Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)

1921-02-26 / 46. szám

Szeged, 1921 február 26 Hl. évf. 46. sz. Szombat "lőfizetési árak: Egy évre 360 kor. — Félévre 180 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kálvária-utca 10. Telefon 153 szám. Nem! Nem! Soha! Megrepedt sévresi percedén Tudvalevőleg az edény, akár üveg, akár cserép, akár diszmi­, csak addig egész, m­íg meg nem reped. Drótozni ugyan, drótozhatják, ahogyan akarják, de egésznek, épnek, értékesnek már nem n­evezhető. Az antantnak nevezett alkalmi cégnek is volt egy ilyen üveg, vagy porcellán edénye, amivel addig járt a világbéke kútjára, amíg az el nem repedt. Váltig kíváncsiskodtunk eddig, vájjon ki fogja ez edényen az első csorbát ejteni ? Mert az antant óvta az edényt, vigyázva reá, mint valami értékes holmira. Hogyisne óvta volna, mikor az ötéves világháború összes eredménye volt az, benne a németekre kirótt negyedmillió-milliárd hadisarc, a leszerelés, a gyarmatok, a megsem­­misített hajópark, Elzász, a megnyomorított Ausztria, a részekre tépett Magyarország és mindaz a többi jó, amit a „béke“ jelent a legyő­zötteknek. Tudja a jó Isten, mi bizonyos csaló­dást érzünk, hogy az a drága műrt sévresi par­­cellán, mely az antantnak a háború nyereségét jelenti, nem úgy és nem attól a kéztől repedt meg, amelytől vártuk. Megvalljuk őszintén, hogy mi a németektől vártuk, hogy hatalmas, volánt öklükkel beléje csapnak és darabokra zúzzák. De ez az ököl, melytől a világháború alatt oly sok és imponálóan nagyszerű gesztust láttunk, most mintha bénán és gutásul ütötten tapogatózna a bizonytalanság ködében s nem találna rá a mesgyére, amelyen a maga hivatottságának útjára találhat. Ha nem a német zúzta szét ezt a büszke porce­lán művet, akadt más ököl, mely beléje csapott. Még pedig a leggyengébbnek hitt ököl repesztette azt meg: a török. Azt mondta: nem írhatom alá a halálos íté­letemet. És nem félt a megszállástól, a teljes fel­osztástól, a maga ellen felzúditott antant haragtól, a maga igazságát követve, beléje csapott a drága békemű porcellán anyagába s ennek tulajdonít­ható, hogy az antant tizenkettedik konferenciája ezúttal Londonban ül össze, hogy a megrepedt sévresi porcellánt összedrótozni próbálja. Hogy sikerül-e vájjon a törököket kielégíteni s olyan módot találni, mely mellett az éhes szomszédok, a Dardanellákra és Konstantinápolyra éhes nyu­gati nagyhatalmak is megtalálják a maguk kalku­­lusait s viszont a törökök is azt mondhatják, hogy „ezúttal nem fogtunk törököt“ — azt a közel­jövő fogja eldönteni. De nem ez a fontos. A sokat jelentő és el nem vitatható hatása reánk nézve annak a ténynek az a tanulsága, hogy az antant előtt csupán és kizárólag az az erő a meggyőző érv, amit az ököllel, a határo­zottsággal merünk neki bebizonyítani. Hiába ci­pelte magával a magyar békedelegáció a maga vagonszámra terjedő igazságait, — hiába vonul­tatták fel az Apponyiak a maguk megdönthetetlen érveiknek tengernyi argumentumát — egy „aim, nem, soha!“ — sokkal többet mondott volna, mint az összes tudományos érv, mikre hasztala­nul nyomták rá a francia Reclus-k a maguk iga­zoló pecsétjüket. A török, mert akarni és akarni tudott, elérte, hogy új területre, újbóli tárgyalásra hívták, önkényt merül fel a kérdés, vájjon mi lett volna, ha a magyar már előbb azt mondta volna, hogy „non possumus“. Mi lett volna, ha Friedrich gon­dolata megvalósul s a győző antant szemben ta­lálja magát a legyőzött népek egyöntetű akaratá­val és dacával? Mi történt volna, ha a felső­sziléziai szénbányáktól kezdve át Ausztrián s Magyarországon és Bulgárián át­­ le egészen Mezopotám­ánig Bagdadig kigyulad az élni akarás tűzoszlopa és a meggyilkolásra ítélt százmilliók torkából fakad fel a magyar ige: a Nem! Nem! Soha! . . . Vájjon képzelhető lett volna-e egy megszál­lás, mely fél Európát akarná beszegni szuronyok­kal, hogy állandóvá tegye a háború gondolatát... Vájjon most, amikor a Japántól fenyegetett Amerika már vissza­húzódik a beteg Európától — s amikor kijelenti, hogy egyetlen emberét sem hajlandó többé mozgósítani idegen, értsd európai érdekekért — várjon most, az Amerika támogató segítsége nélkül lehetséges volna-e a győzők bé­kéjét oly módon megcsinálni, ahogy azt Clemen­­ceau úr és társai megcsinálták? . . . Nem tudjuk. De annyit már is látunk, hogy a béke nem „ne nyúlj hozzá“ — mert csak akarni kell tudni és merni kell tudni, hogy az antant barát­ságos arcot vágjon a játékhoz és új asztalhoz ül­tesse a pácienst. Most már csak az a kérdés, hogy van e reménység reá, hogy mi is újra meginvi­­táltassunk? Vagy talán egyáltalán nem érdemes ahhoz az asztalhoz ülni, ahol a Loyd George-ok írják a számlákat. Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Napirend előtt Drózdy Győző mentelmi jo­gának megsértését jelenti be. Ellene egy tervszerű hajszát folytatnak, állítólag kommunista üzelmei miatt. Két ügyét illetékes helyen már el is intéz­ték. Most azonban, hogy az amnesztia rendeletet kibocsájtották, ismét el akarják intézni a már be­fejezett ügyét az amnesztiával. Az amnesztiával való elintézés összeférhetetlen a nemzetgyűlési képviselőséggel. A Ház az ügyet a mentelmi bi­zottsághoz teszi át. Következett a kormány­program felett meg­indult vita folytatása. Az első szónok Letenyei Pál. Kéri a föld­reform gyors és igazságos keresztülvitelét. A sza­bad forgalmat kívánja s csak e feltétel mellett támogatja a kormányt. Ezután Balla Aladár szólalt fel. Mindent megcsinál a kormány, csak azt nem, amit a kis­gazdapárt elvárt tőle. Nincs bizalommal a kor­mány munkája iránt. Szünet után Bodor György szólalt fel. A köz­­igazgatás sok helyen üldözi a falu népét. Olyan politikát követel, amely erélyesen karolja fel a kisgazdák érdekeit. A közigazgatás mielőbbi re­­­­formját sürgeti. A szabadforgalom visszaállítását követeli. Követeli az ipartörvény revízióját. A kor­mány iránt különben bizalommal viseltetik. Pásztor József: Véleménye szerint a kor­mányprogramul feletti vitát tovább folytatni nem érdemes, mert eredménytelen munka. Orbók Attila indítványt terjeszt be a lakás­kérdés megoldására vonatkozólag. A faji kérdés szempontjából bírálja a dolgot. Arra kell igyekez­niük, hogy fajunk erősödjék. Budapest rövidesen a világkereskedelem központjává fejlődik, amely Kelet és Nyugat között fogja a transitó forgalmat lebonyolítani. Kéri a Házat, hogy indítványát vegye tár­gyalás alá. A Ház az indítványt valamelyik ké­sőbbi ülésre napirendre tűzi. Elnök napirendi indítványt tesz. A nemzet­gyűlés legközelebbi ülése szombaton, f. hó 26-án délelőtt 10 órakor lesz. Budaváry László sürgős interpellációt jelent be azért, mert Pest vármegye alispánja elrendelte a községi választások végrehajtását. Kéri a bel­ügyminisztert, hasson oda, hogy a választásokat halasszák el. A belügyminisztérium vezetésével megbízott igazságügyminiszter válaszában kijelenti, hogy nem lát semmi törvényellenességet a választások kiírásában. Nincsen módja hozzá, hogy a rendeletet visszavonhassa. A Ház az­­ igazságügyminiszter válaszát tudomásul vette. Az ülés 3 óra után ért véget. Ára 2 korona. Az oláhok keresik a magyarok barátságát Készülődés a tavaszi orosz támadások esetére. Oláhország­­­an Az oláh sajtó az utóbbi időben egyre izga­­tottabb hangon tárgyalja az orosz bolsevikok ta­vaszi támadásának kérdését. Egy bukaresti lap jelentése szerint ez a hatalmas akció, melyet Oláhország indított az esetleges tavaszi bolsevista offenzíva miatt, új fordulóponthoz jutott. Az anti­­bolsevista akció élére maga az oláh trónörökös álll, aki Lengyelország segtségén kívül biztosra veszi Magyarország támogatását is. A belgrádi la­pok azt a valószínűtlen hírt közük, hogy az oláh trónörökös Magyarországon a bolsevisták elleni­ defenzívába való részvétele ügyében Budapestre jön, hogy itt illetékes körökkel tárgyalást kezdjen. Az oláh hadvezetőség minden intézkedést megtett, hogy az Oláhország ellen irányuló bolsevista tá­madás ne érje váratlanul. Az oláh hadsereg fő­parancsnoksága legutóbb rendeletet adott ki, amelyben Erdélyt és Bánátot hadműveletei terü­letnek nyilvánítja. Antibolsevista akció Miniszterelnök a kormányprogram vitáról Teleki Pál gróf miniszterelnök a folyosón elterjedt hírek szerint egy képviselőnek azt mon­dotta, hogy elkedvetlenedett. Erre vonatkozólag a miniszterelnök a következőket mondotta: — Ennek a hírnek valami alapja tényleg van. Én valóban mondtam azt, hogy nem látom annak szükségességét, hogy a kormány program­járól ilyen hosszú vita legyen és ha ez így folyik tovább, én nagyon szívesen el is hagyom a helye­met, hogy a nemzetgyűlés új program vitát kezd­hessen. Én magam­ két okból nem indítványozhatom a vita berekesztését. Először mert személyemről van szó, másodszor mert nem vagyok politikus és így nem tudom belátni, hogy mire jó ezt a vitát még ma is folytatni. Hogy távozom-e, ebben az órában még nem tudom, de van a mentők­nek egy jelszavuk: mindnyájunkat érhet baleset, mert én megfordítom, engem szerencse érhet. A vakondokszövetség 5sék detektívdráma és Francesca Berlinivel a főszerepben Tehetetlenség van olasz dráma a Széchenyi­ mozi mai műsorán.­­ Előadások fél 5, negyed 7 és 8 órakor. Rendes betyárak.

Next