Szegedi Uj Nemzedék, 1919 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1919-06-29 / 1. szám
Vasárnap, junius 29 __________SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK ____________________ A németek által elfogadott 1 békefeltételek. iEllenforradalom mindenfelé! A Weimarban székelő német nemzetgyűlés Haniel meghatalmazott követet bízta meg, hogy az antant által junius 16 án Versaillesben átnyújtott módosított békejavaslat elfogadását a békekonferencia elnökével Clemenceauval közölje. Az okmány a szövetséges és a velük társult országok (Amerika), továbbá Németország és a megbízottak neveinek felsorolásával kezdődik. A jelen szerződés aláírásnak napjától a háborús állapot véget ér. Ettől az időponttól kezdve a szövetséges és velük társult hatalmak között egyrészt, Németország és az egyes német államok között, másrészt a hivatalos összeköttetés ismét helyre áll. A javaslat francia és angol nyelven fogalmazva 15 fejezetre és 440 szakaszra oszlik. Főbb rendelkezései a következők: Franciaországot Németországtól az 1871. év előtti határ választja el, tehát a franfurti békeszerződésben átengedett Elzász Lotharingia ismét francia fennhatóság alá kerül. Külön függelék állapítja meg az elzász lotharingiai illetőséget. A német uralom alatt bevándorolt németek nem reklamálhatják ezt. Franciaország az északfranciaországi tönkrement szénbányákért kártérítésképen a Saari medence szénbányáit kapja. A Saari medence magában foglalja Saarlouis, Ottweiler és St. Wendel kerületeket. E terület 15 évig a Népszövetség fennhatósága alá tartozik és egy ötös bizottság igazgatja. A 15 év leteltével a lakosság maga választja az országot, melyhez tartozni kíván. Ha a lakosok akkor Németországhoz akarnak csatlakozni, Németországnak joga van a bányák tulajdonjogát megváltani. A Rajna baloldalán úgyszintén 50 km-nyire keletre a Rajnától Németország semmiféle erődítést nem építhet és nagyobb számú katonaságot nem tarthat. A német-belga határon Németország lemond Eupen és Malmédy kerületekről. A lakosok maguk fognak hovatartozásuk felett dönteni. Schleswiget három zónára osztják. Az északi tiszta dán, a déli tiszta német területen a lakosok „en biok“ határoznak hovatartozásuk felett; a középső vegyes zónában a lakosok községenkint szavaznak. Németország lemond a szövetséges nagyhatalmak javára az összes tengerentúli birtokairól úgyszintén az Algesirasi szerződésben biztosított jogairól. Lengyelország javára Poroszország lemond Posen és a Nyugat Porosz tartományok legnagyobb részéről kivéve néhány tiszta német körzetet. Kelet Poroszország megmarad kivéve néhányan vegyessen lakott kerületet, melynek lakosai szavazni fognak, hovatartozásuk kérdése felett. Ugyanis Felső-Siléziában is. Danzig és környéke mint szabad kikötő külön önkormányzattal rendelkezik. Németország kénytelen felelősséget vállalni a háború okozta károkért és azok jóvátételéről gondoskodni. A szövetséges hatalmak elismerik azonban, hogy Németország ezt nem képes teljesen megtéríteni. Egy kártérítési bizottság fogja két éven belül a károkat és Németország fizetési képességét megállapítani, addig is Németország 20 milliárdot fizet aranyban ,előlegképen. Megszorítja a békeszerződés Németország hadseregének létszámát, hajói kiadását követeli és még számtalan gazdasági terhet ró reá. A vég kezdete eljött. A szovjet kormány már csak épen vonszolja életét s már útban van számára a dicstelen halál. A félrevezetett tömeg kezd már ébredni s a magyarság hatalmas erős feszítéseket tesz, hogy lerázza a ráerőszakolt zsarnok uralmat. A fővárosból és a vidékről egyaránt arról adnak hírt, hogy az elkeseredés az egész országban tetőpontjára hágott s mindenütt fellángolt az ellenforradalom tüze. A városok megcsalt munkássága és kifosztott parasztsága egyenlőképen örökre el akarja pusztítani azt az uralmat, mely a nemzetiszinü zászlót piros lobogóval cserélte fel, s békés munka helyett ínséget, nyomort és éhhalált hozott az országra. Sajnos, ezek az elszórt felkelések nem voltak elég erősek arra, hogy megtörjék a vörösek már pusztuló erejét. Ezek a szegény emberek falukért és városokért csinálták az ellenforradalmat, ezért kellett elbukniok a öszpontosított erejű vörös terrorral szemben. Fáj a szívünk sok elpusztított, börtönbe zárt vérünkért. Azonban megvan ez a vigasztalásunk, hogy ezek csak a végakkordok ! Az ország népe magára hagyva gyenge, hogy elkergesse a nyakára ült fegyenctársaságot. De az egész nép várja a szabadulást! Ha azért egyesülnek, ha eljön az idő, hogy a vörösök között rekedt társunkkal mi is egyesülhetünk, akkor ledőlnek a szovjet uralom roskadozó pillérei. Az ítélet ki van mondva, csak a végrehajtás nincs még befejezve. Az ellenforradalom előzményei. Megbízható helyről a következő értesülést kapta a „Szegedi Uj Nemzedék“ az ellenforadalom előzményeit illetőleg. A szovjet kormány öszehívta a központi katona- és munkástanácsot, hogy döntsenek a háború és béke kérdésében Kun Béla vázolta a külügyi helyzetet s fejtegetésének eredményekép azt javasolta, hogy a tanácsköztársaság azonnal kössön békét az ántattal és szüntesse be a háborút. Kunfi és Bokányi lelkesen támogatták e javaslatot. Ekkor azonban egymásután beszélni kezdtek Pogány és Samuely. Ezek azzal vádolták Kunt, hogy a proletárok önbizalmát megrendítik. Garbai megvonta tőlük a szót s elrendelte a szavazást. Ennek eredménye az volt, hogy a szovjet szavazattöbbséggel a háború folytatása mellett döntött. Másnap a kongresszus folytatta ülését Böhm hevesen megtámadta Kunt csüggeteg magatartásáért. Szerinte az ilyen beszédek csak arra valók, hogy megrontsák a hadsereg hangulatát s meglazítsák a fegyelmet. Garanciát vállalt, hogy a vörös hadsereg folytatni tudja a háborút. Böhm beszédét Pogány és Samuely is támogatták. A kongresszus ismét a háború folytatása mellett döntött. A munkásság józanabb elemei ezt a határozatot nagy ingerültséggel vették tudomásul. A vas- és fémmunkások kiléptek a Katona- és Munkástanácsból, otthagyták a kongresszust és Csepelre vonultak, ahol külön gyűlést tartottak. Ezalatt megmozdult a vörös hadsereg és őrség is ; ezekben is zavargások törtek ki. Ezek az események vasárnap történtek. Két nap múlva —kedden — már ki is tört az ellenforradalom. Hogy ez nem sikerült teljesen, annak oka csak az abban résztvett szovjet katonaság ingadozó magatartása. Érdekes a „Népszava“ június 26 iki vezércikke. Ebben Weltner Jakab kijelenti, hogy a szocializmus Magyarországon teljesen kompromittálta magát. Az ország szocialistái kénytelenek belátni, hogy az ország kormányzásában egyelőre nem vehetnek részt. Jöjjön hát a polgári kormány. E cikkre Pogány és Samuely a dühtől tajtékozva válaszoltak a „Vörös Újság“-ban. A fővárosból jött szavahihető emberek szerint a vörösöknek alig van pár meggyőződéses emberük. A nemzeti eszme hívei óriási többségben vannak, de a nép nem mer a kellő határozottsággal felépni s hiányzik a kéz, mely az erőket egyesítené. Az ország lakossága forrón óhajtja a segítséget s kész életét és vérét áldozni az ügy érdekében. A budapesti ellenforradalom Előttünk van a június 25-i „Népszava“ Hiányosan s dühös nyelvöltögetéssel emlékszik meg a budapesti ellenforradalomról. E lap nyomán a következőkben foglalhatjuk össze e nap eseményeit. Az ellenforradalom az Engels-laktanyából indult ki s Budapest egész helyőrségére kiterjedt. A katonaság azonban nemsokára ismét ingadozni kezdett s ezért sikerült a felkelést elfojtani. Megmozdult a magyar nemzet! — A budapesti ellenforradalom előzményei. — Ellenforradalmi mozgalmak a fővárosban és vidéken. ’’SCRUM” football labdák angol hgln gummiva! komlósinál gumm.ggM < Oroszlán-utca 14. szám alatt.