Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)
1921-02-04 / 27. szám
lékos lefoglalását, ő inkább a tartalék tőkék 75 százalékát foglalná le. Rubinek Gyula szintén a gabona szabadforgalmát kívánja. Szerinte, ha a gabona forgalmát szabaddá teszik, egy csapásra megszűnnek a visszaélések. Ebben a tekintetben alkut nem ismer. Semmiféle szállítási engedményre nincs szükség a belföldi forgalomban. Szerinte a valutajavításról mindaddig szó sem lehet míg termelésünk nincs. A munkáskérdésről szólva kijelenti, hogy ez nem tisztán magyar kérdés, hanem az egész világ kérdése. Az európai tőke csalódik, ha lekicsinyeli a keleti veszedelmet. A bolsevizmus rabszolgaságot jelent. Oroszország e tekintetben már az ókornál tart. A munkáskérdést emberi megértéssel kell kezelnünk. A királykérdés tekintetében gr. Apponyi Alberttel polemizál s kijelenti, hogy ez olyan kérdés, melyet mindenkinek a saját lelkiismerete szerint kell eldönteni. Kívánja, hogy a szabad királyválasztóknak is joguk legyen meggyőződésüknek kifejezést adni. Új választási törvény megalkotását sürgeti. Ezután áttért az őt ért személyes megtámadtatásokra. Ezután megállapítja a Ház a pénteki napirendet, majd áttért az interpellációkra. Hermann Miksa a Máv 100 millió márkás külföldi rendelése ügyében interpellálja a kereskedelmi minisztert, amellyel a hazai ipart és az állami pénztárt érzékenyen megkárosította. Hegyeshalmi miniszter válaszában kijelenti, hogy ez a szerződés 1920 nov. 11-én köttetett meg s s mivel azt a magyar államra előnyösnek tartja, a maga részéről vállalja érte a felelősséget. A hazai ipart nem károsította meg a Máv, mert a hazai ipar nem tudta volna a megrendeléseket leszállítani. Végül megállapíja, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a támadásokat a bécsi „Ember“ kezdte s az „Est“ folytatta. Kijelenti, hogy az „Est“ ugyanazt az irányt követi, mint amilyent a forradalom után követett. Az Estet megbélyegzi. A választ a Ház tudomásul veszi. Szijj Bálint a komárommegyei gabonarekvirálás ügyében interpellál s kéri a rekviráló katonaságnak táviratilag való visszarendelését. Vass József miniszter kijelenti, hogy a katonai rekvirálás betiltotta , már, mivel konkrét panaszok érkeztek. A választ tudomásul veszik. Az ülés fél 4-kor véget ér. A városi színház terhet A színigazgató 1000 korona ügyeletesi díjat fizet naponként. — Sok helyet igénybe vesz az államrendőrség. A mai tanácsülésen ismét és ki tudja már hányadszor a városi színház nehéz anyagi helyzete került szóba. Ezúttal ugyan nem Palágyi Lajos kért újabb támogatást a várostól, hanem egy egészen más természetű kérelemről volt szó, de ezzel kapcsolatban igen tiszta képet lehetett nyerni a városi színház nehéz anyagi helyzetéről, amelyet egy belügyminiszteri rendelet még inkább súlyosbított, midőn az úgynevezett ügyeletesi díjakat legújabban szabályozta. Mert a rendelet igen magasan állapítja meg azon összegeket, melyet a színigazgató ügyeletesi díj címén tartozik fizetni az államrendőrség közegeinek. Wolf Ferenc dr. tisztifőorvos és Papp Ferenc tűzoltó parancsnok, arra kérték a várost, hogy ezen legújabban megállapított ügyeletesi díjakat az orvosi és tűzoltói, egyszóval a városi ügyeletes szolgálatot teljesítő egyénekre is terjesszék ki. Ez a kérelem, minthogy a színház anyagi érdekeiről volt szó, hosszú, de lényegében egyező vitát idézett elő a mai tanácsülésen. Balogh Károly tanácsnok ismertette az ügyeletesi dijak táblázatát, mely szerint a rendőri tisztviselők felügyelésért járó díja előadásonkint 100 korona, a detektíveké 80 korona, míg az egyenruhás színházi őrség díja fejenkint minden előadáson 50 korona. A felügyeleti díjakért — mondotta Balogh Károly — a színigazgató naponként 1000 koronát fizet a régi díjazás szerint. Ezt most a belügyminiszter kétszeresére emelte. A színigazgatóra ez olyan óriási tehert jelent, hogyha ezt kiterjesztenénk a városi ügyeletes személyzetre is, csak a tönk felé segítenénk a színházat. SZEGED! ÚJ NEMZEDÉK Ilyen méltányos húrokat pengetett a szigorú pénzügyi szenátor, aki pedig más esetekben egygarassal sem hajlandó segíteni a színházat. De az ügyeletesi díjak kiterjesztése ellen leghevesebben Bokor Pál foglalt állást : — Semmi esetre sem szabad megengednünk. Sőt meg kell találnunk azt a módot is, mellyel elérhetjük, hogy az államrendőrség is lehetőleg csökkentse az ügyeletes személyzet létszámát. Esténkint átlag 30 rendőri ügyeletes van a színházban. Balogh Károly: De az államrendőrséghez nekünk semmi közünk. Mi nem irányíthatjuk az államrendőrséget. Bokor Pál: Tudom, tudom. De van arra mód, hogy ilyen irányban érintkezésbe lépjünk az államrendőrség főkapitányával. Somogyi polgármester: Persze, hogy van. Hiszen a kerületi főkapitány, bizonyosan könnyen belátja ezt és elő fogja segíteni, hogy az államrendőr ügyeletesek számát csökkentsék. Legjobb lesz, ha összehívjuk a színigazgatót, a főorvost, a tűzoltó főparancsnokot, a főkapitányt és az összes érdekelteket egy értekezletre, ahol azután megoldást próbálunk létrehozni. Ebben aztán meg is állapodtak. A bizottságot a polgármester legközelebb összehívja. Vass József közélelmezési miniszter távozik ? Hírek szerint Vass Józsefet felmentik a közélelmezési minisztérium vezetésétől. Az új közélelmezési miniszter személyére nézve még nem merült fel kombináció, de beavatott helyen úgy tudják, hogy erre nézve máris megtörténik egyidejűleg a döntés. Kis hírek . Az oláhok a velünk folytatott tárgyalások folytán 6000 elrabolt vagont visszaadnak Magyarországnak. A Bukaresti Hírlap feleslegesnek tartja a Bécs—Bukaresti gyorsvonatot, mert mindössze pár diplomata utazik rajta. Az utasokat egyetlen túrán hatszor motozzák meg. — A német birodalmi ülésen az összes pártok, akommunista képviselőt kivéve, egyhangúlag tiltakoztak az antant határozata ellen. — Az oláh hadügyminiszter kielégítőnek tartja az orosz—oláh harctéri helyzetet. — A Dácia, Bukarestben megjelenő lap figyelmezteti a kormányt, hogy erdélyi poltikája általános lázadást fog előidézni. — Lorreine Franciaország berlini követe, aki a német-francia megegyezés híve, visszadta megbízatását s elutazott Berlinből. V Olaszország is helyteleníti a Németországgal szemben felállított követelések kierőszakolását. A csehek egy külföldi társaságnak megengedték, hogy Pozsonyban játékbankot állítson fel. Zokon ne essék . . . A Szegedi Napló előfizetést hirdet „A Szegedi Napló 43 éve ál tort a magyarság és a magyar társadalom érdekei mellett. Fél évszázad megszentelt hagyományai vezetik Szeged város szerzetében izzó munkáját, amely összeforrt ezzel a várossal, mert ennek az újságnak munkásait nem forradalmak és konjunktúrák szele sodorta a szerkesztőségbe, hányni az újságírói nemes hivatás.“ Szegedi Napló. E pár soros kommüniké oly szenzációsan hazug s annyira rávall e szegedi destruktiv „erkölcsére“ (ha ugyan erről nála szó lehet!), hogy kénytelen-kelletlen ismét foglalkoznunk kell vele. Varjasi úrról, Dettre úrról már kimutattuk, hogy mennyire nem a „konjunktúrák“ szele sodorta őket a Szegedi Napló szerkesztőségébe, valamint kimutattuk Móra úrról is, hogy lapjának 43 éves múltja, mennyire összeforrasztotta őt „izzó szeretetben“ Szeged városával. Igazán csak Pekár államtitkárnak lehet e város hálás, aki Móra úr állást kérő és áthelyezési kérelmét nem teljesítette, nyilván, hogy Móra urnak alkalma lehessen e hangulatos „összeforrásról“, a „város iránti izzó szerelemről“ s az újságírói nemes hivatásról csicseregni a 43-ik évi előfizetési felhívás kereteiben. flu AU CTU CHC I. RÉSZ HÉTFŐ, KEDD, SZERDA, KIK V9*1C 9 nCUJi,rész csütörtök,péntek,szombat. BELVÁROSI MOZIBAN. BIZTOSÍTSA OKVETLENÜL JEGYEIT. MINDENT FELÜLMÚL UTOLSÓ MOHIKÁN IGLÓI DIÁKOK JÁTSZA A BELVÁROSI MOZI PÉNTEKEN, SZOMBATON, VASÁRNAP. Item! $§®m§ Soha! 1921 február 4. De nézzük tovább. Irta a Naplót még nemrégiben is Vermes úr is, aki a forradalmi összeomlás előszelére az Adria kék vize mellől siet , Móra—Engel-féle szócső támogatására. Mivel ez az utat pont a legforradalmibb időszak „söpörte“ jobban mondva „sodorta* a Szegedi Napló szerkesztőségébe — (43 éves múlt, városszeretet, összeforrás, írói nemes hivatás stb. persze ez arra is vonatkozik) szóval, mivel ismét csak a forradalmi szelek söpörték Móra úr karámjába — a Szegedi Napló etikája szerint egészen bátran lehet mondani, hogy: „ennek az újságnak munkásait nem a forradalmi és konjunktúrák szele . . .* Írta és részben írja ma is ezt a Szegedi Naplót Terestyéni úr — különben tehetséges fiatal költő! — akit a földméréstől pont a forradalmi szelek sodornak el, hogy a nemzeti kormány elleni munka a Móra és Engel Villák táborába toborozza. Ezúttal nem akarunk a Terestyéni úr politikai hitvallásával foglalkozni, nem ide tartozik. De mivel őt igazán és kimondottan a „forradalmi szelek“ sodorták a leszámoló hivatal és a kataszter csendes és békés pagonyaiból az idegölő újságírói pályára — ennek folytán Móra úr minden arcpirulás nélkül hirdetheti, hogy: „ennek az újságnak munkásait nem a forradalmi és konjunktúrák szele . . ." írták és részben írja is ezt a Szegedi Naplót Szigethy Vilmos úr, igen tisztelt barátunk és tehetséges író kollegánk is. Lám, most sül ki, hogy mily ártatlanul bunkózzuk mi itt le ezt a szegény Móra urat. Hiszen ő nyilván Szigethyrte gondait, mikor e sorokat leírta, hogy : „ennek az újságnak . . .* stb. De . . . Szigethy kollegánk éppen a múltkor jelentette ki előttünk, hogy mi őt ne azonosítsuk a Szegedi Naplóval, meg Engel Viliékkel. Oizzig-vérig magyar ember és minden porcikája tiltakozik a Szegedi Napló politikája ellen . . . Ő családos ember,s élnie kell, s.igy nem lesz csoda, ha . . . ha egy napon ajánlattal toppan be hozzánk, abba a szerkesztőségbe, melyet igen is a „forradalom szele sodort ide, a forradalom vihara támasztott életre s amelynek háta mögött bár nincs 43 éves múlt, csak 3 — s amely nem „fél évszázad megszentelt hagyományaira“ hivatkozik, hanem a kétezeréves kereszténységre s az ezer éves Magyarország magyar és keresztény mivoltára . . . Örömmel szögezzük le, hogy mégis van valaki, akit a Szegedi Napló asztala mellé nem a forradalmak szele söpört. Még nagyobb örömmel tudjuk, hogy ez az egy is gyűlöli és megveti őket . . . Ezek után nem fogunk csodálkozni, ha minden szegedi hanyat-homlok rohanni fog, hogy a havi 60 koronájával felélessze Móra és Engel úrék sajtóorgánumát. Ahol öt sorba ennyi körmönfont billentést tudnak begyümöszölni — ott igazán nem közönséges tehetséggel állunk szemben s ott igazán indokolt a részvét és a szánalom. Tehát csak fajta . . . Jöjjön a pénz! . . . Mondanunk is fölösleges, hogy ezek után epedve várjuk a Móra úr jövő havi előfizetési felhívását ... No mert még nem mindent mondottunk el! . . . A Tevéi figyelmeztetése. Egy konkrét eset kapcsán ismételten felhívjuk a Tevéi tagjainak figyelmét arra, hogy Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája vagy általánosan, amit rövidítve használjuk: a „Tevés“ nemcsak, hogy nem azonos az újabban alakult ú. n. „Védő Ligák Szövetségével“, amely azelőtt az „Irredenta Szövetség“ nevet viselte, de azzal semmiféle szerves összeköttetésben sincs. Reá kell mutatnunk arra is, hogy az említett szövetség neve félreértésekre és megtévesztésekre ad alkalmat, amennyiben e címből azt akövetkeztetést lehet levonni, hogy ebben a szövetségben bent van nemcsak a Tevél, hanem a többi társ Ligák is. Ezek a Ligák kapcsolatban vannak és együttműködnek a Tevéllel, de semmi összeköttetésben nincsenek a Védő Ligák Szövetségével, amely külön egymagában álló egyesület. Különben ezzel az egyesülettel tárgyalások indultak meg abban az irányban, hogy megtévesztő nevét tegye le és más címet vegyen fel. A „Tevés“ igazgatósága.