Szegedi Napló, 1913. április (36. évfolyam, 80-103. szám)
1913-04-03 / 80. szám
Szeged, csütörtök SZEGEDI NAPLÓ 1913. április 3. 80. 87. amely még meg sem alakult? Nem lesz-e ez az albán állam a maga faji, vallási, nyelvi keveredésével újból a Kelet puskaporos hordója ? Kérdések ezek, amelyektől manap európai béke vagy európai háborús nyomorúság sorsa függ s ezek a kérdések manap fent táncolnak a szuronyok hegyén. .. Diplomáciánk kudarcának oka. Sok találgatásra és magyarázgatásra adott már okot a balkáni események óta Ausztriai- Magyarország diplomáciájának viselkedése. Magyarázták katonai részről, kommentálták »beavatott« forrásból és félhivatalosan kiadott jelentésekben fűztek hozzá reflekstálókat. A diplomácia azonban fölényes volt és alagyui, előkelőséggel burkolózott be a hármas szövetség kasmír kendőjébe. Nem hangzottak el kijelentések az ajkáról és ajtó tehetetlenül bámulta csodálatos enerváltságát. A Prohászka-affér sémi hozta ki sodrából, előbb a területi integritás, amelyre esküdözött, sem ingatta meg jóhiszeműségét, megcsörgette sarkantyúját és Petár király meg Nikita tovább törték a borsot az orra alá.Tanácskozásokat tartottak. Megmozgatták a szövetségeseket, de ennél nem mentektovább. Mintha bizony kifogytak volna az ötleteikből. Már, már el voltunk szárnva a nagy titokzatosság leple alatt készülő legrosszabbra, külföldi lapokból értesülvén az itteni eseményekről, de mielőtt véglegkétségbeestünk volna, diplomáciánk gondoskodott pikantériákról és lefújta az egész hühlót. Éppen abban az időben, amikor egyik londoni világlapnak megjelent Budapesten a hídijludósítója. Amikor aztán újból informálódhattunk diplomáciánk működéséről. " Miután a diplomáciai állásfoglalását, úgy a külföldi, mint a magyar sajtó elintézte, a legkülönbözőbb tévedésekkel, nem lesz érdektelen röviden financiális szempontból megvilágítani, hogyan áll egymással szemben a hármas szövetség (Németország, Ausztria-Magyar- I ország és Olaszország) és a hármas entente I (Anglia, Franciaország és Oroszország), amelyek között tudvalevőleg az utóbbi időben súlyos és máig sem tisztázódott ellentétek ütköztekössze. Ez az összehasonlítás pénzügyileg annál is érdekesebb, mert esetleges háború esetén hármas szövetségünknek, mindenekelőtt a hármas entents-tal, amelylyel szemben az utóbbi idők tanúsága szerint ugyancsak súlyos aggodalmaink lehetnek, számolni kell. Tudvalevő, hogy háború esetén az aranykészlet játsza a döntő szerepet, tehát ebből a szempontból kell bírálnunk a pénzügyi hadi készültséget. A hat nagyhatalom jegybankjainak 1913. március első heti státusából a következő táblázatot állíthatjuk össze: Ha most a két szövetséges csoportnak ércállományát és bankjegyforgalmát különválasztjuk, akkor azt látjuk, hogy a hármas entente jegybankjainak aranyállománya 7987 millió frank, ezüstállománya 843 millió frank, bankjegyforgalma pedig 10.899 millió frank. Ezzel szemben a hármas szövetség jegyki- bocsátó bankjainak aranykészlete 3 ezer 865 millió frank, ezüstkészlete 788 millió frank és jegyforgalma 7255 millió frank. Látható, hogy a hármaas entente aranykészlete több mint kétszerese a hármas szövetség aranyállományának. E számokból még az is kitűnik, hogy a hármas entente, bankjegyforgalmának 37®/6-os arany fedezetei van, míg a hármas szövetségjegyforgalmának aranyfedezete csupán 25®/o. Ezek szerint a hármas entente bankjegyeinek átlagos 20 százalékkal magasabb aranyfedezetük van, mint a hármas szövetség államainak. Arany, vagyis hadikincs dolgában tehát a hármas entente lényegesen jobban áll, mint a hármas szövetség. Talán ebből is magyarázható az a diplomáciai kudarc, amely a hármas szövetséget ebben a mostani krízisben folyton éri. Mert természetes, hogy az ilyenformán pénzügyileg gyöngébb hármas szövetség minden vonalon kénytelen engedni az anyagilag jól felkészült hármas entents-nak. ARADMEGYE A KORMÁNY ELLEN. Éles ostorcsapások érik Lukács László és Tisza István rendszerét a vidéki vármegyeházakon. A napokban Zemplén és Szabolcs, ma pedig Aradmegye közgyűlésén suhogott felettük a legvehemensebb ellenzéki kritika. Lázár Zoárd dr., volt képviselő, a megyei ellenzék vezére, kezdte a kormányellenes kirohanást. Szóvá tette az 1910. évi törvényhatósági bizottsági választások dolgát. Ezeket a feneketlen korrupció jegyében vezette annak idején a munkapárt, úgy hogy a közigazgatási biróság megsemmisítette a szennyes után szerzett huszonhat megyei mandátumot. A közigazgatási bíróság ítéletét azonban nem publikálta a megye vezetősége. Hallgattak vele egészen máig. Majd Ooldis László dr. tiltakozott román nyelven a nemzetiségiek meggyanusítása ellen, mintha ők Tiszáékkal paktálnának. Tiltakozik az ilyen híresztelések ellen. Az aradmegyei románság — úgymond — ha lehet, még bizalmatlanabb a törvény- és szószegő kormánnyal szemben, mint volt eddig. Az aradmegyei románság nem fogja a jövőben tétlenül nézni, hogy Lukácsék egyéni érdekeik és falánkságuk kielégítése céljából letiporják az országot, így beszéltek az ellenzék emberei s a munkapárton nem akadt egy hang sem, amely védelmébe vette volna Tiszát és barátait. ■ Arany-Ezüst-Bankjegykészletkészlet forgalom millió frankokban Orosz bank .... . 3605 195 4058 Francia bank . . . 3212 618 5761 Osztrák-magyar bank . 1277 261 1600 Német birodalmi bank . 1201 377 2532 Olasz bank . . . . 1387 150 2120 Angol bank .... . 1170 30 1080 II. Kriszpinusz érkezett hozzá. Már messziről kiáltott feléje: — Mi az, Rádiusz? Magadra hagytak? . . . Szegény barátom! És mikor odaért hozzá, gyöngéden fogta át karjával a beteg Badiosz vállát. — Nem baj, nem baj, — nyugtatta meg Badiusz — hidd el, jól esik néha,ha egészen magamra maradok. A gondolatainkat nem zavarja senki. — Akkor megyek, akkor megyek innen, Badiusz; nem akarom, hogy az én jelenlétem . . . Bágyadt mosolylyal tiltakozott az ideges ifjú: — Csak nem gondolod tán, hogy ez rád vonatkozott? A rabszolgát értettem. — És hol jártak most a gondolataid? Bizonyára otthon, az ager campanuson, a mare inferum vagy Tuscum mellett? Badiusz habozott egy kissé: — A lelkem nem járt olyan messze. Rátok gondoltam, a te jóságos szüleidre, akik engem vendégszerető házukba fogadtak, reád, Kriszpinusz, aki olyan hűséges barátsággal árasztod el az idegent és aztán a te kis rokonodra, Hosztiliára, akinek gyöngéd ápolása nagyon siettette a gyógyulá£om at. Hogy is fogom én majd mindezt a sok jóságot nektek megköszönnni? — Erre most ne legyen gondod, Badiusz. Most egyébre ne legyen gondod, mint arra, hogy erősödjél és talpra állj! — Oh, én nem felejtem el a ti jóságtokat, Kriszpinusz, nem felejtem el soha. A vendégszeretet szentsége, mely a vérrokonságnál is kötelezőbb, fűz ezentúl szorosan tehozzád* A vendégszereteté, mely ősi hagyomány szerint örök szövetségre kapcsolja a lelkeket Csakhogy nekem nincs szükségem szematánemlékjelre, mely a vendégszeretetet majd mindenkoron eszembe juttassa. Az én szematám a hála érzése lészen, melyet minden iramnam lelkébe fogok plántálni a te dicső csa-‘ ládod iránt. ■ — Mi csak azt tettük, Badiusz, amit egy jó barátnak ,mindenki szívesen megtesz, ha te a hála érzését plántálod majd bele minden hozzátartozód szivébe a mi családunk iránt, mi viszont szeretettel " gondolunk mindenkor arra a nemes idegenre, aki hajlékunkat megtisztelte és akivel a vendéglátás szentsége — minden körülmények között — örök szövetségbe kapcsolt bennünket. — A hála mindig élni fog a szívemben, Kriszpinusz. Erre esküszöm. — Ne esküdjél, Badiusz. A hála olyan növény, mely néha kicsirázik ugyan, de soha virágot nem hajt. Legfölebb a gyűlölet virágát. Én most megyek, Badiusz a fórumra. A ve! III. Badiusz pedig nem is sejtette, hogy szivében máris selkedezett a gyűlölet virága . . . IV. A szép Hosztiliához így szólott Badiusz egy nappal elutazása előtt: — Sok jóságodat, a mivel irántam viseltettél, Hosztilia, nagyon köszönöm. Nehezemre esik elhagyni ezt a kedves helyet, ahol annyi szeretetet tapasztaltam. De legfőképpen nehezemre esik eltávozni innen azért, mert tőled is búcsút kell vennem. Hosztilia lesütötte a szemét és az arca olyan volt, mint a festő hajnal. Badiusz folytatta: — Mikor beteg voltam és te itt sürgölődtél körülöttem és én éreztem a te kis kezednek enyhet adó gyöngédségét,sokszor aggódva gondoltam erre a pillanatra. Hogy is tudok én majd meglenni te nélküled, Hosztilia? Hogy is indok én majd innen eltávozni? És lázas álmaim elhitették velem, hogy te ... te Hosztilia, nem bocsájtasz majd el engem innen — egyedül. Hosztilia most hátraszegte a fejét. — Hogy érted’ ezt, Badiusz? — Hát nem sejted? . . . Lásd, az én szülőföldem nagyon szép vidék . . . lásd ott a Tifala & a Taburusz tövében virágok virágzanak és szerelemről zengenek a madarak- Ha te, Hosztilia, eljönnél oda én velem. És tovább gyógyítanál. Gyógyítanádaz én beteg szivemet Esdeklő pillantást vetett Hosztiliára ... és feléje tarta a karjait. A leány elsurrant méreje és o jóságos, de határott hangon mondta: — Én már másé vagyok. Hiszen már a sponziliát is megtartottuk . . . — És . . . és szereted azt a . . . azt a másikat? Kissé pajkosan szólt a leány: — Persze, hogy szeretem. És talán azért, hogy ne kelljen többet vallania, vagy talán, mert a kertben lépés zaja