Szegedi Uj Nemzedék, 1921. március (3. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-02 / 49. szám

Szeged, 1921 március 2­011. évf. 49. sz. Szerda Előfizetési árak: Egy évre 360 kor. — Félévre 180 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kálvária-ucca 10. Telefon 1153 szám. Nem! Nem! Soha! Tavasz vézetve, ha a magyar munkásság — mint nem is oly régen — ismét idegen érdekek kéjvágyá­nak dobná oda a­ testét. A magyar polgárság sosem kereste és akarta a harcot és főként a testvér harcot nem, de — hála a múltak tanulságának! — meg se futa­­modik többé tőle. Zs. Alig olvadt el a februári hó és jég, még alig-alig érezni a messze tavasz újra életre keltő, fuvalmát s már is kezdenek sarjadozni a forra­dalmi mozgalmak. Ma — csakúgy mint a vörös uralom bukása után — két lap jelenik meg a fő­városban, egy reggeli és egy esti. A nyomdászok — béremelést követelve — letették a munkát s helyüket részben az egyetemi ifjúság karhatalmi alakulata foglalta el, ekként téve lehetővé, hogy az ország közönsége e mo­zgalmas napokban tá­jékoztató nélkül ne maradjon Aki a dolgok mé­lyére lát és tudja, milyen rugók munkájának az eredménye ez a nyomdász­sztrájk, azt ez egy pilla­natig sem lephette meg. Nagyon kevés stratégiai ismeret kell hozzá, hogy az ember előre lássa, miért készül haza Vázsonyi-Weiszfeld, miért buz­gólkodnak Giesswein és Baltazár atyák s miért csapkodja diadalmasan szárnyait ismét a libera­lizmus főnix madara, mely a rege varázslatos megújhodását akarja szemünk előtt bemutatni, hogy az elhamvasztott n­amvakból uj erőre ka­póban, megifjulva miként kél ismét a magasságba. A munkás mozgalmak csak a vak eszközei ennek a célnak s oly sajnálatos, hogy magyar emberek tette, magyar gyomrok korgása, magyar munkások lázongása nem arra szolgál, amire voltaképen hivatvák, hogy itt munkás véreinknek emberi életet, tisztes megélhetést, gondtalan öreg­séget biztosítsanak, hanem arra, hogy idegen ér­dekek hatalmi törekvéseit támogassák. A szabadkőműves zsidók bázeli határozata nyíltan vallomást tesz ez igazságról, mondván: a munkás­mozgalmak a legjobb és legbiztosabb esz­közei a keresztény társadalom izgatásának, csak arra kell vigyázni, hogy a munkások igényei mindig fokoztassanak s valamikép ki ne elégít­­tessenek. Ez nyílt, őszinte és magyaros beszéd, mely csak a mi sokszor és unosuntalanságig ismételt tételünket igazolja, még pedig azt, hogy a mun­kásság kezébe kerítette ugyan a sújtó kalapácsot, de azt, hogy hova és mikor üssön le vele , azt mindig a háttérben ólálkodó zsidó tőke dirigálja. Így érthető, hogy nálunk nincs is és nem is lehet igazi szocializmus s igy érthető, hogy ná­lunk sosem a munkásság igazi érdekei állanak a munkásmozgalmak hátterében, hanem mindig és kizárólag az internacionális zsidóság faji érdekei. * A zsidóság érdeke léptette a munkásságot általános sztrájkba itt Szegeden is a nemzeti kormánnyal szemben, a zsidó szabadkőművesség érdeke volna, hogy itt felboruljon ismét minden, annak igazolásául, hogy csakis a liberális vizeken evezhet zátony nélkül az ország sokat hányatott hajója. Mi tudtuk, hogy sokan várják epedőn és reménytelien a tavasz közeledtét, mi tudtuk, érez­tük, hogy még mindig vannak, akik a várva várt tavaszi orosz offenzívától remélik Lenin napjának felvirradását Magyarországon. Nos hát csalódni fognak. Itt nem borulhat fel többé a rend, itt nem lehet többé a zavaros­ban halászni. Mi igenis nyíltan és fennen hirdettük és hirdetjük, hogy a magyar munkásság minden jogos érdekét szivünkön viseljük s minden jogos harcában fegyvertársaknak tekinthet bennünket. De hirdettük és hirdetjük azt is, hogy a legelke­­seredettebb harcra vagyunk elkészülve és felfegy­ A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az állami italmérési engedélyről szó­l pénz­ügyi javaslatához elsőnek Nagy János szólalt fel. Keresztény erkölcsi és nemzetvédelmi szem­pontból akarja megvilágítani a javaslatot. A kor­mány eddig az italmérési engedélyt nemzetgazda­sági és pénzü­gyi szempontból vizsgálta. Szerinte az állam rossz gazda, amikor a szeszmérésből hasznot akar szerezni, mert a befolyó jövedel­­meknél sokkal többet költ azoknak a betegségek­nek a gyógyítására, amelyek az alkohol mérték­telen élvezetének hatása alatt állanak elő. A fegy­­házban levők túlnyomó százaléka az alkoholizmus következtében került oda. A korcsmák és ital­mérő üzletek mindig melegágyai voltak a társa­dalom-ellenes agitációk elterjedésének. Véleménye szerint kiskorúaknak nem volna szabad italmérési engedélyt adni. javasolja, hogy 14­ éven aluliak korcsmákba ne járhassanak. Hogy ily­enek a kiszolgálást ne végezhessék. Javasolja, hogy a korcsmákban tánc­vigalmat és sztrájktanyát ne lehessen tartani. Kéri, hogy javaslatait fogadják el. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Ezután Schlachta Margit szólt hozzá az ital­­mérési jövedékről szóló törvényjavaslathoz. Ugyan­azon állásponton van, mint Nagy János. A tör­­­­vényjavaslatot nem fogadja el. Ezután Kolozsy Endre szólalt fel a javaslat mellett. Az italmérések számát a lélekszám aránya szerint kellene megállapítani az egyes községek­ben. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Benkő Gábor felszólalása után az elnök na­pirendi indítványt tett. Javasolja, a hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, március 2-án szerdán délelőtt 10 órakor tartsa. A Ház el­ogadta az el­nök indítványát. A fővárosi általános nyomdássztrájk ügyében Milotay interpellációt intézett az összkormányhoz. A nyomdászsztrájk nemcsak fontos közgazdasági érdekeket érint, nemcsak egy osztály érdekeit érinti, hanem mélyen érinti azokat a nagy jelentő­ségű politikai és állami érdekeket, melyek a nem­zetgyűlés fokozott munkáját igénylik. Mielőtt rátérne arra, hogy a kormánynak mi az álláspontja ezzel a sztrájkkal szemben, rövid összefoglalást tesz a sztrájk politikai előzményeiről. Az a helyzet, hogy a nyomdai m­unkaadók ,és munkások között kollektív szerződés állott fenn közel 25 éven át. Ennek a kollektív szerződésnek érvénye legutoljára 1920. november havában járt le, akkor megújították egy évre. 1920. szeptember elsején lépett életbe egy bérjavítás. Ezelőtt már kétszer javították a nyomdai munkások bérét. Az utolsó évben tehát kb. 125 százalékkal emelkedett a nyomdai munkások bére. 1921. február hó 5-én jelentkezett a munkásság újabb béremelési köve­teléssel s 1009—1200 koronában jelentette be amit heti bérként követel. A munkaadók megígérték, hogy március hó végén olyan béremelésben részesítik a munkás­ságot, amilyenre képesek lesznek. Február 25-én az volt a megállapodás, hogy a vasárnapi ülésen tárgyalás alá fogják venni a követeléseket. Hétfőn reggel a személyzet az összes üzemekbe azonos szövegű nyomtatott ultimátummal jelentkezett, amit természetesen elutasítottak és így valamennyi üzemben megszüntették a munkát." A munkásság­nak ez az elhatározása annál alkalmasabb arra, hogy bizonyos politikai jelleget adjon a mozga­lomnak, mert mindenki tudja, hogy a nyom­dászok szakszervezete a legjobban kiépített munkásszer­vezet, amely úgyszólván egy ne­mzetközi központi­ szervezet alatt áll. A következő interpellációt intézi a kormány­hoz : Mit tud a kormány a budapesti nyomdászok által indított sztrájk előzményéről és okairól? Micsoda intézkedéseket szándékozik tenni a sajtó­­szabadság biztosítására és abban az irányban, hogy a munka az üzemekben felvétessék. Gróf Teleki Pál miniszterelnök kéri a Házat, hogy miután még egy másik ily irányú interpel­láció is van, annak előterjesztése után adhassa meg a választ. Ernst Sándor: Bizonyítani nem tud, de azt hiszi, hogy összefüggés van a moszkvai központ és a sztrájkmozgalom között. Szükségesnek tartja a­­sztrájk politikai részére rámutatni. Nemcsak arról van szó, hogy a legjobban fizetett szakmá­ban kezdődött a sztrájk, hanem arról, hogy kö­vetelik a bizalmi rendszer felállítását. A bizalmi rendszer szervezésével azt követelik, hogy csak azon munkás kapjon kenyeret és állhasson mun­kába, aki az ő szervezetük tagja. Interpellációjában kéri az összkormányt, hogy van-e tudomása arról, hogy egyes munkaágakban sztrájk van ? Hajlandó-e minden munkásnak a munkához való jogát és szabadságát az egyes erőszakoskodó szervezetekkel szemben megvédeni és ha igen, milyen módon? Gróf Teleki Pál miniszterelnök : A kormány­nak már jó ideje tudomása van ezen készülődő mozgalmakról. De tudomásunk volt és van arról is, hogy ezek a mozgalmak nem csupán belső bérharcokként jelentkeznek. Mindezeket a jelen­ségeket abból a szempontból is kell megítélni, amelyből az egész Európának politikai mozgal­mait. Itt egy óriási harcban vagyunk a béke és háború között. Hozzáfűzhetem, hogy Brémában összegyűltek a bolsevista propaganda vezetők és beszámoltak arról, amik történtek és azokról a lehetőségekről, amelyeket a bolsevizmus propa­gandája előttük feltárhat. Mindenütt van ilyen propaganda, ennek első és legfőbb célja az, hogy a konszolidáció nálunk se lehessen teljes. Ez érdeke sokaknak. A konkrét esetet illetőleg a nyomdászok sztrájkja úgy kezdődött, amint azt Milotay elmon­dotta. Egy 6 oldalas lap előállítási költségei meg­haladják a 2 koronát. A munkaadók nincsennek abban a helyzetben, hogy számítást tehessenek arra nézve, hogy a lapot mennyiért nyomathatják, mert ehhez hiányzott a papírárak kalkulációja. Áprilisban már meg tudják ezt tenni s akkor haj­landók belemenni a lap árának emelésével kap­csolatban a munkabérek emelésébe. A munkások ezt visszautasították. Ma az bírt a legnagyobb súllyal, hogy eltérve a kollektív szerződéstől, egy szokatlan lépésre határozták magukat, hogy nem a főnök egyesülethez fordultak, hanem minden vállalat munkásai egyenesen az üzemekhez. Min­den­esetre ez a gazdasági életben szokatlan cse­lekedet volt. Egyes lapvállalatoknál bizonyos auto­matikus helyzet van, t. i., hogy egyes nyomda­alkalmazottak bérének emelésével az összes szer- Ára 2 korona A SZÉCHENYI-MOZIBAN ma utoljára DAMASKUS CSILLAGA Petrovich­­sal és Lucy Doran­o­al a főszerepben és Lehmann úr kalandja. Előadások fél 5, negyed 7 és 8 órakor. Rendes helyárak.

Next