Szegedi Napló, 1911. szeptember (34. évfolyam, 208-233. szám)
1911-09-01 / 208. szám
2 Szeged, péntek SZEGEDI NAPLÓ, 190. szeptember 1. 208 sz gazdátlanságban hagyjuk őket, örökös kockán forog minden egyéb befektetésünk. Ezeket kívánjuk különös figyelmébe ajánlani a pénzügyi bizottságnak, mikor összeül a város jövő évi háztartásának a reménybeli képét megszabni. ORSZÁGGYÜLÉS: A képviselőház ülése. A képviselőház ma a védőerőreform dolgával foglalkozott. A munkapártról Antal Géza mondott nagy beszédet a katonai javaslatok mellett. Az ülés végén Justh Gyula személyes kérdésben szólalt föl. A mai ülést Berzeviczy Albert elnök negyed tizenegy órakor nyitotta meg. A tegnapi jegyzőkönyvet észrevétel nélkül hitelesítették. Elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát több törvény szentesítéséről. A törvények az őszi törvénytárban publikáltatnak. Tudomásul szolgál. Elnök bemutatja Esztergom és Hontmegye, továbbá Temesvár város feliratát az obstrukció ellen és a felekezeti tanítók helyzetének javítása tárgyában. Javasolta, hogy a kérvénybizottságnak adassanak ki. Mádi Kovács János ellenindítványában a kérvényeket a közigazgatási és a közoktatási bizottságokhoz kéri utalni. Az ellenzék mind a három kérvény felett név szerinti szavazást és a szavazásnak holnapra való halasztását kérte. (Zaj ) Elnök bemutatja Sátoraljaújhely, Zombor, Kolstárom, Nagykörös, Tolna és Szabadka feliratát az általános választói jog tárgyában. Javasolta, hogy a kérvénybizottságnak adassanak ki. Mádi-Kovács János ellenindítványt nyújtott be , kérte, hogy a kérvények a közigazgatási bizottsághoz is utasíttassanak. Az ellenzék ezekre a kérvényekre is névszerinti szavazást kért és ezt holnapra halasztotta. A napirend szerint következtek a név szerinti szavazások. Először Kiskunmajza kérvénye felett szavaztak név szerint. A többség 105 szavazatával az elnök előterjesztését fogadták el. Berresay Andor, Ráth Endre és Lovassy Márton visszavonják benyújtott ellenindítványaikat, ezekre tehát a névszerinti szavazás elmaradt. Következett a tárgyalása. Antal Géza munkapárti szólott a kérdéshez és mindenekelőtt a Ház engedelmét kérte, hogy a tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) Hoszszasan foglalkozik a gróf Tisza Kálmán-féle affér ismertetésével, amikor a Ház zárt ülést tartott. Akkor ő állítólag olyan kifejezést használt volna, amely előbb elnöki rendreutasítást, utóbb pedig az ellenzék obstrukcióját vonta maga után. Magyarázza akkor tett közbeszólását, amely nem volt pártvélemény, hanem útszéli igazság. Kijelenti, hogy közbeszólásával senkit sem akart sértlni. Mádi Kovács János: Minden meg van bocsájtva. (Derültség.) Antal Géza: Azt hiszi, az ellenzék óhajtaná, hogy az ország ne emlékezzék vissza a nagy nemzeti küzdelemre. (Zaj.) Horváth Gyula : Nincs okunk szégyelni! Barabás Béla : Nem emeltük a létszámot! Bakonyi Samu: Nagyon sokan harcoltak akkor! (Zaj.) Antal Géza: Visszaemlékezik az 1908. évi obstrukcióra és idéz Andrássy, Apponyi, Wekerle és Kossuth Ferenc akkori beszédeiből. A kis balpárt kivételével az egész Ház tapsolt ezeknek a beszédeknek. Mikolavics Kanut: Az a bizalom nekem nem kellene! Fráter Loránd : Hja, maga nem lett közjegyző! (Derültség.) Antal Gáza idéz Justh Gyulának egy makói beszédéből. Horváth Gyula : Látszik, milyen tisztességes ember Justh Gyula! Felkiáltások jobbról: Ki vonta kétségbe ? Elnök: Csönget és csendet kér. Felkiáltások balról: Perczeiről beszéljen ! Mikolavics Kanut közbeszól. Lovászy Márton: Mit üzentek a zentaiak, Kanut? (Nagy derültség a baloldalon.) Egy hang jobbról: Hát Kristóffy mit üzent ? Justh János: Rudnay mivel különb? Ő ott ül önökkel! Rudnay Béla: Mit akar velem ? Nagyon sokat emlegeti a nevemet! (Zaj) Antal Géza: Miért veszi tőle rossz néven ezek után az ellenzék, ha elítéli az obstrukciót. Csodálkozik Kossuth és Apponyi mostani viselkedésén, akik a mostani obstrukciót most helyeslk. Reméli, hogy még meggondolják a dolgot. Zlintzky István: Hiába fütyültök, nem ejtjük el a sajtot. (Derültség.) Antal Géza: Hogy a kormány a nyári szünet idején is tárgyaltatta a katonai javaslatokat, ezért a Justh-pártot terheli a felelősség. Ez a párt akadályoz meg minden hasznos munkát a Házban, mely az ország gazdasági és szociális bajain segíthetne. Hock János: A katonai javaslat majd segít ezeken a bajokon. Antal Géza utal arra, hogy a koalíció idején Wekerles Kossuth több ízben elismerte a védőerőreform szükségét. Zlinszky István: Nemzeti engedmények ellenében ! Antal Géza: Az 1910 iki választáson ugyanaz a közhangulat adott többséget a mostani kormánynak, amely 1906 ban a koalíciótól a királyival való békés megegyezést várta. A szónok közben szünetet kér. Az elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Antal Gáza azt bizonyította, hogy a koalíció alatt 1901 től 1909 ig a katonai kiadások háromszázkiencvenegy millióról hatszázhuszonhárom millióra emelkedtek. A mostani javaslatok sem foglalnak magukban nagyobb tehernövekedést. A mai pártalakulások minden tekintetben egészségtelenek, olyanok harcolnak együtt, akik a nemzeti ellentállás idején halálos ellenségei voltak egymásnak. Fölkiáltások jobbról: Justhék együtt vannak Kastóffyéska!! (Nagy zaj a baloldalon ) Antal Géza: Mikor Justh Gyula a Tatterszállban a szocialistáknak szónokolt, elfelejtette egy régebbi beszédét, melyben úgy nyilatkozott, hogy nagyon meg kell fontolni a választói jog dolgát. Justh akkor amiatt is panaszkodott, hogy a munkások nem három- szinű lobogó alatt ünnepelnek s nem a nemzeti himnuszt énekli(Nagy derültség a jobbodalom.) Ez természetellenes pártalakulás. Fölkiáltások a baloldalon: Miért Ül együtt Radnayval? (Állandó zaj.) Által Géza : Meggyőződésem, hogy a mostani pártkereteknek minél előbb meg kell szűnni, akkor Kossuth, Apponyi és Andrássy is jobban fölhasználhatja azt a nagy erkölcsi erőt, amelylyel rendelkeznek. (Szakadatlan zaj a Ház minden oldalán) Csak így lehet a király és a nemzet közt az egyetértést helyreállítani. Felolvassa Szilágyi Dezső mileniumi beszédét, mely ezt az összhangot dicsőíti s ebben keresi a nemzet erejét. Fölkiáltások balról: Olvassa föl a chlopyi parancsot. A nyomort és szenvedést! (Nagy zaj) Antal Gáza: Abban a meggyőződésben van, hogy a katonai javaslatok a nemzetet ismét naggyá és erőssé teszik s ezért elfogadja a reformot. (Éénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot a munkapárt tömegesen üdvözli. Az ellenzék hochot és zsiót kiáltoz.) Mikosevics Kanut válaszolni akar Lovászynak arra a közbeszólására, hogy mit üzentek neki Zentáról. (Halljuk ! Halljuk! balról.) Héderváry Lehel: Meglátjátok, most letessa a mandátumot! (Nagy derültség.) Fráter Lóránt: Azt nem teszi. Az nagyon drága volt neki! (Derültség) Mikosevics Kanut: Egy népgyűlés még senkinek sem adott mandátumot , az onnan jövő kritikát visszautasítja. Személyes kérdés. Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukcióban vett részt. Az obstrukciót egyetlen esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában. Inkonzekvanciát tehát nem lehet a szemére vetni. Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kijelenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idézett nyilatkozatokat nem tette meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula felszólalása után megállapították a holnapi napirendet s az elnök az ülést egynegyed háromkor berekesztette. védarcreform Az ő Roubeotjai... Nem nézte, mi ma a kocsiban, hiszen oly alacsony volt, hogy legfeljebbaszalmát láthatta volna s két lábát, amely kiáll belőle, de ő csak a lovát nézte. Az ál pacák ide’szaladtak. Constancet félretolták, hogy megfordítsák a kis kocsit, aztán fedelét lehúzták fsja Constance fia segített ró betegápolónak levenni a kocsiból a jajgató öreg asszonyt. — De — dadogta Constance elképedve — hi ázen jez Adelinia !... Ő volt Szeme be volt zárva ,s máskor annyira ráncos arca mint egy törpéé, úgy eltorzult fehér főkötője alatt, hogy csak akkora volt, mint egy jókora alma. Az Anix körül apácák forogtak, parancsot osztogattak s végre hozták már a hordágyat se. Mikor Adelinát lefektették a számára kijelölt ágyra, a Constance fia visszatért a kocsijához s nem is gondolt volna anyjára, ha véletlenül meg nem pillantja őt a lova fejénél. Miután ki nem kerülhette, lassan közeledett hozzá, kissé zavartan emelgette lábát ,s így szólt: — Csakugyan te vagy ?... Ah, no! Most is olyan vagy, mint régen! — Oh, tudod, — felelte az anyja — itt nem vénül az ember, hisz már annyira letörveérkezik ide! Vájjon Adelinának fa tüdőgyuladása van? A fia ránézett, kacsintott s nevetve szólt: — Nem egészen. Egy lábát törte el. Elhallgattak. Mindkettő örült a maga módja szerint, s mikor a fiú megjegyezte: — Már a visszatérésre kell gondolnom — anyja megkockáztatta: — Na hiezen, ha egy lába eltörött, akkor nem igen jöhet vissza a tanyáiba. — Nem hiszem! — felelte a fia. — Jó egek! Hát ugyan mit fa csináltok vele! Most már nyomorék lesz, addig se igen lendített Semmit... Hagyjátok itt! -- Itt hagyom, ne félj. Most pedig megyek. Holnap ’sok dolgom van, ma nem érek rá itt ácsorogni. Mikor a gyeplőt a kezébe vette, ostorával az épületre mutatott: — Hát te, te nem unatkozol túlságosan itt? Constance szerette volna kiönteni szívét előtte, elmondani neki mindent... Ah, jó egek! t elpanaszolni mindazt, ami csaknem megfojtotta három éven át! De Rougeot gyönyörűen indított, már elindult. A kocsi megfordult a középső gyeprész körül. Csendesen, mintha a ló nem lenne megszokva olyan helyen járni, ahol sem kövezet, sem kavics nincs s csak gyanakodva lépegetne. A kaput bezárták. Vége volt! Az életből nem maradt több itt, mint két kerékvágás a homokban és egy lónak patkónyomai". Constance jól érezte, hogy mit jelent ez. Végtelen fájdalom lett úrrá fölötte. Lehajtott fejjel ment körül a gyepkarikán, mint az ő Rougeotja isi a kapu előtt lerogyott a fűre fés sirt. Sohase történt ez vele azóta, hogy egyik tehenét kifogták a tóból, amelybe belefult és ennek is nagyon rég ideje már, még a férje, Héroin Georges halála előtt történt...