Szegedi Napló, 1913. június (36. évfolyam, 131-157. szám)
1913-06-01 / 131. szám
131. sz. Szeged, vasárnap SZEGEDI NAPLÓ 1913. Junius 1. 3 mondot, Pálffy Antalt, a tanyai nagykapitányt, aki Dezsőffyvel Velencét jártában ropogós magyar szónoklatot vágott ki a taljánnak is, meg Lichtenegger Mórt, ki nem volt ugyan mestere a szónak, de amit mondott, az mindig megszivlelendő és követendő volt, meg neveket, akiket az új nemzedék már csak hitből sem ismer, de akik emlékeznek rájuk — sokan vannak még ez emlékezők — tisztelettel és becsüléssel emlegetik. Idős városatyák szomorúan panaszkodó hangja lágyan mondja ki e neveket, felcsillan szemük az emlékezésre, jól esik visszaszállni képzeletben a múltba, mely szebb volt és kedvesebb, jobb, mint a ma. öreg urak, fekete nadrágos, cugos cipős Öreg urak, meg néhány idős csizmás tanyai magyarok képzeletében megelevenedik az emlék. Nyitva ajtó-ablak a kisteremben, léghuzamos, füstös a levegő, de nem veszik észre. Hallgatnak most már, nem szapulják a fiatal generációt, magában mindegyik tovább fűzi az emlékezést. Csend. Az előadó gyors referádája kihallszik belülről, majd harsány kacagás. A tekintetes közgyűlés mulat, öreg urak, idős tanyai magyarok megrezzennek, bepillantanak a nagyterembe, ahol az egyik városatya épen most jár valami furcsa táncot a padok mögött, az erélyes elnöki csengő se tudja megállítani. A város parlamentjében fogadást kötött és kiméri a terem szélességét, hosszúságát, öreg urakat, idős tanyai magyarokat dühösen bandukolva láttam a kisteremből kisomfordálni. (E. K.) FELE rég bevált a GYERMEKOSZT Nyári élet Szegeden. Junius. Ránk köszönt a nyár. Szegeden megkezdődik a nyári élet, amely az idén sem ígérkezik valami különlegesnek. Junius még a forgalom jegyében fog leperegni, szülők jönnek, tanulók vizsgáznak, a nyaralásra utazók bevásárolnak, aztán elutaznak a diákok sok ezrei, velük a szülők, a nyaralók, csend lesz a városban, halk, ünnepies csend, mintha mindennap vasárnap lenne, őszintén szólva, nem örülünk a nyári kisvárosias hangulatnak, amelyet nagyban elő fog segíteni az idén az, hogy a nagy háborús bonyodalmakkal és politikai izgalmakkal megbénult minden olyan gazdasági életerő, amely Szeged munkás népének foglalkozást, munkát biztosíthatott volna. A munka hiánya tehát a város munkás népességének egy tekintélyes részét idegenbe sodorta . Így Szeged nyári népessége ezáltal is csökkent. Szeged mindazáltal a nyári idény alatt is sokkal kellemesebb és kedvesebb, mint az Alföld bármely városa. Azok, akik a vidéki városokat és a vidéki városok végtelen unalmas nyári életét ismerik. Szegedet kivételként fogják említeni. Számos véleményt hallottunk már idegenektől, akik a legnagyobb elragadtatás hangján szólnak Szeged ama nyári szépségeiről, amelyek ellőttünk, szegediek előtt, már megszokottá váltak s igy föl sem tűnnek. És ez a mi átkunk. Nagyon sokan a megszokottság elől menekülnek Szegedről olyan helyekre, ahol sokkal kevesebb természeti szépséget, sokkal kevesebb kényelmet drágán fizetnek meg csak azért, hogy elmondhassák: itt voltunk, ott voltunk, azt pedig elhallgatják, hogy örömmel tértek vissza, mert mindenütt jó, de Szegeden nyáron is igen jó lenni. Sok fürdőhelynek nincsen olyan kedves, gondozott parkja, mint Újszegednek. Ez a gyönyörű liget tele van poézissel, a kertészet művészetével és a természet gazdag, pompázó áldásával. Árnyék, napsugár, ezer színes rózsa, hangulatos utak, csalitok, zöldpázsitos, kedves villák, játékterek és minden, minden, ami a nyári jóérzés fölébresztéséhez, az üdü PRÖBADOBOZT, I NGYEN KÜLD »HENRI NESTLE,WIEN,I.B1BERSTRASSE léshez szükségel hatvoU , a Stefániasétányon, a Széchenyi-téren, avagy a Szegedet körülölelő gyümölcsöskertek alján, a körtöltést körülölelő erdőségekben, vagy a karcsú Tisza partján, amelynek újszeged partján az idén már két partifürdőben lesz vidám, hangulatos, tarka élet. A kávéházakat kedvivelők is föltalálhatják az elegáns szegedi kávéházakban szórakozásaikat. Akik a kirándulásokat szeretik, a környékben kellemes nyaraló telepekre lelhetnek. Kamarás, Szatymaz, Dorozsma, Palics, mind alkalmasak arra, hogy egy-egy vasárnap délutánt, vagy akiknek ideje van, hétköznapot kellemessé tegyenek. Csónak és gőzhajó kirándulásokat lehet és érdemes tenni a Tiszán. Az uszodák pedig azok számára, akik a partifürdők szabad szórakozásaitól idegenkednek, szintén kellemesek és kényelmesek. A nyári éjszakai mulatságokra is nyílik elegendő alkalom Szegeden. Kabaré, artistatársulatok állandóan vagy átutazóban időznek Szegeden és ami dicséretes, még soha sem fordult elő, hogy Szegeden a nyári élet bármely vonatkozásában botrányos lett volna. És ha a nyári intraszériák csökkenni fognak, amire biztatóan gondolhatunk, úgy az idei nyári élet talán kedvesebb lesz, mint az eddigiek. Hiszen ez a város oly szép, üde, mint valami ünnepre készülődő fiatal leány. Hiú, iszereti a színes, szép ruháit, levetné magáról az ócskáit is már, de még szüksége van rá. Szegediek, szeressük Szegedet, becsüljük meg ami a mienk, hisz máshol sokkal kevesebbet élveznek a nyárból, mint amit mi fáradságos küzdelemmel eddig magunknak megszereztünk. Fürdő idényre fürdő ruhák, köpenyek, kalapok, cipők gyári árban beszerezhetők SOÓS KAJOS saját készítésű fehérneműek és menyasszonyi 417 kelengés áruházában Oroszlán- és Iskola utca sarkán. Telefon 1077. 1 — Emlékek — mondja. — Az uramtól. Egy-egy a fiuknak. Azután nagyobbszámu tárgy az Akadémiának. Egy kis szobába megyünk. Ez volt Mikszáth hálóhelye, egy ablaka szolgál a térre. Itt vannak a nekünk szánt tárgyak is, hozzávaló üvegszekrénnyel. A szék, amelyen dolgozni szokott, hratollak, kézirat, szegedi voonatkozású dolgok, azután élete utolsó napjaiból való tárgyak. Amik a halál órája előtt a környezetében voltak. Ott egy ezüstnyelű bot, már nem is tudni, melyik tisztelője meglepetése, az ezüstje tölgyágat ábrázol, a végébe R. Gy. betűk vannak vésve. Egy könyv, a melyet halála estéjén elalvás előtt, az ágyban pihenve olvasott. Akadémiai kiadvány, Beöthy Zsolt írta. A címe: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban. Íme ott egy irgalmatlan nagy szegedi halbicska. Amott a kedvenc pipája. Közönséges selmeci cseréppipa, aminek darabja egy hatos. Hajlott csutorája egyenes szárat használt hozzá, ez meg alighanem kassai gyártmány. Ennek sem drágább a darabja egy koronánál. Azután dohánypaklik, megkezdve. Apró, kicsi zöld papirospaklik, ahogy a tra- fikban kaphatók. Rá van nyomtatva a pák- ’ lira: Kanaszter-dohány. Ára 14 fillér. íme egy darab karakter Mikszáthból, ami többet mond, mint egy irodalomtörténeti könyv valamely fejezete. A nagy író egy fényes karrier magaslatán is ott maradt a hatosos pipánál, a koronás szárnál, a hétkrajcáros dohánynál. Ha élne most, mintha hallanám, hogy mondaná: mert, öcsém, nem az a jó, ami drága, hanem amit megszokott az ember. — Egyszerű volt, — mondja Mikszáthné — mindenben nagyon egyszerű volt. Olyan egyszerű volt, mint maga. Ekkora dicséret még nem jutott életemben osztályrészemül. Nem is illik, hogy ide irom, mégis ide irom. Most úgyis a szomorú aktusba beleröppent Mikszáth vidám lelke s egy percre a humor csillogó napfénye töltötte be a kis szobát. Ott van a gyertyatartója is, a félig égett, gyertyával, ahogy utoljára elfujta. Azaz hogy nem fújta el, mert nem szokta elfujni. Ott van Beöthy Zsolt könyve mellett egy másik kis könyv is: apró elbeszélések az amerikai kivándorlók életéből. Beöthy könyve kötetlen és jól megtépett, ami azonban nem baj, mert régi igazság, hogy az a könyv jó, amelyik rongyos. A másik kis könyv vászonba van kötve s mint könyvtárkezelő ember, hivatalos borzalommal állapítom meg, hogy tele van a táblája gyertyapecséttel. Mikszáthé úrnő magyarázza: — Ezzel oltotta el a gyertyát. Látja, ebben a szobában nincsen se villany, se légszesz. Nem engedte bevezetni. Nem kellett neki semmiféle modern újítás. Azt mondta, hogy a találmányok kora bezárult a gyertyakoppantóval. Csak gyertya mellett olvasott az ágyban. S ha elálmosodott, ezt a könyvet rátette az égő gyertyára és ezzel oltotta el. Ez valóban egészen természetes eljárás. Nézzük tovább a tárgyakat. Minden milyen csodálatosan egyszerű. Az ivótollak krajcárosak, a kéziratpapír vékony, a vizesüveg egy hatosos, az ivópohár a négypénzes gyártmárnyokból való. Rakom össze a holmikat s behozom az előszobából a táskámat. Mikszáthné a táskára néz s megrettenve kérdezi: 11 rinT -r fin-rír