Szegedi Napló, 1911. szeptember (34. évfolyam, 208-233. szám)

1911-09-01 / 208. szám

2 Szeged, péntek SZEGEDI NAPLÓ, 190. szeptember 1. 208 sz gazdátlanságban hagyjuk őket, örö­kös kockán forog minden egyéb be­fektetésünk. Ezeket kívánjuk különös figyel­mébe ajánlani a pénzügyi bizottság­nak, mikor összeül a város jövő évi háztartásának a reménybeli képét megszabni. ORSZÁGGYÜLÉS: A képviselőház ülése. A képviselőház ma a védőerőreform dolgá­val foglalkozott. A munkapártról Antal Géza mondott nagy beszédet a katonai javaslatok mellett. Az ül­és végén Justh Gyula személyes kérdésben szólalt föl. A mai ülést Berzeviczy Albert elnök ne­gyed tizenegy órakor nyitotta meg. A tegnapi jegyzőkönyvet észrevétel nélkü­l hitelesítették. Elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát több törvény szentesítéséről. A törvények az őszi törvénytárban publikáltatnak. Tudomásul szolgál. Elnök bemutatja Esztergom­ és Hontmegye, továbbá Temesvár város feliratát az obstruk­­ció ellen és a felekezeti tanítók helyzetének javítása tárgyában. Javasolta, hogy a kér­vény­­bizottságnak adassanak ki. Mádi Kovács János ellenindítványában a kér­vényeket a közigazgatási és a közoktatási bi­zottságokhoz kéri utalni. Az ellenzék mind a három kérvény felett név szerinti szavazást és a szavazásnak hol­­napra való halasztását kérte. (Zaj ) Elnök bemutatja Sátoraljaújhely, Zombor, Kolstárom, Nagykörös, Tolna és Szabadka fel­iratát az általános választói jog tárgyában. Javasolta, hogy a kérvény­­bizottságnak adas­sanak ki. Mádi-Kovács János ellenindítványt nyújtott be , kérte, hogy a kérvények a közigazgatási bizottsághoz is utasíttassanak. Az ellenzék ezekre a kérvényekre is név­szerinti szavazást kért és ezt holnapra halasz­totta. A napirend szerint következtek a név szerinti szavazások. Először Kiskunmajza kérvénye felett szavaztak név szerint. A többség 105 szavazatával az elnök elő­terjesztését fogadták el. Berresay Andor, Ráth Endre és Lovassy Márton visszavonják benyújtott ellenindítvá­­nyaikat, ezekre tehát a névszerinti szavazás elmaradt. Következett a tárgyalása. Antal Géza munkapárti szólott a kérdéshez és mindenekelőtt a Ház engedelmét kérte, hogy a tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) Hosz­­szasan foglalkozik a gróf Tisza Kálmán-féle affér ismertetésével, amikor a Ház zárt ülést tartott. Akkor ő állítólag olyan kifejezést használt volna, amely előbb elnöki rendre­utasítást, utóbb pedig az ellenzék obstrukció­­ját vonta maga után. Magyarázza akkor tett közbeszólását, amely nem volt pártvélemény, hanem útszéli igazság. Kijelenti, hogy közbe­szólásával senk­it sem akart sértlni. Mádi Kovács János: Minden meg van bo­­csájtva. (Derültség.) Antal Géza: Azt hiszi, az ellenzék óhaj­taná, hogy az ország ne emlékezzék vissza a nagy nemzeti küzdelemre. (Zaj.) Horváth Gyula : Nincs okunk szégyelni! Barabás Béla : Nem emeltük a létszámot! Bakonyi Samu: Nagyon sokan harcoltak akkor! (Zaj.) Antal Géza: Visszaemlékezik az 1908. évi obstrukcióra és idéz Andrássy, Apponyi, We­­kerle és Kossuth Ferenc akkori beszédeiből. A kis balpárt kivételével az egész Ház tap­solt ezeknek a beszédeknek. Mikolavics Kanut: Az a bizalom nekem nem kellene! Fráter Loránd : Hja, maga nem lett köz­jegyző! (Derültség.) Antal Gáza idéz Justh Gyulának egy makói beszédéből. Horváth Gyula : Látszik, milyen tisztessé­ges ember Justh Gyula! Felkiáltások jobbról: Ki vonta kétségbe ? Elnök: Csönget és c­send­et kér. Felkiáltások balról: Perczeiről beszéljen ! Mikolavics Kanut közbeszól. Lovászy Márton: Mit üzentek­ a zentaiak, Kanut? (Nagy derü­ltség a balold­alon.) Egy hang jobbról: Hát Kristóffy mit üzent ? Justh János: Rudnay mivel különb? Ő ott ül önök­kel! Rudnay Béla: Mit akar velem ? Nagyon so­kat emlegeti a nevemet! (Zaj) Antal Géza: Miért veszi tőle rossz néven ezek után az ellenzék, ha elítéli az obstruk­­ciót. Csodálkozik Kossuth és Apponyi mostani viselkedésén, akik a mostani obstrukci­ót most helyeslk. Reméli, hogy még meggondolják a dolgot. Zlintzky István: Hiába fütyültök, nem ejt­jük el a sajtot. (Derültség.)­ Antal Géza: Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltatta a katonai javas­latokat, ezért a Justh-pártot terheli a fele­lősség. Ez a párt akadályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az ország gazdasági és szociális bajain segíthetne. Hock János: A katonai javaslat majd se­gít ezeken a bajokon. Antal Géza utal arra, hogy a koalíció ide­jén Wekerle­s Kossuth több ízben elismerte a védőerőreform szükségét. Zlinszky István: Nemzeti engedmények elle­nében ! Antal Géza: Az 1910 iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kormánynak, amely 1906 ban a koalíciótól a királyival való békés megegye­zést várta. A szónok közben szünetet kér. Az elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Antal Gáza azt bizonyította, hogy a koalíció alatt 1901 től 1909 ig a katonai kiadások háromszázkiencvenegy millió­ról hatszázhuszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem foglalnak maguk­ban nagyobb tehernövekedést. A mai párt­alakulások minden tekintetben egészségtele­nek, olyanok harcolnak együtt, akik a nem­zeti ellentállás idején halálos ellenségei vol­tak egymásnak. Fölkiáltások jobbról: Justhék együtt van­nak Kastóffyéska!! (Nagy zaj a baloldalon ) Antal Géza: Mikor Justh Gyula a Tatter­­szállban a szocialistáknak szónokolt, elfelej­tette egy régebbi beszédét, melyben úgy nyilatkozott, hogy nagyon meg kell fontolni a választói jog dolgát. Justh akkor amiatt is panaszkodott, hogy a munkások nem három- szinű lobogó alatt ünnepelnek s nem a nem­zeti himnuszt énekli(Nagy derültség a jobbo­dalom.) Ez természetellenes pártalakulás. Fölkiáltások a baloldalon: Miért Ül együtt Radnayval? (Állandó zaj.) Által Géza : Meggyőződésem, hogy a mos­tani pártkereteknek minél előbb meg kell szűnni, akkor Kossuth, Apponyi és Andrássy is jobban fölhasználhatja azt a nagy erkölcsi erőt, amelylyel rendelkeznek. (Szakadatlan zaj a Ház minden oldalán) Csak így lehet a király és a nemzet közt az egyetértést hely­reállítani. Felolvassa Szilágyi Dezső mile­­niumi beszédét, mely ezt az összhangot di­csőíti s ebben keresi a nemzet erejét. Fölkiáltások balról: Olvassa föl a chlopyi parancsot. A nyomort és szenvedést! (Nagy zaj) Antal Gáza: Abban a meggyőződésben van, hogy a katonai javaslatok a nemzetet ismét naggyá és erőssé teszik s ezért elfogadja a reformot. (É­énk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot a munkapárt tömege­­sen üdvözli. Az ellenzék hochot és zsi­­ót kiáltoz.) Mikosevics Kanut válaszolni akar Lovászy­­nak arra a közbeszólására, hogy mit üzentek neki Zentáról. (Halljuk ! Halljuk! balról.) Héderváry Lehel: Meglátjátok, most letessa a mandátumot! (Nagy derültség.) Fráter Lóránt: Azt nem teszi. Az nagyon drága volt neki! (Derültség) Mikosevics Kanut: Egy népgyűlés még sen­kinek sem adott mandátumot , az onnan jövő kritikát visszautasítja. Személyes kérdés. Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukcióban vett részt. Az obstrukciót egyetlen esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában. Inkonzekvan­­ciát tehát nem lehet a szemére vetni. Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kijelenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idézett nyilatkozatokat nem tette meg. (He­­lye­slés a jobboldalon.) Justh Gyula felszólalása után megállapítot­ták a holnapi napirendet s az elnök az ülést egynegyed háromkor berekesztette. védarcreform Az ő Roubeotjai... Nem nézte, mi ma a ko­­c­siban, hiszen oly alacsony volt, hogy legfel­jebb­­a­­szalmát láthatta volna s két lábát, amely kiáll belőle, de ő c­sak a lovát nézte. Az ál pacák ide’sza­ladtak. Constancet félre­tolták, hogy megfordítsák a kis kocsit, aztán fedelét lehúzták fs­ja Constance fia segített ró betegápolónak levenni a koc­siból a jajgató öreg a­sszonyt. — De — dadogta Con­stance elképedve — hi­ ázen jez Adelinia !... Ő volt Szeme be volt zárva ,s máskor annyira rán­­co­s arca mint egy törpéé, úgy eltorzult fehér főkötője alatt, hog­y c­sak akkora volt, mint egy jókora alma. Az Anix körül apácák forogtak, paranc­sot osztogattak s végre hozták már a hordágyat se. Mikor Adelinát lefektették a számára ki­jelölt ágyra, a Con­stance fia visszatért a ko­csijához s nem is gondolt volna anyjára, ha véletlenül meg nem pillantja őt a lova fejé­nél. Miután ki nem kerülhette, la­ssan köze­ledett hozzá, ki­ssé zavartan emelgette lábát ,s így szólt: — Csakugyan te vagy ?... Ah, no! Most is olyan vag­y, mint régen! — Oh, tudod, — felelte az anyja — itt nem vénül az ember, hisz már annyira letörve­­érkezik ide! Vájjon Adelinának fa tüdőgyula­­dá­sa van? A fia ránézett, kacsintott s nevetve szólt: — Nem egészen. Egy lábát törte el. Elhallgattak. Mindkettő örült a maga módja szerint, s mikor a fiú megjegyezte: — Már­ a visszatérésre kell gondolnom — anyja megkockáztatta: — Na hiezen, ha egy lába eltörött, akkor nem igen jöhet vissza a tanyáiba. — Nem hiszem! — felelte a fia. — Jó egek! Hát ugyan mit fa csináltok vele! Mo­st már nyomorék lesz, addig se igen lendített Semmit... Hag­yjátok itt! -- Itt hagyom, ne félj. Mo­st pedig megyek. Holnap ’sok dolgom van, ma nem érek rá itt ác­sorogni. Mikor a gyeplőt a kezébe vette, o­storával az épületre mutatott: — Hát te, te nem unatkozol túlságosan itt? Con­stance szerette volna kiönteni szívét előtte, elmondani neki mindent... Ah, jó egek! t elpanas­zolni mindazt, ami csaknem megfojtot­ta három éven át! De Rougeot gyönyörűen indí­tott, már elindult. A koc­si megfordult a középső gyeprész kö­rül. Csendesen, mintha a ló nem lenne meg­szokva olyan helyen járni, a­hol sem kövezet, sem kavics nincs s csak gyanakodva lépeget­ne. A kaput bezárták. Vége volt! Az életből nem maradt több itt, mint két kerékvágás a homokban és egy lónak patkó­­nyomai". Constance jól érezte, hogy mit jelent ez. Végtelen fájdalom lett úrrá fölötte. Le­hajtott fejjel ment körül a gyepkarikán, mint az ő Rougeotja isi a kapu előtt lerogyott a fűre fé­s sirt. Soh­ase történt ez vele azóta, hogy egyik tehenét kifogták a tóból, amelybe belefult és ennek is nagyon rég ideje már, még a férje, Héroin Georges halála előtt történt...

Next