Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)

1921-02-04 / 27. szám

lékos lefoglalását, ő inkább a tartalék tőkék 75 százalékát foglalná le. Rubinek Gyula szintén a gabona szabad­forgalmát kívánja. Szerinte, ha a gabona forgal­mát szabaddá teszik, egy csapásra megszűnnek a visszaélések. Ebben a tekintetben alkut nem ismer. Semmiféle szállítási engedményre nincs szükség a belföldi forgalomban. Szerinte a valu­­tajavításról mindaddig szó sem lehet míg terme­lésünk nincs. A munkáskérdésről szólva kijelenti, hogy ez nem tisztán magyar kérdés, hanem az egész világ kérdése. Az európai tőke csalódik, ha lekicsinyeli a keleti veszedelmet. A bolsevizmus rabszolgaságot jelent. Oroszország e tekintetben már az ókornál tart. A munkáskérdést emberi megértéssel kell kezelnünk. A királykérdés tekintetében gr. Apponyi Alberttel polemizál s kijelenti, hogy ez olyan kér­dés, melyet mindenkinek a saját lelkiismerete szerint kell eldönteni. Kívánja, hogy a szabad királyválasztóknak is joguk legyen meggyőződé­süknek kifejezést adni. Új választási törvény meg­alkotását sürgeti. Ezután áttért az őt ért személyes megtámadtatásokra. Ezután megállapítja a Ház a pénteki napi­rendet, majd áttért az interpellációkra. Hermann Miksa a Máv 100 millió márkás külföldi rendelése ügyében interpellálja a keres­kedelmi minisztert, amellyel a hazai ipart és az állami pénztárt érzékenyen megkárosította. Hegyeshalmi miniszter válaszában kijelenti, hogy ez a szerződés 1920 nov. 11-én köttetett meg s s mivel azt a magyar államra előnyösnek tartja, a maga részéről vállalja érte a felelősséget. A hazai ipart nem károsította meg a Máv, mert a hazai ipar nem tudta volna a megrendeléseket leszállítani. Végül megállapíja, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a támadásokat a bécsi „Em­ber“ kezdte s az „Est“ folytatta. Kijelenti, hogy az „Est“ ugyanazt az irányt követi, mint amilyent a forradalom után követett. Az Estet megbélyegzi. A választ a Ház tudomásul veszi. Szijj Bálint a komárommegyei gabonarek­­virálás ügyében interpellál s kéri a rekviráló ka­tonaságnak táviratilag való visszarendelését. Vass József miniszter kijelenti, hogy a ka­tonai rekvirálás betiltotta , már, mivel konkrét panaszok érkeztek. A választ tudomásul veszik. Az ülés fél 4-kor véget ér. A városi színház terhet A színigazgató 1000 korona ü­gyeletesi díjat fizet naponként. — Sok helyet igénybe vesz az államrendőrség. A mai tanácsülésen ismét és ki tudja már hányadszor a városi színház nehéz anyagi hely­zete került szóba. Ezúttal ugyan nem Palágyi Lajos kért újabb támogatást a várostól, hanem egy egészen más természetű kérelemről volt szó, de ezzel kapcsolatban igen tiszta képet lehetett nyerni a városi színház nehéz anyagi helyzetéről, amelyet egy belügyminiszteri rendelet még inkább súlyosbított, midőn az úgynevezett ügyeletesi dí­jakat legújabban szabályozta. Mert a rendelet igen magasan állapítja meg azon összegeket, me­lyet a színigazgató ügyeletesi díj címén tartozik fizetni az államrendőrség közegeinek. Wolf Ferenc dr. tisztifőorvos és Papp Ferenc tűzoltó parancsnok, arra kérték a várost, hogy ezen legújabban megállapított ügyeletesi díjakat az orvosi és tűzoltói, egyszóval a városi ügye­letes szolgálatot teljesítő egyénekre is terjesszék ki. Ez a kérelem, minthogy a színház anyagi érdekeiről volt szó, hosszú, de lényegében egyező vitát idézett elő a mai tanácsülésen. Balogh Károly tanácsnok ismertette az ügye­­letesi dijak táblázatát, mely szerint a rendőri tisztviselők felügyelésért járó díja előadásonkint 100 korona, a detektíveké 80 korona, míg az egyenruhás színházi őrség díja fejenkint minden előadáson 50 korona. A felügyeleti díjakért — mondotta Balogh Károly — a színigazgató naponként 1000 koronát fizet a régi díjazás szerint. Ezt most a belügy­miniszter kétszeresére emelte. A színigazgatóra ez olyan óriási tehert jelent, hogyha ezt kiterjeszte­nénk a városi ügyeletes személyzetre is, csak a tönk felé segítenénk a színházat. SZEGED! ÚJ NEMZEDÉK Ilyen méltányos húrokat pengetett a szigorú pénzügyi szenátor, aki pedig más esetekben egy­­garassal sem hajlandó segíteni a színházat. De az ügyeletesi díjak kiterjesztése ellen leghevesebben Bokor Pál foglalt állást : — Semmi esetre sem szabad megenged­nünk. Sőt meg kell találnunk azt a módot is, mellyel elérhetjük, hogy az államrendőrség is le­hetőleg csökkentse az ügyeletes személyzet lét­számát. Esténkint átlag 30 rendőri ügyeletes van a színházban. Balogh Károly: De az államrendőrséghez nekünk semmi közünk. Mi nem irányíthatjuk az államrendőrséget. Bokor Pál: Tudom, tudom. De van arra mód, hogy ilyen irányban érintkezésbe lépjünk az államrendőrség főkapitányával. Somogyi polgármester: Persze, hogy van. Hiszen a kerületi főkapitány, bizonyosan könnyen belátja ezt és elő fogja segíteni, hogy az állam­­rendőr ügyeletesek számát csökkentsék. Legjobb lesz, ha összehívjuk a színigazgatót, a főorvost, a tűzoltó főparancsnokot, a főkapitányt és az összes érdekelteket egy értekezletre, ahol azután megoldást próbálunk létrehozni. Ebben aztán meg is állapodtak. A bizottsá­got a polgármester legközelebb összehívja. Vass József közélelmezési miniszter távozik ? Hírek szerint Vass Józsefet felmentik a köz­­élelmezési minisztérium vezetésétől. Az új köz­­élelmezési miniszter személyére nézve még nem merült fel kombináció, de beavatott helyen úgy tudják, hogy erre nézve már­is megtörténik egy­idejűleg a döntés. Kis hírek . Az oláhok a velünk folytatott tárgyalások folytán 6000 elrabolt vagont visszaadnak Magyar­­országnak. A Bukaresti Hírlap feleslegesnek tartja a Bécs—Bukaresti gyorsvonatot, mert mindössze pár diplomata utazik rajta. Az utasokat egyetlen túrán hatszor motozzák meg. — A­ német biro­dalmi ülésen az összes pártok, a­­kommunista képviselőt kivéve, egyhangúlag tiltakoztak az an­tant határozata ellen. — Az oláh hadügyminiszter kielégítőnek tartja az orosz—oláh harctéri hely­zetet. — A Dácia, Bukarestben megjelenő lap figyelmezteti a kormányt, hogy erdélyi po­ltikája általános lázadást fog előidézni. — Lorreine Franciaország berlini követe, aki a német-francia megegyezés híve, visszadta megbízatását s el­utazott Berlinből. V­ Olaszország is helyteleníti a Németországgal szemben felállított követelések kierőszakolását.­­ A csehek egy külföldi társa­ságnak megengedték, hogy Pozsonyban játékban­kot állítson fel. Zokon ne essék . . . A Szegedi Napló előfizetést hirdet „A Szegedi Napló 43 éve ál t­ort a magyarság és a magyar társa­dalom érdekei mellett. Fél év­század megszentelt hagyományai vezetik Szeged város szerzeté­ben izzó munkáját, amely össze­forrt ezzel a várossal, mert ennek az újságnak munkásait nem for­radalmak és konjunktúrák szele sodorta a szerkesztőségbe, há­nyni az újságírói nemes hivatás.“ Szegedi Napló. E pár soros kommüniké oly szenzációsan hazug s annyira rávall e szegedi destruktiv „er­kölcsére“ (ha ugyan erről nála szó lehet!), hogy kénytelen-kelletlen ismét foglalkoznunk kell vele. Varjasi úrról, Dettre úrról már kimutattuk, hogy mennyire nem a „konjunktúrák“ szele sodorta őket a Szegedi Napló szerkesztőségébe, valamint kimutattuk Móra úrról is, hogy lapjának 43 éves múltja, mennyire összeforrasztotta őt „izzó szeretetben“ Szeged városával. Igazán csak Pekár államtitkárnak lehet e város hálás, aki Móra úr állást kérő és áthelyezési kérelmét nem teljesítette, nyilván, hogy Móra urnak alkalma lehessen e hangulatos „összeforrásról“, a „város iránti izzó szerelemről“ s az újságírói nemes hivatásról csi­cseregni a 43-ik évi előfizetési felhívás kereteiben. flu AU CTU CHC I. RÉSZ HÉTFŐ, KEDD, SZERDA, K­IK V9*1C 9 nCUJi­,rész csütörtök,péntek,szombat. BELVÁROSI MOZIBAN. BIZTOSÍTSA OKVETLENÜL JEGYEIT. MINDENT FELÜLMÚL UTOLSÓ MOHIKÁN IGLÓI DIÁKOK JÁTSZA A BELVÁROSI MOZI PÉNTEKEN, SZOMBATON, VASÁRNAP. Item! $§®m§ Soha! 1921 február 4. De nézzük tovább. Irta a Naplót még nem­régiben is Vermes úr is, aki a forradalmi össze­omlás előszelére az Adria kék vize mellől siet , Móra—Engel-féle szócső támogatására. Mivel ez az utat pont a legforradalmibb időszak „söpörte“ jobban mondva „sodorta* a Szegedi Napló szer­kesztőségébe — (43 éves múlt, város­szeretet, összeforrás, írói nemes hivatás stb. persze ez arra is vonatkozik) szóval, mivel ismét csak a forradalmi szelek söpörték Móra úr karámjába — a Szegedi Napló etikája szerint egészen bátran lehet mon­dani, hogy: „ennek az újságnak munkásait nem a forradalmi és konjunktúrák szele . . .* Írta és részben írja ma is ezt a Szegedi Naplót Terestyéni úr — különben tehetséges fiatal költő! — akit a földméréstől pont a forradalmi szelek sodornak el, hogy a nemzeti kormány elleni munka a Móra és Engel Villák táborába toborozza. Ezúttal nem akarunk a Terestyéni úr politikai hitvallásával foglalkozni, nem ide tar­tozik. De mivel őt igazán és kimondottan a „forradalmi szelek“ sodorták a leszámoló hivatal és a kataszter csendes és békés pagonyaiból az idegölő újságírói pályára — ennek folytán Móra úr minden arcpirulás nélkül hirdetheti, hogy: „ennek az újságnak munkásait nem a forradalmi és kon­junktúrák szele . . ." írták és részben írja is ezt a Szegedi Naplót Szigethy Vilmos úr, igen tisztelt barátunk és te­hetséges író kollegánk is. Lám, most sül ki, hogy mily ártatlanul bunkózzuk mi itt le ezt a szegény Móra urat. Hiszen ő nyilván Szigethyrte gondait, mikor e sorokat leírta, hogy : „ennek az újság­nak . . .* stb. De . . . Szigethy kollegánk éppen a múlt­kor jelentette ki előttünk, hogy mi őt ne azono­sítsuk a Szegedi Naplóval, meg Engel Viliékkel. O­izzig-vérig magyar ember és minden porcikája tiltakozik a Szegedi Napló politikája ellen . . . Ő családos ember,s élnie kell, s.igy nem lesz csoda, ha . . . ha egy napon ajánlattal toppan be hozzánk, abba a szerkesztőségbe, melyet igen is a „forradalom szele sodort ide, a forradalom vihara támasztott életre s amelynek háta mögött bár nincs 43 éves múlt, csak 3 — s amely nem „fél évszázad megszentelt hagyományaira“ hivat­kozik, hanem a kétezeréves kereszténységre s az ezer éves Magyarország magyar és keresztény mivoltára . . . Örömmel szögezzük le, hogy mégis van valaki, akit a Szegedi Napló asztala mellé nem a forradalmak szele söpört. Még nagyobb öröm­mel tudjuk, hogy ez az egy is gyűlöli és meg­veti őket . . . Ezek­ után nem fogunk csodálkozni, ha minden szegedi hanyat-homlok rohanni fog, hogy a havi 60 koronájával felélessze Móra és Engel úrék sajtóorgánumát. Ahol öt sorba ennyi kör­mönfont billentést tudnak b­együmöszölni — ott igazán nem közönséges tehetséggel állunk szem­ben s ott igazán indokolt a részvét és a szána­lom. Tehát csak fajta . . . Jöjjön a pénz! . . . Mondanunk is fölösleges, hogy ezek után epedve várjuk a Móra úr jövő havi előfizetési felhívását ... No mert még nem mindent mon­dottunk el! . . . A Tevéi figyelmeztetése. Egy konkrét eset kapcsán ismételten felhívjuk a Tevéi tagjai­nak figyelmét arra, hogy Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája vagy általánosan, amit rövidítve használjuk: a „Tevés“ nemcsak, hogy nem azonos az újabban alakult ú. n. „Védő Li­gák Szövetségével“, amely azelőtt az „Irredenta Szövetség“ nevet viselte, de azzal semmiféle szerves összeköttetésben sincs. Reá kell mutat­nunk arra is, hogy az említett szövetség neve félre­értésekre és megtévesztésekre ad alkalmat, amennyi­ben e címből azt a­­következtetést lehet levonni, hogy ebben a szövetségben bent van nemcsak a Tevél, hanem a többi társ Ligák is. Ezek a Li­gák kapcsolatban vannak és együttműködnek a Tevéllel, de semmi összeköttetésben nincsenek a Védő Ligák Szövetségével, amely külön egymagá­ban álló egyesület. Különben ezzel az egyesület­tel tárgyalások indultak meg abban az irányban, hogy megtévesztő nevét tegye le és más címet vegyen fel. A „Tevés“ igazgatósága.

Next