Szegedi Napló, 1895. október (18. évfolyam, 235-260. szám)

1895-10-01 / 235. szám

235. 8­. Szeged, kedd Szegedi Napló. 1895 október 1. 1 ..11; - i 111liii!.. I - tli V nj. ill Éli ifi. 111. k ., .j T' r T' ni'ifl'Y Az állam előtérbe lép. A polgárok által alkotott állam esketi polgárait s a családi élet szentélyében az ő engedélyével lehet belépni. Az újszülötteket ő tartja számon, az állam pol­gárainak nevei az állam könyveiben lesznek bejegyezve. Válaszfalak hullnak le. Az ál­lam előtt a polgár egyenlő, régi korlátok elvesznek, megsemmisülnek. Mindenek egy­formák, mindenkinek egyformán méretik s ami lehetősen fontos dolog, mindenkinek olcsón méretik. A holnapi nap a vadházassá­gok záróköve. Nem lesznek többé törvény­telen házasok s megfogyatkoznak a társa­dalom szerencsétlenei, a törvénytelen gyer­mekek. A holnapi nappal az állam tekintélye kétszeresre em­elkedik a polgár előtt, az új aera megerősíti az államhatalmat abban az egyszerű szobában, ahol hivatalát tartja az állami anyakönyvvezető. A hosszas, dúló harczok végeredménye gyanánt itt a nevezetes október első, ez a nap, amely győzedelmet jelent, győzelmet, miután létesülése ellen elkeseredett viadalok vivattak. Amint látszik hiába — s amint való , fölöslegesen. Mindannak, ami áldat­lan e csatában történt, el kellett volna ma­radnia, mint ahogy most, a megváltozhat­­lan után, el fognak tűnni a feledés fátyola mögött. S azért, hogy az új aera behozta a halidás szellemét, mindenki láthatja, hogy » maga tiszta mivoltában marad meg a szí­vekben a vallás. Aki az állami anyakönyv­vezető hivatalában végezte végeznivalóit, mint eddig, bizonyára ezentúl is vallása út­mutatását követve, csak úgy megjelenik a templomokban, hogy frigyére az egyház ál­dását kikérje. A templomok bús, szelid homályát nem zavarja meg az új aera világossága, amint hogy ez czélja nem is volt annak. A temp­lomok íves hajóiban csak úgy ott lesz az áhi­tat, a szívekben, csak ugy ott lesz a vallás, mint eddig s most, mikor e vallás köve­tése nem muszájcselekedet többé, hanem benső óhaj, talán még erősebb, szentebb s magasra emelkedőbb lesz a hit lángja a buzgó szivekben. A nap, amely holnap széttekint az or­szág fölött, a magyar hazában mindössze ennyi változást talál. Az anyakönyvvezetői felügyelő Szegeden. K­o­s­t­y­á­r Ferencz, a szabadkai állami anyakönyvi kerületnek, melyhez Szeged is tar­tozik, felügyelője, Bácskából, a ráczok közül szombat éjjel érkezett a tisza-parti metropo­lisba. Vasárnap, azaz tegnap reggel fél 9 óra­kor megjelent a széképületben lévő állami anyakönyvvezetői hivatalban. Már ott találta G a­z­­ Endre dr. városi anyakönyvvezetőt és és B­ö­d­ő Nándor helyettes anyakönyvvezetőt, akik már a keddi nap előkészületeivel voltak elfoglalva. K­o­s­t­y­á­r felügyelő az anyakönyvvezetői hivatal helyiségével, amely pedig ideiglenes helyiség, meg volt elégedve, de azon reményét fejezte fe, hogy következő látogatása alkal­mával kényelmesebb és még czélszerűbb he­lyiségben találja az anyakönyvezetői hivatalt. Majd K­á­ll­a­y Albert főispán, P­á­l­f­y Ferencz polgármester és Lázár György he­lyettes polgármesternél kivánt tisztelegni, de csak P­á­l­f­y polgármestert találván ott, a másik kettőnél névjegyét hagyta. P­á­l­f­y polgármester szívélyes szavakkal üdvözölte az anyakönyvvezetői felügyelőt, az után bevezette a tanácsterembe, ahol már együtt voltak Csongrád vármegye, Szeged és Hómezővásárhely anyakönyvvezetői és helyet­tes anyakönyvvezetői, akiket Pálfy Ferencz polgármester üdvözölt, mint házigazda a vá­ros részéről. K­ó­s­t­y­á­r Ferencz felügyelő ezután igazi szónoki lendületű beszédben magyarázta a fontos fordulópontot, melyet az október elsején életbelépő reformjavaslatok idéznek elő. A béke, a felekezeti türelem, a kölcsönös egyetértés és az egységes nemzeti eszme ér­vényesülését várja a nemzet e törvényektől, melyeknek sikeres érvényesülése jó részben függ az anyakönyvvezetői hivatalok munká­saitól. A formailag is tökéletes beszéd után, melyet végül zajosan megéljeneztek a jelen­lévők, végül tevékenységre, a hivatal szigorú lelkiismeretességgel való kezelésére buzdította őket. Aztán kezdődött a kioktatás. Előbb általánosan ismertette az új jog­rendszert, vázolta az új törvények lényegét és kifejtette a kötelességet, melyeket a tör­vények végrehajtása ró az anyaköny­vezetőkre. Majd a gyakorlati kioktatás következett s az idő rövidsége miatt főképp a házassági rendeletet tárgyalta. Fölhívására az anyaköny­v­­vezetők és helyettes anyakönyvvezetők egész sereg kérdésben kértek tőle fölvilágositást. K­o­s­t­y­á­n felügyelő örömmel konstatálta, hogy a föltett kérdésekből tapasztalja, hogy a jelenlevő anyakönyvvezetők lelkiismeretesen áttanulmányozták a törvényeket. Néhány házasságkötést próbakép eszkö­zölt. Egy harmadik anyakönyvvezető össze­adott két anyakönyvvezetőt, egész komoly arc­c­al, bár az aktus után a két fél nem karonfogva és nem együtt távozott el. Ismertette az anyakönyvelésnél a franczia, angol és német rendszer lényegét és kifejtette, hogy miben tér el ezektől a magyar rendszer. A magyar törvények szerint a születési és ha­lálozási bejegyzés alapját tisztán a bejelentés képezi. Az anyakönyvvezető köteles először meggyőződni a fél személyazonosságáról, az után köteles kikérdezni, hogy a születést, vagy halálozást közvetlen tapasztalatokból tudja-e. Ha a bejelentéshez bármely kétség tér, köteles behívni és kikérdezni a legelőbb kö­telezett egyént. Még néhány kérdést intézett az anya­­könyvvezetőkhöz és miután a válaszok kielé­gítették, még egyszer lelkükre kötötte fontos hivatalukat s aztán meleg kézszoritással el­búcsúzott tőlük. Az anyakönyvvezetők bankettet akartak a felügyelő tiszteletére rendezni, aki azonban ettől szerényen elállott, miután megtudta, hogy a legtöbbnek rokonai laknak itt s aztán mivel főkép az időt nem tartotta alkalmasnak a bankettezésre. Az anyakönyvvezető-felügyelő különben a sok utazástól nagyon ki volt me­rülve. Ebédre G­a­a 1 Endre dr. városi anya­könyvvezető vendégszerető családjánál ebédelt. Délután G­a­a 1 Endre dr. kíséretében megtekintette a város nevezetességeit s este Gyulára utazott. Kostyál Ferenczről K­o­s­t­y­á­l felügyelő a zalamegyei per­laki kerületnek tiz évig volt népszerű főszolga­­birája s igen nagy részt vett ott az egész környék reorganizálása és magyarosításában. Ritka tevékeny, hazafias, tetőtől talpig magyar ember, ami nem is csoda, mert hiszen a legmagyarabb városban, Szegeden ringatták a bölcsőjét, tősgyökeres szegedi családból szár­mazván, itt is nevelkedett a piaristák gym­­nasiumában. Kis diák kora óta nem járt itt s elcsu­­dálkozott Szegeden. A kormány az ország egyik legnagyobb és legfontosabb anyakönyvi kerületét bizta rá, mert főszolgabíró korában a legmegbízhatóbb és legügybuzgóbb tisztviselők közé tartozott. Kostyál azt mondta, hogy talán egy év alatt sem tudja bejárni a ke­rületét. Ez baj lesz s ez esetben a kormánynak ezt az óriási anyakönyvi kerületet ketté kell választania oly módon, hogy a másik anya­­könyvvezetői kerületnek Szeged legyen a szék­helye. Az első polgári házasság. Ms egész Dtp nagy munkában voltak a széképületben.­ Az utolsó intézkedése­ket ma tették meg, hogy a holnapi reform­törvények teljesen készen találjanak mindent. Az anyakönyvvezetői hivatal teljesen berendezve, a szükséges táblák kifüggeszt­­vék, a disztermet is kitakarították, hogy jól fessen a holnapi nagy napra. P­é­­­f­i Lipót szegedi gyufagyáros ma délelőtt megjelent a polgármesteri hiva­talban , fölkérte P­á­l­f­f­y Ferencs polgár­­mestert, hogy szerezzen meghatalmazást K­á­lr­a­y Albert főispántól arra nézve, hogy Rezsin leányának Brachfeld Zsigmonddal való házasságát megköthesse. K­á 1l­a­y Albert főispán készséggel ki­­állította a polgármesternek a házasságkötést engedélyező felhatalmazványt. Az első polgári házasság Szegeden hol­nap, azaz október 1-én délelőtt 11 órakor a városi széképület dísztermében fog meg­köttetni. Belépő­jegy nem lesz. A házasság­kötés a nyilvánosság előtt történik meg s a terembe és a karzatokra bárkit bebo­­csátanak. A házasságkötés a következőkép tör­ténik meg: A díszteremben az emelvény közepén Pálfy Ferencz polgármester foglal helyet, díszmagyarban a koronával dissített anya­könyvvezetői válszalaggal. Balján S­z­e­n­­drey Pál jegyző ül, jobbján Gaál Endre dr. városi anyakönyvvezető diszmagyarban és G­ö­d­ő Nándor városi anyakönyvvezetői helyettes, mindketten a hivatalos koronás válszalaggal. Az emelvény előtti kis asztalnál szem­közt egymással a házasulandó pár: Pálfi Rezsin kisasszony és Brachfeld Zsig­­mond ülnek. P­á­l­f­f­y polgármester a násznép és az összegyűlendő házasulandók előtt a reform­­törvény fontosságát fogja fejtegetni, egyút­tal üdvözölni fogja ezt. Beszéd után az ifjú párhoz fordulva az előtte lévő okmányokból konstatálni fogja, hogy a házasság kihirdetése már előzőleg egyházilag megtörtént a­­zót, nem merült föl semmi akadály. Konstatálja továbbá, hogy a házasság­kötésnél való közreműkö­désre felhatalmazást kapott B­á­rr­a­y Albert főispántól. Ezután felhívja a házasulandókat: nyi­latkozzanak, akarnak e törvényes házas­ságra lépni. A nyilatkozatok után Szendrey Pál jegyző kiállítja az anyakönyvet, mire Pálf­­­y Ferencz polgármester kijelenti, hogy B­r­­­c­h­f­e­l­d Zsigmond és Pálfi Rezzin törvényes házasságra léptek a mi­dőn átadja nekik a házasságkötést bizo­­nyító okmányt, figyelmezteti az ifjú pár, hogy frigyüket áldassák meg a templom­ban is. Az első polgári házasságkötésnél meg­jelennek B­á­­­­­a­y Albert főispán, továbbá a város összes cszlodos tisztviselői. A tanuk. Az első polgári házasságkötésnél, mint tanuk R & • a Izsó dr. a szegedi zsidó titz­­község elnöke és L S­a­lasmánuel dr. sze­­gedi főrabbi fognak "•'"élni. A polgári házasságkötés utó néppel együtt 'Z-

Next