Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)

1913-06-01 / 131. szám

131. sz. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPLÓ 1913. Junius 1. 3 mondot, Pálffy Antalt, a tanyai nag­ykapi­­tányt, aki Dezsőffyvel Velencét jártában ropogós magyar szónoklatot vágott ki a tal­­jánnak is, meg Lichtenegger Mórt, ki nem volt ugyan mestere a szónak, de amit mondott, az mindig megszivlelendő és köve­tendő volt, meg neveket, akiket az új nem­zedék már csak hitből sem ismer, de akik emlékeznek rájuk — sokan vannak még ez emlékezők — tisztelettel és becsüléssel em­legetik. Idős városatyák szomorúan panaszkodó hangja lágyan mondja ki e neveket, felcsil­lan szemük az emlékezésre, jól esik vissza­­szállni képzeletben a múltba, mely szebb volt és kedvesebb, jobb, mint a ma. öreg urak, fekete nadrágos, cugos cipős Öreg urak, meg néhány idős csizmás tanyai magyarok kép­zeletében megelevenedik az emlék. Nyitva ajtó-ablak a kisteremben, léghuza­mos, füstös a levegő, de nem veszik észre. Hallgatnak most már, nem szapulják a fiatal generációt, magában mindegyik tovább fűzi az emlékezést. Csend. Az előadó gyors referádája kihall­­szik belülről, majd harsány kacagás. A te­kintetes közgyűlés mulat, öreg urak, idős ta­nyai magyarok megrezzennek, bepillantanak a nagyterembe, ahol az egyik városatya épen most jár valami furcsa táncot a padok mö­gött, az erélyes elnöki csengő se tudja meg­­állítani. A város parlamentjében fogadást kö­tött és kiméri a terem szélességét, hosszú­ságát, öreg urakat, idős tanyai magyarokat dühö­sen bandukolva láttam a kisteremből kisom­­fordálni. (E. K.) FELE rég bevált a GYERMEKOSZT Nyári élet Szegeden. Junius. Ránk köszönt a nyár. Szegeden megkezdődik a nyári élet, amely az idén sem ígérkezik valami különlegesnek. Junius még a forgalom jegyében fog leperegni, szülők jön­nek, tanulók vizsgáznak, a nyaralásra utazók bevásárolnak, aztán elutaznak a diákok sok ezrei, velük­ a szülők, a nyaralók, csend lesz a városban, halk, ünnepies csend, mintha minden­nap vasárnap lenne, őszintén szólva, nem örü­lünk a nyári kisvárosias hangulatnak, amelyet nagyban elő fog segíteni az idén az, hogy a nagy háborús bonyodalmakkal és politikai iz­galmakkal megbénult minden olyan gazdasági életerő, amely Szeged munkás népének fog­lalkozást, munkát biztosíthatott volna. A munka hiánya tehát a város munkás népes­ségének egy tekintélyes részét idegenbe so­dorta . Így Szeged nyári népessége ezáltal is csökkent. Szeged mindazáltal a nyári idény alatt is sokkal kellemesebb és kedvesebb, mint az Alföld bármely városa. Azok, akik a vi­déki városokat és a vidéki városok végtelen unalmas nyári életét ismerik. Szegedet kivé­telként fogják említeni. Számos véleményt hallottunk már idegenektől, akik a legnagyobb elragadtatás hangján szólnak Szeged ama nyári szépségeiről, amelyek ellőttünk, szege­diek előtt, már megszokottá váltak s igy föl sem tűnnek. És ez a mi átkunk. Nagyon so­kan a megszokottság elől menekülnek Szeged­ről olyan helyekre, ahol sokkal kevesebb ter­mészeti szépséget, sokkal kevesebb kényelmet drágán fizetnek meg csak azért, hogy elmond­hassák: itt voltunk, ott voltunk, azt pedig el­hallgatják, hogy örömmel tértek vissza, mert mindenütt jó, de Szegeden nyáron is igen jó lenni. Sok fürdőhelynek nincsen olyan kedves, gondozott parkja, mint Újszegednek. Ez a gyönyörű liget tele van poézissel, a kertészet művészetével és a természet gazdag, pompá­zó áldásával. Árnyék, napsugár, ezer színes rózsa, hangulatos utak, csalitok, zöldpázsitos, kedves villák, játékterek és minden, minden, ami a nyári jóérzés fölébresztéséhez, az üdü­ PRÖBADOBOZT, I NGYEN KÜLD »HENRI NESTLE,WIEN,I.B1BERSTRASSE léshez szükség­el hatv­oU , a Stefánia­sétányon, a Széchenyi-téren, avagy a Szege­det körülölelő gyümölcsös­kertek alján, a kör­töltést körülölelő erdőségekben, vagy a kar­csú Tisza partján, amelynek újszeged­ part­ján az idén már két partifürdőben lesz vidám, h­angulatos, tarka élet. A kávéházakat kedv­i­velők is föltalálhatják az elegáns szegedi kávéházakban szórakozásaikat. Akik a kirándu­lásokat szeretik, a környékben kellemes nya­raló telepekre lelhetnek. Kamarás, Szatymaz, Dorozsma, Palics, mind alkalmasak arra, hogy egy-egy vasárnap délutánt, vagy akiknek ideje van, hétköznapot kellemessé tegyenek. Csónak és gőzhajó kirándulásokat lehet és érdemes tenni a Tiszán. Az uszodák pedig azok számára, akik a partifürdők szabad szórakozá­saitól idegenkednek, szintén kellemesek és ké­nyelmesek. A nyári éjszakai mulatságokra is­­ nyílik elegendő alkalom Szegeden. Kabaré, ar­tistatársulatok állandóan vagy átutazóban időz­nek Szegeden és ami dicséretes, még soha sem fordult elő, hogy Szegeden a nyári élet bármely vonatkozásában botrányos lett volna. És ha a nyári intraszériák csökkenni fog­nak, amire biztatóan gondolhatunk, úgy az idei nyári élet talán kedvesebb lesz, mint az ed­digiek. Hiszen ez a város oly szép, üde, mint valami ünnepre készülődő fiatal leány. Hiú, iszereti a színes, szép ruháit, levetné magáról az ócskáit is már, de még szüksége van rá. Szegediek, szeressük Szegedet, becsüljük meg ami a mienk, hisz máshol sokkal keve­sebbet élveznek a nyárból, mint amit mi fá­radságos küzdelemmel eddig magunknak meg­szereztünk. Fürdő idényre fürdő ruhák, köpenyek, kalapok, cipők gyári árban beszerezhetők SOÓS K­AJOS saját készítésű fehérneműek és menyasszonyi 417 keleng­és áruházában Oroszlán- és Iskola­ utca sarkán. Telefon 10­77. 1 — Emlékek — mondja. — Az uramtól. Egy-egy a fiuknak. Azután nagyobbszámu tárgy az Akadémiának. Egy kis szobába megyünk. Ez volt Mik­száth hálóhelye, egy ablaka szolgál a térre. Itt vannak a nekünk szánt tárgyak is, hoz­závaló üvegszekrénnyel. A szék, amelyen dol­gozni szokott, hratollak, kézirat, szegedi voo­natkozású dolgok, azután élete utolsó napjai­ból való tárgyak. Amik a halál órája előtt a környezetében voltak. Ott egy ezüstnyelű bot, már nem is tudni, melyik tisztelője meg­lepetése, az ezüstje tölgyágat ábrázol, a végébe R. Gy. betűk vannak vésve. Egy könyv, a melyet halála estéjén elalvás előtt, az ágyban pihenve olvasott. Akadémiai kiadvány, Beöthy Zsolt írta. A címe: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. Íme ott egy irgalmatlan nagy szegedi hal­bicska. Amott a kedvenc pipája. Közönséges selmeci cseréppipa, aminek darabja egy hatos. Hajlott csutorája egyenes szárat hasz­nált hozzá, ez meg alighanem kassai gyárt­mány. Ennek sem drágább a darabja egy koronánál. Azután dohánypaklik, megkezdve. Apró, kicsi zöld papirospaklik, ahogy a tra-­­ fikban kaphatók. Rá van nyomtatva a pák- ’ lira: Kanaszter-dohány. Ára 14 fillér. íme egy­­ darab karakter Mikszáthból, ami többet mond, mint egy irodalomtörténeti könyv valamely fejezete. A nagy író egy fényes karrier magas­latán is ott maradt a hatosos pipánál,­ a koronás szárnál, a hétkrajcáros dohánynál. Ha élne most, mintha hallanám, hogy mondaná: mert, öcsém, nem az a jó, ami drága, hanem amit megszokott az ember. — Egyszerű volt, — mondja Mikszáthné — mindenben nagyon egyszerű volt. Olyan egyszerű volt, mint maga. Ekkora dicséret még nem jutott életemben osztályrészemül. Nem is illik, hogy ide irom, mégis ide irom. Most úgyis a szomorú aktusba beleröppent Mikszáth vidám lelke s egy percre a humor csillogó napfénye töltötte be a kis szobát. Ott van a gyertyatartója is, a félig égett, gyertyával, a­hogy utoljára elfujta. Azaz hogy nem fújta el, mert nem szokta el­­fujni. Ott van Beöthy Zsolt könyve mellett egy másik kis könyv is: apró elbeszélések az amerikai kivándorlók életéből. Beöthy könyve kötetlen és jól megtépett, a­mi azonban nem baj, mert régi igazság, hogy az a könyv jó, amelyik rongyos. A másik kis könyv vászonba van kötve s mint könyvtárkezelő ember, hi­vatalos borzalommal állapítom meg, hogy tele van a táblája gyertyapecséttel. Mikszáthé úrnő magyarázza: — Ezzel oltotta el a gyertyát. Látja, eb­ben a szobában nincsen se villany, se lég­szesz. Nem engedte bevezetni. Nem kellett neki semmiféle modern újítás. Azt mondta, hogy a találmányok kora bezárult a gyertya­­koppantóval. Csak gyertya mellett olvasott az ágyban. S ha elálmosodott, ezt a könyvet rátette az égő gyertyára és ezzel oltotta el. Ez valóban egészen természetes eljárás. Nézzük tovább a tárgyakat. Minden milyen csodálatosan egyszerű. Az ivótollak krajcá­­rosak, a kéziratpapír vékony, a vizesüveg egy hatosos, az ivópohár a négypénzes gyártmár­nyokból való. Rakom össze a holmikat s behozom az elő­szobából a táskámat. Mikszáthné a táskára néz s megrettenve kérdezi: 11 rinT­ -r fin-rír

Next