Szegedi Napló, 1896. november (19. évfolyam, 263-287. szám)

1896-11-01 / 263. szám

Szeged, vasárnap Szegedi Napló, 1896. november 1. 263. sz. A második gymnasium.­­ Lázár György Dr. helyettes polgármes-­­­ter jelenti, hogy a kultuszminiszter a máso­dik gymnazium részére fölajánlott telkeket kicsinyelte, mivel a második gymnaziumban a nyolcz osztályon kivül még hat párhuza­mos osztályt kívánnak létesíteni. A tanács részéről javaslatba hozza, hogy Faragó Ödön dr. házával szemben lévő a Petőfi ut­­czára szögelő hat telekből álló területet ajánlja föl a közgyűlés a kultuszminiszternek a második gymnázium részére. Osztályjegyző hely­ette­síte­se. Szendrey jegyző előterjeszti a tanács részéről. A közgyűlés a szervezés tárgya­lásakor elhatározta, hogy a polgármesteri hivatalban még egy osztályjegyzői állást szervez. Az erre vonatkozó iratok jóváhagyás végett a belügyminisztériumnál vannak, ne­hogy a polgármesteri hivatalban munkator­­lás miatt az ügyek késsenek, a tanács felhatalmazást kér, hogy az osztályjegyzői állás megerősítéséig Rack Lipót végzett jogászt két forint ötven krajczár napidíj mellett ideiglenesen alkalmazza. A közgyűlés ezt elfogadja. ♦ A folytatólagos közgyűlés, amikor a 97. évi költségelőirányzatot tárgyalják, november 2-án (hétfőn) délután 4 órakor lesz. A halottak ünnepe: Szeged, október 31. A keresztény vallás a szeretetnek sok ün­nepét tartja, de a legmegkapóbb és legemberibb szeretet ünnepe az, amelyet az élők a holtak emlékére tartanak. A holtak iránt érzett szeretet a legmagasztosabb, a legönzetlenebb. Aki a holtakat szereti, rossz ember nem lehet, aki elmegy a halottjához emlékezni és imádkozni, oh, annak helyén van a szíve és mentől messzebb az emberiség, annál nagyobb ked ,­ly életben tartja a temetőket. Czinikus lélek találta ki azt a hazugságot, amit forgatnak gyakorta az élők, hogy élőnek élő, holtnak holt a barátja. ‘­ Azok a könyek, melyek a halottak ün- ] népén lehullanak a sírdombok göröngyeire, s azok a virágok, amiket odatűz a fej fákra a­­ szeretet, mely millió apró szent halotti gyér-­­­tyácskák fényében ragyog fel a halottak vá­rosában, mind mind azt hirdetik, hogy tele van ez a föld szeretettel, hogy szeretet páro­log az őszi porhanyós humusból, a szeretet ha másutt nem, de a halottak birodalmában összehozza az embereket egy nagy szomorú ünneplésre, hogy amíg a szeretet vallása él a földön — és ez élni fog örökké, míg szí­vet ad a teremtő az embernek — minden halottnak van élő barátja, ennek, ha egyebe nincs, egy szál virágja, egy rövid imádsága és egy-két forró könyv azok számára, akik el­múltak, akik nem lesznek többé soha. Az élők között is mennyi az elhagyott, elesett ember, akinek senki nem nyújtja se­gítő kezét, csak az irgalom. A temető lakói közt is vannak bizonynyal sokan elhagyottak akik virágtalan, jeltelen hantok alatt pihen­nek, de ezek számára is van az ő szomorú ünnepükön imádság az isten szolgájának ■ njakán. A krisztusi szeretetnek soha ki nem apadnak a könyvei, soha el nem fogynak az imádságai azokért, akik elmúltak és nem lesznek többé soha . . . Szeged népe a halottak iránt érzett szeretetnek ezt a kultuszát meleg szívvel tartja fenn időtlen idők óta időtlen időkig. A szeretet virágdíszében pompáznak már a mi hallottaink városai odakint és a hideg szél szomorúan ingatja a magasra nőtt őszi rózsák fehér bokrétáit a sirkantok fölött. Mint az igaz hivek egy nagy zarándok­útra, úgy készül már napok óta a nép a halottak kettős ünnepére: a mindenszentek és halot­tak napjára. A temetőbe való tömeges zarán­­doklás hagyományosan mindenszentek napján, tehát holnap történik. A szeretet már ma kibontotta fehér szárnyát a szomorúság vi­rágos fejfái fölött és a temetők utain töme­gesen jártak az emberek, akik virágot koszo­rút és a szeretet mécseit vitték ki a halott­jaiknak és holnapra a kegyelet pompájában diszlenek azok a földpapok amelyek alatt a mis szüleink, gyermekeink, hitveseink, testvé­reink és barátaink alusszák szent, békessé­­ges örök álmukat. A temetők ünnepe voltaképpen halottak napja 2-ikára esik, de rendszerint az első napon, mindszentek délutánján tartják a sírok ünnepét. Míg a halotti mise, halottak napján, délelőtt 10 órakor megy végbe a kath. templomokban. A kegyeletnek azon ünnepségei, melyek évenkint a város egyes jeleseinek sírjánál megújulnak, holnap délután folynak le a­­ temetőkben. Gyászünnepélyeket tartanak : Az öreg 48-as honvédek R­é­p­á­s­s­y­­ tábornok és társai, a forradalom dicső halottjának sírjánál a belvárosi temetőben. Az emlékbeszédet Kisteleki Ede tartja.­­ Ugyancsak a 48 as öreg honvédek gyász- I ünnepélyt rendeznek a szeged szőreghi csata I emlékére fölállított szobornál, ahol a emlék- I beszédet Újlaki Antal tartja.­­ A Dugonics-Társaság nevé­­­­ben B­é­k­e­f­i Antal főtitkár koszorút he­­­­lyez Dugonics András emlékkövére a felsővárosi temetőben. A színtársulat testületileg kivo­nul a színészet szegedi halottjainak sírjához és leteszi azokra megemlékezésének ko­szorúját. A tanuló ifjúság kegyeletes szívvel fölkeresi a néhai tanárok sírját. A főgymnasium ifjúsága délután 2 órakor megy ki a temetőbe, s az itt nyugvó kegyeszedi tanárok, R­o­h­r­e­r, Cserkuthy, Csertő és Pap József sírjaira koszorút helyez. Az elhunyt tanárok sírján Zimányi Gyula Vili. oszt. tanuló, az önképzőkör elnöke tart beszédet, Friedrich András Vili. oszt. tanuló szaval, az énekkar pedig gyászdalokat énekel. 2-án a gyász­istentisztelet után az ijaság a felsővárosi deszkás temetőbe vonul ki Dugonics András sírjához, hol a beszédet a főgymnasium szó­noka Kiss Aladár VIII. osztályú tanuló tartja, szavalni Hentz Károly VII. osztályú tanuló fog, az énnekkar pedig gyászdalokat énekel. A főreálskola tanulói ki­vonulnak holnap, vasárnap délután fél 2 órakor a palánki temetőbe, elhunyt tanár­jainak sírját megkoszorúzni. Ez alkalommal az ifjúsági énekkar Andrejovits János VIII-ik­oszt. tanuló vezetése alatt gyászdalokat fog énekelni. Két sírt koszorúz meg az ifaság. Az egyiknél Vidacs Aladár VIII. oszt. tanuló fog beszédet tartani és Polczner Erős VIII. oszt. tanuló »A hét« czimü költeményt fogja szavalni; a másiknál a beszédet Rózsa Lajos VII. oszt. tanuló fogja tartani és Storch Her­man Till. oszt. tanuló a »Temetőben« czimü költeményt szavalja. Késő éjjelig barangoltam e napon a tenger partján, de sem a csend, sem a páratlan szép holdfényben úszó táj nem birt lecsende­­siteni. Végre fáradtan a langyos homokba hevertem s gondolatban végig éltem ismét s ismét ez estét, — magam előtt láttam a füs­tölgő Vezuvot s a kemencze kéményét, — láttam az emésztő lángokat, — a női alakot, amint mindig vörösebb lett s végre fehér izzó mint a folyékony vas, — egyszerre meg­mozdult, felállt s jött felém, a borzadály hi­deg izzadságot facsart homlokomról, mozdulni akartam s nem bírtam, futni s nem bírtak lábaim. A »tüzes asszony« mindinkább közel­­gett, már érzem melegét, — lágy csengő han­gon, mely még most is fülemben cseng meg­szólalt . — Megkönyezted férjem fájdalmát, fogadd köszönetemet. S ezzel megcsókolt tüzes ajakával, mely le­égette homlokomról a bőrt! A fájdalomtól felkiáltottam és felébredtem. A tengerpart homokjában feküdtem. Sehol senki, de az a seb homlokomon az fájt, ége­tett s midőn oda nyúltam véres lett mindkét kezem. Álom volt, biztatom magam, de a seb, a seb az sajgott, s félig ébren, félig még álom­­ittasan rohantam be a városba az első orvos­hoz, ki utamba akadt. Végig halgatta mesémet, megvizsgálta a sebet s azután mosolyogva vigasztalt: — Ne heverjen máskor éjjel a tenger part­ján, különben ismét meg találja csókolni — a C orpío! * ♦ Kigyógyultam, de a csók helye ott fehérült homlokomon máig. Weber : Újdonságok, Szeged, október .31. T­á­jék­ozta­tó. November 2. Városi közgyűlés folytatása. November 14. Az ujszegedi első magyar ken­der-, lenszövő- és zsávoly-gyár munkásainak mulat­sága a Cserép-féle vendéglőben, vár-utcza 4. sz. November 21. A­­Szegedi Dalárda" dal- és tánczestélye a Tisza-szálló nagy termében. November 21. A szegedi kenderfonógyár rész­vénytársaság kézi­ munkásainak mulatsága a Cserép­féle vendféleglőben (vár-utcza 4. §.) — Személyi hírek. — Kállay Albert főispán ma reggel Budapestre utazott. — Az iskolaszék ülése. Dr. Lázár György elnöklete alatt ma tartotta meg októ­ber havi ülését az iskolaszék. Jelen voltak: Duka Marczel, dr. Faragó Ödön, Fodor Ist­ván, Jászay Géza, Kreybig Károly, Kovács István, Kovács János, dr. Magyar János, Nagy Ferencz, Obláth Lipót, Polczner Jenő, Rainer Ferencz, Szendrői János, Tóth Antal, Tóth Gyula, Urbán Juvenál, Varga Ferencz, Vass Mátyás, Vészits Lajos. Az iskolaszék helybenhagyta az ismétlő iskolák s az alsó­városi ötödik osztályok tantervét és az összes osztályok órarendjét. A városi tanács meg­kerestetik, hogy az iskolaszéki irattár mostani helyéről vagy a bérházba, vagy a Sobai-féle házba helyeztessék át. Köszönetet szavazta­tott R­e­­­z­n­e­r Jánosnak, ki Szeged város története s Szeged és a délvidék czimü ál­tala irt művekből negyven példányt ajándé­kozott a szegedi községi népiskolák könyv­tárai részére. Végül a népiskolai felügyelőnek a tanyai iskolákról beadott évnegyedes jelen­tését vette tudomásul az iskolaszék. — Díszoklevél egy szegedi gyárnak. Az ezredéves kiállításon a legnagyobb kitünte­tést nyerte el a szegedi kenderfonógyár, melynek kiállítása méltó feltűnést keltett a szakembereknél és a nagy­közönségnél egy­aránt. Mint a hivatalos lap mai száma közli,­­ a kenderfonó gyár a díszoklevelek­­ egyikét nyerte el, mely a jury-szabályzat ér­telmében mint legmagasabb kitüntetés a je­lenkori csoportok azon legkiválóbb kiállítói­nak ítélhető meg, akik a tudomány, művé­szet, irodalom, népnevelés, a közművelődés és az anyagi jólét emelése, a hazai ipar és földmivelés fejlesztése körül országos érdemeket szereztek. A díszoklevelek száma a 100 at meg nem haladja, azok oda­ítélése a csoport-juryk javaslatára a jury-ta­­nácsot illeti meg. A jury-tanács a kereske­delemügyi miniszter elnöklete alatt tartott ülésein a díszokleveleket Magyarország tert­­­­­letére összesen 89 kiállítónak, köztük a

Next