Szegedi Napló, 1890. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-01 / 31. szám
31. Szeged, szombat. Szegedi Napló. Február 1. 1890. teljesítse, mint ahogy azok az árvaszéki elnök kötelessége gyanánt előirvák, másrészt pedig az egyesítés ellenkezik a polgármester, mint a város első tisztviselőjének a törvény által előirt azon egyik főkötelezettségével, hogy a város minden tisztviselőjének működését folyton ellenőrizni és arra felügyelni tartozik. Az egyik ülnöki állás azonban annak folytán, hogy a közigazgatási tanácsnok az árvaszék egyik ülnökévé kijelöltetvén, mint ilyen, az árvatárt érintő összes ügyeket az árvaszéknél előadni fogja, minden nehézség nélkül megszüntethető , tekintve, hogy az árvaszéki jegyző munkaköre is kitágítható. Az árvatári tisztségnek a házi pénztárral való egyesítése folytán az árvatári pénztáradói és ellenőri állások törlendők. Az öt írnok helyett három képes lesz az árvaszéki irodában fölmerülő írásbeli teendőket elvégezni, figyelemmel arra, hogy a középítészeti tanács mellé egy rendszeres igtatói állás rendszeresíttetvén, az oda elvont árvaszéki igtató rendeltetési helyére vissza fog kerülni, s jövőre nem egyik árvaszéki írnok által fog helyettesíttetni. Szervezni javasol az albizottság az árvaszékhez egy becsüs állást, aki a leltározó mellett egyúttal írnoki teendőket is fog végezni. Bevette az albizottság a szervezetbe az iskolaszék szervezetét és jogkörét és a népiskolai felügyelő hatáskörét, kinek működési köre mindazon iskolákra kiterjed, melyek a községi iskolaszék hatósága alatt állanak. A rendőrségre nézve szintén fontos javaslatokat tesz az albizottság. Helytelennek tartja e bizottság a régi szervezet 208. §-ának azon rendelkezését, hogy a vidéki hatóságoktól vagy a helybeli állami hivataloktól érkező ügydarabokat a kapitányi hivatal kézbesítteti rendőri közegei által, mert így a rendőrség tulajdonképeni hivatásától vonatik el. Amennyiben tehát az említett ügydarabok nem a rendőri szolgálat körébe tartoznak, azoknak kézbesítését jövőre ne a kapitányi hivatal, hanem a kiadó kézbesíttesse a rendelkezésére álló tanácsi kézbesítők által. Helytelen továbbá, hogy a főkapitány és személyzete felektől a városi pénztárba juttatás végett pénzeket vesznek fö s az albizottság javasolja, hogy a 215. §-ban említett pénzeket a felek maguk fizessék be a városi pénztárba a főkapitány vagy személyzete utalványa folytán. Az albizottság a rendőrség katonai fegyelmezése szempontjából s általában halaszthatatlannak tartja a rendőrségi személyzet részére szolgálati szabályzat készítését. A város belterülete öt rendörbiztosi kerületre oszlik, melyek azonosak az or- V 0si kerületekkel. És minthogy minden rendőrbiztosnak saját kerületében kell laknia, az I. kerületi rendőrbiztos a várnagy lesz, kinek a széképületben lakása is van. A hivatalszolgák számát az albizottság tizenötben állapítja meg, annak világos meghatározásával, hogy mely hivatalok mellé vannak rendelve mert jelenleg a hivatalszolgák fölösleges számban vétetnek igénybe. Tájékoztató: Febr. 1. A szegedi tornaegylet tánczrigalma a Tisza-szálld dísztermében. — A szegedi polgári dalárda I. kötelezett tánczvigalma a Hungária szálloda nagytermében. — A Back B fiai első szegedi gőzmalmi molnárok tánczvigalma a Feketesas-szálloda dísztermében. Febr. 2. Kaszinói közgyűlés d. u. 4. Febr. 8. A szegedi könyvnyomdászok Önképzőkörének tánczvigalma a Feketesasban. — A szegedi ipartestület bőripar-szakosztályának tánczvigalma a Hungária-szálloda dísztermében. — A szegedi izr. jótékony nőegylet tánczestélylyel összekötött hangversenye a Tisza-szálló nagytermében. Kezdete 8 órakor. Febr. 9. Kereskedő-ifjak közgyűlése d. u. 46. Febr. 15. A szegedi iparos-ifjak képző- és segélyzö-egylete tánczvigalma a Tisza-szálló dísztermében. — Az Egyetértés ált. iparmunkás önképző- betegsegélyzö-egyesület tánczvigalma a Feketesasszálloda dísztermében. — A magy. kir. államvasutak szegedi műhelye alkalmazottjai dalkörének dal- és tánczestélye a Hungária-szálloda dísztermében. Febr. 16. A szegedi dalárda dal- és tánczestélye a Tisza-szálló diztermében. Febr. 17. Winkler testvérek gyári munkásainak tánczvigalma a Hungária-szálloda dísztermében. Febr. 23. Csongrád megyei tanitó-egyesület közgyűlése, a Habemus pápám ! Alighogy a Rainer szenátor kezébe adta a főispáni berold a drága kis levélkét, megkondult a városház öreg harangja. Igaz, hogy csak az ebéd idejét hirdette városszerte, ám olyan hagyományos pompának tetszett, mely hozzájárul az oszlopos tisztviselő kreálásának ünnepélyes mozzanatához. Az uj főkapitány megszületése meglehetősen nehezen ment s a méltóságos mama még most is kénytelen az ágyat őrizni. A közhangulatot ismerő emberek előtt ez a kinevezés nem okozott meglepetést, inkább általános megnyugvást keltett. A közönség előlegezi bizalmát egy tetterős fiatalember, kipróbált jó tisztviselő tisztakezűségének, erélyének és tág tért lelő ambícziójának. Persze, egyik-másik lemaradt futtató most későn bánkódik a kárba veszettt ötven krajcáros bélyege után, amit ugyan nem illik sajnálni attól a szegény, deficites államkincstártól. A tavaszi nagy tisztújítási drámának ishol be van végezve az előjátéka. Némelyik szereplő már ebből a sikerült expozícióból következtetheti a tragikai katasztrófát. * Jön a dal bűbájos hatalmával az ellenállhatatlan muszka invázió. Eddigelé csak annyit tudtunk a negyvenkilenczes emlékekből a jámbor moszkók felöl, hogy megeszik nyersen a sárga uborkát és a faggyú gyertyát: hadd lássuk hát, mire képesek még ezen fölül ? Lenhajú, tengerkék szemű szláv tündérek jönnek rózsás ajkukon egy hatalmas, ismeretlen emberfaj megrázó bánatával, édesbús komoly örömeivel. Az igazi költészet, az örök emberi megmérhetetlen birodalmának egy egészen új, ismeretlenség oceánjából most felbukkanó csodás szigetét hozzák a műveit, czivilizáczióban elfásult Európa ámuló, káprázó szemei elé. Egy kis ízelítőül, hogy mi lesz akkor, ha igazán meghódolunk a muszka-invázió előtt, már az az énekes előhad is derekasan megsarczol bennünket, éppen a kétszeresét követelvén a rendes színházi helyáraknak. Se baj, szegény muszka, ha már ide fárad közénk, hát ismerjen urat. — Az uj püspök, Dessewffy Sándorról, az uj Csanádi püspökről, kinek egyénisége elsősorban Szegedet érdekli, a következőket írja a „Magyar Állam“ cz. klerikális lap: Az új Csanádi püspök neve a laikusvilág előtt kevésbé ismeretes, de egyházi körökben kivált a kassai egyházmegyében, ahol élete legjelentékenyebb részét töltötte, általános becsülésnek örvendett. Cserneki és tarkeöi Dessewffy Sándor hazánk egyik legrégibb családjának sarja, (már az Árpádkori okiratokban előfordul Dessew, mint a szlavóniai Csernek vár birtokosa), mely nevének helyesírását minden elemi iskolában tanuljuk széles e hazában. A híres Dessewffy József, Aurél és Emil közel rokonai, mert a család csak egyik ága emelkedett 1775-ben grófi rangra. A Dessewffyek rokonok a sárosi nemesség legkiválóbb családjaival ; Szirmayak, Semsey-ek, Sennyei-ek , Szinnyei-ek, Szmrecsányi-ak, Berzeviczy-ek, Péchy-ek, Máriássy-ak, Jekelfalussy-ak, Szentimrei-ek, stb. stb.-ek mind rokonok egymással. Az uj főpap Pozsonyban született 1834. június 3-án, midőn szülei az uj országgyűlés végett ott tartózkodtak. Eredetileg az egri egyházmegyébe lépett a jeles tehetségű íió, aki a fővárosi központi papnevelő intézetben kitűnő sikerrel végezte tanulmányait és 1857. aug. 9-én áldozó pappá szenteltetvén, rövid ideig káplánkodott Füzes-Abonyban, mert már 1859-ben az egri lyceumhoz a bölcselet és latin nyelv tanárának neveztetett ki. 1860-ban már Budapesten találjuk, mint a központi papnevelő-intézetnek, hol három évvel ezelőtt még csak növendék volt, immár tanulmányi felügyelőjét, majd 1864-ben mint a kir. m. tud. egyetemen a lelkipásztorkodástan helyettes tanárát. Majd visszahívták Egerbe, hol 1866-ban a jogakadémián a történelem, egy évvel reá az államtudomány és pénzisme tanára len. Midőn Perger János egri kanonokot 1868-ban kassai püspökké nevezte ki a király, átvette, uj egyházmegyéjébe Dessewffyt is magával vitte mint szekretáriusát, hogy legyen, aki tapintatával közvetítő szerepet vigyen közte s uj egyházmegyéje között. És ha vannak Kassán ellenségei Dessewffynek, úgy ezeket már akkor támasztotta a tehetetlen irigység, amely gonosz tulajdonság bármily oktalan, a papság soraiban, — mint a Magyar Államban olvassuk, mely az ilyen dolgokat jobban tudja, mint mi — jobban el van terjedve, mint bárhol másutt. 1873-ban a kassai egyházmegye egyik legjobb javadalmát, a sárospataki városi plébániát nyerte meg. Itt különösen a kegyurak, Windischgrätz herczegek szeretetét és tiszteletét vívta ki magának a nagyműveltségi pap, kit a reformátusok is nagyon megkedveltek. 1875-ben alesperes, 1882-ben vérteskereszturi czimz. apát, 1882-ben kassai kanonok lett. Alig hogy a kassai káptalan tagja lön, Felső-Magyarország elővárosában, a felvidék e szép emperiális helyén minden kulturrális, köznevelési és társadalmi összemükő- Újdonságok. Szeged, jan. 31.