Szegedi Napló, 1890. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

1890-02-01 / 31. szám

31. Szeged, szombat. Szegedi Napló. Február 1. 1890. teljesítse, mint ahogy azok az árvaszéki elnök kötelessége gyanánt előirvák, más­részt pedig az egyesítés ellenkezik a pol­gármester, mint a város első tisztviselőjének a törvény által előirt azon egyik főkötele­zettségével, hogy a város minden tisztvise­lőjének működését folyton ellenőrizni és arra felügyelni tartozik. Az egyik ülnöki állás azonban annak folytán, hogy a közigazgatási tanácsnok az árvaszék egyik ülnökévé kijelöltetvén, mint ilyen, az árvatárt érintő összes ügyeket az árvaszéknél előadni fogja, minden ne­hézség nélkül megszüntethető , te­kintve, hogy az árvaszéki jegyző munkaköre is kitágítható. Az árvatári tisztségnek a házi pénztár­ral való egyesítése folytán az árvatári pénz­­táradói és ellenőri állások törlendők. Az öt írnok helyett három képes lesz az árvaszéki irodában fölmerülő írásbeli teendőket elvégezni, figyelemmel arra, hogy a középítészeti tanács mellé egy rendszeres igtatói állás rendszeresíttetvén, az oda el­vont árvaszéki igtató rendeltetési helyére vissza fog kerülni, s jövőre nem egyik ár­vaszéki írnok által fog helyettesíttetni. Szervezni javasol az albizottság az ár­vaszékhez egy becsüs­ állást, aki a leltá­rozó mellett egyúttal í­r­n­o­k­i teendőket is fog végezni. Bevette az albizottság a szervezetbe az iskolaszék szervezetét és jogkörét és a népiskolai felügyelő hatáskörét, kinek műkö­dési köre mindazon iskolákra kiterjed, melyek a községi iskolaszék hatósága alatt állanak. A rendőrségre nézve szintén fon­tos javaslatokat tesz az albizottság. Helytelennek tartja e bizottság a régi szervezet 208. §-ának azon rendelkezését, hogy a vidéki hatóságoktól vagy a helybeli állami hivataloktól érkező ügydarabokat a kapitányi hivatal kézbesítteti rendőri közegei által, mert így a rendőrség tulaj­donképeni hiva­tásától vonatik el. Amennyiben tehát az említett ügydarabok nem a rendőri szol­gálat körébe tartoznak, azoknak kézbesíté­sét jövőre ne a kapitányi hivatal, hanem a kiadó kézbesíttesse a rendelkezésére álló tanácsi kéz­besítők által. Helytelen továbbá, hogy a főkapitány és személyzete felektől a városi pénztárba juttatás végett pénzeket vesznek fö­­ s az albizottság javasolja, hogy a 215. §-ban említett pénzeket a felek maguk fizessék be a városi pénztárba a főka­pitány vagy személyzete utalványa folytán. Az albizottság a rendőrség katonai fe­gyelmezése szempontjából s általában ha­laszthatatlannak tartja a rendőrségi sze­mélyzet részére szolgálati szabály­zat készítését. A város belterülete ö­t rendörbiztosi kerületre oszlik, melyek azonosak az o­r- V 0­s­i kerületekkel. És minthogy minden rendőrbiztosnak saját kerületében kell lak­nia, az I. kerületi rendőrbiztos a várnagy lesz, kinek a széképületben lakása is van. A hivatalszolgák számát az al­bizottság tizenötben állapítja meg, an­nak világos meghatározásával, hogy mely hivatalok mellé vannak rendelve mert jelenleg a hivatalszolgák fölös­leges számban vétetnek igénybe. Tájékoztató: Febr. 1. A szegedi tornaegylet tánczrigalma a Tisza-szálld dísztermében. — A szegedi polgári dalárda I. kötelezett tánczvigalma a Hungária szálloda nagy­termében. — A Back B fiai első szegedi gőzmalmi molnárok tánczvigalma a Feketesas-szálloda díszter­mében. Febr. 2. Kaszinói közgyűlés d. u. 4. Febr. 8. A szegedi könyvnyomdászok Önképző­körének tánczvigalma a Feketesasban. — A szegedi ipartestület bőripar-szakosztályának tánczvigalma a Hungária-szálloda dísztermében. — A szegedi izr. jó­tékony nőegylet tánczestélylyel összekötött hang­versenye a Tisza-szálló nagytermében. Kezdete 8 órakor. Febr. 9. Kereskedő-ifjak közgyűlése d. u. 4­6. Febr. 15. A szegedi iparos-ifjak képző- és se­­gélyzö-egylete tánczvigalma a Tisza-szálló díszter­mében. — Az Egyetértés ált. iparmunkás önképző­­­- betegsegélyzö-egyesület tánczvigalma a Feketesas­­szálloda dísztermében. — A magy. kir. államvasutak szegedi műhelye alkalmazottjai dalkörének dal- és tánczestélye a Hungária-szálloda dísztermében. Febr. 16. A szegedi dalárda dal- és tánczestélye a Tisza-szálló di­zterm­ében. Febr. 17. Winkler testvérek gyári munkásainak tánczvigalma a Hungária-szálloda dísztermében. Febr. 23. Csongrád megyei tanitó-egyesület köz­gyűlése, a­­ Habemus pápám ! Alighogy a Rainer szenátor kezébe adta a főispáni berold a drága kis levélkét, megkondult a városház öreg harangja. Igaz, hogy csak az ebéd idejét hir­dette városszerte, ám olyan hagyományos pompának tetszett, mely hozzájárul az osz­lopos tisztviselő kreálásának ünnepélyes moz­zanatához. Az uj főkapitány megszületése megle­hetősen nehezen ment s a méltóságos mama még­ most is kénytelen az ágyat őrizni. A közhangulatot ismerő emberek előtt ez a kinevezés nem okozott meglepe­tést, inkább általános megnyugvást keltett. A közönség előlegezi bizalmát egy tett­­erős fiatal­ember, kipróbált jó tisztviselő tisztakezűségének, erélyének és tág tért lelő ambícziójának. Persze, egyik-másik lemaradt futtató most későn bánkódik a kárba veszettt öt­ven krajc­áros bélyege után, amit ugyan nem illik sajnálni attól a szegény, defic­ites államkincstártól. A tavaszi nagy tisztújítási drá­mának ishol be van végezve az előjá­téka. Némelyik sz­ereplő már ebből a si­került expozíc­ióból következtetheti a tragikai katasztrófát. * Jön a dal bűbájos hatalmával az el­lenállhatatlan muszka invázió. Eddigelé csak annyit tudtunk a negy­­venkilenczes emlékekből a jámbor moszkók felöl, hogy megeszik nyersen a sárga ubor­kát és a faggyú gyertyát: hadd lássuk hát, mire képesek még ezen fölül ? Lenhajú, tengerkék szemű szláv tün­dérek jönnek rózsás ajkukon egy hatalmas, ismeretlen ember­faj megrázó bánatával, édesbús komoly örömeivel. Az igazi költészet, az örök emberi meg­mérhetetlen birodalmának egy egészen új, ismeretlenség oceánjából most felbukkanó csodás szigetét hozzák a műveit, czivilizá­­czióban elfásult Európa ámuló, káprázó sze­mei elé. Egy kis ízelítőül, hogy mi lesz akkor, ha igazán meghódolunk a muszka-invázió előtt, már az az énekes előhad is derekasan megsarczol bennünket, éppen a két­szeresét követelvén a rendes színházi helyáraknak. Se baj, szegény muszka, ha már ide fárad közénk, hát ismerjen urat. — Az uj püspök, Dessewffy Sándor­ról, az uj Csanádi püspökről, kinek egyéni­sége első­sorban Szegedet érdekli, a kö­vetkezőket írja a „Magyar Állam“ cz. kleri­kális lap: Az új Csanádi püspök neve a laikus­világ előtt kevésbé ismeretes, de egyházi körökben­­ kivált a kassai egyházmegyében, ahol élete legjelentékenyebb részét töltötte, általános becsülésnek örvendett. Cserneki és tarkeöi Dessewffy Sándor hazánk egyik legrégibb családjának sarja, (már az Árpádkori okiratokban előfordul Dessew, mint a szlavóniai Csernek vár bir­­­­tokosa), mely nevének helyesírását minden­­ elemi iskolában tanuljuk széles e hazában.­­ A híres Dessewffy József, Aurél és Emil közel rokonai, mert a család csak egyik ága emelkedett 1775-ben grófi rangra. A Dessewffyek rokonok a sárosi nemesség leg­kiválóbb családjaival ; Szirmayak, Sem­­sey-ek, Sennyei-ek , Szinnyei-ek, Szmrecsá­­nyi-ak, Berzeviczy-ek, Péchy-ek, Máriás­­sy-ak, Jekelfalussy-ak, Szentimrei-ek, stb. stb.-ek mind rokonok egymással. Az uj főpap Pozsonyban született 1834. június 3-án, midőn szülei az uj országgyű­lés végett ott tartózkodtak. Eredetileg az egri egyházmegyébe lépett a jeles tehet­ségű íió, aki a fővárosi központi papne­velő intézetben kitűnő sikerrel végezte ta­nulmányait és 1857. aug. 9-én áldozó pappá szenteltetvén, rövid ideig káplánkodott Fü­­zes-Abonyban, mert már 1859-ben az egri lyceumhoz a bölcselet és latin nyelv taná­rának neveztetett ki. 1860-ban már Budapesten találjuk, mint a központi papnevelő-intézetnek, hol három évvel ezelőtt még csak növendék volt, immár tanulmányi felügyelőjét, majd 1864-ben mint a kir. m. tud. egyetemen a lelkipásztorkodástan helyettes tanárát. Majd visszahívták Egerbe, hol 1866-ban a jog­akadémián a történelem, egy évvel reá az államtudomány és pénzisme tanára len. Midőn Perger János egri kanonokot 1868-ban kassai püspökké nevezte ki a ki­rály, átvette, uj egyházmegyéjébe Des­­sewffyt is magával vitte mint szekretáriusát, hogy legyen, aki tapintatával közvetítő sze­repet vigyen közte s uj egyházmegyéje között. És ha vannak Kassán ellenségei Dessewffynek, úgy ezeket már akkor tá­­­­masztotta a tehetetlen irigység, amely go­nosz tulajdonság bármily oktalan, a papság soraiban, — mint a Magyar Államban ol­­­­vassuk, mely az ilyen dolgokat jobban­­ tudja, mint mi — jobban el van terjedve,­­ mint bárhol másutt. 1873-ban a kassai egyházmegye egyik legjobb javadalmát, a sárospataki városi plébániát nyerte meg. Itt különösen a kegy­urak, Windischgrätz herczegek szeretetét és tiszteletét vívta ki magának a nagymű­­veltség­i pap, kit a reformátusok is nagyon megkedveltek. 1875-ben alesperes, 1882-ben vérteske­­reszturi czimz. apát, 1882-ben kassai kano­nok lett. Alig hogy a kassai káptalan tagja lön, Felső-Magyarország e­lővárosában, a felvi­­­­dék e szép emperiális helyén minden kultur­­­rális, köznevelési és társadalmi összemükő- Újdonságok. Szeged, jan. 31.

Next