Szegedi Napló, 1895. október (18. évfolyam, 235-260. szám)

1895-10-09 / 241. szám

Szerda, október 9. H Egyes szám ára 5 kr. XVIII. éjfolyai. 211. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És IRODALMI NAPILAP. ELOFIZETÉSI ÁR: Egyesz évre 14 frt — kr. Negyedévre 3 frt 50 kr. Félévre . 7 frt — kr. | Egy hóra ■ 1 frt 20 kr. SZERKESZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utcza, Plann-féle ház, 21. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékelt árjegyzék szerint számít. Agrárelvek. Szeged, október 8. Furcsa meglepetésekre ébredünk ma holnap, ha így folytatják tovább az úgynevezett agráriusok, akik már nemcsak az ördögökkel is szövetkeznek érdekeik szolgálatára, hanem az osztrákokkal is. Éppen ezért mondják rájuk, hogy úgynevezett agráriusok. Mert még nem is azok. Nem is a földet szeretik, nem is a földet védelmezik, hanem szereti önmagukat, csakis önmagukat és védelmezik a saját anyagi érdekeiket, semmi egyebet. Ne csodálkozzunk bár rajta, hogy ezek az agráriusok tapsolnak mág az új osztrák földmivelésügyi miniszter belépő beszédének, melyben előtérbe állíttatott a magybirtok érdeke. Ezen az alapon ujjonganak a nagybirtokosok, akik egyutal szabadalmazott nagy hazafiak is — eméletben. Ott maguk hirdetik az elméletet és hivatkoznak a párduczos őseikre, aki szintén rendelkeznek az ország sorsa fölött és nem mindig okosan, aminthogy most is botorság és bolondság azt hinni, hogy nekünk magyaroknak egyáltalán van valami közös gazdasági érdekünk Ausztriával. Ennyire termszetesen nem is hatolnak be az ügybe a mágnás nemzetgazdák, vagy legalább igen kevesen ítélik meg a viszonyokat alaposan. A többséghez tartozók egyszerűen majmolnak. Majmolják az osztrák nagybirtokosokat, akik „ismert“ szerénységükkel a latifundiumok urainak gazdasági érdekeit akarják minél erélyesebben képviselni, nehogy az istenért, valamiképpen éhen halljanak a szegény Nábobok a tok ezer holdas birtokaikon. Túl a Lajthán ezeknek az éhen veszni készülő szegény gazdagoknak teremtménye minden jel szerint Ledebur úr, az új osztrák földmivelési miniszter, mert csak a pártfogói irányában belőledagadó hálaérzet ragadhatta ezt az újdonsült „államférfiul” olyan kijelentésekre, amineket még egy Zichy Nándor is félre mer tenni, nehogy hozzáértő emberek is meghallják és kikacagják, avagy megbotránkozzanak rajta, mikor védelmet kér a mezőgazdák és minden szavából kitetszik, elsősorban a nagybirtokosok részére. Igen, igen, az osztrák földmivelési miniszter annak gyürközik neki, hogy kiszabadítja ínségükből a nagy földbirtokok urait és ezzel oldja meg a legégetőbb szocziális kérdéseket, mivel ő bizonyára úgy gondolja, hogy boldog, elégedett és nyugodt lesz a munkástömeg, ha látja, hogy a gazdái és urai ismét nagyobb összegeket szerezhetnek ősi birtokaik után fényűzés és sport czélokra. Mert ez az első és legfőbb érdek annál az osztrák miniszternél, aki oly elvetőleg beszél mindarról, ami nem nagybirtok és mindenkiről, aki nem nagybirtokos. A tőkét, a kereskedést, az ipart egyszerűen a legmagasabb megvetésével sújtja a bécsi földművelési miniszter és úgy állítja föl az ő badar tételét, hogy aki ma született bele egy meny kő nagy latifundiumba, az csak élősködik a nemzet vagyonán és hogy az élősdieket le kell szorítani a térről, mert ez és csak ez volna a mentő tény azon szocziális problémákkal szemben, amelyek reánk várnak, ez és csak ez volna a lényeges kelléke a világrendítő szocziális kérdés békés megoldásának. És ez az irólatos hazugság tetszik Ausztriában annak az erkölcstelen kormányzatnak, mely a felekezeti szenvedélyekre, a türelmetlenség és zelátaság elveire alapítja hitvány uralmát. Ezzel az uralommal szemben lenne feladata Magyarországnak biztosítani egy elfogadható közgazdasági alkut és illetőleg eltérni végre a nyomorult megalkuvás útjáról, mert találóan mondja egy szaklapunk, hogy „a két fölfogás közt, amely Magyarországot élteti és Ausztriát rontja, nem puszta űr tátong, hanem egy egész világ.“ De hát igazán úgy van-e? Hiszen ha megnézzük a mi agráriusaink álláspontát, épp azon döbbenünk meg, hogy az tökéletesen azonos az osztrák földmivelési miniszterével. És ha olvassuk a mi agrár újságunkat, mely az antiszemita tisztelendő urak támogatását, rokonszenvét és előfizetési pénzeit koldulja, azt látjuk, hogy diadalkiáltásba tör ki a L debur beszéde fölött, hirdetvén, hogy íme, ez csak az igaz ember, ez csak a fölszabadítója Magyarországnak. Szörnyűség olvasni, amit ez a lap ír, kedvére Zichy Nándornak és a többi hasonló szabású urnak. Ez már valóságos őrjöngés, vagy ami rosszabb ennél is, valóságos elárulása a nemzet ügyének és érdekeinek. Vakság vagy gonoszság azt hirdetni, hogy most Ausztriában oly államférfiak jutottak kormányra, akik a legkomolyabb elhatározással rajta vannak, hogy megvédelmezzék az igazi osztrák ipari és agrárius érdekeket, melyek „azonosak a magyar érdekekkel.“ Vájjon megértik-e az agrár újság olvasói, minő tendenczia vezérli a gőgös magyar urakat, akik nem átallanak pénzt költeni az eféle tanok hirdetésére és a saját anyagi érdekeik alacsony szolgálatában nem szégyenük nyomtatás alá adni azt a minősíthetlen hazugságot, hogy a mieinkkel azonosak az osztrák ipari és gazdasági érdekek. Vájjon megérti-e a magyar nép, hogy a mi derék agrárius uraink egyszerűen a maguk bőrét akarják biztosítani és az egész magyar ipart és kereskedelmet készséggel odadobnák maguk helyett áldozatul? Nem nehéz rá megfelelni, hogy ma már a legegyszerűbb ember is teljesen érti azt a híres agrárhazafiságot és éppen ez a magyarázata annak, hogy undorral, fordul el mindenki a néppárti bolondításoktól, melyeknek ágabogán koldussá és nyomorulttá akarják tenni a népet. Kitüntetés. Ő felsége Meiszermann Ignácz bátorkeszi római katholikus plébánosnak, az egyház és tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól — Budapest, okt 8. Szürke urca volt a mai. Régi dolog, hogy a mezőgazdasági érdekek nem bírnak érdeklődést kelteni, úgy a kormánypárt, mint az ellenzék padjai konganak az ürességtől. Ülés elején Bánffy, Apponyi mellé ült és bosszasan konferált vele, aztán a Bzélbal képviselőivel beszélgetett. Majd ő ia otthagyta az ülést és Fentetich miniszternek engedte át azért, hogy a mezőgazdasági termékek hamisításának tilalmáról szólójavaslatot az ellenzék ellen védelmezze. A javaslatot különben általánosságban elfogadván, a részletes tárgyalást in keresztül hajtották. Az ülés végén a földmivelési miniszter felelt Bessenyey Ferenc, Remete Géza, Bernáth Béla interpelláczióira s válaszait a Ház tudomásul vette. Az ülés részletes lefolyása a következő volt: Szilágyi Dezső az ülést d. e. órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyvet Molnár Antal, gr. Eszterházy Kálmán és Balogh Géza vezetik. A miniszterek foteljeiben Bánffy Dezső báró, Lukács László, Festetich Andor gróf, Perczel Dezső, Erdélyi Sándor ülnek. Elnök jelentést tesz, hogy a király nevenapja alkalmából a Ház hódolatát tolmácsolta a trón előtt. Perczel Dezső beterjeszti a múlt évről szóló közegészségi jelentést. Következik :