Szegedi Napló, 1922. augusztus (45. évfolyam, 172-199. szám)
1922-08-01 / 172. szám
gedezett a fekete gyászlobogó a városháza tornyán. A vasárnap gondtalan sétálói között hamarosan híre ment, hogy nagy halottja van a városnak: Szeged 25 éven át volt főispánja halt meg. Társaságokban, az úri kaszinóban és meghitt családi körben mindenütt a halálesetet kommentálták és a délelőtti korzó öreg urai, az elhunyt barátai megrendülten tárgyalták a tragikus esetet. Hétfőn délelőtt a városháza hivatalaiban se beszéltek egyébről. A tanácsülésnek szinte egyetlen tárgyát a Kállayreminisztenciák alkották. Ez ügyben határozatot is hozott a tanács. Eszerint: a végtisztesség megadását kötelességükül tudják és a ravatalozás színhelyéül a kultu pal)ta csarnokát jelölték ki. A városháza tornyán a végtisztesség befejeztéig lobog a gyászzászló. Bokor Pál h. polgármestert felkérték, hogy a város közönsége nevében búcsúztassa el az elhunytat és a családnak fejezze ki részvétét. A város már tegnap gyászjelentést adott ki, melyet a szomszédos törvényhatóságoknak és a kormánynak is megküldtek. A gyászjelentés szövege a következő : Szeged sz. kir. város közönsége és törvényhatósága, a fájdalmas veszteségtől mélyen megrendülve jelenti, hogy díszpolgára, nagykállói Kállay Albert ur v. k. t. t. főrendiházi tag, 1822 julius 30. napján elköltözött az élők sorából. Az 1879 évi árviz rombolása után Szeged újjáépítésének első vezetői között, annak legbuzgóbb munkása és negyedszázadon át mint főispán, a város haladásának vezére volt. Földi maradványait 1922 július 31. napján délután 17 órakor szenteljük be a közművelődési palota csarnokában és a belvárosi sírkertbe kisérjük örök nyugovóra. Az engesztelő szentmiseáldozatot 1932 augusztus 1-én, délelőtt 9 bibliét mutatjak be az Urnák a belvárosi templomban. Emlékét ércnél maradandóbb alkotások őrzik. A temetés. A kultúrpalota előtt már fél 5 órakor ott állt a 4 fekete lótól vont díszes temetőkocsi. A közönség is jóval a gyászszertartás előtt megjelent a halott ravatalánál és valamivel 5 óra előtt gyors egymás utánban érkeztek a hatóságok képviselői, az elhunyt barátai, tisztelői és a notabilitások. A kultúrpalota csarnoka igen ízlésesen volt feldíszítve pálmákkal, melyeket igen sok koszorú tarkított. A város koszorújának felírása ez volt: „Szeged szab. kir. város — diszpolgárának.* .Hódmezővásárhely közönsége — volt főispánjának* felirásu koszorút helyezett el a ravatalon. A koporsó körül ott láttuk elsősorban Kállay Ödön gazdasági főigazgatót, aki Békéscsabáról érkezett Szegedre, Aigner Károly dr főispánt, Szalay József kerületi főkapitányt, a város hatóságának minden egyes tagját, tábornokokat, a bírói kar több kitűnőségét, az elhunyt számos tisztelőjét, Vásárhely egész hatóságát, élükön Temesváry Géza dr főispánnal stb. Az érckoporsóra 5 órakor ráborították fedelét és levitték a Kosz- SZU lépcsősor előtt elhelyezett ravatalra. Itt várakozott a szertartás megkezdésére Breisach Béla rókusi esperes plébános és papi segédese. A rövid szertartást követőleg a Szegedi Dalárda tagjai König Péter vezetése alatt gyászdalt adtak elő, majd Bokor Pál h. polgármester a város közönsége nevében a következő szavak kíséretében búcsúztatta el a város halottját : — Megszűnt dobogni a nemes szív, mely telve volt szeretettel. Váratlan távozásoddal fájdalmas emléket hatjytál hátra, aki Szeged város ujjáalakításában legnagyobb szerepet töltöttél be. Mielőtt végleg búcsúznál drága halott, meghajtom előtted a város közönségének lobogóját.. . E pillanat nem allalmas arra, hogy ismert közéleti tevékenységedről részletes adatikát nyújtsak. — 1905 ben vonultál nyigalomba, de nem hagytad el a várost; a miénk voltál és mién is maradsz. Fájdalmas búcsút vészek tőled: emléked örökké fogani. Álmodj sokat szeretett hazánk (3 e város újraépüléséről. — Kállay Albert, Isten veled ! A könnyekig meghaló búcsúztató után a koporsót a kocsira tették. Lassan megindult a menet, mely a halottat a belvárosi temetőben a város által kijelölt díszsírhelyre kisérte. Életrajza, Kállay Albertnak az életrajza adatokban meglehetősen szegény s még ezekhez az adatokhoz is nehéz hozzájutni. Semmi sem jellemzi jobban az elhunyt puritán egyéniségét, minthogy bár negyven évig élt Szegeden, soha a szegedi lapok életrajzát meg nem írták, mert Kállay Albertnak az volt a véleménye, hogy az ő familiáris dolgai csak őrá tartoznak. Kállay Albert 1841-ben született Kálló-Semjénben. Családja, a nagykállói Kállay-család, a legnevezetesebb magyar nemesi családok egyike s körülbelül a legrégibb, mert eredetét a honfoglalásig fel tudja vinni s a Kállay-birtokok nem királyi adományok, hanem historikusok véleménye szerint még a honfoglalás idején hódítás utján kerültek a Kállay-ősök birtokába. A volt főispán maga sohase kérkedett a családjával, amely annyi nagy embert adott az országnak, de a noblesse oblige elvéhez senki se tarthatta magát szorosabban, mint ő. Az apja Szabolcs vármegye alispánja volt, aki a fiát is közigazgatási pályára adta. Kállay már meglett férfiképpen terült ide a királybiztossággal, mint miniszteri titkár, akit Tisza Lajos a város háztartási és adminisztratív ügyeinek vezetésével, tehát igen kényes resszorttal bízott meg. A rekonstrukció alatt lépett elő miniszteri osztálytanácsossá s 1884. karácsony napján nevezte ki a király Szeged és Hódmezővásárhely főispánjává. (Szabadkának később lett főispánja.) Az édesapjának az öreg kúrián ez volt az utolsó öröme: négy nap múlva meghalt. Nagyon jellemző az a rövid beszéd, amellyet Kállay székfoglalásakor a városi tisztikar üdvözlésére válaszolt. — Kedves barátaim, magam is gyarló ember vagyok, aki minden eberi gyarlóságot megértek, de egyet mindig kíméletlenül üldözni fogok : a jellemtelenséget. Ezerkilencszázötig, tehát húsz éven keresztül volt főispánja a városnak , ez is bizonyítja, hogy mekkora tekintély volt nemcsak idelent,hanem odafönt is. Semmi kormányváltozás őt a helyében ,meg nem ingatta egész a koalícióig. Lehet, hogy a koalíció is meghagyta volna a helyén, mert dacára annak, hogy a guvernementális politikának helyi exponense volt, soha Szeged nemzeti tradícióival szembe nem szállt s például a Kossuth szobor leleplezése- kor tartott közgyűlésen diszma- i gyárban ő maga elnökölt, holott az ilyen alkalmakkor a Tiszák főispánja mindig meg szoktak szökdösni. Ő azonban inkább akart nemes ember maradni, mint főispán. Nem lépett rá a koalíció aranyhídjára, hanem a maga önszántából félre vonult az új idők útjából, híven azokhoz a politikai elvekhez, amelyeket bukásukban elhagyni szégyelt volna. Egyébként saját szavai szerint elhatározása független volt a politikától. — Kérem, — mondta aSzegedi Napló akkori tudósítójának — az a dolog rendje, hogy az emberek bizonyos szolgálati idő után en-gedjék át a helyet fiatalabb erőknek. Nagyon dicsérem a francia szokást, amely 55 évben szálja meg a hivatali tevékenység korhatárát. Csak nálunk Magyarországon ragaszkodnak az emberek olyan górcsősen a pozíciójukhoz, hogy itt az embereket rendszerint a hivatalukból temetik el. Ezerkilencszázöt február 22 én búcsúzott tőle a közgyűlés, elhatározták arcképe megfestését a városi képtár számára, utcát neveztek el nevéről és megválasztják díszpolgárnak. Igazi díszpolgárrá az tette, hogy visszavonulása óta nem akart egyéb lenni egyszerű polgárnál. Közdolgokba nem avatkozott, a közéletet hol csendes rezignációval, hol fanyar mosollyal nézte, s életét újszegedi kertje és a kaszinó közt osztotta meg. A háború előtt tett néhány nagyobb utat Európán kívül is, azóta alig mozdult ki Szegedről, amelynek földjébe most örök pihenőre tért. SZEGEDI NAPLÓ Kedd, 1922 augusztus 1 A miniszterelnök beszéde a Házban. A miniszterelnök egységes polgári frontot hirdet a socialisták ellen Tizenegy órakor nyitotta meg Huszár Károly elnök az ülést és bejelenti, hogy az indemnitási vita véget ért és a szavazás előtt Daruváry Géza igazságügyminiszter kíván felszólalni. Daruváry Géza: Kötelességének tartja, hogy néháy szóval válaszoljon az indemnitási vita során elhangzott vádakra. Mindenekelőtt Hébert képviselő vádjait utasítja vissza, amikor a magyar bíróságot támadta. Kijelenti, hogy Hébert elfogult volt a támadásában. Lényeges érdeke a nemzetnek, hogy a bírák tekintélye érintetlen maradjon. A bíróság iránt mindenki a legteljesebb tisztelettel tartozik. Az amnesztiáról szólva kijelenti, hogy ha valakit bűntény miatt a bíróság elé állítanak, azt mégsem lehet zaklatásnak venni. Statisztikai adatokat mutat be, 26.000 egyén nyert amnesztiát. Ezek közül 25.000 kommunista volt. A kivételes hatalomról a következőket mondja Daruváry: — Az igazságügyi minisztériumban már elkészültek azok a javaslatok, amelyek pótolni fogják a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket. Ezeknek egyik részée van a törvénytelen gyermekek fokozott védelméről, a peres eljárás egyszerűsítéséről, a bírói és ügyvédi vizsgákról stb. szóló javaslatok. Végül néhány szót mond a jogrendről. Kijelenti, hogy a kormány elég erős ahhoz, hogy a jogrend ellen vétő egyének ellen eljárjon. (Hosszas tüntető taps a jobboldalon.) Az igazságügyminiszter után Bethlen gróf miniszterelnök áll föl szólásra, Bethlen gróf. Az ellenzék részéről tehát öt föltételt szabtak meg együttműködésre. Az egyik föltétel az, hogy a kormány szüntesse be a választás után a politikai üldözést. Azt hiszem, hogy ezeket az üldözéseket megszüntetni semmi nehézségbe sem ütközik, mert tudomásom szerint semmiféle ilyen üldözésről szó sincs. Amennyiben azonban az ellenzék bármelyik tagja ilyen benyomást nyerne, forduljon bizalommal a kormányhoz. Kiss Menyhért: Majd a belügyminiszterhez ! Bethlen István gróf: Hasonló a felfogásom a reparáció kérdésében is. A reparációnak három lehetősége van, vagy a büntetőbíróság, vagy a petíció, vagy pedig hogy fegyelmi eljárs útján próbálják a sérelmeket reparálni. Ha valaki az első két utat választja, akkor ez kívül esik a kormány befolyásán. Ami a fegyelmi eljárást illeti, ha az illető hatósági közeg hatásköri túllépést követett el, akkor a kormány a legszigorúbban fog vele szemben eljárni. Az indemnitási vita megkezdése előtt Peidl Gyula tiszlt képviselőtársam egy deklarációt olvasott föl, amely a szociáldemokrata párt programszerű hitvallását tartalmazta. Ez a program nagyjában az októberi program, kiegészítve azokkal a követelésekkel, amelyek a szociáldemokrata párt felfogása szerint a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben szükségesek. Ha végignézek ezen a programon, igazat kell hogy adjak Peidl képviselő úrnak, aki tegnapelőtti beszédében mutatott rá arra, hogy ez tulajdonképen radikális irányú polgári program, mert hiszen nem tartalmaz olyan követeléseket, amelyek specializer szociáldemokrata követelések volnának. Nem beszél szocializmusról, nem beszél forradalmi osztályharcról, világforradalomról, nemzetköziségről, nem beszél egy szóval sem olyan kérdésekről, amelyek radikális irányú polgri programba bele nem férnek. A szocialisták küszöböljék ki a szélsőségeket. — Ha vannak a szociáldemokrata pártban szélsőséges elemek, akik más uton járnak, mint a vezetők, akkor ajánlom, hogy a saját érdekükben minél előbb váljanak