizárását nem annyira a nemzetgyűlési választásoknál megszabott feltételek szigorítása, mint inkább a névjegyzékbe való jogosulatlan felvétel ellen bárki részéről történő felszólalás lehetőségének megadása útján kell elérni. Az önkormányzati választások feletti bíráskodást egyébként a Közigazgatási Bíróságra bíznám, mégpedig a választójogosultság (a névjegyzékbe való felvétel, illetőleg kihagyás) és a megválaszthatóság kérdésében, valamint a választási eljárás szabályainak megsértése miatt benyujtott panaszok felett egyaránt. III. A demokratikus Magyarország közigazgatását azonban az önkormányzati választások megtartásán túlmenően területi és szervezeti szempontból is új alapokra kell helyezni. Jelenlegi vármezei beosztásunk lényeges átalakításra szorul, mert a mai Magyarország 26 vármegyéje a kormány oldaláról nézve, a minisztériumoknak velük való érintkezése szempontjából túlságosan sok egységet jelent, a közönség oldaláról az egyes városok és községek szemszögéből tekintve viszont számuk túlságosan kevés és központjuk az igazgatottaktól rendszerint a kelleténél messzebb esik. A magam részéről helyesnek tartom tehát azokat a javaslatokat, amelyek az országot a természetesen adódó tájegységeknek megfelelően hét kerületre kívánják felosztani; a kerületek székhelyein véleményem szerint Budapestet, Miskolcot, Debrecent, Szegedet, Pécset, Szombathelyt és Győrt kellene választani. A kerületeken belül foglalnának helyet a vármegyék, amelynek számát azonban erősen szaporítanám, úgy hogy a mai vármegyével szemben összesen mintegy 50 vármegye legyen, a járások viszont megszünnének. A kisebb területű és lélekszámú vármegyék — határaiknak a célszerűség által indokolt kisebb kiigazítása mellett — továbbra is egy egységet alkothatnának, az aránytalanul nagy vármegyéket ellenben két vagy három részre lehetne bontani. A cé az legyen, hogy az így elhatárolandó kisebb vármegyék természetes tájegységeket alkossanak. A kerületek alá sorolnám a vármegyék mellett az eddigi törvényhatósági jogú városokat, mint úgynevezett szabad városokat; közülük a nagy határú alföldi városok (Szeged, Kecskemét, Síródmezővásárhely, Debrecen) a közlekedési szempontból indokoltnak mutatkozó területi kikerekítésektől eltekintve, alapjában változatlanul maradnának meg középfokú közigazgatási egységekként; a kisebb határú, de sűrűn lakott többi törvényhatósági jogú városainkat pedig eddigi önkormányzati kiváltságaik megőrzése mellett szervezeti kapcsolatba kellene hozni a környéküket alkotó vármegyével. Közigazgatásunk területi tagozódásának ilyen módosítása elkerülné a túlságos uniformizálás hibájába esést, amelyben például a Nemzeti Parasztpártnak a nyáron közzétett javaslata (egyébkénti erényei mellett) az egyforma „városmesék“ kicirkalmazá■sának erőltetése folytán szenved és az eddiginél jobban simulna a tényleges települési viszonyokhoz. A közigazgatási szervezet egyes tagozatai közül a kerületek önkormányzattal nem rendelkező egységek legyenek, kettős feladatkörrel. Egyrészt hatáskörükbe tartozzék a konkrét ügyek végső fokon való eldöntése, másrészt a vármegyék, városok és községek adminisztrációja feletti felügyelet gyakorlása, vo is mindkét vonatkozásban a minisztériumok tehermentesítése, amelyek így a jövőben igazi hivatásuknak, a kormányzás és irányítás munkájának élhetnének. A magasabbrendű önkormányzati élet színteréül a vármegyék és Szabad városok szolgáljanak, élükön négy évre választott első tisztviselővel, akinek állását nem kötném szakképzettséghez, helyettesének viszont egyetemet végzett közigazgatási szakembernek kellene lennie. A vármegyéken belül a mezei városok (amelyeket talán inkét mezővárosoknak lehetne nevezni), valamint a nagy- és kisközségek szervezete is módosításokra szorul; kívánatosnak tartom különösen, hogy a község elsőfokú hatósági jogköre bővüljön, vagyis a községek a jelenleginél szélesebb körben hozzanak elsőfokú döntést, eddig túlnyomórészt előkészítő és végrehajtó s repük helett Nagyon fontos lenne végül az, ha a tehetséges falusi fiataloktól, a demokratikus művelődéspolitika által nyújtott eszközök (parasztgimnáziumok, esti jogi tanfolyam) felhasználásával, minél több képzelt faluvezetőt tudnánk nevelni, akik a községi elöljáróságok és képviselőtestületek tagjaiként nagymértékben hozzájálhatnának majd a községi igazgatás színvonalának emeléséhez. Ez a néhány nagy vonással vázolt reformpolitika indíthatja el és vezetheti végig az országot a nép érdekeit hiánytalanul szolgáló, demokratikus és szakszerű maffvai közigazgatás - megteresa-.ilyen állást Botáos* tt éves Idofinok kedves vevőimnek és ismerőseimnek Kovács Béla (extilkereskedő Szer*etf, Tisza Lajos&kSnif Si.