Szegedi Napló, 1911. augusztus (34. évfolyam, 182-207. szám)
1911-08-01 / 182. szám
Csóri pedig odaállott eléjük a dörgő hangon kiáltotta a tüntetők felé: — Tessék szétoszlani! Falakat rengető orditozás volt a válasz. — Abcug a rendőrség! Hóhérok! — Boda-huerarok! Gyilkosok! Erre Peregriny tanácsos kiadta a rendeletet: — Oszlatni! A lovasrendőrök beevágta 11 lakótömegbe, amely futának eredt. Rettenetes kavarodás keletkezett. Az éppen arra haladó 802. számú villamos kocsiról WeiszJenő fodrászsegéd állítólag lekiáltott a tömegre: — Üssétek agyon a rendőröket! Erre a kocsit megállították, Weiszt leszedték róla és bevitték a VII. kerületi kapitány...ágya. Ekkor a rendőrök kardot rántottak s úgy kergették a szitkozódó, lármázó tömeget részben a Szövetség- részben az Aggtelekiutcába. Még három véres lovassiattak volt, amig Sikerült a tüneteket teljesen szétcoklatni. ,Weisz ellen a hetedik kerületi kapitányságon hatóság ellen való erőszak miatt indították meg az eljárást. A sebesültek a poliklinikán köttették be sebeiket. A rendőrök közül Régi Károly ellenőrt egy kődobás a fején sebezte meg. Fehér Péter, Griebner Géza, Szente József, Benedek Sándor és Gombos István rendőrök botütésektől sérültek meg. Justh Gyula, inzultálása. Amikor Justh Gyula a Károly körúton az autóról leszállt, kis csapat éljenezni kerte. A rendőrök kétoldalt sorfalat álltak. Ő át akart menni a kordonon. A rendőr nem engedte. Erre a rendőrtiszt odaszólt: — A kegyelmes urat engedje át! Justh Gyula erre megjegyezte, hogy vagy szükség van a kordonra, vagy nincs. Ha szükség van rá, akkor ne tegyenek senkivel — vele se — kivételt. A rendőrök nem sokat hallgattak a szavaira. — Hajrá! — szólt a kommandó és nekivágtak — a közönségnek. Mikor Justh ezeket elmondta, még csak azt tette hozzá: 1 — Várjon ha ezek a miniszterelnököt éljenzik, akkor is megverték volna-e őket? A rendőrség jelentése. A rendőri sajtóiroda a következő kommünikét adta ki: A budapesti polgárok és munkások által tartott népgyűlés: a Tattersallban vasárnap délután 4 órától egynegyed 7 óráig tartott, s azon mintegy tizenötezer ember vett részt- A népgyűlés végeztével egy-két háromszíz főből álló tömeg a Rákóczi-útra vonult, amelynek gyalogjáróját és kocsiútját is elfoglalva, lármásan tünetetett- A rendőrség a tüntetőket többször felszólította a s szétoszlásra, de a felszólításnak foganatja nem volt. A tüntetők a rendőröket tettleg bántalmazták, erre azután elrendelték a tömeg szétoszlatását. A rendőrök karddal láttak a munkához és csakhamar tiszta volt a Rákóczi-út a tüntetőktől, rendőrkard azonban sérülést nem ejtett Senkin úgy, hogy a mentők beavatkozására nem volt szükség. Aszétoszlatás után mintegy kétszáz ember újra összesereglett, a Justh-párt elé akart vonulni, de ezeket a rendőrök kardhasználat nélkül szétoszlatták. A tüntetés folyamán mindössze egy előállítás történt amennyiben Weisz Jenő fodrászsegédet előállították a VII. kerületi kapitányságra, merta villamosról azt kiabálta lelá tüntetőknek: — Üssétek le a rendőröket! A harcias fodrászsegédet iszolás után szabadon bocsátották, de megindították ellene az eljárást. Interpelláció a képviselőházban. A képviselőház mai ülésének végén Lovászy Márton interpellált a tegnapi rendőri föllépés dolgában. Ismertette a vasárnapi népgyűlés lefolyását. A nép nyugodtan viselkedett a gyűlés ,után is. (Ellenmondás jobbról.) A rendőrség mindazáltal közéje vágott, ütlegelte és bántalmazta. ( Polónyi Géza: A rendőr-ség is munkapárti. (Óriási zaj jobbról.) J L . Vászy Márton: Az a meggyőződése, hogy a rendőrség felső utasításra vagdalkozott. (Zajos ellenmondás jobbról.) Azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy talán fél az általános választói jogtól. (Nagy derült még jobbról.) Vagy azt a rendszert akarja meghonosítani itt, mint amelyet Horvátországban gyakorolt évtizedeken át. (Zajos éljenzés jobbról. Éljen Héderváry.) Az elnök: A képviselő úr nyilatkozata mélyen sértő, ezért rendreutasítom. (Zajos éljenzés jobbról.) Lovászy Márton kérdezi a minszterelnöktől, hogy van-e tudomása arról, hogy őkéa fölszólítás nélkül rohanta mega rendőrség a nyugodt tömeget és ütlegelte, kérdezi továbbá, hogy kinek az utasítására járt el a rendőrség és hogyszándékozik-e a gyülekezési jogot biztosítani? Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Nem szándékozik politikai nyilatkozatot tenni, mert itt most csak egy tüntetésről van szó. Buchinger és társai az általános és nem tudja, micsoda választói jog dolgában (Zajos derültség jobbról.) népgyűlésre kért engedelmet, amelyet meg is kaptak. A gyűlés után a nép egy része elrazlott, de körülbelül kétszázötven ember nem ollott szét, hanem a Rákóczi-útra ment és elfoglalta az egész úttestet. (Zaj.) Mivel pedig a menetre engedelmet nem kaptak, és mert a rendőrségnek tudomása volt arról, hogy egy csoport nem akar szétoszlani, a kiküldött rendőrtanácsos nyolcszor szólította föl a csoportot, hogy oszoljon el, de minden kérése hiába való volt. (Nagy zaj jobbról.) Azután a csoport nemcsak általános jelszavakat hangoztatott, hanem azt kiáltotta: Le a hóhérokkal! Le a pribékekkel! (Nagy zaj.) De még a rendőröket is ütlegelték és nyolc lovas és a gyalogos rendőrt súlyosan megsebesüittek. Mindezek következtében a rendőrség rövid idő alatt szétoszlatta a népet. Sajnálatos, hogy ártatlanok is szenvedtek, de okozói ennek azok, akik a népet fölizgatták. (Zajos tetszés jobbról.) A Sip-utcánál újabb rendzavarás történt és itt Schmidt rendőrfelügyelő meglátván a tömegesen nagy méltóságú Justh Gyula urat. (Újos derültség.) olyképpszólította meg: «Kegyelmes uram bizton mehet, de ezt a tüntető tömeget nem tűröm.» .Justh Gyula még tovább is ment a csoporttal, de mikor ő a Váci-körút elején kocsira ült, a tömeg is szétoszlott. (Nagy derültség jobbról.) Az interpellációra ezt feleli: A rendőrség kötelessége a vagyon- és életbiztosságot megőrizni és a polgárok békéjét megóvni, ezt meg is tette. A rendőrség semmiféle külön utasítást nem kapott, csak szabályai értelmében járt el. A gyülekezési jog dolgában semmi intézkedésre szükség nincs, mert a rendőrség a gyülekezést megengedte, de a zavargó tüntetést Sem eddig, sem ezután megengedni nem fogja. (Hossza's zajos éljenzés.) Lovászy Márton: Mint szemtanú előadja, hogy a néptömeg nyugodtan vonult be a Rákóczi-utra s a gyalogjárón haladt, mig csak a rendőrség rá nem tört. Egy 30—40 ezer főnyi sokaság... (Nagy zaj a jobboldalon. Fölkiáltások: Talán engednek belőle.) Pongrácz János báró: Kenyeret aüssenek! Kovácsy Kálmán: Ne kiabálj, a te tót kerületedből is volt hetven kőmives! (Derültség.) Lovászy Márton: Ha a nép a miniszterelnököt s nem tusíthat, a véderőt, S nem a választójogot éljenezte volna, vájjon akkor is szétverték volna? A rendőrtiszt azt mondta Justh Gyulának: a kegyelmes urat átbocsátom. Hát azt hiszi a rendőrség a la miniszterelnök, hogy az utca csak a kegyelmes uraké? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Úgye látszik, hiába kérnek garanciákat a mai rendszertől, a szabadság birtosítékait majd meg fogja szerezni a népparlament. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Héderváry gróf miniszterelnök: Azt hiszi, Justh meg lehet elégedve a tegnapi gyűléssel. Különben, — úgymond a Szóló, — vagyok én olyan barátja az általános választójognak, mint Justh Gyula. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Gúnyos Zaj balról. Felkiáltások: Valóságok cirkusz!) Ha a tömeg csak az általános választójogot éltette volna, nem lett volna semmi bántódása. A rendőrség tegnapi tapintatos viselkedése ismét bebizonyította, hogy a főváros vagyon- és életbiztossága jó kezekben van. A gyülekezési jog biztosítására éppen elegendők azok a garanciák, amelyek a törvényekben megvannak. (Élénk éljenzés és tapka a jobboldalon.) A többség a miniszterelnök válaszát tudomásul vette, hogy teljesedjék is. De a levél csk nem akart megérkezni. Pedig a Hedvig menyasszonysága — így vőlegény nélkül — kezdett elviselhetetlenné válni. A világ többet akart tudni, látni a dologról. Gyakorta megkérdezték, hogy hol is van a vőlegény? Csak nem jár inkognitóban, mint a mesebeli hercegek? Mikor lesz a lakodalom? Olyan kérdések voltak ezek,amelyek bántó célzás nélkül is elevenre találtak Azok a szép búzakalászok sem integettek többé olyan édesen, biztatóan. — Bizony, meggondolhatta volna már a dolgot! Tudhatta, hogy szégyenszemre kárhoztatja Hedviget! — mondotta Asztalos bácsi. — De hátha nem is a vőlegényt értette a keresztmama... Hátha csak a papáék gondolták! — szólt elbusulva Hedvig. Hm. Mond valamit ez a lány. De hogy eddig senkinek sem jutott eszébe helyesen, tisztán olvasni a levelet...! Előkeresték újra, kiterítették, körülállták valamennyien, s olvasták, hogy voltaképpen hol is tett említést a vőlegényről a grófnő? Bizony sehol! Aztán Kocsis Lajos is bántotta Asztalos bácsit. Nem szóval, hanem a virító boldog arcával. Többé nem bújta a korcsmákat s egy napon nagy mosolyogva jelentette ki, hogy nősül. Olyan leányt kapott, akihez fogható nincs az egész megyében. Még Hedvig sem így lehetett érteni a beszédéből. Ezt azonban el sem mondta otthon. Beköszöntött az uj esztendő. Megérkezett a rendes pakk a grófnőtől, la szokott nyájas hangú levéllel, hogy legyenek jók, szorgalmasak, a jövőben sem feledkezik el róluk. Egy pár hideg lesrt csak, de a vőlegénynek sehol semmi nyoma. — Úgy tetszik, hogy a tavalyi is éppen így hangzott! — sóhajtott csalódottan Asztalos bácsi. Elővették a tavalyi levelet, összeolvasták, csaknem ilyen volt szóról-szóra. Csak aszem volt más, amely végigolvasta. Hanem aztán el is hervadtak a szép buzakalászok egy szálig az Asztalos bácsi lelkében. — Hát csak ez? — mondotta Sára aszszony s a szeme úgy száklázott, mint a megütött kovakő. Hedvig zokogott, hogy most már mi lesz vele?... Ki sem mehet többé az utcára a nagy szégyentől... Meglátják, hogy egy szép nap a vízbe öli magát! A lányok behúzódtak egy szegletbe s durcásan kezdték bontogatni a küldött ruhákat. — Látod, látod...! — sóhajtott Asztalos bácsi. — Ezt neked köszönhetik a lányok. Mindig olyan nagyra voltál a grófnőddel. Én csak utánad indultam, vén szamár létemre. Azt a jó fiút is elmartuk a háztól, pedig... Nősül az is... Sára asszony már nem hallotta a szavakat, kikapta a lányok kezéből a drága holmit s bevagdosta l az ágya alá. •— Nesztek! Nesztek! . : 182. 87. Szeged, kedd 1911. augusztus 1.