Szegedi Napló, 1922. július (45. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
2 gona pasztózus hangja; kezdetét vette a hálaadó istentisztelet. A misét Várhelyi prelátus mondta, fényes papi segédlettel, fent az énekkar pedig a Dohnányi ,triszeka Himnusz s ezzel a misének vége is volt. A menet ismét megindul és a katonaság s közönség sorfala közt az egyetem központi épületéhez vo--------- ,----^ ^ ,-------- -egy“-ét adta elő, majd felhangzott I nultak. SZEGEDI NAPLÓ Szombat, 1922 Július 1 Az eyetem duszközgyülésel A központi egyetem eltt már fél 11 óra körül gyülekezni kezd a közönség. A belépési igazolványokkal és meghívókkal bírókat a rendőrtisztek átengedik s a főbíjárónál az egyetem ötven éves élettörténetét tartalmazó tekintélyes füzetet kap kézbe a látogató A másodemeleti aulában, a főbejárattól jobbra, keresztül termen áll az egyetemi tanács tagjai számára öt diszszék, a székek előtt pult, melyen a diszdoktorok és a sub auspiciis promoverland( három ifjú oklevelének tokjai fekszenek, a pult előtt pedig a magyar krályság szimbólumának , a szent koronának mása az ország almájával, a jogarral. A tanács helyével szemben kilenc szék, amelyeken az avatandók ülnek majd az ünnepség alatt, középütt díszszék a kir. herceg számára. A főbejáróval szemben áll a kormányzó trónszéke, míg a bejárat melletti falnál az ifjú kr. herceg és a nemzetgyűlés megbizottjának székei. A főbejárattól balra, az ivatandok székei mögött sűrü széksorok. A hátsó sorokban a hölgyek foglalnak helyet, az első nyolc sorban pedig az urak. A tanács mögött alacsony emelvény, zsúfolva széksorokkal : a professzorok sámára. Minél közelebb ér az órámutató a Xl-hez, annál jobban telik meg az aula. Míg azután tizenegy után néhány perccel díszruhás, frakkos urak tömege lepi el a mér üres helyeket. Elhelyezkedik az egyetemi tanács. Helyet foglalnak a vendégek is: a testvéregyetemek kiküldöttei. A honoris causa és sub auspiciis avatandók. Azután dörgő éljenzés közepette belép a kormmányzó. Gyors lépésekkel a trónszékhez siet, megvárja, mig kisérete a helyére lép s azután leül. Menyhárt Gáspár, rector magnificus kulcsolt ujju kezekkel, megilletődött hangon mondja el a magyar „Hiszekegyes“. Majd üdvözli a kormányzót azzal a kérelemmé, hogy a díszközgyűlés megtartását kegyesen engedélyezze. A rector üdvözlésére a kormányzó válaszolt. Rövid beszédében rámutatott azokra az évtizedekre, melyeket az egyetem feladatának magaslatán állva, töltött el. Kifejezi azt a reményét, hogy a Ferenc József-tudományegyetem a mai nehéz időkben s a jövőben ugyanazzal a lelkesedéssel és buzgalommá végzi feladatát itt az Alföldön, mir azt Erdély bércei között tette. Meggyőződése, hogy a szegedi egyetemről kikerült ifjak elől fognak járni mindenütt, ahol a haza érdekéről van szó. A kormányzó után Menyhárt rector mondotta el megnyitó beszédét. Beszédében rámutat arra, hogy a kiegyezés után, a múlt század hetvenes éveiben az új életre ébredt nemzet lázas sietséggel fogott duzzadó életerejének kifejtéséhez. Ekkor alapították egyetemünket is, mely Erdélynek háromszáz éves és egyszer rövid időre életrekelt vágyódása volt. Kisarányú volt a kezdet, alig-alig jutott külső segedelm Kolozsvárra, de a lelkes munka, odaadás, céltudatosság, lassan-lassan kiépítették a komoly tudományos intézményhez szükséges alapot Az elsők, az úttörők közül már alig élnek; akik még élnek, azok sem jöhettek el. Felemlíti a rektor ezeknek az ősz tudósoknak neveit: Concha, Plósz, Óvári, Kolozsváry Vályi, Csiky, Koch, akiket most meleg szeretettel innen és ebből az alkalomból üdvözöl. Majd áldottnak mondja azoknak az emlékét, akik már elköltöztek tőlünk. Megemlékezik azután arról az óriási munkáról, melyet a kolozsvári egyetem fejlesztése érdekében hosszú évtizedeken át végeztek s arról a lépésről-lépésre elért haladásról, mely végül is komoly és példaszerű tudományos intézményt teremtett a kolozsvári egyetemből. Hálával adózik a nemzetnek és a társadalomnak, amely mindig rokonszenvvel és szeretettel kisérte az egyetem sorsát s amely most a jubileumian is szeretettel övezi az ünneplő tudományos intézményt. Ezután felkéri Tóth Károly drt, a jogi és államtudományi kar dékánját, hogy ünnepi előadását elmondja. Tóth professzor mindenekelőtt annak ad kifejezést, hogy a szokásoktól eltérőleg nem tudományos szakkérdést fog fejtegetni, mert arra a lelki atmoszféra most nem alkalmatos, hanem oly kérdést fejt ki, mely kapcsolatban áll a nemzet és az egyetem élet-halál harcával. Meg akarja viszgálni és ezzel egyben a nemzet ítélőszéke elébe vinni azt, hogy milyen magatartást tanúsított a kolozsvári alma mater és a professzorai a forradalom és a megszállás alatt. Oknyomozó módon, gondosan és lelkesen vázolja Tóth Károly az eseményeket. Mit parancsolt rájuk a koronát tipró Károlyi Mihály-kormány és hogyan szegültek koronátgyalázó kivánságának ellen ? Hogyan változott kincses Kolozsvár Csujzsá? Hogyan csavarták ki, minő erőszakbal a magyar tudományos kultúra kincseket érő intézeteit, felszereléseit és mily hamis ígéretekkel igyekeztek megtántorítani a lelkes magyar tudósokat. Drámai erejű lett itt a tudós professzor előadása: hangjában ott reszketett az akkori nehéz idők eulyis keserűsége, elfojtott könnye, titkolt sóhajtása. Előadásában az elismerés szavával adózik minden társának, aki ezekben a súlyos időkben fáradt, szenvedett mindent kockáztatott az egyetemért. Idézi Széchenyi mondását, aki szerint két végzetes hibája van a magyarnak: az előítélet és az elbizakodottság és kifejezést ad annak a meggyőződésének, hogy az, amit el nem tudtak venni tőlünk, hitünk a magyar jövőben és ezt a jövőbe való hitet megvalósítani tudó magyar ifjúság — érintetlenül, tisztán s ereje teljében megmaradt nekünk. Kovács Gábor orvostanhallgató beszél azután az ifjúság nevében, utána Csengeri János professzor olvassa fel ünnepi ódáját. Az üdvözlések: Kószó István a nemzetgyűlés, Tóth Lajos államtitkár a kultuszminisztérium nevében üdvözlik a jubiláns egyetemet. Utánuk Márky Sándor dr. fejezi ki az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság üdvözletét. Sorba felkelnek a testvérintézmények képviselői: a budapesti Pázmány-egyetem, a József-műegyetem, a debreceni Tisza István-egyetem, a közgazdasági egyetem, a pozsonyi Erzsébet-egyetem, a Selmecbányai bányászati és erdészeti főiskola (a két utóbbi új székhelyükről : Pécsről és Sopronból), Szalay József a Néprajzi Társaság és a Dugonics-Társaság, Zseni József a budai Hollós Mátyás-Társaság nevében köszönti a Ferenc József-tudományegyetemet. Végül Somogyi Szilveszter tolmácsolja a vendéglátó Szeged város üdvözlését, örömét és szeretetét. Menyhárt rektor rövid beszédben ismerteti a díszdoktori tisztség intézményét és megjegyzi, hogy a mai ünnepélyes alkalom különösen alkalmas arra, hogy az egyetem elismerését és háláját tanúsítsa azok iránt, akik a tudomány és az egyetem ügyét lelkesen és eredményesen segítették. Mindenekelőtt József kir. herceget avatják az orvostudományok díszdoktorává. Veszprémy Dezső orvosdékán felolvassa a kar határozatát. Azután felesküszik a főherceg. A tanács pedig elébe járul, hogy doktorrá fogadja. József kir. herceg beszéddel köszönte meg a kitüntetést. Azokra az időkre emlékezik, mikor Erdély védelmét vezette s amikor nemcsak hős katonái voltak támaszai a nehéz küzdelemben, hanem Erdély polgári társadalma élén a kolozsvári egyetemmel. Kivertük az ellenséget Erdélyből. És a száz, meg százezer bajtárs kicsordult vére a herceg lelkébe égette azt a szilárd meggyőződést, hogy a magyar haza megint boldog és nagy leszen. Kifejezést ad József herceg annak, hogy szíve minden dobbanásával hazáját akarja szolgálni s hogy ez az elhatározása a magyar hősiesség bámulata, csodálata nyomán még erősebb lett. Úgy érzi, csak kis részét teljesítette kötelességének, amikor a sebesültek szenvedését, a haldoklók utolsó pillanatait akarta megkönnyíteni. És most ezt érdemnek betudva, ezért diszdoktornak promoválják. Tóth Károly dékán ismertetése után Bethlen István gróf és Somogyi Szilveszter úr teszik le az államtudományi diszdoktori esküt. Csengeri János bölcsészeti dékán Dohnányi Ernőt, a zeneakadémia tanárát esketi fel, Riesz Frigyes pedig Tóth Lajos dr és Scheffer Aladár tudós botanikus érdemeit ismerteti, hogy azután az esküt letegyék. Az egyetemi tanács tisztelete jeléül lelép az emelvényről és honoris causa doktorrá fogadja őket. Díszdoktortársai nevében Bethlen István gróf mondott rövid beszédet, melyben azt hangsúlyozza, hogy ez a kitüntetés elválaszthatatlan kapcsotlétesít közöttük és az egyetem között. Bezárják a közgyűlést. Ezek után a díszközgyűlés véget ért. Menyhárt rektor még kifejezést ad az egyetem hálájának és megköszöni azoknak a nemeslelkű kulturbarátoknak adományát, akik a jubilieum alkalmából alapítványokat bematozis következett ezután. Tóth Károly jogi dékán ismerteti Boér Elek és Diószeghy István érdemeit, Riesz Frigyes mathematikai dékán pedig Dudich Endréét, akik tanulmányaik és egyéb érdemeik alapján erre a kitüntetésre méltóknak bizonyultak. A három frakkos ifjú a koronázási jelvények előtt leteszi az esküt, majd — miután a rektori beszéd után megkapták dipomáikat — a kormányzó elé járultak, hogy átvegyék a gyűrűket. A kormányzó a kitüntetett ifjakhoz beszédet intézett, melyben figyelmezteti őket azokra a komor viszonyokra, melyeket a gyűrűk vasanyaga szimbolizál s melyek fokozottabb feladatokat rónak a tettek és ajándékot adtak az egyetemnek.A Szeged Csongrádi Takarékpénztár százezer koronát adományozott, Gerliczy Félix báró pedig 50.000 koronát. Az egyetem Svédországból is kapott egy kb. 20 000 koronás adományt, Hermann Ottó pedig 10.000 koronát juttatott egyetemi célokra. Majd bezárja a díszközgyűlést. Felhangzik a Himnusz és a közönség eloszlik. Bankett a Tiszában. A díszközgyűlés után a kormányzó átöltözött , azután megjelent az egyetem által rendezett ünnepi ebéden a Tiszában. Süli után szólásra emelkedett Menyhárt rektor. Megemlékezett a dicső múltról és a szomorú jelenről és felteszi a kérdést: szabad e vakmerően reménykednünk, de azt is, szabad-e kétségbeesnünk. Hitünk, hogy nemzetünk hajója kijut a veszedelmek közül, ha hallgat kormányosa figyelmeztető és ha kell, parancsoló szavára. Az egyetem, mely mindig részese volt a nemzeti munkának, annak ezután is részese akar maradni. A munkásmúltat a kormányzó kezébe teszi le biztosítékául a nemzeti munkájának. Sub auspiciis gubernatoris. A doktoravatás sub auspiciis gu- magyar nemzet fiaira. H onQriis cauisa doktoraTatáis. A Horthy internátus felavatása. A bankettről háromnegyed ötkor jött le a kormányzó, aki ekkor már fehér ruhában volt. Mingyegy 10 percnyi időre a törvényszék épületében berendezett lakosztályába ment át, majd ismét kocsikba ültek és negyed 6-kor már a DMKE épülete előtt állt a hosszú kocsisor. Az internátus kapujában Menyhárt Gáspár direktor üdvözölte a kormányzót, majd az egyik virágokkal díszített terembe mentek. Itt Somogyi polgármester a DMKE nevében a rektornak adta át az internátust, aki viszont arra kérte a kormányzót, hogy az internátust az ő nevéről nevezhessék el. A kormányzó rövid beszéd kíséretében erre meg is adta az engedélyt és megköszönte a vezetők eme elhatározását. A katonai sportpályán és a regatta-versenyen. Fél 6 órakor érkeztünk a katonai sportpályához. József főherceg és kísérete ekkor már a pályán voltak és a mellettük fentartott helyet foglalta el Horthy és kísérlete is. A szép fekvésű pálya egyik felét környező Leszámoló-hivatal palotájának ablakszemei mind megelevenedtek a bennük világító tarka