Szegedi Uj Nemzedék, 1919 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1919-06-29 / 1. szám

Vasárnap, junius 29 __________SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK ____________________ A németek által elfogadott 1 békefeltételek. iEllenforradalom mindenfelé! A Weimarban székelő német nemzet­gyűlés Haniel meghatalmazott követet bízta meg, hogy az antant által junius 16 án Versaillesben átnyújtott módosított békeja­vaslat elfogadását a békekonferencia elnö­­kével Clemenceauval közölje. Az okmány a szövetséges és a velük társult országok (Amerika), továbbá Németország és a meg­bízottak neveinek felsorolásával kezdődik. A jelen szerződés aláírásnak napjától a há­borús állapot véget ér. Ettől az időponttól kezdve a szövetséges és velük társult ha­talmak között egyrészt, Németország és az egyes német államok között, másrészt a hi­vatalos összeköttetés ismét helyre áll. A javaslat francia és angol nyelven fogalmazva 15 fejezetre és 440 szakaszra oszlik. Főbb rendelkezései a következők: Franciaországot Németországtól az 1871. év előtti határ választja el, tehát a franfurti békeszerződésben átengedett Elzász Lotharin­­gia ismét francia fennhatóság alá kerül. Kü­­lön függelék állapítja meg az elzász lotharin­­giai illetőséget. A német uralom alatt be­vándorolt németek nem reklamálhatják ezt. Franciaország az északfranciaországi tönkre­ment szénbányákért kártérítésképen a Saari medence szénbányáit kapja. A Saari medence magában foglalja Saarlouis, Ottweiler és St. Wendel kerületeket. E terület 15 évig a Népszövetség fennhatósága alá tartozik és egy ötös bizottság igazgatja. A 15 év letelté­vel a lakosság maga választja az országot, melyhez tartozni kíván. Ha a lakosok akkor Németországhoz akarnak csatlakozni, Német­országnak joga van a bányák tulajdonjogát megváltani. A Rajna baloldalán úgyszintén 50 km-­­nyire keletre a Rajnától Németország semmi­féle erődítést nem építhet és­ nagyobb számú katonaságot nem tarthat. A német-belga határon Németország le­mond Eupen és Malmédy kerületekről. A lakosok maguk fognak hovatartozásuk felett dönteni. Schleswiget három zónára osztják. Az északi tiszta dán, a déli tiszta német terü­leten a lakosok „en biok“ határoznak hova­tartozásuk felett; a középső vegyes zónában a lakosok községenkint szavaznak. Németország lemond a szövetséges nagy­hatalmak javára az összes tengerentúli bir­tokairól úgyszintén az Algesirasi szerződés­ben biztosított jogairól. Lengyelország javára Poroszország lemond Posen és a Nyugat Porosz tartományok leg­nagyobb részéről kivéve néhány tiszta né­met körzetet. Kelet Poroszország megmarad kivéve néhányan vegyessen lakott kerületet, melynek lakosai szavazni fognak, hovatar­tozásuk kérdése felett. Ugyanis Felső-Silézi­­ában is. Danzig és környéke mint szabad kikötő külön önkormányzattal rendelkezik. Németország kénytelen felelősséget vál­lalni a háború okozta károkért és azok jóvátételéről gondoskodni. A szövetséges hatalmak elismerik azonban, hogy Német­ország ezt nem képes teljesen megtéríteni. Egy kártérítési bizottság fogja két éven belül a károkat és Németország fizetési képességét megállapítani, addig is Német­ország 20 milliárdot fizet aranyban ,előleg­­képen. Megszorítja a békeszerződés Németország hadseregének létszámát, hajói kiadását kö­veteli és még számtalan gazdasági terhet ró reá. A vég kezdete eljött. A szovjet kor­mány már csak épen vonszolja életét s már útban van számára a dicstelen halál. A félrevezetett tömeg kezd már ébredni s a magyarság hatalmas erő­­s feszítéseket tesz, hogy lerázza a ráerő­­­­szakolt zsarnok uralmat. A fővárosból és a vidékről egyaránt arról adnak hírt, hogy az elkeseredés az egész országban tetőpontjára hágott s mindenütt fellángolt az ellenforra­dalom tüze. A városok megcsalt mun­kássága és kifosztott parasztsága egyen­lőképen örökre el akarja pusztítani azt az uralmat, mely a nemzetiszinü zászlót piros lobogóval cserélte fel, s békés munka helyett ínséget, nyomort és éhhalált hozott az országra. Sajnos, ezek az elszórt felkelések nem voltak elég erősek arra, hogy­­ megtörjék a vörösek már pusztuló erejét. Ezek a szegény emberek falu­kért és városokért csinálták az ellen­­forradalmat, ezért kellett elbukniok a öszpontosított erejű vörös terrorral szemben. Fáj a szívünk sok elpusztí­tott, börtönbe zárt vérünkért. Azonban megvan ez a vigasztalásunk, hogy ezek csak a végakkordok ! Az ország népe magára hagyva gyenge, hogy elkergesse a nyakára ült fegyenctársaságot. De az egész nép várja a szabadulást! Ha azért egyesülnek, ha eljön az idő, hogy a vörösök között rekedt társunkkal mi is egyesülhetünk, akkor ledőlnek a szovjet uralom roskadozó pillérei. Az ítélet ki van mondva, csak a végrehajtás nincs még befejezve. Az ellenforradalom előzményei. Megbízható helyről a következő ér­tesülést kapta a „Szegedi Uj Nemzedék“ az ellenforadalom előzményeit illetőleg. A szovjet kormány öszehívta a köz­ponti katona- és munkástanácsot, hogy döntsenek a háború és béke kérdésé­ben Kun Béla vázolta a külügyi hely­zetet s fejtegetésének eredményekép azt javasolta, hogy a tanácsköztársaság azonnal kössön békét az ántattal és szüntesse be a háborút. Kunfi és Bokányi lelkesen támogatták e javasla­tot. Ekkor azonban egymásután be­szélni kezdtek Pogány és Samuely. Ezek azzal vádolták Kunt, hogy a proletárok önbizalmát megrendítik. Garbai megvonta tőlük a szót s elrendelte a szavazást. Ennek eredmé­nye az volt, hogy a szovjet szavazat­­többséggel a háború folytatása mellett döntött. Másnap a kongresszus folytatta ülé­sét Böhm hevesen megtámadta Kunt csüggeteg magatartásáért. Szerinte az ilyen beszédek csak arra valók, hogy megrontsák a hadsereg hangulatát s meglazítsák a fegyelmet. Garanciát vállalt, hogy a vörös hadsereg foly­tatni tudja a háborút. Böhm beszédét Pogány és Samuely is támogatták. A kongresszus ismét a háború folytatása mellett döntött. A munkásság józanabb elemei ezt a határozatot nagy inge­rültséggel vették tudo­másul. A vas- és fém­munkások kiléptek a Katona- és Munkásta­nácsból, otthagyták a kongresszust és Csepelre vonultak, ahol külön gyű­lést tartottak. Ezalatt megmozdult a vörös had­sereg és őrség is ; ezekben is zavar­gások törtek ki. Ezek az események vasárnap történtek. Két nap múlva —­­kedden — már ki is tört az ellen­forradalom. Hogy ez nem sikerült teljesen, annak oka csak az abban résztvett szovjet katonaság ingadozó magatartása. Érdekes a „Népszava“ június 26 iki vezércikke. Ebben Weltner Jakab kije­lenti, hogy a szocializmus Magyar­­országon teljesen kompromittálta magát. Az ország szocialistái kényte­lenek belátni, hogy az ország kormány­zásában egyelőre nem vehetnek részt. Jöjjön hát a polgári kormány. E cikkre Pogány és Samuely a düh­től tajtékozva válaszoltak a „Vörös Újság“-ban.­­ A fővárosból jött szavahihető embe­rek szerint a vörösöknek alig van pár meggyőződéses emberük. A nemzeti eszme hívei óriási többség­ben vannak, de a nép nem mer a kellő határozottsággal felépni s hiány­zik a kéz, mely az erőket egyesítené. Az ország lakossága forrón óhajtja a segítséget s kész életét és vérét áldozni az ügy érdekében. A budapesti ellenforradalom Előttünk van a június 25-i „Nép­szava“ Hiányosan s dühös nyelvöltö­­getéssel emlékszik meg a budapesti ellenforradalomról. E lap nyomán a következőkben foglalhatjuk össze e nap eseményeit. Az ellenforradalom az Engels-lakta­­nyából indult ki s Budapest egész helyőrségére kiterjedt. A katonaság azonban nemsokára ismét ingadozni kezdett s ezért sikerült a felkelést el­fojtani. Megmozdult a magyar nemzet! — A budapesti ellenforradalom előz­ményei. — Ellenforradalmi mozgalmak a fővárosban és vidéken. ’’SCRUM” football labdák angol hgl­n gummiva! komlósinál gumm.ggM < Oroszlán-utca 14. szám alatt.

Next