Szegedi Napló, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 2/101. szám

Mégis lesz határátkelő Tiszasziget a Gyálán? Virágcsokor a politika oltárán Ahogy mondani szokták, mindenki jelen volt a ta­nácskozáson, aki számít, így 32 érintett helyi polgármes­terek, a megyei önkormány­zat vezetői, a vámszervé, illetve a határőrség orszá­gos és helyi szakemberei, továbbá a közúti igazgató­ság, a posta, s az áramszol­gáltató megbízottjai. Jelen­létével megtisztelte a mun­kamegbeszélést Őszi István, hazánk belgrádi nagykövete,­­ Szakai Imre helyettes kül­ügyi államtitkár is. Talpai János újszentiváni polgár­mester az évtizedekre visz­­szamenő óhaj után, az ügy első konkrét lépését tavaly tavaszra teszi, amikor a ju­goszláv oldali partnerrel kö­zös szándékukat nyilvánítot­ták ki az új határátkelő megnyitására. A község ve­zetőin túl, a lakosság is fan­táziát lát az újfajta forga­lom fogadásában. Új mun­kahelyekről, kereskedésről, vendéglátásról, gazdasági kapcsolatokról beszélnek. Ábrahám János tiszaszigeti polgármester kicsit óvato­sabb, hiszen náluk hosszabb az út a falun keresztül. Ag­gódik a lakosság, nem sze­retne második Röszkévé vál­tozni. Az aggodalmakat, azt hi­szem, elég hamar sikerült eloszlatni, miután tisztázó­dott, hogy az anyagi lehető­ségek, az adott feltételek, az utak teherbíró- és áteresztő­­kélyessége eleve korlátozza a határforgalmat. Tán kezd­jük ott, hogy a megyei köz­gyűlés biztosította hatmillió forinttal együtt jelenleg 12 millió forint áll rendelke­zőre. Hogy ez mire elég? A közúti igazgatóság precíz, többlépcsős tervet dolgozott ki a beruházásra. A vég­összeg 130-150 millió forint, ami már magában foglalja a községeket elkerülő útháló­zatot, s a klasszikus érte­lemben vett nemzetközi ha­tárforgalmat is. Mire futja akkor a 12 millióból? Ha szűkösen is, az első lépésre igen. Ebből aszfaltozni s szé­lesíteni tudnák a határ előt­ti 1300 méter hosszúságú földutat, valamint megerősí­tenék a belterületi úthálóza­tot. A szélesítés lehetősége egyébként behatárolt, hiszen a védett fák, s az árok öt méterig adnak mozgásteret. A vámszervek vezetői pél­damutató rugalmasságról, s szolgálatkészségről tettek ta­núbizonyságot, amikor indu­lásképpen a saját 2,5 millió forint értékű konténerükkel megelégednek. Ehhez már csak a szükséges infrastruk­túra megteremtését igénylik. Vagyis, ők szinte fél lábon is vállalják az indulást, megértve a szűkös anyagi lehetőségeket. A határőrség képviselői — nem kis meg­­lep­etést okozva a jelenlevők között — nagyobb falatban gondolkodnak. Véleményük szerint nekik legalább 100 négyzetméter, alapterületű kiszolgáló épületre van szük­ségük, továbbá 25 — részben polgári — alkalmazottjuk mozgósítására. Ha mindezt forintosítjuk, több mint 13 millió forintról van szó, plusz 7 millió az éves fenn­tartásra. Mindezeken túl, ne­kik lakások is kellenek vagy a községekben, vagy Szege­den. A határőrség jelenlegi helyzetében azonban sem anyagi, sem személyi felté­teleik nem biztosítottak. Ha viszont a központi költség­­vetés mindezt biztosítja szá­mukra, egy hónapon belül képesek szolgálatba állni. A vámosok, saját példájukra hivatkozva, próbáltak sze­rénységre inteni, osztrák ha­tár menti megoldásokra is hivatkozva. Fertőrákosnál például mindenki konténer­ben „lakik”, a határőrök is, rajtban hozzák nekik a vi­zet, de működnek. Bábinsz­­ky ezredes kicsi, de kultu­rált intelligens határátkelő­ről beszélt, mely később fejleszthető az igények sze­rint. Szót értő tárgyalópartne­rekről lévén szó, a követke­ző megoldásban alakult ki konszenzus, legalábbis, ami a megnyitáshoz szükséges első lépcsőfokot illeti: 1. A határmegnyitás az esztendő bizonyos szezonjait érintve, időszakos legyen. 2. Kezdet­ben csak nappal üzemeljen. 3. Csak magyar, illetve ju­goszláv utasforgalmat bo­nyolítson, tranzitátkelést ne. 4. Csak személyi, illetve kor­látozott mértékben autó­buszforgalmat, valamint kis­teherautók átkelését bizto­sítsa. Mindezek megvalósu­lása mellett a feltételeket úgy alakítják, hogy azok a későbbiekben fejleszthetők, bővíthetők legyenek. A nyomasztó terhek kör­bejárása után Szokai Imre némi felüdülést szolgáló, friss információt hozott a jelenlevők tudomására. Mi­után ugyanis vagy hetven új határátkelő megnyitására érkezett igény a kormányza­ti szervekhez, valamiképpen rangsorolni kellett ezek tá­mogatását. Valamennyi ha­társzakaszon kiemeltek né­hányat a nagy kalapból, me­lyek elsőbbséget élvezhet­nek a többivel szemben. Ezek közé tartozik Tiszaszi­get—Gyála is, így hamaro­san várható, hogy a kor­mány áment mond ezek tá­mogatására. Ezután megszü­lethet a kormányközi meg­állapodás, s ettől kezdve re­mélhetőleg minden akadály elhárulhat a határnyitás elől. őszi István nagykövet nem rejtette véka alá jöve­tele szándékát, általánosság­ban és konkrétan is agitál­ni jött új határátkelők meg­nyitására. A két ország kö­zött az utóbbi időben kiala­kult bizalmatlanság legfőbb oldala ugyanis éppen a ha­tárok effajta „légiesítése” lehet. Ugyanis, mind a sze­mélyes, mind a kulturális és gazdasági kapcsolatok élén­kítésének ez a legjárhatóbb útja. Az a körülmény sem elhanyagolható, hogy­ a Belgrád—Zágráb autópályá­tól északra élő 8-10 millió jugoszláv állampolgár legrö­videbb útja Nyugat-Európá­­ba, Magyarországon keresz­tül vezet. Éppen ezért, amit meg tudtunk lépni, azt meg kell lépni, halg­atás nélkül. Mondandóját szép hasonlat­tal zárta: „Legyen ez a ha­tárátkelő is egy szép virág­csokor a politika oltárán!” ORFI FERENC Ha az Isten, meg a magyar, illetve­­jugoszláv kormány is úgy akarja, az augusztusi pápalátogatás idején már a Tiszasziget—Gyála közti határátkelőn is érkezhetnek hozzánk déli szomszédaink. Hogy a régi vágy, ezen határkapu megnyitása megvalósul­­hassék, azonban még számos „gerendát”, avagy szalmaszálat kell az ügy pártfogoltjainak elhordani az útról. Erről folyt a disputa kedden, a szegedi megyeházán. A volt járási hivatt­al ház­felügyelőjének, v­a­lamint a Tóth József utcai lakosok­nak véleménye 1990 nyará­tól az volt, hogy a Vega­­s klub látogatói az épületben, és annak környékén estén­ként randalíroznak, a pin­cében működő zeneikar olyan hangerővel gyakorol, hogy megbotránkozta­tja az épületben dolgozókat, és a szomszédos házban lakókat is. A szemben levő épület lakói beadvánnyal fordultak a­lpolgármesteri hivatalhoz, hogy a klub működéséhez kiadott helyiség­­bérlemé­­nyét szüntessük meg. Az épületben levő alhó­­központ ajtaját ismeretlen tettesek feltörték, miközben 1991. március 22-én, 23-án rendezvény volt a pincében. A Tóth József utcai lakók is megkeresték i bejelen­tésük­­kel a polgármesteri hivatalt, és kérték ismételten, hogy vonják meg az üzemeltetés jogát a Vega-Mubtól. Mind­ezt a nyugalmuk érdekében szeretnék. A cikkben sze­replő Utalás, miszerint az átalakítás költsége 700-800 ezer forint, nem fedi a va­lóságot. Végezetül szeret­ném hangsúlyozni, hogy nem kívánja a polgármeste­ri hivatal, de személy sze­rint én sem, a fiatalság id­­űzetését a Paradicsomból, csupán azt szeretnénk elér­ni, hogy hasonló lakossági bejelentések ne érkezzenek a hivatalhoz a klub műkö­désével­­kapcsolatban­. KECSE IMRE, a szentesi p­olgármes­­teri hivatal ellátó­­szervezetének vezetője Tisztelt Kecse Úr! Mint tudjuk, a hivatalnak hiva­talból hivatalosan köteles­sége védeni a mundért, ön ezt kétségbevonhatatlanul a fentiekben meg is tette. Igen, azok a fránya lakossá­gi bejelentések! Melyek egyébként meggyőződésünk szerint százszázalékosan igazak is. Mégis, a másik oldalon ott áll 300 fiatal, akik egyéb­ként aláírásokat gyűjtenek azért, hogy megmaradhas­son az a klubju­k, amit ön­­kormányzati segítség nélkül, önszerveződve megcsináltak maguknak. Elképzelhető, hogy az ilyesmi a Hivatal szemében semmi. Sőt­ az sem hatja meg Önöket, ha látják, kocsmázás helyett értelmes ténykedésbe vetet­ték magukat az ifik. Igen, a bejelentések! Levelét elemezgetvén új­fent megkerestük Korom Pált, a Vega-­klub egyik ve­zetőjét. A további konfliktu­­sokat elkerülendő: a kon­certeket áthelyezték a pin­céből. "De Korom úr véle­ménye mit sem változott, ellenük koncepciókat gyár­tanak, és nem veszik észre, hogy korosztály együttesek kerültek iszonyatosan hát­rányos helyzetbe. Éppen ve­lük foglalkozik a Vega És az sem fér a klubvezető fejébe, hogy miért kell el­venni azt, ami az övék. Természetesen a pince ér­­téknövekedésének mértéke szakmai kérdés, mély tisz­tázásra vár. Mint ahogy az is, miként lehetne összebéskíteni a la­kossági idejelentgetőket a ■Vegásokkal. Feltehetően a­­ Hivatalnak hivatalból hiva­talosan ilyesmi is lehet a dolga. P. BODZSÁR ERZSÉBET Hivatal hivatalból hivatalosan Szentesi VEGA-üldözés? Kecse Imre, a szentesi polgármesteri hivatal el­látószervezetének vezetője szerkesztőségünktől le­vélben kérte, adjunk helyet a V­ega-klubról alkotott véleményének. A lapunkban április 24-én megjelent, Kiűzetés a Paradicsomból című cikkre a következő reflexiók érkeztek. (Terjedelmi okok miatt, feltehe­tően a szerző véleményével egyezően, a lényeget próbáltuk kiemelni.) Pártszakadás a rom­ánoknál Kivált egy csoport a ha­talmon levő román Nemzeti Megmentési Frontból és Szo­ciáldemokrata Nemzeti Meg­­mentési Front néven új szervezetet hozott létre. Az új pártot kedden bejegyez­ték a bíróságon. A bejegy­zést Vlaicu Radina, a front propagandaosztályának volt vezetője kérte — jelentette a Rompres hírügynökség. Egyelőre nem világos, hogy az új szervezetnek hány tagja van. Új p­olitikai párt bírósági bejegyzéséhez az szükséges, hogy a szer­vezetnek legalább 200 tagja legyen. A Nemzeti Megmentési Fronton belüli ellentétek már március közepén, a szervezet országos tanács­kozásán napvilágra kerül­tek, amikor, többen bírálták Petre Roman miniszterelnö­köt és Ion Iliescu államfőt, a front vezetőit. Ezen a ta­nácskozáson Radina már je­lezte, hogy új párt létreho­zásán fáradozik, mert sze­rinte Roman „diktatúrát épít ki a párton belül”. Az új párt meg­születését hírül adó közleményben a szervezet céljai között az el­szegényedés fokozódásának megállítását említették. A párt célja nem a kapitalista rendszer restaurációja, ha­nem egy demokratikus poszt­kapitalista társadalom fel­építése — olvasható a köz­leményben. M. S. vásárhelyi olvasónk azt hallotta, hogy az özve­gyen maradt férj is kaphat özvegyi nyugdíjat. Kéri, is­mertessük az erre vonatko­zó rendelkezést. A társadalombiztosítási törvény szerint özvegyi nyugdíjat a feleség, az elvált nő és a férj kaphat. Az öz­vegyi nyugdíj ideiglenes, vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár. Az ideiglenes özvegyi nyugdíjra a feleség jogán az árvaellátásra jogosult gyer­mekeket eltartó férjnek is, ha a feleség halálakor együtt éltek, és a feleség haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szol­gálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági, bal­eseti rokkantsági) nyugdíjas­ként halt meg. A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a feleség a haláláig az öregségi (rokkantsági) nyug­díjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öreg­ségi (rokkantsági) nyugdí­jasként halt meg, és halálát megelőzően legalább egy év óta férjét saját háztartásá­ban túlnyomórészben eltar­totta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg. A saját jogú nyugellátás­ban részesülő feleség jogán állandó özvegyi nyugdíj jár a saját jogú nyugellátásban részesülő férjnek is, ha a házastársak — már mind­ketten nyugdíjasként — a feleség halálakor együtt él­tek. Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, amit a meghaltat öregségi nyugdí­jasként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az özvegyi nyugdíjra jo­gosultság megszűnik, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorát — férfi a 60. életévének — betöltése előtt házasságot köt. A rokkantság, illetőleg munkaképtelenség címén megállapított özvegyi nyug­díjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant, illetőleg nem munkaképtelen. Az árvaellá­tás címén megállapított öz­vegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg az árvaellátás. DR. VÁRADI márton jogászunk válaszol a férjnek járó özvegyi nyugdíjról Szívesen fogadjuk a gazdasági segítséget Nem fásultunk bele Göncz Árpád svájci látogatása T^atXvarrwc'rceV 164­/-kc¡ U››kr«Tv n» Magyarország szívesen fo­gad minden külföldi segítsé­get gazdaságának talpraálí­­tásához és korszerűsítéséhez, s változatlanul ki akarja fi­zetni minden külföldi adós­ságát — jelentette ki Göncz Árpád köztársasági elnök kedden Bernben, a svájci kormány vezető képviselői­vel tartott megbeszélésén. Az elnök hétfőn délután érkezett Svájc fővárosába és vasár­napig tartó látogatásának el­ső teljes napját a berni hi­vatalos tárgyalásoknak szen­telte. Göncz Árpád reggel udva­riassági látogatást tett Flavio Cottinál, a Svájci Államszö­vetség ez évi soros elnöké­nél. A találkozón röviden át­tekintették Európa és benne Magyarország helyzetét. A magyar vezető a kor­mánytagokkal és szakértők­kel folytatott tanácskozáson a kelet-közép-európai prob­lémákról szólva hangoztatta: a válságövezet közepén lévő Magyarország ma politkai és gazdasági tekintetben egy­aránt a stabilitás képviselője és hordozója. Az ország re­gionális együttműködéssel akar gondoskodni további biztonságáról, amelyhez két­oldalú megállapodásokon át vezet az út, s ezért is sajná­latos, hogy az ilyen szerző­désről a Szovjetuunióval foly­tatott tárgyalások elakadtak. A svájci miniszterek kö­zölték: nagyra értékelik a magyar demokratizálódást, teljes mértékben megértik, hogy a magyar gazdaság mostani nehézségeinek le­küzdéséhez a politikai átala­kuláshoz képest hosszabb idő kell, és országuk erkölcsi kö­telességének tartja a gazda­sági fellendüléshez való se­gítségnyújtást. Az államelnök a délutáni sajtóértekezleten svájci új­ságírók kérdéseire válaszolva egyebek között leszögezte azt a véleményét, hogy a magyar lakosság korántsem fásult bele a politikába, sőt az na­gyon is érdekli, és legfeljebb azért nem megy el elég nagy számban szavazni, mert nem lát megfelelő összefüggést a politika és a valóság, a Par­lament munkája és az élet­­színvonal alakulása között. Tegnap este Göncz Árpád a berni magyar nagykövetsé­gen átnyújtotta a Magyar Köztársaság Zászlórendje ki­tüntetést Haldimann Éva magyar származású svájci műfordítónak, a magyar iro­dalmi alkotások külföldi megismertetésében kifejtett tevékenységéért. Véget vetettek a tiltakozó akciónak Exhumálták Mindszentyt Kedden, röviddel éjfél előtt az osztrák csendőrség véget vetett a Mindszenty József bíboros hazaszállítá­sa ellen tiltakozó akciónak. Mészáros Tibor, a bíbo­ros utolsó személyri titkára és társa, Schlosser Béla, a volt titkár szóvivője, akik Mindszenty sírhelyének, a mariazelli bazilika Szent Lászlló kápolnájának vasrá­csához láncolták magukat, hosszú tárgyalások után sem voltak hajlandók fel­­ha­gyn­i akciójukkal, ezért a csendőrök a láncokat elvág­va eltávolították őket a helyszínről, egy titkos fo­lyosón szállodájukig kísér­ték őket. Schlosser Béla azt állítot­ta: ez az egész eljárás tör­vénytelen, dr. Hirt tarto­mányi rendfőnök kijelentése ellenére a hatóságok erősza­kot­ alkalmaztak. A tiltako­zók jelenlétét az egyházjog megsértésével indokolva ve­tették be a rendőri karha­talmat és erőszakot alkal­mazva tuszkolták ki őket. Szerdán a hajnali órák­ban megkezdték a sír feltá­rását. Mint Veremund Hochreiter atya elmondta, az exhumálás során kitűnt, hogy a 16 évvel ezelőtt bé­csi száműzetésében elhunyt főpap teste igen jól megőr­ződött. A bíboros testét új ko­porsóba helyezték, és az úgynevezett zarándok­ká­­polnában ravatalozták fel. A tervek szerint ma főpapi gyászistentiszteletet tarta­nak Mariazellben, a haza­hozatalra pénteken kerül sor. Mindszenty Józsefet szom­baton Esztergomban, a prímása székhelyen helye­zik örök nyuugalomra. Antall József és Paskai László megbeszélése. A Mi­niszterelnöki Sajtóiroda MTI-hez eljuttatott közle­ménye szerint Antall József miniszterelnök szerdán nem­hivatalos látogatást tett Pas­kai László bíborosnál, az E­sztergomi Főegyházme­­gye érsekénél. A megbeszé­lésen Paskai László tájé­koztatta a miniszterelnököt Mindszenty József herceg­prímás hazaszállításával és újratemetésével összefüg­gő eseményekről, és a gyászünnepségről, ahol An­tall József miniszterelnök búcsúbeszédet mond. A továbbiakban szót vál­tottak különböző egyházi és politikai kérdésekről. A Miinálszenty József bíboros temetések­or vártn­aitó nagy Utas­­fon­galom lebonyoltásiána a MÁV május 4-én, szombaton Budapestről és Komáromból mentesíti vonatokat közlek­ed­­tet Esztergomba. A vonatot le Budapest Nyugati pályaudvarról 5.45 órától 8.10 síráig 1S-20 percen­ként. Komá­romból 6.51 óra­­or és 8.15 óra- kcor indulnak. A mentesítő vonatok Budapest —Esztergom, illetve Ak­ruásfüzite —Esztergom közötti oda- és visszaútbani menetrend szerint nem állnak meg. A visszautazáshoz a vonatok Esztergomból Budapestre 15.00 órától 17.55 óráig 20-30 percen­­ként, Komáromba 14.50-kor, 16.00 óra­k­or, 16.30-kor és 1­7 óra­kor indulnak. A MÁV és a GYSEV az egyé­nileg utazóknak 33 százalékos, az 50 fős, vagy annál nagyobb csoportoknak 50 százalékos al­kalmi menettérti kedvezményt ad. Részletes fel­világos­ítást a pályaudvarokon adnak. CSÜTÖRTÖK, 1981. MÁJUS 2.

Next