Szegedi Napló, 1895. november (18. évfolyam, 261-286. szám)
1895-11-01 / 261. szám
ügyben. Annyi azonban tény, hogy gróf Reverterának, monarkhiánk vatikáni nagykövetének szabadságideje már letelt s ő ennek daczára még nem tért vissza Rómába. Tudósítónk a beszélgetésből azt az impressziót vette, hogy a külügyminisztériumban a hangulat nagyon ellenséges Agliardi pápai nunczius irányában. Szegény iskolások felruházása. Szeged, okt. 31. A hideg őszi idő beáltával kinyújtotta a jótékonyság is a kezét. Egy egész apró sereg árva fiu és leány nem birta ma bizonyára sokáig lehunyni szemét az örömtől, hogy nekik most már nem kell többé dideregni, tetőtől talpig felöltöztetve jó meleg ruhába, bátran szemébe néznek a zimankós télnek. Akik ma megjelentek a belvárosi iskola ipariskolai irodájában, megható jelenetnek voltak tanúi. Negyven iskolás úű és leány jelent meg ott a különböző városrészekből, mezítláb, rongyos ruhában, a megtestesült árvaság volt mind. Rövid idő alatt mily változáson mentek át. Jó meleg nadrág, kabát, csizma, télikabát, sapka, két pár kapcza, három zsebkendő jutott a fiuknak ; meleg szoknya, felöltő, fejkendő, czipő, két pár harisnya és három pár zsebkendő a leányok mindegyikének. Mily örömmel öltöztek, alig találták helyüket s a levetett rongyos ruhákból összekötött motyóval rögtön útnak akartak indulni, hogy lássák végtelen örömüket mihamarább az édes szülő, a kedves testvérek és jó czimborák. Mielőtt útnak indultak volna, bemutatta őket Szendrei János ipariskolai igazgató s az iskolaszék segélyző bizottságának ügybuzgó pénztárnoka az ünnepélyes felruházásra egybegyűlteknek. Jelen voltak itt Singer Mátyás, Kiss Arnold, Tóth Antal népisk. felügyelő, Nemecskay István és Tóth Gyula igazgató-tanszék, számos tanítónő és tanító. A felruházott gyermekeket egy babérkoszorúval övezett arczkép elé vezette Szendrői János, megmutatta nekik a nagylelkű nemes emberbarát szelíd vonását, felfogásukhoz mérten megemlékezett az ő jóltevőjükről, hold. Kiss Dávidról, ki nemes szive sugallatát s az ő barátja Singer Mátyás tanácsát követve, 80 éves korában 30 ezer forint alapítványt tett szegény gyermekek felruházására. Minden évben felruháztatik ez alapból 60 fiú és leány a községi és 30 fiú és leány a zsidó iskola növendékei közül. A lefolyt tizenegy év alatt 999-en lettek ez alapból felöltöztetve. Lelkükre kötötte a felruházottaknak, hogy soha szem elöl ne téveszszék a hold, emberbarát azon kívánságát, hogy az általa segélyzettek legyenek mindig: engedelmesek, munkások és becsületesek. Fölcsendült az apróság hangja: »Adjon Isten jóltevőnknek örök nyugodalmat és menyei boldogságot, mindig, egész életünkön át engedelmesek, munkások és becsületesek leszünk !“ Végre köszönetet mondott az igazgató e szegény gyermekek és azok szülői nevében Singer Mátyás főorvosnak, ki mint a végrendelet végrehajtója is érdemeket szerzett a szegény iskolások felruházása körül. Singer Mátyás megköszönte Szendr 5 .János ipartratónak azon fáradhatlan buzgóságot, melylyel lehetővé tete, hogy évenkint mindig több és több juthat a szegény tanulóknak-Beszélt még Tóth Antal népiskolai felügyelő, ki a szegény gyermekek nevében ígérte, hogy azok soha sem lesznek háladatnok, mindig szívükbe vésve hordják a nagy emberbarát hármas kívánságát. Eloszlott ezután az apró sereg. Eiüit egy csoport testvér várta és kísérte haza a boldogokat, simogatva a meleg ruhákat, melyekben már nem fognak a testvérkék dideregni. L'iTJi'l II IMIIU'li ll I 261. sz. Szeged, péntek Szegedi Napló, 1895. november 1. Újdonságok. Szeged, október 31. Tájékoztató. November 10. A szegedi korcsolyázó - egylet közgyűlése délelőtt 11 órakor. November 6. A kereskedő-ifjak társulatának estélye. November 24. A szegedi iparos ifjak közműve- IAHaeJ /vovtJ rttíÍT» 1 — A temető ünnepe. Ma a szerető hatalma öleli át a világot, amely az élőket a világ zajából meghaltak csendes nyugvóhelyeihez vezérli, hogy a porló szivek fölött elmélkedjenek a múlandóság fölött és a sírokban pihenő kedveseikről. Mindszentek napján Szeged város közönségének minden esztendőben hagyományos kegyelettel ünnepel a temetőkben, a kertek legszebb díszeivel ékesíti föl a sirokat, amelyekben meggyujtja a szeretet örök lángjának simbólumát, a mécsest. Ma azonban egész nap zubogott a hideg őszi eső, még az aszfaltot is merő víz borítja, a temetőkhöz vezető utak dagadó sarában pedig csaknem a kerékagyig süpped a kocsi, azért ha ilyennek marad az idő, bajosan tarthatók meg a Szegeden hagyományos kegyeletes ünnepélyek, amelyek a következők : A Dugonics-Társaság megkoszorúzza a magyar regényirodalom atyjának , Dugonics Andrásnak sírját. A 48-as honvédek testületileg a régi honvédek sírjaihoz. A főgimnásiumi és főreáliskolai ifjúság szintén fölkeresi Dugonics András sírját, megkoszorúzzák az elhunyt jelesebb tanárok sírjait is. A honvéd síroknál a polgári dalárda hazafias dalokat fog énekelni. A rendőrség, szép idő esetén, ha megtarthatják a temetők ünnepét, díszben fog kivonulni. A szegedi színtársulat mint minden évben, úgy az idén is felkeresi a kegyelet ünnepén a szegedi temetőkben nyugvó szinész-halottak : Aradi Grefő, Békefiné Bükemezey Vilma, Császár K. és KertészI Gyula sírjait és megkoszorúzza azokat. — A reformáczió emlékünnepe. Ünnepe volt mindkét protestáns egyháznak. Ma ülte meg ugyanis a protestáns kereszténység a reformáczió emlékünnepét, amely alkalommal a szegedi ev. ref. és az ágostai evangélikus templomban ünnepélyes istentiszteletet tartottak délelőtt tíz órakor Bereczk Sándor és Thomay József lelkészek. Az állami utak felügyelője Szegeden. Blum Gyula, az állami utak felügyelője Nagyváradról Szegedre helyezte át székhelyét. Blum Szegeden már holnap megkezdi hivatalos működését. — A törvényszéki palota kibővítése. Már régebb idő óta szó van arról, hogy a szegedi törvényszék polgári osztályának palotáját kibővítik. A Széchenyi-téri törvényháznak az udvarára, amely a színház felől van, épülne az új ház. Az igazságügyminisztérium ez év folyamán s a legközelebbi időben több igazságügyi épületet emeltet az országban. Köztük van a szegedi törvényház kibővítése is s erre vonatkozólag már meg is tették a tárgyalásokat. — A fa- és fémipari szakiskola. A szegedi fa- és fémipari szakiskola számára, a város ideiglenes helyiséget bérelt, míg az új szakiskola díszes épülete elkészül. Vig Albert igazgató folyamodott a tanácshoz, mivel a jelenlegi helyiség nem elégséges, az építési szakosztály számára jelöljön ki két termet. A tanács ma utasította Vészits Lajos polgári iskolai igazgatót, hogy a fa- és fémipari szakiskola részére délutáni használatra a polgári iskola két tantermét engedje át. — A főrabbi nyilatkozata. Irtuk, hogy a polgármester azon lelkész-hivatalokat, amelyek a szegénységi bizonyítványok és adóferrási aláírásokat megtagadták, körlevélben megintette. Löw Immánuel szegedi főrabbi ma átiratban nyilatkozik erről a dologról s mivel ő sohasem tagadta meg semmiféle hivatalos okmány aláírását, igy wtf r* t f Itt mm t '■ T Micsoda vegyes társaság volt az a népség-katonaság ! Ne is beszéljünk arról, hogy mennyi szedett-vedett népség állott bele abba a hősi csapatba, mely felvonásközökben tartotta az ügyelő vezetése mellett gyakorlatait — és néhány perc múlva, a fölvonás alatt, már mindent elfelejtettek. Fránczi csakhamar egész csomó darabnak katonai ki- és bevonulásait a kisujjában tartotta, majd megismerkedett egyik fodrászlegénynyel, kitől mindig kapott egy marék bajuszt, valahányszor a Múzsa és az ügyelő úgy kívánták. Csupa gyönyörűség volt Franczira nézni, olyan déli színpadi vitézzé képezte ki magát. Oly hévvel, olyan igazán alakított mindent, hogy egyszer csatajelenetben fadárdájával akkorát ütött az ellenfél egyik vezérének — tenor-kardalnok volt — fejére, hogy annak, a közönség hangos örömrivalgásai, közt menten nagy csattanással beszakadt a vezéri sisakja. Hogy jutott Fránczi önálló szerepéhez ? Mint a legtöbb nagy művész. Megbetegedett az inas, aki a » Vasgyáros «-ban előkelően jelenteni szokta: »Dörbléj úr és Dörbléj kisaszszony!« Fránczi kipirult arccal, rebegve ajánlkozott a rendezőnél, hogy majd eljátsza ő azt a szerepet. — Te, ha skandalumot csinálsz, megnyúzlak! buzditá a nagy férfiú. — Majd megtetszik látni. Az első fellépés sikerült. Fránczi előtt megnyúl az út fölfele. Már a legközelebbi vasárnap a népszínműben ő volt az egyik czigányhegedűs. Nagyszerűen alakított, csupán a súgónak volt ellene az a kifogása, hogy »keleties orra nem czigányos«. Fránczi a föllépteiért járó ezüstpénzekből félretett és azon festéket vásárolt magának. De aztán úgy is néz ki akármelyik szerepében, hogy a közönség, de még a rendező is teljesen meg van vele elégedve. Játszik Fránczi most már mindenféle apró »néma segédszerepet«. Nincs többé benne a katonaságban és nem is tartja magát statisztának. Sőt, mivel énekelni nem szokott , kóristának sem akarja érezni egyéniségét. Arczát szorgalmasan borotválja , mert a színésznek így kell és igy illik. Nappal kávét hoz Fránczi a főpénztárnok urnak és leveleket czipel ennek vagy annak a művésznőnek. De este! A színpad gáza az ő aranyos napsugara, szeme visszacsillogja a színpadi lámpák fényét és ha szerepe van, akkor hagyjanak békét neki, mert olyan, mint a művészek: harap, míg szerepét el nem végezte. Mindamellett józanul gondolkozó, fajának ez az erénye meg van benne. A múltkor ezt kérdeztem tőle. — Színész akar lenni, Franczi ? — Hm . . . miért tetszik kérdeni ? . . . — Csupa jóakaratból. — Hát, tetszik tudni, — megpróbálom. Ha jól megy . . .