Szegedi Napló, 1890. január (13. évfolyam, 2-30. szám)
1890-01-03 / 3. szám
Péntek, január 3. Egyes szám ára 5 kr. XIII évfolyam. 3. száza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI KAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Eprész egrs 14 frt — kr. I Nefr.Fodévre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. | Egy kóra 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza. Dáni-ház 18. sz. Tiérmentitlen lvelek csak ismert kézfül fáladt.ilnak el, és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal ________mérsékelt árjegyzék szerint számit. ..^j«acT«Mw.situatiwj ^ ^ ' HIRDETÉSEKET Mérleg. II. Mulandó (tvünk harmadik eseménye azon Ígéret, hogy a közigazgatást államosítani fogják. Hadd említsek föl egy jellemző dolgot. Egy szellemes kormánypárti képviselő jelenlétemben ezt mondta a folyosón: „Van a kormányban elég ész, csak rosszul van fölosztva. Szilágyinak igen sok jutott belőle, némelyiknek igen kevés.“ Nem célom senkinek rossz esztendő estéjét csinálni. Vannak néhányan, akik versenyezhetnek arra a ,,kevésre“-re, de én nem emlegetem őket. Hanem elismerem, hogy Szilágyinak rendkívül sok jutott, talentuma, akarata, tudása egyaránt nagy. Ennek előrebocsátásával megjelölök egy kubarös ellentétet. A nagy’tehetségü Szilágyinak is programmja van, a juszticzia terén, miként gr. dklekinek az adminisztráczió terén, s mindkettő reformokat akar. A Szilágyi reformprogrammja Aulágos, érthető, régóta magvitatidt ügy minden izében, s régi vágyát kéred a nemzet gondolkozó részének. A gr.^feleki reformsirogrammja zavaros, senkisincs tisztában vele, kevés ember által óhajtatik és részleteiben megvitatva annyival kevésbé lehetett, mert még senki sem tud a részletekről. Ez azonban csak külső ellenmondás. De van a dolog érdemére nézve is lényeges ellenmondás a két reformtörekvés között, mely a különben rendkívüli tehetségű Szilágyi organizáló képességét kétségessé teszi. ]M Mért mit tikar Szilágyi ? A királyi táblák decentralizáczióját, a közvetlen szóbeliséget és nyilvánosságot az első fokú biróságoknál; esküdtszéki eljárást a főbenjáró bűneseteknél. Egyszóval közeledni akar azon ideál felé, hogy az egyén érvényesüljön a ma'k ii inírtságával. Bontakozni kezd a bürokratikus szellemből. Tért nyit a pörös félnek az öntevékenységre. Biróban, félben, ügyvédben fejleszteni akarja a spontaneus erőket. Elismeri, hogy az igazságot nem a papírhalmazatból, hanem a viszonyok és emberek közvetlen megfigyeléséből lehet helyesen kifejteni. — Az eddigi pra dr niak c.. vo!, a firo/ófiája: Gyámkodni kell az emberek fölött, mert nem ismerhetik sem a tv'vényt, sem az eljárás; szíilu'ilyokat. A Szin'tgyi reformjának ez a filozóffiája : Tilind.-n józan embernek legjobb gyámja a maga igazsága. Az előbbi rendszer, lealacsonyítása az embernek ; az új rendszer mindenkit emberi méltóságra emel. Aki így szól: „Akarom a közvetlen szóbeliséget“, az elismerte, hogy minden önjogú ember illetékesebb, mint más, önmagára nézve a jót a rossztól megkülönböztetni, és saját jogait és érdekeit, azon viszonyok között, amelyekben él, fölismerni. Márpedig, aki e tételt elismerte, az ellentétbe helyezte magát mindennemű központosítási rendszerrel, mert az önkormányzati intézmények fundamentuma épen amaz elismerésben van letéve. Myi épen úgy, mint hazánk jogászainak jelentékeny többsége, abban a meggyőződésben van, hogy igazságszolgáltatásunk merevségén, hoszadalmasságán és drágaságán csak az segít, aki abba önkormányzati elemeket vegyitünk, ha azt deczentralizáljuk s ha az állam segitségül hívja a társadalom közfölfogását és a közérzület lelkiismeretét. Ebjen ezért Szilágyi a kir. táblák fölosztásával kimondta a deczentralizáczió szükségét; a krszvetlen sz!''beliséggel kimondta az önkormányzati elv szükségét; az esküdtszéki eljárással kimondta. A „SZEGEDI NAPLÓ" TÁRCZÁJA, Száz é-7 előtt II. J.isicít koroikizátji niuicjie S'/ejeduri 1791. jan. 12..ill.) József császárnak 1790-ik évi február 20-án bekövetkezett halála után II. Lipót lépett a trónra, ki azelőtt Toscana hercege volt. Florenczben bölcsen kormányzott, a honnan márczius 12 én indult el Bécsbe, birodalma kormányzatának átvételére. A magyar országgyülést junius 6-ikára Budára hivta egybe, de november 10-ikén Pozsonyba helyeztette át, ahol is november 1.6-ikén magát nagy fénynyel s a nemzet nagy örömére magyar királylyá koronáztatta. Az egész országban nagy volt az öröm, hogy a király esküt tett az alkotmányra s megígérte a nemzet jogainak és szabadságának tiszteletben tartását. Mindenütt ősi szokás szerint nagy vigasság közt ünnepelték a koronázás napját, hol előbb, hol később. S Szegeden már egy kissé meg is késtek vele, mert csak a következő évi január hórikán ülték meg az öröm napot. Az érdekes ünnepély leirását a Bécsben megjelent „Hadi és más nevezetes történetek“ czímű régi hirlapban az egykorú tudósító a következőkben örökítette meg: „A múlt vasárnap, úgy mint ezen folyó jan. hónapo ,kiikán tartotta nemes váro- 'sunk törvényes királyunk II. Leopold ;szerencsés megkoronáztatásának örömünnepét, melyen is reggeli 8 órakor mintegy száz számra terjedő ifjuság, mind kék ' szinti öltözetben —• mely formna iidiája városunknak — mentésen, dolmányosan, csákósan bdfogyvírkezve a városháza előtt 1 óráton örisz',nyülekezett, ahonnét, vévén a nemes város utonan készült zászló ! . . . ját, minekutána mind a belső, mind pedig a külső tanács, nemkülömben a választott község is összejött volna, a palánkbeli szentegyház felé lett az indulás. Elöl ment Vend kapitány úr, a várnak őrizésére rendeltetett két csoport gyalogkatonáival, kiket a városnak minden tisztet nyomban követvén, — jött hármasával a lovas ifjuság, előtte levő vezére Hódy Imre úrral, ki egy fekete török paripán oly katonáian ült vala, hogy a jelenlevő idegeneket inkább egy király-seregbeli, mintsem városi kapitánynak gondolták. Szemeiből ugyan csillámlott az öröm és vidám tekintetű ábrázatja magyar szivének' belső érzékenységét ’ árulta el. De tarjagos bajusza s kemény hangú szava az ismeretlenekben mégis né■ minemü félelmeket gerjesztett. Ezen menetelbengyönyörűen futták a tárogató sipot, melynek hangjára buzdulni szokott a magyar sziv. O*/ A szentegyház felöl egyik oldalról a gyalog katonaiág, átalellenben a lovas ifjuság rendbe állott. Nomes Groven regimentjébül va!() Szabó hadnagy ur pedig a maga verbunkon levő katonáival a harmadik oldalt foglalta el. (Ennek a Groven ezrednek a tisztei folyamodtak az országgyűléshez, hogy a magyar ezredek haza telepittessenek, az ezred tisztjeivé csak botifiak neveztessenek és hogy a szolgálati és vozmngló nyelv a magyar legyen, amiért is az egész visztikart rögtön más ezredekbe osztották és szanaszét szórták.) A „Téged Isten dicsérünk“ mondásakor tett lövések után háromszor kiáltotta az a temérdek sokaság, mellyel még a szentegyház piaccal környékező utczák is tele voltak: Éljen a király, második Leopold! Erre megszólamlottak az ágyuk, melyek a jelen nem levőket is hasonló öröm kiáltásokra gerjesztették. Valamig az ájtatosság tartott odabent, addig 12 muzsikus vont ide ki oly gerjesztő hangú válogatott magyar nótákat, hogy a külömben hűvös időt meg sem éreztük és csak az óráinkról tudtuk meg, hogy vége lehetett az ájtatos- ságnak. Az utolsó lövés után, amidőn a tempó