Szegedi Napló, 1911. május (34. évfolyam, 105-127. szám)
1911-05-03 / 105. szám
105. sz. Szeged, szerda SZEGEDI NAPLÓ, 1911. május 3. Ha kertészeink, a maguk anyagi érdekét fel nem ismerve és talán csinosabb sátrak vagy ernyők beszerzési költségeitől tartva, érthetetlenül ragaszkodnának eddigi helyükhöz, akkor magasabb szempontok, t. i. a közszépészeti és erkölcsnemesítési szempontok ■— mert hiszen ezen hatást a virágkedveléstől eltagadni csak nem lehet ■— arra hatalmazzák fel, sőt kötelezik a város hatóságát, hogy a napi virágpiac részére szerencsésebb, vagyis nyíltabb és tágasabb helyet egyenesen elrendeljen. Városunk közszeretetnek örvendő főkapitánya, ki mint virágbarát is ismeretes, általános helyesléssel fog találkozni, ha a virágpiacot akár a Klauzál-térre, akár a Széchenyi-téri középkorzóra helyezi át, különösen ez utóbbi helyre, mely nagyobb terjedelme miatt a virágpiac remélhető hatalmas fejlődésének is elegendő teret biztosítana. Növelné ezen piacot felkereső közönség biztonságát az is, ha a középkorzó alsó és felső vége a kocsiközlekedés elől immár végleg elzáratnék, ami a Széchenyi tér oldalsó útjának is kiaszfaltozásaután már senkire nézve sem sérelmes. Egy ily nyílt helyen levő, a járókelők sokaságának útjába eső virágpiac egyrészt ékesítené még a Széchenyi-teret is, másrészt a virágkedvelést, virágtenyésztést és virágkereskedelmet is a városnak mindennemű áldozata nélkül oly hatalmasan előmozdítaná, hogy abból a virágtermeléssel mind nagyobb mértékben foglalkozó lakosságnak is kiszámíthatlan anyagi hasznot eredményezne, így lehet azután Szegedből is a »virágok városa.« B. A HARMADIK EGYETEM. Budapesti tudósítónk jelenti: A harmadik egyetem ügyében a kultuszminisztérium kiküldöttei elsősorban Debrecen városával kezdik meg a tárgyalást. Balogh Jenő miniszteri tanácsos és Tóth Lajos ügyosztályvezető legközelebb Debrecenbe utaznak, délelőtt, a tökéletes Metternich képmása előtt. Az arcon ugyanaz a finom mosoly, udvarias szavak az ajkon. Hennina nem sokat adott a bókokra. Ő bizonyosat akart tudni. Chlange udvarias meghajlással sietett eleget tenni kivánságának. — Kérem, méltóztassék meghallgatni ajánlataimat. Ezzel a derék férfi egyik kezét az íróasztalra támasztva, a másikkal beszédét gesztikulálva, csendes hangon szólni kezdett: " — Nagysádra nézveéppen kitűnőnek találom azon helyet, melyet egy ismert nevű főpapnál betölthetne, mint felvigyázónő. Kevés munka és nagy fizetés. A felelősség az, ami talán kissé súlyosítja a máskülönben kényelmes helyzetet. A főpapnak ugyanis nagyszerű műkincsei vannak, ezekre nagy gondot fordít. Ezeknek a rendben tartása és gondozása lesz az ön feladata! Hermina célszerűnek találta nem sokat válogatni. Elvégre is, ha a hely meg nem felelő, könnyen segíthet piacán. Schlange udvarias meghajlással vette tudomásul Hermina beleegyezését. Bemutatás végett még a mai napon el fogja vinni őt a főpaphoz. Hanem azt a gyenge, szatirikus mosolyt, mely Schlange uramarkszegletében megrándult, azt nem vette észre Hermina. Hiába, nem volt emberismerő! Mit tudta ő, hogy vannak emberbőrbe bújt fenevadak is ezen a világon. Az új városháza. Hova építsék? Most, hogy a Zsótér-házat a város kiengedte a kezéből, aktuálissá vált, hogy a polgármesterhelyettes ismét előálljon régi tervével, hogy t. i. a második városházát a Püspök-telken építsék föl. A Szegedi Napló már foglalkozott a lehetetlen tervvel. Akkor még úgy volt, hogy a Zsóter-ház helyén épülhet az új városháza. Most azonban már a Zsóter-ház telkére nem lehet számítani. A polgármesterhelyettes szerint az egyedüli alkalmas hely azuj városháza részére a Püspök-telek. Ki is jelentette egyik szegedi estilap szerint, hogy a terveket már valószínűleg a júniusi közgyűlés elé terjesztik és az építést már a jövő év tavaszán megkezdik. Nagyon szép volna ez, ha az új városházát nem a Püspök-telekre tervezné a polgári mesterhelyettes, aki több dologról feledkezett meg. Először is arról, hogy a Püspök-telek házhelyekre osztva és eladva, a városnak tekintélyes nyereséget jelent. Másodszor, hogy a városi hivatalokat decentralizálni nem szabad. Ez csak munkaerőpazarlásra vezet. Az új városháza felépítése esetén is megmarad a hivataloknak legnagyobb része a mai városházában. Nem kell bővebben fejtegetni, hogy mennyi kényelmetlenséggel és kellemetlenséggel jár majd egyik épületből (a Széchenyi-térről) a másik épületbe (a Püspök-telekre) átszaladgálni. Ezt sem a hivatalnokok ideje nem engedi, sem a közönség kényelme. Erre is gondolni kell. Ezt is figyelembe kell venni. A harmadik fő ok pedig az, hogy a városháza háta mögött van olyan alkalmas telek, amelylyel az új városháza építésének kérdését megoldhatják. Ez a Rieger-ház (Páva-vendéglő) telke, melyet a város talán még kedvező feltételek mellett szerezhet meg. Arra ügyeljenek inkább, hogy ezt a telket is el ne kapják a város orra elől, mert akkor tényleg nem lesz más hátra, minthogy a Püspök-telekre építsék a második városházát. Vissza kell most már térni arra, hogy menyinyire kell ügyelni, mikor a városnak erről a legértékesebb, kellős közepén fekvő telkéről, annak mikénti felhasználásáról van szó. A polgármesterhelyettes úgy gondolkozik, hogy a városnak a telek nem kerül pénzébe, ha oda, építik az új városházát. Nem gondol azonban arra, hogy a Püspök-telekeladásából akkora hasznot húzhat a város, hogy azon a pénzen a városház mögötti Rieger-féle telket megszerezheti és az egész új városházát is felépítheti. Különben is a Püspök-telek legalkalmasabb hely az új postapalota számára. Mert erre is belátható időn belül nagy szükség lesz. Postaigazgatóságot is szeretne Szeged. Ugyan hova tudnák — alkalmasabb helyre — tenni, mint a Püspök-telekre, mely a városnak úgyszólván természetes központja? Lassan tehát azilyen tervekkel. Ne akadjon a polgármesterhelyettes éppen ebben az ügyben oly gyorsan közgyűlési határozathoz jutni. Legalább addig várjon, amíg akad egy olyan városatya, aki megindítványozza a közgyűlésnek a Rieger-féle ház megvételét. Ez pedig nagyon sürgős, mert ilyen házvételeknél minden nap sok pénzt jelent. Fátum, a magyar kamara vezetője. A szabadkai gyermekrablás. Pénzt, mert meghal a fia! Pár nap óta egy gyermekrablási eset tartja izgatottságban Szabadka, Bácsország fővárosának közönségét. Két mindenre elszánt fiatalember elrabolta egy dúsgazdag ember gyermekét és azután levelet írtak a szülőknek, melyben harmincezer koronát követelnek a gyermekért. Szinte megborzong az ember, ha ezt a levelet olvassa. Minden sora, minden szava elárulja, hogy küldői nem közönséges gazemberek, hanem intelligens, tanult emberek, akiknek gaztettük elkövetéséhez nem csak a megkívántató bátorságuk volt meg, de rendelkeznek kellő műveltséggel és az ilyen gaztett elkövetéséhez szükséges körültekintéssel is. A gyermekrablásról a következő újabb részleteket szereztük be: Pénteken délután három óra tájban egy jól öltözött fiatalember állított be Récsei Ede dr. ügyvéd, dúsgazdag földbirtokos Batthyányutcai lakására és Récseiék távollétében a nevelőnőnek mondotta, hogy őt Loósz István gimnáziumi tanár küldötte, hogy elvigye a nagyobbik fiúcskát a tanár szőlőjébe. — A Tibor még gyengélkedik, — mondotta a nevelőnő — neki még nem szabad az utcára menni. — Majd elmegyek én a tanár úrhoz, — mondotta a kisebbik Récsei fiú, akit pufóksága miatt Gömbikének nevez a család. Az idegen fiatalember örömmel fogadta Gömbike ajánlatát és sietett kijelenteni, hogy neki is igen sérülni fog a tanár úr. Ezzel meg volt oldva a probléma, a fiatalember magával vitte Gömbikét. Lementek az utcára, ott a Batthyány utca végén még egy fiatalember csatlakozott hozzájuk, aki már várakozott rájuk. Amint a Majsai-úti szőlők felé haladtak, a rendkívül intelligens kis Récsei Endrének feltűnt, hogy a céljukkal egész ellentétes irányt vettek. Meg is kérdezte kísérőitől: — Miért megyünk erre? . . . hiszen Loósz tanár úr nem erre lakik . . . — Már kint lakik a szőlőjében, kint nyaral "— magyarázta neki a két fiatalember s a kisfiú ezzel meg is nyugodott, gyanútlanul ment köztük tovább. Amikor már egészen kijutottak a szőlőkbe, a két idegen ember a kis Gömbikét egy viskószerű parasztházba vitték be, özvegy Vlaovits Máténé kis házikójába, amely a Majsaiútonáll, a szőlők között, a városi vámház közvetlen közelében. A kis Tibor távozása után egy órára egy piros sapkás 6-os számot viselő hordár jelent meg Récseiék lakásán és egy leveletadott lát kézbesítés végett. Amig a szoba- Ipány bevitte a levelet, a hordár eltávozott. A levél szövege szószerint a következő: Tisztelt Nagysód! — Tudatjuk, hogy k. fiát nem az »igazgató« Ur hivatta, hanem a magyar »Camera« szö-vetkezet kerítette hatalmába s csak az esetben hajlandó a szülőknek visszaadni,ha harmincezer koronát kifizetnek érte; — ellen esetben a gyermeknek fejét csomagban fogjuk elmére megküldeni. Figyelmeztetük, hogy feljelentést sem most, sem a dolog megtörténte után ne merjen tenni, de egyáltalán senkinek sem merjen szólni.