Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)
1890-03-01 / 59. szám
Szeged, szombat. Szegedi Napló. Márczius , 1890. 59. sz. szék munkájának befejezte után az elnöklő főispán teljes megelégedését nyilvánította a tapasztalt ügybuzgóság, helyes és gyors munka fölött. — Az árvíz napja. Az árvíz katasztrófa tizenegyedik évfordulóján, márczius 12-én a szokásos ünnepi misét a hatóság ezúttal a rókusi templomban tartja meg. Az istentiszteleten a szegedi dalárda is közreműködik, Erdélyi Sándor pedig szólókat fog énekelni. — A számtisztek a főispánnál. A városi számtisztek, kiknek fizetésemelési kérvényét a közgyűlés figyelembe vette, küldöttségileg tisztelgett a főispánnál. Kállay főispán szívesen fogadta a küldöttséget s , meghallgatván köszönet-nyilvánításukat, meg-újított kérelmükre kijelentte, hogy a fizetésfölemelést kérvényezők közül leginkább a számtisztek érdemlik a valódi méltánylást, mert ő is azon nézetben van, hogy akiktől nagyobb kvalifikáczió kívántatik, azok illő díjazásban is részesítendők lennének. Számít azonban a számtisztek lejalitására, hogy tekinteni fogják a város anyagi viszonyait, és a buzgalom hivatalos kötelességeik teljesítésében nem fog csökkenni, ha jelen kérelmük nem lesz is teljesíthető. Mert ha a munkálatok földolgozva lesznek s a most meglevő létszám apasztható, az ez által nyert összegnek helyzetük javítására fordításában számíthatnak támogatására. — A zugirászat. Mindenütt grasszál ez a tisztességtelen mellékjövedelem szerzés. Mint a „V. és Vidéké“-ben olvassuk, a szomszéd városban is erősen virágzik a zugirászat, mely gyakran még nagyobb bajba sodorja áldozatát, mint amelytől megszabadítani próbálkozik. A vásárhelyi telekkönyvi hivatalt is elárasztják a zugirászok beadványai és különösen a városháza van megjelölve, mint a zugirászokbiztos menedéke és éltető melegágya. A birtoknyilvántartói hivatal s az árvaszék tucatszámra gyártja a beadványokat, és a tisztviselő urak oly kényelmesen végzik a dolgukat, hogy a város által fizetett szolgákkal küldik beadványaikat a bírósághoz. A múlt hétfőn egyszerre 8—10 beadvány érkezett a telekkönyvi hivatalhoz a városházáról — természetesen a város cselédjei útján, ami igazán tűrhetetlen állapot. Szentesen a szegedi ügyvédi kamara keményen elbánt a zugirászat ottani fejével, aki városi birtoknyilvántartó. Mielőtt itt is hasonló eszközhöz folyamodnánk — írja idézett laptársunk — egyenesen a főispán úr becses figyelmét hívjuk föl ezen anomáliára, és arra kérjük, szíveskedjék utána nézni, hogy mily üzletszerű módon űzik a zugirászatot. Eltekintve attól, hogy a közigazgatás érdekeivel nem egyeztethető össze az, hogy a tisztviselő hivatalos dolgain kívül hivatalos helyiségében mással is foglalkozzék, a zugirászat vétkes cselekmény, melyet a törvény tilt és üldöz. Azt pedig reméljük, hogy a törvénynek a városi tisztviselők némely része ellen is lehet érvényt szerezni. — Képviselői kör. Esztergom sz. kir. város átirt a tanácshoz egy új intézmény tárgyában. Ez lenne a nálunk is már sokat emlegetett, de pártolásra nem talált úgynevezett képviselő kör. Mivel u. i. a törvényhatósági közgyűléseken, sajnos tapasztalat a legfontosabb ügyeken is könnyedén, csak úgy sablonszerűleg átsiklanak, ha személyes érdek nem fűzi ahhoz a nemes atyákat (ez az átiratban van !), czélszerű lenne, ha minden ügy előbb egy kisebb gyűlésben hányatnék-tettetnék meg s csak úgy kerülne a közgyűlés elé. Ezen előkészítő gyűlések tartására lenne fölállítandó a képviselő kör, minőt most Esztergom is akar szervezni s fölkéri a szegedi tanácsot, hogy ha ilyen kör van városunkban, annak alapszabályait küldje meg neki. — Gyászhir. A következő gyászjelentést kaptuk: „Özv. Gáspár Lajosné szül. Kasztner Katalin a maga, valamint édes anyja özv. Gasparik Károlyné, úgy testvérei: Károly és neje szül. Starcz Hermina, Amália és férje Vadász Lajos, továbbá számos rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti felejthetlen drága férjének, illetve a szeretett fiú, testvér és sógornak Gáspár Lajos kereskedőnek f. évi február hó 27-én d. u. fél 5 órakor, életének 35-ik, boldog házasságának 8-ik évében, hosszas betegség után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványai szombaton, márczius hó 1-én d. u. 3 órakor fognak Szent-Háromság-utczai lakásáról az evang. egyház szertartásai szerint a belvárosi sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni.“ — A vizek. A Tisza Tokajnál 0 24 méterről 0,20 méterre apadt. A mellékfolyók közül: a Maros Aradnál 113 méterről 1'16 méterre áradt, a hármas Körös Gyoménál 1'35 méterről 1'30 méterre apadt, Szatmárnál 0'66 méterről 0 65 méterre apadt. Tegnapról ma d. u. 4 órára a Tisza Szegednél 8 czentimétert apadt s igy a vizszint'10 méteren áll. — Emelkedő forgalom. Szeged forgalma szemlátomást, bár meglehetős lassan emelkedik. Erre vall a következő kis statisztika a Tisza híd jövedelmezősége felöl. A közúti híd február havi bevétele az idén : 2704 frt 54 kr., tavaly volt 1747 frt 8 kr., tehát az idei 957 frt 46 krral több. A január—február havi összes bevétel 4646 frt 7 krt tett ki. Mivel szemben a múlt évi haszon időszakában 3782 frt 9,5 krra rúgott. Az idei eredmény tehát 863 frt 12 krral kedvezőbb a múlt évinél. — A senki lánya. Egész kis regény. Hat évvel ezelőtt egy szegény, családos özvegy asszony lelt a szegedi tanyákon egy 7 éves kislányt, aki csak annyit tud magáról mondani, hogy Buzásra való. A kis lány most kezd serdülni s egy lélekkufár asszony elcsalta nevelő anyjától. A jótevő asszony azonban most az erkölcsi haláltól is megmentette a senki lányát, hanem tovább gondozni nem birja, hát a rendőrségnek adta át, vigyázzon rá. — Ujonczozás. Holnap sor alá kerül az I. korosztály 1—200 sorsszámig. — Vándorkő Csongrádvármegyében. Érdekes geológiai leletre bukkant Klein Árpád uradalmi tiszt Mágocson, egy homokbányában. Egy jókoradarab csillámpala az, mely valahonnan a felső Tisza hegyvidékéről kerülhetet ez egészen idegen hőségi helyzetbe, az Alföld termő talajába. Ilyen vándorkövek nagy síkságok közepén, leginkább Németország északi mély síkjain fordulnak elő. Magyarországon csak egyet jegyzett föl a tudomány Debreczen közelében. Az érdekes kő Klein Árpád szívességéből a szentesi városi gymnázium természetrajzi szertárába jut. — Kereskedelmi és iparegylet — a holdban. Minapában egy nyomtatott, igazgatótól, titkártól szabályszerüleg aláírt, meleg hangú fölhívást kapott a város, melyben hazafias szavakban ajánltatik Szeged közönsége szíves figyelmébe a honi ipar pártolása. Aláírva : „brassói kereskedelmi és iparegyesület.“ Ezen új társaság különös jóindulatába ajánlja a tanácsnak a hírneves brassói posztó-gyárat, holott jó és olcsó portékát gyárthatna a magisztrátus Lőrinczeinek és más egyenruhás embereinek. A szegedi tanács nyomban kivagdalt elhasznált rendőr-mundérokból egy rakás mustrát s elküldte a „brassói kereskedelmi és iparegyesület“-nek, mutassa be a mintákat a posztógyárnak, hogy ha ez kész olyan fajta anyagot gyártani, akkor Szeged város tőle szerzi be e nemű szükségletét. Ma aztán épen fölbontatlanul visszaérkezett az egész csomag, hátán ráírva : „A czímzett egyesület nem létezik.“ — A köz- és magánérdek. Egyik talpra esett törvényhatósági bizottsági tagunk fényesen és tűzzel védte a közegészségi és szépé- myrthus és narancs virág, fehér kortyás finom kis kezében fehér rózsák s fejéről leomló drága valódi csipkefátyol borult reá. A legszebb, legkedvesebb menyasszony volt, akit az ember magának csak képzelhetett. Körülrajongták, szerencsekivánatokkal halmozták el , atyja pedig magához vonta őt, gyöngéden megcsókolta és halkan suttogó neki: — Édes kis Lilianom, az ég leggazdagabb áldása nyugodjék rajtad ! Erre a templomhoz hajtattak. Egész hosszú kocsisor volt az, mely a fasoron végig gördült és ragyogó, díszes volt a társaság, mely benne ült. A falusi kis templom kívülről zászlókkal, gályákkal és virágfonatokkal volt fölékesitve. Belül szőnyegek voltak a kőpadlatra terítve, a padok rózsákkal koszorúzva és elől állt gróf Silverdale óráját várva. Az ünnepélyes ténykedésen, mely most következett, csakhamar túl voltak. Lord Silverdale harangzúgás és orgonajáték közt vezette ki épen az előbb vele összeesketett nejét a templom hajóján át a készen álló kocsihoz s a násztársaság a néptömeg üdvkiáltásai közben hajtatott vissza a kastélyba. — Csak egyet sajnálok Lilian, mondá férje, midőn épen egy rózsákból készített diadalív alatt robogtak keresztül, azt, hogy leányom nincs itt. Mily különösen hangzott ez! — Nem erőltetem őt, hogy eljöjjön. Meg van benne az bizonyos, talán természetes, de kissé túlságos elfogultság, melyet fiatal leányok ilyen esetekben bírnak,és szégyenlem, hogy meg kell vallanom, de én csaknem épen olyan idegen vagyok neki, mint te, forró szeretett..! csüng az apácza nővéreken, akiknél kora gyermeksége óta nevelésben van ; de ha a legközelebbi évben haza jő, meg fog téged szeretni. Nem is tehet másként, mint hogy téged megszeressen, te édes! Fényes nászreggeli következett most. Soha sem voltak ezelőtt a régi ebédlő teremben oly vígan és hangosan. Pohár köszöntőket mondottak. Pezsgős palaczokok durrogtak, nevetés és zene hangzott összevissza és száma nem volt a szerencsekivonatoknak, melyek a márkapárt elözönlötték. Végre előrobogott a kocsi. A menyaszszony, ki már kevéssel előbb visszavonult, választékos szürke utazóruhában jött le. Elbúcsúztak és a kocsi hangos üdvkiáltások között fordult be a fasorba, miközben Lilian még kényes szemekkel, mossolyogva nézett vissza, míg csak az útegyhajlásánál félre nem kanyarodtak. Ismét eltelt néhány hónap. Gróf Silverdale szép leánya, egy karcsú, virágzó hajadon, ki úgy nézett ki, mint egy herczegnő, az ablaktól, melynél a belga klastromi nevelő intézetben állott, hátrafordult, midőn egy apácza könnyed lépteti hallá és Így szólt: rr- Jött levél számomra ? •— Igen kedvesem, érkezett levele, mialatt ön Luzernben volt. — Csakugyan írtam papának, hogy a szünidőt ott töltöm egy iskolai barátnőm családjánál, de hogy ő leveleit mint rendesen, csak ide czimezze. Nem hittem, hogy oly sokáig maradunk el. (Folyt, köv.)