Szegedi Napló, 1911. augusztus (34. évfolyam, 182-207. szám)

1911-08-01 / 182. szám

Csóri pedig odaállott eléjük a dörgő hangon kiáltotta a tüntetők felé: —­­ Tessék szétoszlani! Falakat rengető ordit­ozás volt a válasz. —­­­ Abcug a rendőrség! Hóhérok! — Boda-huerarok! Gyilkosok! Erre Peregriny tanácsos kiadta a ren­deletet: — Oszlatni! A lovasrendőrök b­e­­­e­v­á­g­t­a 11 la­k­ó­tö­­megbe, amely futá­nak eredt. Rettenetes kava­rodás keletkezett. Az éppen arra haladó 802. számú villamos koc­siról Weisz­­Jenő fodrász­segéd állítólag lekiáltott a tömegre: — Üssétek agyon a rendőröket! Erre a kocsit megállították, Weiszt le­­s­zedték róla és bevitték a VII. kerületi kapi­­tány.­..ágya. Ekkor a rendőrök kardot rántottak s úgy kergették a szitkozódó, lármázó tömeget rész­ben a Szövetség- részben az Aggteleki­utcába. Még három véres lovassiattak volt, amig Si­került a tüneteket teljesen szétcoklatni. ,Weisz ellen a hetedik kerületi kapitányságon ható­ság ellen való erőszak miatt indították meg az eljárást. A sebesültek a poliklinikán köttették be sebeiket. A rendőrök közül Régi Károly ellen­őrt egy kődobás a fején sebezte meg. Fe­hér Péter, Griebner Géza, Szente József, Be­nedek Sándor és Gombos István rendőrök bot­­ütésektől sérültek meg. Justh Gyula, inzultálása. Amikor Justh Gyula a Károly­ körúton az autóról leszállt, kis csapat éljenezni kerte. A rendőrök kétoldalt sorfalat álltak. Ő át akart menni a kordonon. A rendőr nem engedte. Erre a rendőrtiszt odaszólt: — A kegyelmes urat engedje át! Justh Gyula erre megjegyezte, hogy vagy szükség van a kordonra, vagy ninc­s. Ha szük­ség van rá, akkor ne tegyenek senkivel — vele se — kivételt.­­ A rendőrök nem sokat hallgattak a sza­vaira. — Hajrá! — szólt a kommandó és neki­vágtak — a közönségnek. Mikor Justh ezeket elmondta, még csak azt tette hozzá:­­ 1 — Várjon ha ezek a miniszterelnököt él­­jenzik, akkor is megverték volna-e őket? A rendőrség jelentése. A rendőri sajtóiroda a következő kommü­nikét adta ki: A budapesti polgárok és munká­sok által tar­tott népgyűlés­: a Tattersallban va­sárnap dél­után 4 órától egynegyed 7 óráig tartott, s azon mintegy tizenötezer ember vett részt- A nép­­gyűlés végeztével egy-két hároms­zíz főből ál­ló tömeg a Rákóczi-útra vonult, amelynek gya­logjáróját és kocsiútját is elfoglalva, lármá­san tünetetett- A rendőrség a tüntetőket több­ször felszólította a s szétoszlásra, de a felszólí­tásnak foganatja nem volt. A tüntetők a rendőröket tettleg bántalmazták, erre azután elrendelték a tömeg szétoszlatá­sát. A rend­őrök karddal láttak a munkához és csakha­mar tiszta volt a Rákóczi-út a tüntetőktől, rendőrkard azonban sérülést nem ejtett Senkin úgy, hogy a mentők beavatkozására nem volt szükség. A­­szétoszlatás után mintegy kétszáz ember újra össze­sereglett, a Justh-párt elé akart vonulni, de ezeket a rendőrök kardhasz­nálat nélkül szétoszlatták. A tüntetés folyamán mindössze egy előállítá­s történt amennyiben Weisz Jenő fodrászsegédet előállították a VII. kerületi kapitányságra, mert­­a­ villamos­­ról azt kiabálta­ le­lá tüntetőknek: — Üssétek le a rendőröket! A harcias fodrászsegédet iszolás után sza­badon bocsátották, de megindították ellene az eljárást. Interpelláció a képviselőházban. A képviselőház mai ülésének végén Lová­­s­zy Márton interpellált a tegnapi rendőri föl­lépés dolgában. Ismertette a vasárnapi népgyűlé­s lefolyá­sát. A nép nyugodtan viselkedett a gyűlés ,után is. (Ellenmondás jobbról.) A rendőrség mind­­azáltal közéje vágott, ütlegelte és bántal­mazta. ( Polónyi Géza: A rendőr-ség is munkapárti. (Óriási zaj jobbról.) J L . V­á­s­z­y Márton: Az a meggyőződése, hogy a rendőrség felső utasításr­a vagdalko­­zott. (Zajos ellenmondás jobbról.) Azt kérde­zi a miniszterelnöktől, hogy talán fél az álta­lános választói jogtól. (Nagy derült még jobbról.) Vagy azt a rendszert akarja meghonosítani itt, mint amelyet Horvátországban gyakorolt év­tizedeken át. (Zajos éljenzés jobbról. Éljen Héderváry.) Az elnök: A képviselő úr nyilatkozata mé­lyen sértő, ezért rendreutasítom. (Zajo­s éljen­zés jobbról.) Lovászy Márton kérdezi a mi­nszterelnök­­től, hogy van-e tudomása arról, hogy ők­éa fölszólítás nélkül rohanta meg­­a rendőr­ség a nyugodt tömeget és ütlegelte, kérdezi továb­bá, hogy kinek az utasítására járt el a rend­őrség és hogy­­szándékozik-e a gyülekezési jo­got biztosítani? Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Nem szándékozik politikai nyilatkozatot tenni, mert itt most csak egy tüntetésről van szó. Buchinger és társai az általános és nem tudja, micsoda választói jog dolgában (Zajos derült­ség jobbról.) népgyűlésre kért engedelmet, a­melyet meg is kaptak. A gyűlés után a nép egy rés­ze elrazlott, de körülbelül kétszázötven ember nem o­llott szét, hanem a Rákóczi-útra ment és elfoglalta az egész úttestet. (Zaj.) Mivel­ pedig a menetre engedelmet nem kap­tak, és mert a rendőrségnek tudomá­sa volt arról, hogy egy csoport nem akar széto­szlani, a kiküldött rendőrtanácsos nyolcszor szó­­lította föl a csoportot, hogy oszoljon el, de minden kérése hiába való volt. (Nagy zaj jobbról.) Azután a cs­oport nemcsak általános jelszavakat­ hangoztatott, hanem azt kiáltot­ta: Le a hóhérokkal! Le a pribékekkel! (Nagy zaj.) De még a rendőröket is ütlegelték és nyolc lovas és a gyalogos rendőrt sú­lyosan megsebesüittek. Mindezek követ­keztében a rendőrség rövid idő alatt széto­sz­­latta a népet. Sajnálatos, hogy ártatlanok is szenvedtek, de okozói ennek azok, akik a­ népet fölizgatták. (Zajos tetszé­s jobbról.) A Sip-utcá­­nál újabb rendzavarás történt és itt Schmidt rendőrfelügyelő meglátván a tömegesen nagy méltóságú Justh Gyula urat. (Újos derültség.) olyképp­­szólította meg: «Ke­gyelmes uram bizton mehet, de ezt a tün­tető tömeget nem tűröm.» .J­u­s­t­h Gyula még tovább is ment a csoporttal, de mikor ő a Váci-körút elején kocsira ült, a tömeg is szét­oszlott. (Nagy derülts­ég jobbról.) Az interpel­lációra ezt feleli: A rendőrség kötelessége a vagyon- és életbiztosságot megőrizni és a pol­gárok békéjét megóvni, ezt meg is tette. A rendőrség semmiféle külön uta­sítást nem ka­pott, csak szabályai értelmében járt el. A gyü­lekezési jog dolgában semmi intézkedésre szükség nincs, mert a rendőrség a gyüleke­zést megengedte, de a zavargó tüntetést Sem eddig, sem ezután megengedni nem fogja. (Hossza's zajos éljenzés.) Lovászy Márton: Mint szemtanú előadja, hogy a néptömeg nyugodtan vonult be a Rá­kóczi-utra s a gyalogjárón haladt, m­ig csak a rendőrség rá nem tört. Egy 30—40 ezer főnyi sokaság... (Nagy zaj a jobboldalon. Föl­­kiáltások: Talán engednek belőle.) Pongrácz János báró: Kenyeret aüssenek! Kovácsy Kálmán: Ne kiabálj, a te tót kerületedből is volt hetven kőmives! (De­­rültség.) Lovászy Márton: Ha a nép a miniszterel­nököt s nem tusíthat, a véderőt, S nem a választójogot éljenezte volna, vájjon akkor is szétverték volna? A rendőrtiszt azt mondta Justh Gyulának: a kegyelmes urat átbocsá­tom. Hát azt hiszi a r­endő­rs­é­g a la miniszterel­nök, hogy az utca csak a kegyelmes uraké? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Úgye látszik, hi­ába kérnek garanciákat a mai rendszertől, a szabadság birtosítékait majd meg fogja sze­rezni a népparlament. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Héderváry gróf miniszterelnök: Azt hi­szi, Justh meg lehet elégedve a tegnapi gyű­­léssel. Különben, — úgymond a Szóló, — va­gyok én olyan barátja az általános választó­jognak,­ mint Justh Gyula. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Gúnyos­ Zaj balról. Felkiáltások: Valóságok cirkusz!) Ha a tömeg csak az általános választójogot éltette volna, nem lett volna semmi bántódása. A rend­őrség tegnapi tapintatos viselkedése ismét be­bizonyította, hogy a főváros vagyon- és élet­­biztossága jó kezekben van. A gyülekezési jog biztosítására éppen elegendők azok a garanciák, amelyek a törvényekben megvan­nak. (Élénk éljenzés és tapka a jobboldalon.) A többség a miniszterelnök válaszát tudo­másul vette, hogy teljesedjék is. De a levél csk nem akart megérkezni. Pedig a Hedvig menyasszonysága — így vőlegény nélkül — kezdett elviselhe­tetlenné válni. A világ többet akart tudni, látni a dologról. Gyakorta megkérdezték, hogy hol is van a vőlegény? Csak nem jár inkog­nitóban, mint a mesebeli hercegek? Mikor lesz a lakodalom? Olyan kérdések voltak ezek,­­amelyek bántó célzás nélkül is elevenre ta­­láltak Azok a szép búzakalászok sem integettek többé olyan édesen, biztatóan. — Bizony, meggondolhatta volna már a dolgot! Tudhatta, hogy szégyenszemre kár­hoztatja Hedviget! — mondotta Asztalos bácsi. — De hátha nem is a vőlegényt értette a keresztmama... Hátha csak a papáék gon­dolták! — szólt elbusulva Hedvig. Hm. Mond valamit ez a lány. De hogy eddig senkinek sem jutott eszébe helyesen, tisztán olvasni a levelet...! Előkeresték újra, kiterítették, körülállták valamennyien, s olvas­ták, hogy voltaképpen hol is tett említést a vőlegényről a grófnő? Bizony sehol! Aztán Kocsis Lajos is bántotta Asztalos bácsit. Nem szóval, hanem a virító boldog ar­cával. Többé nem bújta a korcsmákat s egy napon na­gy mosolyogva jelentette ki, hogy nősül. Olyan leányt kapott, akihez fogható nincs az egész megyében. Még Hedvig sem­ így le­hetett érteni a beszédéből. Ezt azonban el sem mondta otthon. Beköszöntött az uj esztendő. Megérkezett a rendes pakk a grófnőtől, la szokott nyájas han­gú l­evéllel, hogy legyenek jók, szorgalmas­ak, a jövőben sem feledkezik el róluk. Egy pár hideg lesrt csak, de a vőlegénynek sehol semmi nyoma. — Úgy tetszik, hogy a tavalyi is éppen így hangzott! — sóhajtott csalódottan Aszta­los bácsi. Elővették a tavalyi levelet, összeolvasták, csaknem ilyen volt szóról-szóra. Csak a­­szem volt más, amely végigolvasta. Hanem aztán el is hervadtak a szép buzakalászok egy szálig az Asztalos bácsi lelkében. — Hát csak ez? — mondotta Sára asz­­szony s a szeme úgy szákl­ázott, mint a meg­ütött kovakő. Hedvig zokogott, hogy most már mi lesz vele?... Ki sem mehet többé az ut­cára a nagy szégyentől... Meglátják, hogy egy szép nap a vízbe öli magát! A lányok behú­zódtak egy szegletbe s durcásan kezdték bon­togatni a küldött ruhákat. — Látod, látod...! — sóhajtott Asztalos bácsi. — Ezt neked köszönhetik a lányok. Mindig olyan nagyra voltál a grófnőddel. Én csak utánad indultam, vén szamár létemre. Azt a jó fiút is elmartuk a háztól, pedig... Nősül az is... Sára asszony már nem hallotta a szavakat, kikapta a lányok kezéből a drága holmit s bevagdosta l az ágy­a alá. •— Nesztek! Nesztek! . :­ 182. 87. Szeged, kedd 1911. augusztus 1.

Next