Szegedi Napló, 1895. szeptember (18. évfolyam, 209-231. szám)

1895-09-11 / 217. szám

LH . 1 1 1.1t in I ' ki1: , I'Ti! 1 ............ Szerda, szeptember H. 1895. Egyes szám­ára 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 14 frt — kr. | Xegyedévre 3 frt 50 kr. Kétévre . 7 frt — kr. | Egy hóra ■ 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; iskola-utcza, Pfann-féle ház, 21. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET ds nyílttéri közleményeket a kiadóhiva­l mérsékelt árjegyzék szerint számit. I­­1 mm­Ti0TTmr­mm Az egyetlen. Szeged, szeptember 10. A vidéken is türelmetlen mír a függetlenségi polgárság, hogy fönt a központban szerte húznak a párthoz tartozó országgyűlési képviselők. És mindenesetre jellemző megnyilatkozása ennek a türelmetlenségnek a hajdú­böszörményi határozat, mely fölkéri mind a két pártkört, a Justh Gyula és a Bartha Miklós elnöklete alatt állót az egyesülésre is fölkéri az összes vidéki pártköröket, hogy csatlakozza­nak az óhajtásához és a maguk részé­ről is sürgessék választott országgyű­lési képvise­lőiknek mielőbb való egye­sülését. Fölösleges ezt a kívánságot indo­kolni, hiszen az indokok szembeötlők és ismételtük azokat mi is százszor, ismételte azokat legutóbb Kossuth Ferencz, kitől a párt egyesítésének nagy és jelentős szolgálatát várják, remélhetőleg most már nem hiába, úgy tetszik, hogy végre minden ré­szen mérlegelik immár a párt erejének végzetes szétforgácsolását és akc­iói­­nak a mai helyzetben természetszerű­leg megcsökkent súlyát, és úgy tet­szik, a szakadást okozó képviselő urak is mindinkább kezdik belátni az új választások közeledtével, hogy a füg­getlen polgárság nem jutalmazni, de büntetni fogja azokat, kik az erőteljes és hatalmas párt szétrobbantásában lelték kedvüket és személyes indula­taikra hallgattak, nem pedig a maga­sabb közérdek parancsára, mikor a párt békéjéről és együttmaradásáról volt szó. Ha egy kics­ő későn esik is, min­denesetre örvendetes. Ha komoly és őszinte a jóvátétel szándéka, különö­sen az Ugronek részén és a lap ré­széről is, mely e csoport nevében éles volt mindig és kiméletlen, úgy, hogy a tu­ságos temperamentumával igazán sokat rontott a békülés ügyén, sőt valósággal majdnem lehetetlenné t­ete azt, mikor már az egyesítés keresztül­vitelére hivatott Kossuth Ferenczet is elkedvetlen tette őt sem kímélő táma­dásaival. Először tapasztaljuk most, hogy ez a lap, mintha át volna hatva maga is a pártügy okos elintézésének szük­ségétől, erősen hangsúlyozza, hogy a közjogi ellenzék árnyalatainak egye­sülése egy komoly politikai szükség és csak azt emeli ki igen helyesen, hogy jól elő kell készíteni, mert az egymás közt való bizalmat­lanság és félreértés nem hogy erősí­tené egyesülés esetén a párttagok mű­ködését, de csak gyöngíti azt. Természetesen az következik ebből mindenek­előtt, hogy a bizalmatlan­ságot és félreértést nem kell ápolni és növelni, hanem elenyésztetni, amit a Bartha-Ugron csoport lapja is remél, főleg attól, hogy az őszi ülésszak más medret ás a közéletben és a közvéle­mény figyelme más szükségletek felé fordul. Bármily gondosan takarja el a kormány — úgymond — saját tét­lenségével ezeket a szükségleteket, le­hetetlenség, hogy azok f­ölszínre ne kerüljenek. De bárhogy alakuljon a politikai élet, a közjogi ellenzék, mely tagjainak számánál és parlamenti ere­jénél fogva ma is egyik legszámotte­vőbb tényezője a törvényhozás műkö­désének, kell, hogy összes erejét a köz­jogi kérdések kidomborítására hasz­nálja föl. Minden újabb fejtegetés nélkül is ki van jelölve ezen a téren és egyál­talán a függetlenségi párt feladata és hivatása, melynek eredményes szolgá­latára bizony csak az egyesülés képe­sít. És azt tudva, még az egyelőre fönntartásokkal tett kijelentéseket is szívesebben mtagyarázza mindenki a jobb értelmükben, tehát azt is, mikor a Magyarország így szól a közjogi ellenzék egyesüléséről: ,Nincs kétségünk, hogy a közjogi el­lenzék összes tagjai át vannak hatva en­nek a harcznak a fontosságától s akkor több mint bizonyos, hogy a harcz küzdelmei, heve és lelkesültsége összeforrasztják a különböző ele­meket , amit mindannyian kívánunk, az önként és természetszerűen előáll. Ebben a harczban mindenki megtalálja a maga he­lyét. Azok, akik tehetségüknél és lelki erejüknél fogva hivatva vannak a párt életére vezető befolyást nyerni, azok azt elnyerik és viszont, akik jogosulatlanul praeten­táltak maguknak döntő súlyt, vissza lesznek állítva az őket megillető pozíc­ióra. A politikai élet beköszöntése előtt és a pártklubbok megélénkülése előtt az egye­sülés kérdésében csak vélemények merül­hetnek fel, döntő lépéseket az ellentétek lecsillapulása és a parlamenti küzdelmek megindulása előtt várni nem lehet. Ami azonban nem kevesbíti azon reményünket, hogy a mindenki által óhaj­tott egyesülés a kellő idő­ben valósággal bekövetke­­z­i­k.“ Látszik ebben a kijelentésben némi jóakarat is, de van — maradjunk csak ez enyhe szó mellett — sok „föntartás“ is. Különösen hat leginkább az utalás arra, hogy „akik tehetségüknél és lelki erejüknél fogva hivatva vannak a párt életére vezető befolyást nyerni, azok azt elnyerik és viszont, akik jogosulat­lanul praetenciáltak maguknak döntő súlyt, vissza lesznek állítva az őket megillető pozíc­ióra.“ A békülés prae­­ludiuma gyanánt ez a muzsika egy kissé háborúsan hat és alighanem újabb személyeskedésekre vezet, mikor éppen a személyeskedések kizárásáról van szó és arról, hogy jóvátegyük, amit rontot­tak az egyéni torzsalkodások. De így vagy úgy, jobb, ha egész nyíltsággal szint vail a pártcsoport lapja és ha Ugronék világosan kimond­ják, kiket szántak a párt élére és kiket akarnak kilökni. Szebb és fér­fiasabb, ha ezt nem kerülő utón tud­ják meg az érdekeltek és például nem a Szentesi Lapból, melyben Sima Fe­rencz képviselő főszerkesztéséből arról értesül a világ, már amely értesül, hogy a béke helyreállhat és az egye­sülés megtörténhetik, de csak úgy, ha Kossuth Ferencz letesz ar­ról a hiú vágyról, hogy vezére legyen a pártnak, mert nehez hiányzik benne az agilitás, a nagyobb szabású szónoki képesség, a viszonyok és em­berek alapos ismerete, a szélesebb lát­­kör, a politikai zseniáli­ás, a tempera­mentum, szóval hiányzanak a nélkü­lözhetetlen egyéni tulajdonok.“ És még be sem éri ezzel a han­gulatcsináló vidéki czikk. Hozzáteszi azt is, hogy „ezek az egyéni tulajdo­nok ma a párttagok közül (természe­tesen mind a két árnyalatot értve) teljes mértékben egyedül Ug­ron Gáborban találhatók föl s ha azt akarják, hogy a függetlenségi párt kiheverje az utóbbi időben kapott sú­lyos sebeket és diadalmasan hordozza meg zászlóját az országban, úgy a fővezér­­botot Ugrón h­at­almas kezébe kell adni.“ Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó vidéki lap nincs autorizálva a vezér­jelölésre, vagy éppen kinevezésre, de ha csak annyit lehet belőle következ­tetni, hogy az Ugrón csoport csupán az Ugron fővezérségével ismeri és fo­gadja el a békét, akkor bizony nem lesz abból semmi. Mert föltéve, ha Ugron Gáborban meg van is a széle­sebb látkör, a zsenialitás, a tempera­mentum, ha megvannak mindazok a nélkülözhetetlen tulajdonságok, melyek Csongrád megye székvárosában impo­nálnak, azért el ne higyje senki, hogy a békének és egyesülésnek művére ép­pen Ugron Gábor — a nélkülözhetet­len és tán Polonyi Géza. Ha ez az egyetlen fővezérlet csakugyan elenged­­hetetlen a feltétele a Bartha-pártkör béké­jének, jobb nem is beszélni róla, kivált azzal a változattal, hogy a független­ségi párt összes többi kipróbált erőit állítanák a sarokba Ugron-statisz­­táknak. I i­­ in !

Next