Szegedi Napló, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 2/1. szám

Egy japán sikersztori Tizennyolc hónap a lehetetlenre Japánban előszeretettel puhatolják ki a vállalatok a fogyasztók igényeit, mielőtt egy új terméket piacra dobnak. A Sony már jó ideje szakított ezzel a hagyománynnyal, mert úgy véli, semmi értelme a kérdezgetésnek, ha a vállalat olyan portékát kínál, amit az utca embere még csak elképzelni sem tud. Márpedig több Sony gyártmány ilyen újdonság: annak idején a Walkmannal, néhány éve pedig a Handycam-mal, a táskában elhelyezhető videokamerával lepte meg a világot. Az idei év japán terméklista első helyezettjének, a mini videokamerának az elkészítésére néhány éve kapott megbízást a Sony fejlesztője, Kono Takasi. Maga is meglepődött a megbízás képtelenségén: készítsen az akkoriban ismert gyártmányokhoz képest negyedakkora videokamerát. Lehetetlenre nem érdemes vállalkozni — mondták is akkor az ismerősei. Tizennyolc hónapot kapott a vezetőségtől, hogy véghezvigye a Handycam-tervet, összpontosítsa egy célra, ahogyan az Japánban szokásos a vállalati erőket, a mikrochipek terén elért technológiát, na meg a fejlesztésre szánt dollármilliókat. Ma már a Handycam harmadik generációs változatai vannak a piacon és eddig összesen 1 milliót sikerült eladni belőlük. De hogyan is indult a legolcsóbb változatában 800 dollárba kerülő félkilónyi masina kifejlesztése? A nyolcvanas években jött az ötlet, hogy az üdülni induló embereknek ne kelljen a kofferek mellé még a súlyos felvevőt is cipelniök, szóval, marokra fogható portékát kellett kitalálniok, hogy a méretét a felére csökkentsük, ezt még úgyahogyan el lehetett képzelni, de hogy a negyedére, és mindezt a kitűzött tizennyolc hónap alatt, ez már teljesen kilátástalannak látszott — emlékezett vissza Kono a kezdetekre. Jószerével csak egyetlen alkatrész állt készen, a 8 milliméteres videoszalag, amit a Sony 1985-ben fejlesztett ki. De mi lesz a többi alkatrészszel, azzal a 2200 egységgel, amelynek mindegyikét az egynegyedére kellett lefaragni? Eddig nem használatos miniatürizált forgó érzékelőfejet kellett szerkeszteni, tökéletes pontosságút és drasztikusan kisebbíteni az integrált áramköröket is. E bonyollt technikai újdonságok mellett már gyerekjáték volt megoldani, hogy a Handycam programhoz nagy titokban meghívott 120 vállalkozó is a megfelelő méretre kicsinyítse a maga mechanikus alkatrészét. A legnehezebb problémákra jött a videokamera-fejlesztés legkönnyebb része: akárcsak a Lego-játékot, ezernyi csöpp alkatrészből kellett összeállítani a kamerát. Mondani sem kell, számítógépet használtak a tervezéshez. Szorított persze a határidő. A Sonynál az új gyártmány formatervezését rendszerint akkor kezdik el, amikor már az alkatrészek 95 százaléka rendelkezésre áll, ezúttal mindössze 65 százalékkal játszhatták el a „Legó-játékot”. A gyártás beindítása előtt még nyolc hónappal hiányzott például a beépítendő minimikrofon, amit azonban hamarosan elkészítetteka fejlesztő mérnökök. A sikersztori indulásának következő fázisai Japánban már rutinfeladatnak számítanak. Már csak sorozatban kellett gyártani azt, amit a tervezőasztalon kiagyaltak. A vállalat nagojai összeszerelő-üzemét szemelték ki a ss gyártásra, a piackutatókat pedig megbízták azzal, hogy Japán 1 ,egyik legnépszerűbb színésznőjével népszerűsítsék az eladdig teljesen ismeretlen videokészüléket. A sztár egy repülőn utazva kapja elő táskájából a Handycam-at — ez volt az első reklámja a videopiacot megújító kamerának. Tavaly júniusban került a termék az üzletekbe, egyidejűleg a japán és az amerikai piacon. A Handycam kitalálóit a siker nem tölti el önelégültséggel, sajnálják, hogy a készülék egyelőre csak japán útlevél méretű, ez ugyanis az amerikai útlevélnél valamivel nagyobb, és már az újabb fejlesztéseken törik a fejüket. A Sonynál azt vallják, hogy nincs tökéletes termék, valamit mindegyiken lehet még javítani. Az életszínvonal romlásával, a munkanélküliség rohamos terjedésével és az árak égbeszökő tendenciája miatt egyre gyakoribbá válnak a köz- és magántulajdon elleni bűncselekmények. Valószínűleg van statisztikai összefüggés is egy-egy vidéken az elbocsátások, az áremelések és a betörések, rablások mennyisége között. Az alábbiakban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyre intelligensebb, ún. „pszichológiai" módszerekkel dolgozó rablók járják a megyét, de az ország más vidékein sem ismeretlen a számító, az együttműködésünkre számító betörő. A szomszédok csak azt látták, hogy hétköznap délelőtt 9 órakor Kovácsék portáján a bútorokat kirakják az udvarra. Vagy takarítanak vagy festenek, vagy eladják a bútort, vagy új garnitúrát vettek. Az arra járóknak egyértelműnek tűnt, hogy a kellemes, napos délelőtt, emberek — nyitott kapunál — rakodnak. A teherautóról senki nem sejtette, hogy lopott. A „munkások’’ pedig alaposan megrakták az udvarra betolató ponyvás teherkocsit, kényelmesen bezárták a kaput és elhajtottak. A késő délután hazatérő család a szomszédoktól értesült, hogyan is történt valójában ... Ugyancsak a szomszéd „közreműködésével" rabolták ki B. J.-né lakását. Az idős asszony elutazott néhány hétre unokájához és lakása kulcsát átadta barátnőjének, a vele azonos korú szomszédasszonyának. Egy hét múlva teherautó állt meg a ház előtt és két fiatalember kérte, hogy megkaphassa a kulcsot, mert általuk üzent a távoli szomszédasszony, hogy lányának adja némelyik bútorát, kér néhány befőttet, és a hűtőszekrényt. A kulcsos szomszéd segítőkészen nyitotta ki a rábízott lakást és még segített is a befőttek szakszerű csomagolásánál. Akkor döbbent meg igazán, amikor hazatérő szomszédasszonya semmit sem tudott a bútorok, a hűtőszekrény és a befőttek hollétéről, ő ugyanis nem üzent, nem kért semmit. A találékony fiúk „önállóan" cselekedtek. A hiszékeny szomszédasszony azóta a kórház idegosztályán fekszik. Nagy port kavart Olaszországban is annak a magyar szülész-nőgyógyász főorvosnak az esete, aki új 190-es, fehér Mercedesével járta meg. Fiatal feleségével elmentek bevásárolni Itáliába, és hazafelé jövet — már közel az osztrák határhoz — úgy döntöttek, hogy maradék lírájukért még egy este megszállnak a kisvárosban. Mindent a szálló udvarán letett kocsiban hagytak. Reggeli után azonban hiába keresték a Mercedest a cuccal együtt. A szálló tulajdonosa sem tudott semmit. Csakúgy, mint a városi rendőrkapitány és az országos szervek sem. Kénytelenek voltak pénz és útlevél híján — mert még a forgalmi engedély és a jogosítvány is a kesztyűtartóban maradt — a római magyar követséghez fordulni. Útravalóért. Pénzért! Amkor a konzul kisegítette őket, sejthető, milyen idegállapotban értek haza gyorsvonattal. Itt fűnek-fának mesélték esetüket. Két hét múlva táviratot kaptak az olasz kisvárosból, a városi kapitány négalírásával. Megvan a kocsi! Menjenek érte! Átvehetik a helyszínen. Új útlevelet kértek és mindketten azonnal elutaztak Olaszországba. Ugyanabban a szállodában szálltak meg, ahol az örömhírre a szálló tulajdonosa ingyen látta őket vacsoravendégül és a szállásért sem kért semmit. Másnap reggel a városi kapitányságon senki nem tudott az ügyről. A kapitány épp szabadságon volt. Behívatták. Megmutatták neki a táviratot. Olasz nyelvű volt, az ő neve alatta, de nem ő küldte. A kocsi nincs meg. A rendőrség nem tud róla. Az orvos és felesége szégyenszemre újra vonaton zötykölődtek piazáig. Ahol nem kis meglepetés érte őket. Távollétük alatt lakásukat teljesen kirámolták. Lehet, hogy egy hófehér Mercedesen vitték el az értékeket ?... Két éve húsvét hétfő épp április 4-re esett, ezért is váltott ki némi malíciát, hogy a „milícia" művelődési házát is feltörték és kirabolták Szentesen. Nagyszombaton este lakodalom volt ahelyőrségi művelődési otthonban, ennek bevétele a vendéglátó vállalat páncélszekrényében maradt, mert postára adni éjfélkor már nem lehetett és hazavinni sem. Aszakképzett betörők négy páncélszekrényt és 12 ajtót feszítettek fel kb. félóra alatt és 82 ezer forint értékű készpénzt vittek el. Az egyik munkatárs teljes havi fizetését is. Ő azért nem merte otthon tartani a pénzét, mert az előző hónapban betörő járt Kossuth téri lakásában. Aznap éjjel hat-hét helyre törtek be Szentesen és mindenütt a páncélszekrényből, kasszából emeltek el tízezreket. Néhány hónap múlva a körzeti televízió műsorában láttam, hogy a székkutasi takarékpénztár páncélszekrényeit is ugyanezzel a módszerrel, szakszerűen és villámgyorsan nyitották ki, és raboltak el közel egymilliót. Akkor sejlett fel bennem, hogy ebben már hivatásosnak is kell lennie! Rendőrnek! Nyomozónak! a tetteseket azóta sem találták meg. Nekem, mint az egyik károsult intézmény vezetőjének az a javaslatom, hogy az illetékes szervek nézzenek utána, hol járt, mit csinált a veszprémi rendőrkapitányság nyomozó századosa azon a bizonyos éjszakán. Mert róla máig bebizonyosodott, hogy közel 40 páncélszekrényt fúrt meg. Eredményesen_Nem lehetetlen, hogy alföldi körútjára is fény derül. NÁDOR ISTVÁN Az eltűnt Mercedes esete Mo, maga mekegő bakkecske, meghívom egy pofa piára, mégiscsak szilveszternek van a napja — kedélyeskedett Smuz apu a Ló utcai medvecukorshop előtt, összeakadva Belamival. — Annak a kora lejárt. Merthogy új életet kezdtem, Smuz. S mielőtt bejelentené, hogy ez a száznegyvenharmadik eset csak az idén, hát beismerem, van valami igaza. Ám most az elhatározás szent és megmásíthatatlan. Épp ezért nem január egytől mondok búcsút a pohárnak, hanem december harminctól, hogy még nagyobb legyen bennem az elszántság. Smitz azt hitte, fülére ment az infláció. Méghogy a Belami az év utolsó napján nem fog úgy berúgni, mint a rajtszamár? Nem bóklássza végig a panelkuckók öszszeg lépcsőházát, hogy hazataláljon? Ez nem lehet igaz! — vágta ki a gyoma kelt ítéletét. Márpedig az. No, azért egy kólára betérhetünk a Zsibibe (Zsibbadt Brigádvezető, mint vendéglátó-ipari egység), s maga pedig földhözragadt módján vedelheti azt a nagyfröccsöt. Meghívom. S jön csoda. Lojzi, a Zsibi kilencszer bírságolt csaposa, fél órán át kereste azt a kólásüveget, amit még valamikor a Kádár-rendszerben hoztak az ivókra, s azóta se kellett senkinek. Közben Plüss Eta foglalkozás nélküli örömlány nyerített, mint tenni szokták a szódáslovak nagy zimankó esetén. Méghogy kólát? Belami, tuggya maga, hogy ett még a múzeumi oroszlán is leugrik a szökőkútban. Nézze, asszonyom, mint csöppet sem művelt szövegéből kiderül, önnek semmi fogalma sincs arról, hogy az ivás már rég nem divat a fejlett nyígati társadalomban. Belátni szilvesztere Sokkal inkább az erobik meg a fitnessz. Ha tudni akarja. Ezért aztán ... De ki akart tudni a Zsibbadt Brigádvezetőben szilveszter napján a fejlett nyugati társadalmakról, különös tekintettel az erobikra. Smitz biztosan nem, mert oly sebességgel nyelte le a kilencedik fröccsöt, mint aki azonnal helyet követel magának a Rekordok könyvében. Lojzi másodpercenként hat kevertes sebességgel mérte tudományát, s közben fennhangon hirdette: éljen a többpártrendszer, éljen Plüss Eta anyósa. Snájdig Pepi, a mélabús rakodó mind hangosabban üvöltötte a pléhszegély mellől a Székely himnusz második strófáját, míg Propeller úr, a nyugállományú szerkesztő azokról a szép időkről mesélt, amikor még ideológiai titkárok írták az újévi köszöntőket a mindent kibíró helyi sajtóorgazmusokba. Zamfiri, ki ifjú titánként minden árui érdemes kocsmában megfordult, ha úgy hozta a sors, meg a honoráriumkiutalás, mind bőszebben cibálta bajuszát, s igyekezett meggyőzni Laci komát, ki fotóriporter és aggódó atya, hogy minden állítása ellenére is ez igazán vicc, mégpedig a javából. Később őket egy ötépés fizetési meghagyás fölött látták, enyhén melankolikusan. S közben Belami? Nyelte a kólát, zsibbadt a gyomra. Az még a hangszálakat is háncsan lökte oda öszszes anatómiai tudását még nem öreg Ritter. S ez volt az utolsó csepp. Mármint kólából. Mert Belami hirtelen felindulásból azonnal rendelt két hosszúlépést (de upám, a keservű), s fél másodperc alatt bebizon enyhén háborgó lelkiismeretének, hogy a borba alább húszféle vitamin erjed. S ami vitamin, az árthat. •Iből ■otea legnem Hogy a Vilmos körte nevű pálinkában ezekből a ti taminokból mennyi tartózkodhat? Még nem tudni tudományosan. Azt viszont igen, hogy mire leszállt a délután, s elzuhant Snájdig Pepi a vécékagyló mellett, Józsi, a Komlóról emigrált gondolkodó már vagy nyolc kispoharat számolt meg Belamitól jobbra, a hat hosszúlépéstől balra. Amikor pedig Réz Enikő bártündér és szexvirtuóz kijelentette, hogy Torgyán Józsit akarja az Orbán Vikivel egy ágyban látni... szóval akkor Belami arca megmerevedett, mint a bolsevizmus Sztálin alatt, szeme kivörösödött, mint a bagzó macskáé szokta volt tenni, ajkai remegésbe fogtak, s kibuggyant belőle az igazság: na, jóccakát. Még valami huékot is szándékozott a nép közé vágni, ám a lendülete úgy kivágta az ajtón, hogy meg sem állt az újságosbódéig, ahol már négyen hívták ily módon a kígyót: boana. Ami pedig a fejlett Nyugatot, s ezzel együtt az erobikot illeti... Nos, az 1991-re maradt, mint többen állítják. Bár fölmerül a kérdés (ami szigorúan tudományos!), mi árt jobban, az erobik, vagy a fitnessz, miben van több vitamin, a Vilmos körtében, vagy a hosszúlépésben? Amíg viszont ez a tucai hézag ott lappang a külváros mocsarában, jobb, ha megőrizzük értékeinket — mondta Kolumnay, az esztéta, s rázuhant a fogasra. Még ma is ott alszik, ha el nem vitték. BÁTYI ZOLTÁN 5....................................... STEFAN POFA (ROMANIA) KARIKATÚRÁJA Fegyverbazár Berlinben Szovjet hadfelszerelés bagóért Gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül, ,,bagóért”, vagyis eredeti értékének alig negyedéért árusították ,ki az NDK néphadseregének készleteit — írja hétfői számában a Pravda, a Der Spiegel című hetilap legújabb számában megjelent adatokra és értékelésekre hivatkozva. A Pravda szerint a Der Spiegel cikke magyarázatot szolgáltat arra is, miért jelent meg a német piacokon oly sok szovjet gyártmányú fegyver, amelynek kiárusításával a szovjet nyugati hadseregcsoportot vádolták, teljesen alaptalanul. A német magazint idézve a Pravda emlékeztet arra, hogy az 1990. március 18-án védelmi és leszerelési miniszterré kinevezett Rainer Eppelmann valójában nem leszereléssel, hanem a feleslegessé vált néphadsereg csaknem 90 milliárd márka értékűre becsült tulajdonának kiárusításával kezdett el foglalkozni, s ráadásul ezt a Bundeswehr tábornokai is támogatták. A miniszter által aláírt 31.90. számú parancs nyomán valóságos fegyverbatár nyílt Berlinben. A bonni védelmi minisztérium ellenőrei már október 3-án, vagyis az egyesülés napján érdekes tényeket tártak fel. Egy regensburgi vevő például egyszerre hatezer lőfegyvert szerzett be — Makarov típusú pisztolyokat és karabélyokat, lőszerrel együtt —, potom 70 ezer márkáért. De mindez piti ügy a hadsereg készleteit kiárusító NDK-beli ITA külkereskedelmi cég üzleteihez képest — írja a Pravda a Der Spiegelre hivatkozva. E cég augusztusban például 300 T—72-es harckocsit és míg 21-es vadászgépekhez való pótalkatrészeket ajánlott fel megvételre Indiának. A vizsgálatba bekapcsolódott NSZK-s vámosok segítségével megállapították, hogy e cég Algériával, Zambiával, Ugandával, Irakkal és Dél-Jemennel is kötött szerződéseket. Eppelmann minisztériuma így közvetítők útján 600 millió és egymilliárd márka közötti értékben kótyavetyélt el hadfelszerelést. 119 millió márka értékben szállítotok Magyarországra, és 2 millió márka értékben Lgyelországba, a többi cint viszont ismeretlen — írja a Pravda a Der Spiclre hivatkozva, s kitér . ma is, hogy az egykori klnémet védelmi miniszter a már tudni sem akar a 31./90. szám alatt aláírt )vancsáról. Irak mozgósít Az iraki hatóságok hétfőn elrendelték, hogy január első hetében a 17 éves fiúk is jelentkezzenek katonai szolgálatra. A felhívást ismertette a bagdadi rádió és az iraki hírügynökség is. A hír szerint az utasítást nem teljesítőket szigorúan felelősségre vonják. Külföldi becslések szerint a 17 milliós fa több mint egymill 13—17 év közötti túlg. Az iraki behívás időben csapatössz zajlanak a jordánia határon — közölte mani diplomata. S. szerint Jordánia hát és csapategység fényelt a két országához. Jordánia ahogy Izrael támadt Irak ellen, és ezt területen keresztül meg.sságból lyi a coroszkal egy onások •izraeli gyamntanúkakocsi;et vehatá■1 tart, vitéz jordán indítja SZERDA.