Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)

1895-07-02 / 157. szám

Szeged, kedd Szegedi Napló. Kálmán Imre, Illés Antl, Czékus József, Czékus István, Palotai Ferencz, Zádory Pé­ter, Zádory József, és Kormos Antal. — Halálozás. B­ó­d­o­g­h János buda­pesti posta és távirófőtisztet súlyos csapás érte a napokban ; neje, szül. Mailár Anna el­­hunytával. Bódogh sok ideig élt Szegeden s itt különösen a gyorsirászat tanításában szerzett érdemeket. Gyászában sok szegedi rokon osztozik. A lesújtott férfi, neje haláláról a következő jelentést adta ki: Bódogh János posta- és távírda főtiszt, mint az elhunyt férje és ennek leánya Ibolya, özv. Mayer Ferenczné szül Maliár Rozália, Mailár Albert és neje, és Maliár József mint testvé­rei, Csók Kálmán és neje Szerelemhegyi Ka­relin, Bajza István és neje, Teklár Ferencz és neje, mint sógorai és sógornői, fájdalomtól megtört szívvel jelentik minden rokon, ismerős és jóbarátnak, hogy a szeretett és felejthetlen emlékű nő, testvér és rokon Bódogh Já­­nosné szül. Mak­ár Anna folyó évi június hó 28-án, reggeli hat órakor, hosszas kínos szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 55-ik és házas­ságának 13-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult drága halott halt tetemei folyó hó 29-én, d. u. 2 órakor fognak a gyászház­ban . VIII. ker. Jószef-körút 69. szám alatt a róm. kath egyház szertartásai szerint be­­szenteltetni és onnan Kun-Félegyházára elszál­­littatván, ott a családi sírboltban örök nyuga­lomra helyeztetni. — A belügyminiszter kifogásai. Sok év óta készül Szegeden egy szabályrendelet, mely sehogysem nyeri meg a belügyminisz­ter tetszését. Pedig nagyon fontos dologról, a statisztikai adatok gyűjtési módjairól van szó a hosszú ideig készülő statisztumban. Legutóbb azért nem hagyta jóvá a belügy­miniszter a szabályrendeletet, mert ez, min­den díjazás nélkül kötelezi a szegedi állo­mások vasúti tisztviselőit, hogy az árufor­galmi statisztika adatait a hatósággal közöl­jék. A tanács a visszaküldött szabályrende­letet ma adta ki Zombory Antal taná­csosnak újabb véleményadásra. — Ne menj Amerikába! A jó Amerika még ma is egy nagy tömeg ember szemé­ben a boldogság hazája, ahol mihelyest partra ér valaki, rögtön elkezdi az aranyat ásni azon alattomos czélzattal, hogy húsz év múlva mint milliomos nagybácsi szere­peljen a vén európai újságban. A dolog pe­dig nem éppen így áll. Ott­­is egymás­nya­szent Péternek ilyen kosztja volna a meny­országban, nyomban lejönne a földre s abo­­nálná magát a „Kék nefelejts“-nél. És mégis úgy áll a bál, hogy elhagyom a Kék n­efelejtset. Hiába a remek koszt, hiába a sok okositó prédikáczió a házasság ellen, eltávozom. A vendéglősnek még egy utolsó kísérlete érdemel megjegyzést. Elhozatta a sógorát, egy öreg bádogost, aki szóval iparkodik rám hatni. — Látta, ezelőtt ötven évvel vagy hét hétig hevültem egy kis leányért, ma nekem van nyolcz leányom ... És amíg létekzem, mindig viselem annak a szerelmes két hét­nek a következményeit. Én megmaradtam konokul álláspon­tomnál. A vendéglős fölpattant. — Menydörgős menyke . Ön is háza­sodik, uram ? — Én ? Nem ! Eszem ágában sincs. Hanem a huszonnégy újdonsült férj barátom mindegyike meghívott havonkint egyszer ebédre. Tehát minek abonáljak, mikor ők házasok és náluk ebédelhetek ? Erre aztán már nem tudott válaszolni a Kék nefelejts tulajdonosa, hanem hallgatott, mint a csuka. Én pedig ebédelek a férjes barátaim­nál, isteni ebédeket és a huszonnégy ebédért havonként huszonnégy aranyos me­nyecske tanácsait hallgatom meg. Micsoda ebédek és micsoda tanácsok ! És mig én élem világomat, gyakran kán él az ember s a jobb érzésű amerikai egyletek már számtalanszor figyelmeztették a kivándorlani szándékozókat, hogy gon­dolják meg, mit cselekszenek a pénz, vagy biztos állás kilátása nélkül ne induljanak az új világrészbe. Ma megint a new-yorki kereskedelmi kamara titkársága irt hozzánk ezúttal könyvvezetők, kereskedősegédek és hasonló álláshelyeket intve le. Levelének az a része, melynek közlését kéri, Így hangzik : A new-yorki kereskedelmi kamara újólag figyelmezteti a könyvelőket, ke­reskedő-segédeket és hasonló állásban le­vőket, hogy biztos állás, jogérvényes szerződés birtokában induljanak csak út­nak, máskép ne vándoroljanak Észak- Amerika felé. Mert százezrek van­nak most is ilyenek állás nélkül s a vi­szonyok javulását a közel jövőben nem lehet remélni. Ellenben amerikai czégek képviselőket keresnek Európában s igy ez irányban hozzánk fordulnak. A reflektálóknak e czégek tisztáját szívesen megküldi a tit­kárság) New­ York, Room 79, Whitehall Str. 15.) — Egy honvédfőhadnagy tragédiája. So­kan emlékeznek még Szegeden F u­k a honvédfőhadnagyra, aki két év előtt került el innen. Azóta boldog ember lett belőle , előkelő, vagyonos leányt vezetett oltárhoz s Nagybecskereken élte világát. Onnan jön most a megrázó hir, hogy F­u­k­a főhadnagy leesett a lóról s néhány napi szenvedés után meghalt. A szerenczétlen véget ért ifjú tisz­tet ma délután temették el Nagybecskereken általános részvét mellett. — Tanítók figyelmébe. A következő sorok közlésére kérettünk fel. Mindazon tanítók, kik az „Aradvidéki Tanító-egylet“ jubileuma alkalmából az aradi és Csanádi egyesült vasutak vonalain akár Aradra s vissza, akár valamely kirándulásra szóló mérsékelt áru menetjegyigazolványokat óhaj­tanak, forduljanak július 5-éig Maurer Mi­hály egyleti titkárhoz (Arad, Orczy­ u. 10.) vagy az eredeti meghívó bemutatásával ne­vezett vasúti igazgatósághoz, pontosan meg­jelölve az útirányt és a végállomásokat. — Adomány a zsidó árvaház­nak. Malt héten említettük, hogy K­o­h­n­e­r Henrik markomba nevetek, mikor látom, hogy a tisztelt huszonnégy barátom keserves ke­­resményét a mi kis városunk tisztelt tár­­sadalmának hányféle alakja : szabó, czipész, háziúr, tejes asszony, adószedő, orvos, ügynök, asztalos, lakatos, üveges és ké­sőbb játék­kereskedő feji meg a nap, hó­nap, év minden órájában . . . Látom milyen nagy és hányféle adót kell fizetni a bol­dogságért . . . És még ők beszélnek velem vállvere­getve. Még ők henczegnek és Eifel-torony magasságból néznek alá reám olyan büsz­kén, olyan boldogsággal, az elégültségnek olyan biztos nyugodtságával, hogy szinte fejcsóválva nézek arra az Eifel-toronyra . . . De azért idelenn maradok váltig és vígan költöm el a huszonnégy menyecském törtjét, akik közül a legszegényebben is több bit van, mint az egész Rómában, mert tegnap arra a kérdésemre, hogy mit fognak csinálni, ha majd az ételt több felé kell osztani, a menyecske nevetve válaszolta : — Jó az isten! — nem hagy el ben­nünket. Önök mindnyájan tudják, hogy a kis menyecskének igaza van, az isten csak­ugyan jó, nem hagyja el az embert, de azért önök mégsem házasodnak meg mind­nyájan, hanem megmaradnak csökönyösen agglegénynek, pedig egyikőjük sem áll a „K­ék ne felejts“ tulajdonosának ha­tása alatt. kocsiháti földbirtokost súlyos baleset érte. Kocsiját a lovak elragadták és oly szeren­csétlenül esett ki, hogy lábát törte. A Kohner-család táviratilag hívta betege ágyá­hoz Goldschmidt György dr. szegedi orvost, akinek lelkiismeretes kezelése alatt a beteg most már csaknem teljesen fölgyógyult. Kohner Henrik, orvosa, Goldschmidt iránt az elismerését és háláját leginkább azzal vélte kifejezni, hogy ötszáz forintot küldött készpénzben a szegedi zsidó árvaház javára, melynek alapját háromezer forinttal, tudvalevőleg, Goldschmidt dr. vetette meg. Az árvaház elnöke, S­z­i­v­e­s­s­y László dr. meleghangú levélben köszönte meg a szép adományt.­­ A nyári délutánok­ra lépett ér­­vénybe a közgyűlés határozata, melynek értelmében július és augusztus hónapok­ban délutánonkint nem működik a torony alatt a közigazgatási gépezet. Kivételt ké­peznek és délutánonkint is kötelesek hiva­­taloskodni a rendőrségi tisztviselők, az adóhivatal, melyben azonban a pénztári tisztek már augusztusban megkezdik ismét a délutáni hivataloskodást, a számvevőség, melynek tisztviselői augusztus elsején szin­tén befejezik a nyári vakác­iózást. A tiszti Ügyészségnél, a javadalmi és gazdászi hi­vatalban egy iktató és egy beosztott tiszt­viselő tart inspekc­iót. A pénztári tisztvi­selők csak akkor kötelesek délutáni hi­vatalos órát tartani, ha délelőtt pénztári zárlatot nem csináltak Végül minden ig­­tató hivatalban megtartják a szokott hiva­talos órákat. Teljes két hónapig tartó szabad délutánjuk csak a többi tisztviselők­nek van. — A gőzfürdő betonja. Ma végzett a tanács a gőzfürdő betonjának azon részével, melyről már régebben kimondatott, hogy használhatlan. László Gyula gazdasági ta­nácsnok volt az ügy előadója, aki bejelen­tette, hogy a vállalkozó eddig a hozzá in­tézett felhívás daczára sem szedette föl a rosszul lerakott műalapot. A tiszti főügyész véleménye szerint is joga lévén a városnak a betont fölszedetni, az esetleg keletkező por következményeitől nem kell félni. A tanács ennélfogva felhívta S­t­e­i­n­h­a­r­d és Lang művezetőket, hogy a beton rosszul sikerült részét szedessék föl, az erre szük­séges költségeket jelentsék be és a pénzt a vállalkozó fogják kiutalványozni.­­ A csengere-pusztai-bajai vasút be­járása A csengere-pusztai-bajai helyi ér­dekű vasút közigazgatása bejárása június 2- án kezdődött s július 5-éig fog tartani, mivel a bizottság az olvasztó hőségben csak megszakításokkal működhet. A vasúti be­járáson Zombory tanácsnok és Gróf útibiztos, Csongrád megye részéről Mikes Gyula főmérnök és Saághy szolgabíró, Pest­megye részéről Horváth Árpád főmér­nök, Fóka Lajos főszolgabíró és dr. Farkas Imre biz. tag, a kereskedelmi minisztérium részéről, Reviczky osztály­­tanácsos és Spányik műszaki tanácsos, a magyar államvasutak társasága részéről pedig Tiszay és Brock felügyelők je­lentek meg. — A polgármester sebei. Makón, — mint írtuk, — Széll György ügyvédet, a szegedi öreg honvédegylet elnökét, választotta meg a város polgármesternek. Az egyik ottani újság vezérczikkben foglalkozik a választás után az uj polgármester személyével s ez alkalomból felemlíti azon sebeket, melyeket Makón a pol­gármester kapui szokott, így mondja : „És bár tudjuk, hogy nálunk a polgár­­mester széke tövisekkel van kirakva, melyben egy akaratlan mozdulat is könnyen okoz sebesülést a rajta ülőnek, mindazonáltal hiszszük, hogy meg fog felelni a benne he­lyezett bizalomnak.“ — Hivatalos eskü. Eisenstein Jakab dr. kórházi első alorvos és Bur­ger Mór dr. kórházi alorvos, ma tették le a polgármester előtt a szokásos hivatalos esküt. — Csongrádi lapok állítólagos meg­szűntetése. Mint vádlott állott a szegedi en- 1895 julius 2 157. 87.

Next