Szegedi Napló, 1896. december (19. évfolyam, 288-311. szám)

1896-12-01 / 288. szám

Szeged, kedd Szegedi Kapló, 1986. deczemaber 1. 368. OS. Jardaky István, jegyző és előadó Fenyvessy Ferencz), a negyedik osztálybeli mandátu­mok közül a Várossy Gyuláét s a Láncay Leó csacsai megbizó levelét a kérvénynyel megtámadottak jegyzékébe igtatta, a többit kifogástalannak találta. A hatodik osztály (elnök Matuska Péter, jegyző és előadó Ga­­ják­ Géza), az ötödik osztálybeli mandátu­mok közül a Matyasovszki Gyuláét a kér­­vénynyel megtámadottak közé igtatta, a töb­bit kifogástalannak találta. A hetedik osztály (elnök Matlekovits Sándor, jegyző és előadó Belicska Béni), a hatodik osztálybeli mandá­tumok közül Apponyi Albert grófot a kér­vénynyel megtámadottak közé sorolta, a töb­bit kifogástalannak találta. A nyolcadik osz­tály (elnök Vargics Imre, jegyző és előadó Nagy Mihály) a hetedik osztálybeli mandá­­tumok közül Korniss Ferenczét, Lakatos Miklósét és a Lukács László egri megbizó levelét a kérvénynyel megtámadottak közé sorolta, a többit kifogástalannak találta. A kilenczedik osztály (elnök Széll Kálmán, jegyző és előadó Kardos Ferencz) a nyolc­a­­dik osztálybeli képviselők megbizó levelét mind kifogástalannak találta. Tárgyalásainak befejezése után vala­mennyi osztály ama tagjainak sorából, akik­nek megbizó levele kifogástalan, a Háznak állandó igazoló bizottságába egy-egy rendes és egy-egy póttagot választott. E jelentések felolvasása után a korelnök elrendeli a ház tisztikarának megválasztását, első­sorban a ház elnökére való titkos sza­vazást. Azután a többi tisztviselőre való sza­vazást. Az elnökválasztásnál beadatott összesen 298 szavazat. Ebből Szilágyi Dezsőre esett 250, Kossuth Ferenczre 34 szavazat. Egyet kapott Horánszky, Egyet Wollner Tivadar, egyet Eszterházy Mihály gróf. Hat szavazó lap üres volt. Szilágyi Dezső tehát 213 szótöbbséggel a Ház elnökévé választatott. Az eredmény kihirdetését erős éljenzéssel fogadta a többség. Ezután a két alel­nök megválasztása kö­vetkezett. A beadott 267 szavazat közül Ber­­zeviczy Albertra 227, Láng Lajosra 214, Helly Ignáczra és Thaly Kálmánra 30— 40 szavazat esett. Ezután a jegyzőket és a háznagyot vá­lasztották meg. Rövid szünet után újra felolvasták a név­sort : jegyzőket és háznagyot választottak. Most már csak 219 szavazatot adtak be, a­miből Lehoczky Vilmos kivételével, aki 218 szavazatot kapott, a többi megválasztott jegy­zők : Teleky Sándor gróf, Esterházy Kálmán gróf, Lakatos Miklós, Josipovich Géza és Molnár Antal 217 szavazatot kaptak, míg 8 szavazat Tóth Jánosra, kettő pedig Hock Já­nosra esett. Háznag­yaggá 189 szavazattal a Tóth Jánosra esett 26 szóval szemben ismét Csávosay Bélát választották meg. — Halljuk az elnököt, halljuk! zúgott föl egyszerre minden oldalról, mikor az öreg Janicsáry Sándor felemelkedett az elnök székről. És az öreg Janicsáry az örökösen kéz­ben tartott papírlapról felolvasta, hogy ő és a közjegyzők köszönik a Ház szíves elnézé­sét és a képviselők nagybecsű támogatását, a­kiket még arra kért, hogy tartsák meg jó emlékezetben. Ezután Szilágyi Dezső lépett az elnöki emelvényre és a következő beszédet tartotta: — Mélyen tisztelt képviselőház! Mielőtt­­. képviselőtársaim, én és meg­választott tiszttársaim helyünket elfoglalnák, engedjék meg, hogy tiszteletteljes köszönetün­­ket fejezzem ki azért a kitüntetésért, amely­ben részesítettek. Mily mélyen érezzük mink ezt a kitünte­tést, azt a Ház meg fogja ítélni abból az oda­adásból, amelylyel az állásunkhoz fűződő kö­telességeket teljesíteni igyekezünk. Rajta le­szünk mindnyájan teljes erőnkből és pártatla­nul, (Éljenzés balfelől,) hogy amennyiben a mi feladatunk, megóvassanak, ennek a Háznak szabályai és rendje, megóvassanak jogai és méltósága és biztosíttassék tanácskozásainak sikere. (Helyeslés.) Ebben az igyekezetünkben kérnünk kell és ezennel kérjük­­. képviselő­­társaink mindegyikének naponkint megújuló támogatását. Csak így leszünk képesek fel­adatainknak megfelelni. A parlamenti élet nagy küzdelmei kö­zepette t. Hát van egy, amely biztosítja, hogy a nagy tanácskozó testületek feladatai­kat méltóan megoldják és ez az a tudat és az az érzés, hogy a megbízásunkhoz fűződő jogok és kötelességek egyenlők és mindnyá­junknak felelőssége a nemzet irányában egyenlő. Ennek a tudata felemel mindnyá­junkat és meggyőződésem szerint meg fogja óvni a magyar képviselőházat sok árnyolda­lától a tanácskozó gyülekezetnek és biztosí­tani fogja azt a törekvést, hogy egymást igazságosan ítéljük meg. Abban a biztos re­ményben és azzal az óhajtással foglalom el a Ház akaratából székemet, hogy legyen en­nek az országgyűlésnek működése minél gaz­dagabb igazi és maradandó sikerekben. (Ál­talános élénk éljenzés és taps.) Szilágyi Dezső erre újra megtette azok­­­kat a formális bejelentéseket, melyeket a korelnök már előterjesztett és felhívta a két helyen megválasztott képviselőket, hogy 8 nap lefolyása alatt nyilatkozzanak, melyik mandátumot akarják megtartani, valamint figyelmeztette azokat a képviselőket, akik a képviselőséggel összeférhetlen hivatalt vagy állást foglalnak el, hogy nyolcz napon belül mondjanak le kifogásolt tisztségeikről. — Ezzel, szólott az elnök, az 1896-ik év november 23-ára összehívott országgyűlés képviselőházát végleg megalakultnak nyilvá­nítom és a megválasztott képviselők ellen többé kérvény be nem adható. Még a miniszterelnök kért szót. Előter­jesztette a holnapi napirendet, mely tisztán és egyedül bizottságok választása, azzal a különbséggel, hogy a földmivelésügyi bizott­ságba 21 tag helyett 26-ot hozott javaslatba báró Bánffy Dezső. Thaly Kálmán felszólalt és azt mon­dotta, hogy nem érti, amit a miniszterelnök egy darab papírról hadarva olvasott. Bánffy dühbe jött, felugrott, elkezdett a papiros lappal, mely kezében volt, hado­­názni és azt magyarázgatta, hogy ő okosan beszélt . . . Erre nagy zaj keletkezett. Gullner Gyula szót kért, Szilágyi Dezső pedig­­csengetett és felolvastatta a házszabá­lyok azon részét, mely a bizottságokról ren­delkezik. Ebben aztán megnyugodtak. Nem kér­dezett többé senki semmit és nem vették észre, a­miről Bánffy oly ravaszul hallgatott, hogy mi lesz a kvótabizottsággal? A nagy szennyes. — A megkárosított város. — Szeged, november 30. A városi nyomtatványok panamájából kifolyólag tegnap óta folytatja dr. Lippay alügyész az 1887 — 88. és 89. évi nyomtat­vány szállítási iratok megvizsgálását. A vizs­gálat még nincs befejezve, tegnap délelőtt és a mai nap folyamán a számvevőségi irattár­ból kiásott újabb szállítási akták közül csak az 1889. és 1888. éviből találtakat betűzték volna ki, hogy nincsen-e azokban is benne az alszámvevő bűnös keze,­­ ha megvizs­gálni való iratokat találtak volna. Ez a folytatólagos vizsgálatnak a fölötte jellemző és csodálatos eddigi eredménye. Az akkori vállalkozók egészen tisztán állanak ezen vizsgálat szerint, de annál szégyentel­jesebben áll a közvélemény szeme előtt az ellenőrzésnek és a felügyeletnek a rendszere. Íme : az eredmény, nem találtak ter­helő adatokat, de nem találtak­­ aktákat sem. Mint értesülünk, egyszerűen kiselejtez­ték a régi számlákat, épen úgy, mint az Engel-féle szállítási idő első két évéről szóló iratokat, kiselejtezték a megrendelési és át­vételi íveket a legnagyobb részt. Micsoda ál­lapot ez ? Hogyan kerültek úgy az 1889. és 90. évi, mint az előző esztendőkből való ha­sonló, a nyomtatványszállításra vonatkozó akták a levéltár selejtező magazinjába ? Erre feleletet kell adni a vizsgálatnak és elvárja a közvélemény, hogy fog is adni. Szabály vám arra, hogy mennyire időre visszamenőleg szabad a közhivatali iratokat kiselejtezni, pláne pénzügyi, leszámolási és ehez hasonló közokiratokat. Itt mindössze hat-hét és nyolcz éves aktákról van szó, amiket kiselej­tezni nem lett volna szabad. Ezek a gyönyörűséges újabb meglepeté­sek gondolkozóba ejtik a hatóságot és meg kell hogy érleljék azt a már szóban lévő tervet, hogy a teljes és a közvélemény bi­zalmának megfelelő tisztogatás végett a ható­ság az egész számvevőségi irattárt átvizs­gáltassa — még­pedig miniszteri számvizs­gáló által. Ez a lépés kelthet csupán feltét­len bizalmat a további, Huszka minden keze vonására kiterjedő vizsgálat iránt. A tanács valószínűleg már holnap fog­lalkozni fog az ügy­gyel. Dr. Lippay Lajos a vizsgálatot a 3 éves szállítási cziklus legutolsó événél 1889-nél kezdte meg és ma estig az ezen és az 1888. évi azon iratokat nézte át, amiket a selejtező kezek meghagytak. Ezekben semmi terhelő adat nincsen. Holnap­ délelőtt átmegy a vizsgálat a még hátralévő 1887. évről esetleg talált írásokon és délután már , mint értesülünk, a polgármester előtt lesz a jelentés ezen újabb kutatás eredményéről, illetve eredménytelen­ségéről. * A Huszka-féle bűnügy bírósági részét illetőleg ma ismét fordulat állott be. Még­pe­dig kínos fordulat. Huszka Lajos és Bába Sándor ügyében hozott törvényszéki végzés a kir. ügyészség felebbezése folytán a kir. ítélőtábla elé került. A tábla büntető tanácsa Draveczky Andor elnöklete alatt dr. Szeghő Ignácz biró előadása alapján részben megvál­toztatta a törvényszék végzését, Huszka vizs­gálati fogságát helybenhagyta, Bába Sándorra nézve pedig elrendelte a további vizsgálati­­ fogságot. Legközelebb foglalkozik a kir. ítélőtábla ugyancsak a kir. ügyészség felebbezése alap­ján a második szállító, Engel Adolf ügyében hozott hasonló törvényszéki végzéssel, mely e vállalkozóra nézve szintén nem tartotta fenn a vizsgálati fogságot. A kereskedelemügyi miniszter Miskolczon. Miskolcz Dov. 29. Dániel Ernő báró kereskedelemügyi mi­niszter, Vörös László államtitkár, Ludwigh m. á. V. igazgatósági elnök, Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, Menczer osztálytanácsos, Návay min. titkár, Mantuano min fogalmazó, Béké­sy iparfelügyelő, továbbá Lánczy Leó és Szemere Attila orsz. képviselők kíséretében 11 órakor Miskolcra érkezett. A pályaudva­ron a miniszter és a vendégek fogadtatására Borsod vármegye és Miskolc város közönsége, a kamarai tagok stb. élén Báró Vay Elemér főispán jelent meg, ki a minisztert lelkes be­széddel üdvözölte. Tizenkét órakor megnyitotta Radvány­i István kamarai elnök a kereskedelmi és ipar­

Next