Szegedi Napló, 1922. május (45. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

Szerda 1922 május 3 SZEGEDI NAPLÓ Nem építik fel az Iparostanonc otthont bármennyire kívánatos is. Szeged város tanácsa ez év ja­nuár 3- án feliratot intézett a val­lás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyben kérte, hogy a jövő nem­zedék kultúrájának emelése végett, járuljon hozzá, hogy iparostanonc iskola és tanoncotthon befogadására alkalmas épület emeltessék. A vá­ros erre a célra még háború előtt vásárolt telket, a közbejött esemé­nyek azonban megakadályozták az iparosiskola és otthon felépítését. A Kálvária­ utón lévő és most bérbe­adott több mint egy holdnyi Tasch­­ler és Regdon-féle telkekről csak kevesen tudják, hogy annak mi a tulajdonképeni rendeltetése. A ter­vek szerint az internátus 200 gye­rek befogadására lett volna alkal­mas és szórakozóhelyeket, szép műhelyeket, játékteret, olvasótermet és könyvtárat létesítettek volna. A város tanácsának kérelme, hogy a tervezett iskola és otthon felépíté­sét a sürgős állami építkezési mun­kák közé vegye fel a kormány — teljesen indokoltnak látszik. A minisztériumnak azonban más a véleménye, mert válaszában, mely most érkezett le a város tanácsá­hoz, többek között ezeket írja: — Bármennyire is kívánatosnak tartom, hogy a szegedi iparostanonc iskola önálló és megfelelő felszere­léssel ellátott épületben nyerjen el­helyezést, a jelenlegi nehéz pénz­ügyi viszonyok a t. Tanács kérel­mének teljesítését lehetetlenné te­szik. Az indokolásban azt írja a mi­niszter, hogy a két százalékos pót­adó a szükséges nagy kölcsön évi kamatának csak csekély részét fe­dezné. Gaál Endre dr tanácsnok ezzel kapcsolatosan azt mondta munka­társunknak, hogy az új országgyű­lés összeülése alkalmával ismét megsürgeti az iparostanonc otthon ügyét. Korzó-mobi Telefon­­­igazgatóság 4-55. Pénztár 11-86 Szerdán és csütörtökön A korzikai nász. farsangi dráma 5 felvonásban. A főszerepben Henry Kranes Azonkívül: A krcsinfi kisárfi műsor. Előadások fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Varga Mihály kötélgyárosnál Szegeden, mindeh­aem­ű raffia, kender, kötél zsineg, zsik, erce ponyva és hálók jutányos gyári áron kaphatók. Telefon 469. sz. 34 Izikvizgyárat állít fel a város. Az árvizsgálók plenáris ülése. — Kereskedők és vendéglősök kérelmei. Az árvizsgáló bizottság hétfőn délután plenáris ülést tartott. Tárgy­­sorozatuk első pontjaként a szikviz­­gyárosok kérelmével foglalkoztak. Ezek ugyanis a gyári árat 4 K-ról K 4.5- re, a kiskereskedői árat K 5-ról K 5.50-re, a fogyasztói árat K 6-ról K 6,50-re kérték felemelni. Az árvizsgáló­ bizottság az áraknak ilyen arányú felemelését jóvá is hagyta és az új árak már kedden életbe is léptek. Megjegyzendő, hogy az új árakba a hűtési és ke­zelési költségek is bele vannak már számítva, míg a múltban különbség volt a behűtött és be nem hűtött szódavíz ára közt. Itt említjük meg, hogy Balogh Károly tanácsnok legközelebb rész­letes tervvel lép a város tanácsa elé, melyben azt fogja javasolni, hogy a város állítson fel hatósági sakokgyárat. Ajánlatát avval indo­kolja Balogh tanácsnok, hogy a szikvizgyártás igen jól jövedelmezne, különösen a nyári időszakban és erre való tekintettel a város sürgő­sen foglalkozzék a tervvel. Ezután a gyufa új árának meg­állapításával foglalkoztak. A buda­pesti központi árvizsgáló­ bizottság már felemelte a gyufaárakat és a szegedi árvizsgálók is új árakat ál­lapítottak meg. Eszerint a svéd gyufa ára 300 dobozonként 206 K, rózsa szalongyufa 869 K és kénes gyufa 292 K. A fogyasztói ár do­bozonként a svéd gyufánál K 3.40, rózsa szalongyufánál K 3.— és ké­nes gyufánál 3,20, a forgalmi adó­val együtt. A külföldi gyufagyárt­­mányokra nézve nem állapítottak meg új árakat, de megengedte a bizottság, hogy az igazolt beszer­zési árhoz a nagykereskedők 8 szá­zalékot, a kiskereskedők pedig do­bozonként 30 fillért szállíthassanak fel. Az új gyufaárak a mai napon lépnek életbe. A kereskedők egy kérésével fog­lalkoztak ezután, mely furcsa, de­­ ---------­bizonyára praktikus. Azt kérték ugyanis a kereskedők, hogy az áru­kon valutában tüntethessék fel az eladási árat. Kérelmükre a válasz már meg is érkezett a miniszté­riumtól, mely megengedte ugyan, hogy a külföldi áruk értékét valu­tában tüntessék fel, de azzal a megszorítással, hogy a valuta mellé az árat magyar koronára átszá­mítva is ki kell függeszteniük. Az ülés karakterisztikumát a vendéglősök legeslegújabb áreme­lési kérelme adta meg. A bizottság két héttel ezelőtt szabaddá tette a menü­árakat. A vendéglősök most a leves árát 5 K ban, főzeléket feltéttel 25 és az üres főzeléket 12 K-ban kérték megállapítani. A bi­zottság azonban nem tartja idősze­rűnek ezt az újabb áremelést, mert a mostani árak megfelelnek a mos­tani beszerzési viszonyoknak. Kér­ték a vendéglősök a sörárak fel­emelését is, mely ügyben az ár­vizsgálók csak a jövő héten fognak határozni. A hentesek és mészárosok vi­szont elmulasztották a bizott­ság egyik rendelkezését betartani, amennyiben az áralakulásokról min­den csütörtökön beküldendő jegy­zékről ez alkalommal megfeledkez­tek. A bizottság tudomására hozta a húsiparosoknak, hogy amennyi­ben a jegyzék beküldését még egy­szer elmulasztanák, a rendőrség útján fogja őket felelősségre ro­­vonatni. A nyomozókat utasította a bizottság a tejárusok szigorú ellen­őrzésére. A földmivelésügyi minisz­ter rendelete értelmében fogják az ellenőrzést gyakorolni és a jogtalan árusoktól a tejet elkobozzák. Végül megállapították, hogy az élelmisze­rek, de főként a tej ára 5—6 ko­ronával esett. Lehet, hogy estek az árak, de a legtöbben, sajnos, nem vettük­­ észre, hogy az Ilona­ utca rendezése tény­leg benne foglaltatik az ezidei kö­vezési programban. De azt is meg­tudtuk, hogy ez nem egyéb írott malasztnál, mert ebbe a programba minden szükségletet és minden jogos kívánságot beállítottak. A kö­vezésre eredetileg három millióban preliminált összegből ma már csak négyszázezer korona áll rendelke­zésre , ezzel a négyszázezer koroná­val szemben a tervezett és igényelt kövezési és túlrendezési munkálatok tizenkétmilliós szükséglete áll fönn. Ebből pedig, hogy ezt számokban kifejezzük, az következik, hogy a tervbevett és szükséges munkálatok megvalósítása csak abban az arány­ban várható, ahogy 4 aránylik a 120-hoz, tehát egyharmincad való­­színűséggel. Perspektívának nagyon gyenge ez és a napi élet kiáltó követelőzése egyre türelmetlenebb, egyre ártóbb. A mérnöki hivatal az adott esetre nézve azt a fölvilágosítást adta, hogy a Hűtőhöz r­-t.-nak kéréseiből egyelőre csak az elsőt teljesíthetik, a csatornát meg fogják csinálni. A mi véleményünk, mely a Hűtő­ház jogos kérelmeinek teljesíthet­­lenségének apropójából kialakult, az, hogy foktozó, ideig-óráig is csak félmegoldást nyújtó munkálatoknak nincs itt helye. Olyan szükséglet ez, melyet még áldozatok árán is ki kell elégíteni, mert Szeged gazda­sági életének a kövezés és átren­­dezés pontos és nagyarányú ke­resztülvitele beláthatlan hasznot hozhat. Kölcsönt kell fölvenni, mely elegendő legyen az egész munkálat keresztülvitelére és befejezésére. Akkor meg lehetne azt is csi­nálni, hogy a nagyon forgalmas úttestek be nem váló aszfaltburko­latát kiskockákkal cserélik ki. Nagyon keveset válthat be a mérnöki hivatal a város ezidei követési programjából. Szeged városának sok akut, égető szükséglete van. Szinte kínos az a probléma, hogy melyik szükségletet elégítsük ki legelőbb, melyik a sürgő­sebb, melyik a kívánatosabb. És a mindennapos élet untalan, napon­ként rámutat a helyzet, a ma tart­hatatlanságára; egyre szaporodnak az ú. n. „tehetetlen állapotok“ . Ott állunk velük szemben, tehetetlenül, lekötött kézzel, a segedelem akara­­tatával, de segítőképesség nélkül. Vagy talán mégis lehetne segíteni is, csak akarni kellene, gondolkodni és cselekedni ? Ebben a tekintetben pedig nagy, sötét rezignáció fogta el a lelkünket; alig hisszük, hogy történni fog itt valami, ami az állapotok, a helyzet javulását terem­tené meg. A város napi­ életének egyik m­egnyilvánulását ragadjuk itt ki. Élesen rámutat ez arra, hogy az a „non possumus„, amelyben Szeged sínylődik, milyen torz állapotokat teremthet. A Hűtőház és élelmiszerszállító r.­t. beadványt nyújtott be a város ta­nácsához. Ebben hivatkozik arra, hogy az általa létesített hűtőház fölépítése sok költségbe került, a vállalat sok embernek ad kenyeret s emelett Szeged város gazdasági életének egyik fontos tényezője. Ezután azt panaszolja, hogy az épület szuterrénje az Ilona utcai ■yitott csatorna következtében ál­landóan talajvízzel van tele, ami az üzem föntartását hátráltatja, azon­kívül csökkenti a raktár rakfelületét, ami pedig közvetlen kárt is okoz. Ezért elsősorban azt kérik, hogy (mivel befogadócsatorna hiányában végleges közcsatornát nem lehet építeni) a nyílt árkot a gyár előtt tömjék be s helyette betoncsatornát létesítsenek, amint azt a Kertész­utcában a Szikra gyufagyár előtt már megoldották. Kérik továbbá, hogy miután a térszín következté­ben az esővíz nem vezethető le, 70 centiméterrel töltsék föl az Ilona­­utcát és pedig a Kossuth Lajos­­sugárúttól a Kisteleki­ utcáig. Utolsó kérelmük pedig az, hogy közlekedési szempontból legalább négy méter szélességben kövezzék ki az Hona­­utcát. A részvénytársaság azt kéri a tanácstól, hogy ezeket a jogos kí­vánságokat a folyó évi kövezési programba vegyék föl.A mérnöki hivatalban érdeklődtünk a dolog iránt. És ett megtudtuk. 8 X Tűrt aranyát, ez Satlét adja el Tóthnál. Nem Tűrt rossz eredménnyel végződött a vásár. A vasárnapi állatvásár, melytől kereskedők, iparosok és fogyasztók egyaránt igen sok jót vártak, na­gyon is gyenge és lesújtó ered­ményel végződött. A vásárra ösz­­szesen 1527 darab marhát hajtot­tak fel és csak 201 darab jószág cserélt gazdát. Az eredmény tehát nagy meglepetés, mert hiszen a kormány legutóbbi rendelete, mely a marha kivitelét megszüntette, arra engedett következtetni, hogy a nagyr mennyiségben összevásárolt és így az országban bentrekedt marha olcsóbb pénzen lesz meg­vásárolható. A paraszt eszén azon­ban most sem lehetett túljárni. Nem adta el a jószágát, mert itt a tavasz, úton-útfélei­, mezőn, dűlők­ben, árkok oldalán — mindenütt legeltethet, nem kell takarmányért nehéz ezreseket áldozni és vár velük a jobb konjunktúrára. Az pedig valósággal meglepetés volt mindenkinek, hogy a vasár­napi vásáron a gazdák maguk vá­sárolták össze azt a 201 darab marhát, ami elkelt. Az­­élőmarha ára végeredményben még emelke­dett is és így a hús árak legjobb esetben a régiek maradtak. Marha 80 -130 koronáig, borjú 110—150 koronáig és sertés 150—160 K-ig. Mindezekkel szemben nem tart­juk érdektelennek megemlíteni azt a nem épp könnyen megmagya­rázható értesülésünket, hogy a bőr ára a legutóbbi napokban esett.

Next