Szegedi Napló, 1890. március (13. évfolyam, 59-87. szám)

1890-03-01 / 59. szám

Szeged, szombat. Szegedi Napló. Márczius , 1890. 59. sz. szék munkájának befejezte után az elnöklő főispán teljes megelégedését nyilvánította a tapasztalt ügybuzgóság, helyes és gyors munka fölött. — Az árvíz napja. Az árvíz katasztrófa tizenegyedik évfordulóján, m­á­r­c­z­i­u­s 12-én a szokásos ünnepi misét a hatóság ezúttal a rókusi templomban tartja meg. Az istentiszteleten a szegedi dalárda is közre­működik, Erdélyi Sándor pedig szólókat fog énekelni. — A számtisztek a főispánnál. A vá­rosi számtisztek, kiknek fizetésemelési kér­vényét a közgyűlés figyelembe vette, kül­­döttségileg tisztelgett a főispánnál. Kállay­­ főispán szívesen fogadta a küldöttséget s , meghallgatván köszönet-nyilvánításukat, meg-­­­újított kérelmükre kijelentte, hogy a fizetés­fölemelést kérvényezők közül leginkább a számtisztek érdemlik a valódi méltánylást, mert ő is azon nézetben van, hogy akiktől nagyobb kvalifikáczió kívántatik, azok illő díjazásban is részesítendők lennének. Számít azonban a számtisztek lejalitására, hogy tekinteni fogják a város anyagi viszonyait, és a buzgalom hivatalos kötelességeik telje­sítésében nem fog csökkenni, ha jelen ké­relmük nem lesz is teljesíthető. Mert ha a munkálatok földolgozva lesznek s a most meglevő létszám apasztható, az ez által nyert összegnek helyzetük javítására fordí­tásában számíthatnak támogatására. — A zugirászat. Mindenütt grasszál ez a tisztességtelen mellékjövedelem szerzés. Mint a „V. és Vidéké“-ben olvassuk, a szomszéd városban is erősen virágzik a zug­irászat, mely gyakran még nagyobb bajba sodorja áldozatát, mint amelytől megszaba­dítani próbálkozik. A vásárhelyi telekkönyvi hivatalt is elárasztják a zugirászok beadvá­nyai és különösen a városháza van megje­lölve, mint a zugirászok­­biztos menedéke és éltető melegágya. A birtoknyilvántartói hi­vatal s az árvaszék tu­c­atszámra gyártja a beadványokat, és a tisztviselő urak oly kényelmesen végzik a dolgukat, hogy a­­ város által fizetett szolgákkal küldik bead­ványaikat a bírósághoz. A múlt hétfőn egy­szerre 8—10 beadvány érkezett a telek­könyvi hivatalhoz a városházáról — termé­szetesen a város cselédjei útján, ami igazán tűrhetetlen állapot. Szentesen a szegedi ügyvédi kamara keményen elbánt a zugirá­szat ottani fejével, aki városi birtoknyilván­tartó. Mielőtt itt is hasonló eszközhöz fo­lyamodnánk — írja idézett laptársunk —­­ egyenesen a f­ő­i­s­p­á­n úr becses figyelmét­­ hívjuk föl ezen anomáliára, és arra kérjük,­­ szíveskedjék utána nézni, hogy mily üzlet­szerű módon űzik a zugirászatot. Eltekintve attól, hogy a közigazgatás érdekeivel nem egyeztethető össze az, hogy a tisztviselő hi­vatalos dolgain kívül hivatalos helyiségében mással is foglalkozzék, a zugirászat vétkes cselekmény, melyet a törvény tilt és üldöz. Azt pedig reméljük, hogy a törvénynek a városi tisztviselők némely része ellen is le­het érvényt szerezni. — Képviselői­ kör. Esztergom sz. kir. város átirt a tanácshoz egy új intézmény tárgyában. Ez lenne a nálunk is már sokat emlegetett, de pártolásra nem talált úgyne­vezett képviselő­ kör. Mivel u. i. a törvény­­hatósági közgyűléseken, sajnos tapasztalat­ a legfontosabb ügyeken is könnyedén, csak úgy sablonszerűleg át­siklanak, ha szemé­lyes érdek nem fűzi ahhoz a nemes atyákat (ez az átiratban van !), czélszerű lenne, ha minden ügy előbb egy kisebb gyűlésben hányatnék-tettetnék meg s csak úgy ke­rülne a közgyűlés elé. Ezen előkészítő gyű­lések tartására lenne fölállítandó a kép­viselő­ kör, minőt most Esztergom is akar szervezni s fölkéri a szegedi tanácsot, hogy ha ilyen kör van városunkban, annak alap­szabályait küldje meg neki. — Gyászhir. A következő gyászjelen­tést kaptuk: „Özv. Gáspár Lajosné szül. Kasztner Katalin a maga, valamint édes anyja özv. Gasparik Károlyné, úgy testvérei: Károly és neje szül. Starcz Hermina, Amá­lia és férje Vadász Lajos, továbbá számos rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti felejthetlen drága férjének, illetve a szeretett fiú, testvér és sógornak Gáspár Lajos kereskedőnek f. évi feb­ruár hó 27-én d. u. fél 5 órakor, életének 35-ik, boldog házasságának 8-ik évében, hosszas betegség után történt gyászos el­­hunytát. A megboldogult földi maradványai szombaton, márczius hó 1-én d. u. 3 órakor fognak Szent-Háromság-utczai lakásáról az evang. egyház szertartásai szerint a belvárosi sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni.“ — A vizek. A Tisza Tokajnál 0­ 24 mé­terről 0,20 méterre apadt. A mellékfolyók közül: a Maros Aradnál 113 méterről 1'16 méterre áradt, a hármas Körös Gyoménál 1'35 méterről 1'30 méterre apadt, Szatmár­­nál 0'66 méterről 0 65 méterre apadt. Teg­napról ma d. u. 4 órára a Tisza Sze­gednél 8 czenti­métert apadt s igy a vizszin­t'10 méteren áll. — Emelkedő forgalom. Szeged for­galma szemlátomást, bár meglehetős lassan emelkedik. Erre vall a következő kis sta­tisztika a Tisza híd jövedelmezősége felöl. A közúti híd február havi bevétele az idén : 2704 frt 54 kr., tavaly volt 1747 frt 8 kr., tehát az idei 957 frt 46 krral t­ö­b­b. A január—február havi összes bevétel 4646 frt 7 krt tett ki. Mivel szemben a múlt évi haszon időszakában 3782 frt 9,5 krra rúgott. Az idei eredmény tehát 863 frt 12 krral kedvezőbb a múlt évinél. — A senki lánya. Egész kis regény. Hat évvel ezelőtt egy szegény, családos öz­vegy asszony lelt a szegedi tanyákon egy 7 éves kis­lányt, aki csak annyit tud ma­gáról mondani, hogy B­u­z­­­á­s­r­a való. A kis lány most kezd serdülni s egy lélek­­kufár asszony elcsalta nevelő anyjától. A jótevő a­sszony azonban most az erkölcsi haláltól is megmentette a senki lányát, ha­nem tovább gondozni nem birja, hát a rendőrségnek adta át, vigyázzon r­á. — Ujonczozás. Holnap sor alá kerül az I. korosztály 1—200 sorsszámig. — Vándorkő Csongrádvármegyében. Ér­dekes geológiai leletre bukkant Klein Árpád uradalmi tiszt Mágocson, egy homokbányá­ban. Egy jókoradarab csillámpala az, mely valahonnan a felső Tisza hegyvidékéről kerülhetet ez egészen idegen hőségi hely­zetbe, az Alföld termő talajába. Ilyen ván­dorkövek nagy síkságok közepén, leginkább Németország északi mély síkjain fordulnak elő. Magyarországon csak egyet jegyzett föl a tudomány Debreczen közelében. Az érdekes kő Klein Árpád szívességéből a szentesi városi gym­názium­ természetrajzi szertárába jut. — Kereskedelmi és iparegylet — a holdban. Minapában egy nyomtatott, igaz­gatótól, titkártól szabályszerüleg aláírt, me­leg hangú fölhívást kapott a város, mely­ben hazafias szavakban ajánltatik Szeged közönsége szíves figyelmébe a honi ipar pártolása. Aláírva : „brassói kereskedelmi és iparegyesület.“ Ezen új társaság különös jóindulatába ajánlja a tanácsnak a hírneves brassói posztó-gyárat, hol­ott jó és olcsó portékát gyárthatna a magisztrátus Lőrin­­czeinek és más egyenruhás embereinek. A szegedi tanács nyomban kivagdalt elhasznált rendőr-mundérokból egy rakás mustrát s elküldte a „brassói keres­kedelmi és iparegyesület“-nek, mutassa be a mintákat a posztógyárnak, hogy ha ez kész olyan fajta anyagot gyártani, akkor Szeged város tőle szerzi be e nemű szükségletét. Ma aztán épen fölbontatlanul visszaérkezett az egész csomag, hátán ráírva : „A czímzett egyesület nem létezik.“ — A köz- és magánérdek. Egyik talpra esett törvényhatósági bizottsági tagunk fénye­sen és tűzzel védte a közegészségi és szépé- myrthus és narancs virág, fehér kortyás finom kis kezében fehér rózsák s fejéről le­­omló drága valódi csipkefátyol borult reá. A legszebb, legkedvesebb menyasszony volt, akit az ember magának csak képzel­hetett. Körülrajongták, szerencsekivánatokkal halmozták el , atyja pedig magához vonta őt, gyöngéden megcsókolta és halkan sut­togó neki: — Édes kis Lilianom, az ég leggazda­gabb áldása nyugodjék rajtad ! Erre a templomhoz hajtattak. Egész hosszú kocsisor volt az, mely a fasoron vé­gig gördült és ragyogó, díszes volt a társa­ság, mely benne ült. A falusi kis templom kívülről zászlók­kal, gályákkal és virágfonatokkal volt föl­­ékesitve. Belül szőnyegek voltak a kőpad­­latra terítve, a padok rózsákkal koszorúzva és elől állt gróf Silverdale óráját várva. Az ünnepélyes ténykedésen, mely most következett, csakhamar túl voltak. Lord Silverdale harangzúgás és orgona­­­játék közt vezette ki épen az előbb vele össze­esketett nejét a templom hajóján át a készen álló kocsihoz s a násztársaság a néptömeg üdvkiáltásai közben hajtatott vissza a kas­télyba. — Csak egyet sajnálok Lilian, mondá férje, midőn épen egy rózsákból készített diadalív alatt robogtak keresztül, azt, hogy leányom nincs itt. Mily különösen hangzott ez! — Nem­ erőltetem őt, hogy eljöjjön. Meg van benne az bizonyos, talán természe­tes, de kissé túlságos elfogultság, melyet fia­tal leányok ilyen esetekben bírnak,­és szé­gyenlem, hogy meg kell vallanom, de én csaknem épen olyan idegen vagyok neki, mint te, forró szeretett­..! csüng az apácza nővéreken, akiknél kora gyermeksége óta nevelésben van ; de ha a legközelebbi év­ben haza jő, meg fog téged szeretni. Nem is tehet másként, mint hogy téged megsze­ressen, te édes! Fényes nászreggeli következett most. Soha sem voltak ezelőtt a régi ebédlő te­remben oly vígan és hangosan. Pohár kö­szöntőket mondottak. Pezsgős palaczokok durrogtak, nevetés és zene hangzott össze­vissza és száma nem volt a szerencsekivona­­toknak, melyek a márkapárt elözönlötték. Végre előrobogott a kocsi. A menyasz­­szony, ki már kevéssel előbb visszavonult, választékos szürke utazó­ruhában jött le. Elbúcsúztak és a kocsi hangos üdvki­áltások között fordult be a fasorba, miköz­ben Lilian még kényes szemekkel, mos­so­­lyogva nézett vissza, míg csak az útegyhaj­­lásánál félre nem kanyarodtak. Ismét eltelt néhány hónap. Gróf Silverdale szép leánya, egy karcsú, virágzó hajadon, ki úgy nézett ki, mint egy herczegnő, az ablaktól, melynél a belga­­ klastromi nevelő intézetben állott, hátrafor­dult, midőn egy apácza könnyed lépteti hallá és Így szólt: rr- Jött levél számomra ? •— Igen kedvesem, érkezett levele, mi­alatt ön Luzernben volt. — Csakugyan­­ írtam papának, hogy a szünidőt ott töltöm egy iskolai barátnőm családjánál, de hogy ő leveleit mint ren­desen, csak ide czimezze. Nem hittem, hogy oly sokáig maradunk el. (Folyt, köv.)

Next