Szegedi Napló, 1911. április (34. évfolyam, 79-103. szám)

1911-04-02 / 79. szám

79. sz. Szeged, vasárnap SZEGED, 1911. április 2. Gazdasági fejlődésünkről. Irta: SZÉCHY GYÖRGY. Nincs annál szerencsétlenebb politika, mint valamely ország gazdasági felvirágoztatásával semmit sem törődni, vagy azért alig tenni valamit. A nemzet fejlett kultúrája a belső és külső veszélyek ellen ideig-óráig védőbástya lehet, de szegény népnek a kulturális előrehaladottság hosszas fennmaradást még nem biztosíthat. Ahol nincs kenyér, ahol szászárral, ezrével vándorolnak ki idegen országba, ott fényes jövőről nem igen beszélhetünk. Nem kell ehhez semmiféle jósolgatás sem, csak egy pillantás a múltra, jelenre, a jövő előttünk áll, nem ugyan a maga valósságában még, de ameddig következtetéseinkkel eljutunk, ameddig szemeink ellátnak, addig kivehetjük a valószínűleg végbemenő alakulatok körvonalait. A mai társadalmi forrongások, a beteges közvélemény, erkölcsi zülöttség, munkaszeretet hiánya minden vonalon, az egyes kasztok között még mindig fennállói válaszfalak s a gazdasági elmaradottság mind hozzájárulnak ahoz, hogy siettessék a nemzet tönkremenését, vagy sürgősen komoly és nagy tettek véghezvitelére bírják az ország ügyeit intéző legfelsőbb köröket, de munkára bírják ennek az elárvult hazának minden polgárát is. Hazánkban a szabadságharc előtt gazdasági élet alig volt, mivel a kisbirtokok akkor még nem léteztek. Az ország ötven millió hold földje nagyobb darabokra szaggatva főuraink kezén voltak, melyet a jobbágyság műveit meg. A honfiúi lelkesedés véget vetett ennek az állapotnak, a földhöz ragadt szegény szabad lett, költözködhetett oda, a hova akart; s gyermekeit taníttathatta, ha volt pénze és házat, földet ő is vásárolhatott megtakarított garasain, melyen aztán otthont, tűzhelyet alapított magának és övéinek. Azelőtt földesuraink nem is sokat törődtek a gazdálkodással, mert volt ingyen munkás annyi, mint réten a fűszál; nem is sok időt töltöttek itthon, ha-nem külföldön élték le életük jórészét, mesés összegeket verve el nagyurú passziójuk kielégítésére. A felszabadult jobbágyság dolgozott szorgalmasan, kitartással és igy napról-napra vagyonosodott, egy-két hold örökföldet is vásárolt. Amig a polgárság igy gyarapodott, addig földesuraink egymás után mentek tönkre, mert fizetett munkásokkal kellett a földet megmunkáltatni. Egyik ősi dominium a másik után úszott el és nem egy valamikor fényes vendégeket,világra szóló lakomákat látott kastély helyén ma pőrére vetkőzött polgárigyermekek játszadoznak s a környéken száz és száz ház emelkedik, mindegyikben egyegy család él és dolgozik, hogy megélhetését biztosítsa. Alig múlt el félszázad a nagy események után, az egykor rabigában sínylődött polgárság az ország fentartó elemévé küzdötte fel magát. Minden reményünket, minden számításunkat ma csakis a kisbirtokos osztályra alapíthatjuk, mely az ötven millió hold földnek több mint a felét hatalmába kerítette. Dolgozik, fárad, de nem okszerűen, nem helyes számítással és igy a nyomasztó közterhek, nehéz megélhetési viszonyok csaknem kétségbeejtővé teszik ma már a helyzetét. Az állam jól tudja azt, hogy neki az adófizető polgárság egyik legfontosabb támasza, mégsem tesz gazdálkodási rendszerének a megváltoztatására semmit sem, vagy amit tesz, az is elenyésző csekélység. Legfontosabb teendő volna itt a mai gazdasági szakoktatás gyökeres átreformálása, mert az a követelménynek még részben sem felel meg, alapjában elhibázott intézmény. Alapításuk alkalmával gondolni kellett volna a ma már bekövetkezett állapotokra. A jelenleg fennálló gazdasági intézeteinkben sehol sem tanítják a kisbirtok helyes kezelési módját, arra nincsenek berendezkedve. Miután a nagybirtokok száma napról-napra fogy, kérdem, nem helyesebb volna-e gazdasági intézeteinket 15—20 holdas minta kisbirtokokká átalakítani. Az akadémiákból és szakiskolákból kikerülő ifjaknak a kisbirtok kezeléséről fogalmuk sem lévén, maguknak állandó helyet alig tudnak szerezni, hanem folytonos vándorlásnak, helycserének vannak kitéve. Szépen meg lehetne ezt a kérdést oldani és szükség is volna rá, mert kisgazdiáink már rogyadoznak a közterhek súlya alatt. Újításra, átalakításra, a föld okszerű kezelésére és az állattenyésztés felkarolására van szükség. Ezt pedig csak úgy lehetne elérni, hogy a nagyobb földterületekkel bíró városokban az állam 15—20 holdas mintabirtokokat rendezne be, azokat maga kezelné, a földmíves iskolákat, akadémiákat pedig ilyen birtokok kezelésére átreformálná. Azzal, hogy a mezőhegyesi, vagy másik állami birtokot seregestül keresnek fel gazdáink, egyik sem lesz okosabb. Hiába néznek a szebbnél-szebb tenyészállatokra, ha azoknak a gondozásával, tenyésztésével nincsenek tisztában, nem ismerik anódot, mely szerint otthon, az ő 15—20 Holdas gazdaságukban miként lehetne ilyen állatállományt létrehozni. Könnyű ott valamit produkálni, ahol az állam a gazda, mert ha veszteség van, fizet. De mit csináljon a kisgazda? Neki, ha van termés, ha nincs, mindig egyformán kell fizetni. A szakelőadások, szakkönyvek csaknem mindig nélkülözik a gyakorlati dolgokat, azokkal egészségesebb gazdassági életet sehol e hazábat netv teremtenek. Rendezzem be az állam kisbirtokokat, gazdálkodjék azon mintáját és csakhamar magához téritette a szerelmes szivet. Asó-kapa választ el — monda Sándor — és Blanka odasirault Sándorkához. Lemondtam tiszti rangomról s miután a gaz anarchistát elfogták, aki a bombát a szobámba vitte — véglegesen elbocsájtottak. Blanka és Sándor boldogan ölelték meg egymást és az emlékkönyvet közösen, a csúnya emlékeivel együtt a kandallóba dobták — pedig megérdemelte volna, hogy eltegyék emlékül — mert ez fecsegte ki Sándorkának és a mamának — hogy mi fog 28-án reggel történni. No és azt is elmondta milliomszor ez a napló, hogy Sándorkáját véghetetlenül és való igaz szerelemmel szereti az ő Blankája. Egy asszony halálára! Ki úgy daloltál úgy nevettél, Ki úgy álmodtál úgy szerettél Ki égő ajkkal csókot adtál. Ki két karoddal átkaroltál, Te vagy halott? Ki két szemeddel simogattál, Ki bűvös kézzel megnyugtattál. Ki álmomból újból ébresztés, Ki oly szépen, dicsőn éreztél: Te vagy halott? Kit sohse tudtam megbecsülni Kiért csak most tudok hevülni. Kit én csak most találtalak meg Mikor már tőlem messzi elmegy: Te vagy halott? Lánczy Gyula szerűen, haszonnal s akkor tud a népen segíteni az egyszerűnek látszó példaadással is, melynek nyomán a mai rossz rendszer szerint kezelt kisbirtokok egymásután átalakulnak. Fontos, nemzeti érdek kívánja ezt az átváltozást, mert a régi séma szerint gondolkozom, előbb utóbb tönkre megyünk, melynek azonban nem szabad megtörténni, mert ezredéves küzdelmeink, szenvedéseink után jól esne egy kis nyugodt, zavartalan élet is, nem pedig újabb megpróbáltatások, rázkódtatások ellen való küzdelem. Állami rendőrfőkapitányság Szegeden. A Szegedi Napló legutóbbi szmában kifogásoltuk azt, hogy a városi rendőrség államosításáról szóló törvénytervezet Szegednek nem ad főkapitányságot, hanem azt más város főkapitánysága s a kerületi rendőrfőnökség alá rendeli. Somogyi Szilveszter dr. szegedi főkapi-tány erre a következő helyreigazító sorokat közli. A lapok ismertették a rendőrség államosítása tárgyában a Magyarországi rendőrtisztviselők egyesülete megbízásából Miskolczy László budapesti rendőrkapitány által kidolgozott államosítási törvényjavaslat tervezetét, melyet egy küldöttség csütörtökön nyújtott át a miniszternek. Tévedésből azonban az az eredeti tervezet jutott a hírt először közlő budapesti újsághoz, melyen a M. O. K. E. választmánya sok és alapos módosítást tett. A Szegedet érdeklő módosítás különösen az, hogy a kerületi rendőrfőnökségek, melyek tényleg Budapesten és Kolozsvárott voltak javasolva — mint felesleges, a decentralizációnak kevés és kellő munkakörrel nem birható intézmény mellőztetett. Minden törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú ,városl-ső fokú rendőrkapitányságot képez. Módosíttatott azonban az a Miskolczy-féle tervezetbeli rendelkezés is, hogy a Ilod fokú rendőrhatóságok, a főkapitányságok Győr, Temesvár, Fiume, Kassa, Debrecen és Kolozsvárott állíttassanak fel, hanem ahelyett éppen a szegedi és nagyváradi rendőrfőkapitányok javaslatát elfogadva, az állapíttatott meg és ez így is terjesztetett a miniszter elé, hogy rendőr főkapitányságok, mint Il-od fokú rendőrhatóságok mindenkit. Ítélőtáblát székhelyen állíttassanak fel a táblai területre kiterjedő hatáskörrel. Szeged tehát a miniszterhez benyújtott tervezet szerint igenis főkapitányi székhely lesz és felette rendőri szempontból más fórum, mint a belügyminisztériumi rendőri osztály, nem áll. Csak az a kérdés, — írja a főkapitány — hogy egyáltalán lesz-e az állalaosításból valami, és ha igen, mikor. Nyilvánvaló, hogy az az 50 szakaszos javaslat még eddig Ttmon kívül sok módosításon és különösen kibővítésen fog átmenni. Nagyon nehéz megvonni a határvonalat a rendőrségi, és bírósági, másrészről a rendőrségi és többi közigazgatási hatáskör között, sőt különösen utóbbi minduntalan átcsap egymásba. A HONVÉDELMI MINISZTER BÉCSBEN, Bécsből jelentik: Bazai Samu honvédelmi miniszter tegnap este Budapestről ide érkezett.