Szegedi Napló, 1921. szeptember (44. évfolyam, 393-441. szám)

1921-09-01 / 393. szám

méltó, nobilis egyéniségével, nemes lelkületével, humánus fölfogásával ritka példányképe az igazi kultúr­­embernek. Jószivőségéről szegény­­sorsú betegei tudnának sokat be­szélni, akikkel szemben önfeláldo­zása nem ismert határt. Most távoznia kell arról a hely­ről, amelynek minden része az ő tudásáról, végtelen nagy szereteté-­­ ről beszél s amely neki legdrágább emlék, hiszen ő alkotta. Az ideig­lenes egyetemnek mindenesetre kapva kell kapnia azon a kellemes alkalmon, hogy olyan kapacitást talált Szegeden, mint Leitner, akit bizonyára be tud és be is fog kap­csolni a maga tudományos műkö­dése körébe. SZEGEDI NAPLÓ Csütörtök, 1921 szeptember 1 Kih­asználatlan a Holttisza halálománya* Csendélet a fölszabadilt Szunyogosban és a Tompaszigeten. Valami romantikus mellékize volt mindig a szónak: Holttisza. A városlakó holmi titokzatos néva vizet sejt e név alatt, hasonlót a távoli Holttengerhez és a halottak birodalma ötlik föl a képzelete előtt. A térképen úgy tűnik elő a szőke folyónak ez az elbénult ága, mint egy óriási selyemgubó kettős öblö­­zete. Szeged alatt a Vedresházi erdőnél kezdődik és messze lenye­lik Törökkanizsa alá. Most egy ré­sze fölszabadult a szerb megszállás alól. Három évig nem halászhat­ták a szerbek oktalansága miatt, amely a törökvilág idejére emlé­keztető csökönyös rendszabályokkal semmit nem művelt, mindent pusz­tított csak és szinte betegesen őr­ködött azon, hogy ne fejlődhessék az általa megszállott területen még a legelemibb agrikultúra sem. A Holttisza medrét aztán három év alatt benőtte a sás, a nádas meg­­sűrüsödött a partján, mert senki sem vágta, a régi híres halvágó­­tanyák helyén pedig az úgynevezett Szunyogosban és a Tompaszigeten a Holttisza medrében, elszaporodott a halállomány. Szakértők mondják, hogy méteres csukákik és két-három kilós pontyok nevelkedtek lassan, kihalászni azonban nem lehet őket, mert semmiféle háló vagy­­halász­­eszköz nem alkalmazható a sűrű nádasban. A terület felszabadulása után azonban jöttek az orvhalászok. Hi­hetetlen, mennyi energiát képesek kifejteni ezek a nomádösztönű em­berek. Kora hajnaltól bújják a ná­dast és kézzel fogják össze a halat, persze sietve, mert az eldorádó nem sokáig tart, jön a hatóság és a víz bérlője, ma már őröket állí­tottak föl és megkezdődtek a ter­­vezgetések a halállomány értékesí­tésére. A dologgal azért foglalkozunk­ ily részletességgel, mert a város­ közélelmezésében­ mindig nagy sze­repet játszott az olcsó hal, ez pe­dig teljesen a város fogyasztókö­zönségének jut majd. Száz-száz­ötven méter mázsa eredményre szá­mítanak. A terület bérlője a Horgos-, martonosi Holttiszaág­ármentesítő Társaság, amelyben a város maga érdekelt elsősorban, amennyiben a társaság vizeinek legnagyobb része megszállott területen van. Érdekes, hogy a Holttisza egyes elszigetelt részéről a halállomány kifogásának egyetlen módja a víz leszivattyú­­zása lesz Szivattyút állítanak be tehát, a vizet a szomszédos üres kubikgödrökbe és határárkokba eresztik le, amíg hozzáférhető lesz a hal. A város hatósága részéről a mi­nap megszemlélte a szokatlanul Narancsfák kedves illata árad felénk, ha Brasay pompás kölni vizét használjuk. Brázay kölni vize és illat­szerei vetekednek a legjobb külföldi készít­ményekkel. 1557 halbő folyóágat Scultéty Sáj­dor fő­­számvevő és jellemző dolgokat mondott el a különös láposról, amely a város közvetlen szomszédságában már a Rendezőpályaudvar mögött kezdődik. — Olyan a környék ezen a részen, mint valami hatalmas láp. Ilyenkor az ősz elején különösen érdekes. Meg van benne a jellegzetes madár­fauna is. Tele van orvhalásszal és picézővel (három méteres csukázó­­botokkal lesik a halat). A szent­­m­ihályteleki libapásztor-gyerekek puszta kézzel fogják a halat az alacsonyabb vízben. A minap ka­landom is volt az orvhalászokkal, akik, mert hatósági embert sejt­tettek bennem, bebújtak a nádasba és nem akartak előjönni a fölszólí­­tásra. „Kigyúrtök-é“, kiáltottam utánuk. „Nem gyű­rünk mink“ — felelték. Kénytelen voltam a vadász­fegyverből két lövést leadni a le­vegőbe, amire aztán előjöttek és bemondták a neveiket. Rövid vázlatban így néz ki a most fölszabadult szegedi lápvidék a Szunyogosban és a Tompaszige­­ten. Lázár ezredes vallomása a Tabódy-perben. A Tabódy—Dettre felségárulás! per huszonkilencedik főtárgyalási napján Lázár Domokos ezredes folytatta tanúvallomását. — Egyszer megkérdeztem Ta­bódy­tól, nem lehet-e remélni, hogy a franciák csináljanak valamit az érdekünkben ? Nem, felelte ő és így folytatta: Amit most mondok, na maradjon köztünk, mert nem tud róla senki, csak a tolmácstiszt, — a nevét is mondta ... Tárgyalásvezető: Menczer ? Lázár: Az. Menczer. A kommün kitörése után ugyanis nemsokára — folytatta Tabódy — fölmentem Ret­­rixhez és memorandumot nyújtot­tam át neki, hogy a franciák hogyan mehetnének Pestre és ott hogy dönthetnék meg a diktatúrát. Betrix hímezett-hámozott, majd azt mondta, hogy jönni fog egy gene­rális, annak adjam elő a dolgot. Amikor Charpy megérkezett, ismét előhoztam a tervet. A két francia úr diskurzusából kivettem, hogy nem hajlandók belemenni, mert nem bíznak a saját legénységükben serti. Meg is kérdezték — mondta Tabódy — hogyan képzelem ezt? Azt feleltem, ha kell, én magam­­vállalom a francia csapatok pa­rancsnokságát, de ez nem lehet akadály. A dologból azonban nem lett semmi. Ezután mondotta azt Tabódy, hogy a franciák részéről semmi támogatásra nem számítha­­tunk. De ebből tudtam, hogy Ta­bódy mindig kész a diktatúra meg­döntésére. Nem szóltam a beszél­­...................... getésről senkinek, csak Poor tábor­noknak. .Tabódy ígéretem vette, hogy köztünk marad. Tárgyalásvezető: Hogy történt a kommunista legény­ség, eltávolítása ? Lázár: Mikor a legénységnek tu­domására jutott az eltávolítás, gyü­­léseztek és memorandumban ter­jesztették elő kívánságaikat. Tabódy parancsban válaszolt, úgy, hogy a memorandum pontjaira külön-külön elmondta a választ, amiről Berger százados készített jegyzeteket. Vé­gül azt mondta Tabódy : „Tegyetek hozzá még egy kis szószt is !“ Ez­után Berger százados megfogal­mazta, bemutatta nekem, de mind­járt föltűnt, hogy kifejezések van­nak benne. ■amit Tabódy nem használt, például „proletár-ököl“. De hogy a forrongó embereket megnyugtassa, szükség volt ezekre a kifejezésekre és aláirtani a pa­rancsot. A­ hangulat zavarossága miatt én magam is kénytelen vol­tam az eltávolítandókra azzal hatni, hogy „proletárérdek a kivonulásuk.“ Ezután a tárgyalásvezető föl­olvassa Tabódy parancsát. A tanú megjegyzi, hogy a diktatúrára vo­natkozó kifejezéseket nem diktálta Tabódy. Ezek úgy kerülhettek bele, hogy az előző gyűlés jegyzeteit is fölhasználta Berger. Tárgyalásvezető: Berger százados eskü alatt vallotta, hogy a diktatú­ráról szóló kitételek Tabódytól erednek. Tanú : Föntartom, hogy nem hal­lottam ezt Tabódytól! ..............■■«■■■■■■iiinimiitwiinimiUMM LIBOS ÁRAT FIZETÜNK nagyobb brilliánsért aranyért, ezüstért, régi ékszerekért 1547valamint arany- és ezüstpénzekért. Fischer Testvérek ékszerészek Szegeden, Kárász­ utca 10. szám alatt. Tárgyalásvezető : Volt eljárás Ber­ger ellen? Lázár : Igen, fölmentették. Én is kértem magam ellen eljárást, szin­tén fölmentettek. Ezután részletezi Tabódynak a rend helyreállítása körül kifejtett érdemeit, mert már olyan volt a helyzet, hogy egyes tiszteket : Burtik, Szülő századosokat hazafias beszédük miatt kitiltották a lakta­nyából. A rendfokozati jelvényekről azt mondta Tabody, hogy a fran­ciák erre nézve javaslatot kértek tőle, mert sem ő, sem Betrix, ha­nem Charpy dönt az ügyben. Mi­kor a tisztek megnyugtatására kér­dést intéztem Tabodyhoz, azt fe­lelte :­­csak két nappal a kommün előtt léptem be a szocialista pártba, a rablórendszerrel nem értek egyet, aki engem bolsevistának hisz, az bolond, a bolsevizra is csak átme­neti állapot!“ Remélte, hogy a francia kivonulás után őt ha el is mozdítják, föltétlen visszahelyezik a parancsnokságba. Tárgyalásvezető: Miért tartották kommunistának Tabódyt ? Lázár : Többekhez intéztem én is ezt a kérdést, hogy mondjanak rá konkrét dolgot, de egyik sem tudott, hanem mindegyik homlok­­egyenest ellenkezőt jelölt meg. Tárgyalásvezető: Tehát azonosította magát ezredes úr is Tabódy irány­zatával ? Lázár: Igen nehéz kérdés, de ebben az időben tényleg nem le­hetett máskép csinálni, mint Ta­bódy. Nem volt őszinte nála a dik­tatúra támogatás, hisz mi is letet­­tük a köztársasági vörös zászlóra az esküt és szégyeltük magunkat, mert tudtuk, hogy nem volt az eskü őszinte. Ha Tabódy nem lett volna bizalmatlan és elmondja néhá­­nyunknak tervét, ma nem volna ily helyzetben. Azzal is vádolják őt, hogy a szegedi helyőrséget elvörö­­sítette, pedig már sokkal előbb je­lentették nekem, hogy a katonák a kommunista pártba járnak. A kommunisták azt mondták, hop mivel a katonának szabad a poli­tizálás, a kommunizmust sem lehet a kaszárnyából kitiltani. Február­ban történt, hogy egy Horvát nevű szakaszvezető megjelent nálam és így szórt „üssenek a tábornok asz­talára és szerezzék meg az élel­met, mert a legénység türelme fogytán és gyilkolni is fognak ezért. “ Tárgyalásvezető: Hallotta, hogy Tabódy valakit elvtársnak szólított ? Lázár : Nem, talán csak a civi­leket. . — És hallotta-e hogy őt valaki elvtársnak szólította a parancsnok közül? Lázár: Muszáj erre felelni ? — Tessék felelni! Lázár : Hát megmondom, eleinte szólította valaki parancsnok elvtárs­nak, de később nem. t­árgyalásvezető : Kicsoda ? Lázár : Sólyom- Fekete őrnagy. Dettréről elmondja, hogy roppant fölénnyel intézte el a bizalmiakat, beszéde az étkezdében megnyugvást idézett elő. A tanú kihallgatását cstörtökön folytatják. ___ Tapéták 1574 Telefon: 34-04 Sleburger és Társa BudapestV­, Kígyó­ téri H. Fü­löp Boriska a francia nyelv tanítását 1-én kezdi meg. Telefon 178. 1576

Next