Szegedi Uj Nemzedék, 1921. április (3. évfolyam, 75-97. szám)
1921-04-08 / 78. szám
Szeged, 1921 április 8., péntek Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480 — , Fél évre . . . 240.— „ Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40 — , Egyes szám ára 2 kor. korona. Illik évfolyam, 78. szám. Nem! Nem! Soha ! Húsvéti látogatás Országszerte érthető feltűnést és nem csekély izgalmat okozott az a hír, hogy IV. Károly király húsvét vasárnapján váratlan, hirtelen megjelent a budai várban, fölkereste Horthy Miklós kormányzót, vele hosszabb megbeszélést folytatott, azután ismét elutazott a fővárosból. Ő Felségének ez a látogatása méltán okozhatott feltűnést rendkívülisége, titokzatossága és meglepetésszerűsége által, de arra, hogy ennek nyomán bármiféle izgalom keletkezzék, valóban nincs semmi ok. Maga az a körülmény, hogy a király megjelenése Magyarországban semmiképen előkészítve nem volt, hogy erről sem a magyar kormánynak, sem semmiféle magyar politikai tényezőnek előzetes tudomása nem volt, azt bizonyítja, hogy ez a látogatás nem tekinthető politikai ténynek s ennek amint politikai célja nem lehetett, úgy politikai következményei sem lehetnek. Alkotmányos szempontból nem is szabad ennek a látogatásnak politikai jelentőséget tulajdonítanunk. A magyar király, mint király politikai jelentőségű ténykedést csakis felelős tanácsadóinak tanácsára és azoknak alkotmányos fedezete mellett végezhet. Mikor azonban a koronás király, ha bár a trónról le nem mondott, uralkodó jogait tényleg nem gyakorolja, akkor nincsenek, nem is lehetnek olyan tanácsadói, akik az ő tényeit alkotmányos felelősségükkel fedeznék s ennélfogva ebben a helyzetben az ő tényeit csak a magánember cselekvésének kell tekintenünk, amelyekért a felelősséget csakis ő maga, a saját személyében viseli. Az ilyen magáncselekménynek pedig sem politikai jelentősége, sem politikai következménye nem lehet. Nem lehet tehát jogosan felelőssé tenni a mai magyar kormányt, vagy annak bármely tagját azért, hogy IV. Károly királynak kedve támadt Budára jönni, mert a mai magyar kormány nem IV. Károly király kormánya, nem a király alkotmányos tanácsadója s nem is felelős a király fényeiért. A magyar kormány a leghatározottabban kijelentette, hogy neki a király utazásáról tudomása nem volt s mi ezt a kijelentést készek vagyunk minden föntartás nélkül a legkomolyabban elhinni, mert meg vagyunk győződve arról, hogy kormányunk, ha előzetesen tudott volna Ő Felségének erről a szándékáról, minden lehetőt elkövetett volna ennek az utazásnak a megakadályozására. Éppen most, mikor közállapotaink rendjének és nyugalmának helyreállításában bizonyos örvendetes haladás mutatkozik, mikor ellenséges szomszédainkkal felette kényes természetű tárgyalásokat folytatunk, amelyektől helyzetünknek jelentékeny javulását várjuk, ezt a folyamatot könnyen megzavarhatnák, azok a félreértések, azok a — ha mindjárt alaptalan — félremagyarázások, amelyeket főleg ellenségeink fűzhetnének a királynak Magyarországban való megjelenéséhez. Politikailag tehát a mostani időpont a legkevésbbé sem látszik alkalmasnak arra, hogy Ő Felsége Magyarországot meglátogassa, hiszen a látogatás, ha azt egészen magánjellegűnek tekintjük is mi, alkalmat adhat olyan politikai magyarázatokra, amelyek éppen a jelenlegi kormány politikai céljait veszélyeztetnék. Ezért nem is lehet föltételezni a magyar kormányról, hogy Ő Felségének ehhez a látogatásához, ha előbb megkérdeztetett volna, hozzájárult volna, nem is lehet föltételeznünk, hogy a magyar kormány, ha előbb értesült vona róla, azt meg nem gátolta volna. A fölött hiába törjük a fejünket, hogy mi volt ennek a királyi látogatásnak a célja. Ezt talán csak Károly király maga tudná megmondani, vagy talán még ő maga sem. Az ő személye szempontjából annyira érthetetlen ennek a látogatásának a célja, hogy akaratlanul is arra a gondolatra kell jutnunk, vájjon nem más — előttünk ismeretlen — tényezők befolyása alatt cselekedett-e ebben az esetben a király. Nagyon közel fekvő az a fölfogás, hogy olyanok tanácsolták neki ezt az utazást, akik nem jó akarói neki és nem jó akaróink nekünk. Arra számítottak, hogy a király megjelenése Magyarországban meg fogja bontani itt a belső békét és rendet, zavargást, fölfordulást fog előidézni, ellentéteket fog támasztani emberek és pártok között, szembe fogja állítani a kormányzót és a királyt, szakadást fog előidézni a nemzeti hadseregben és alkalmat, vagy ürügyet fog szolgáltatni ellenséges szomszédainknak, hogy fegyveresen megtámadják és újra kirabolják Csonka-Magyarországot. Jusson eszünkbe, hogy alig néhány hét előtt olvastuk azokat a hivatalos nyilatkozatokat, amelyekben a kisantant politikusai kijelentették, hogy Károly királynak visszatérését Magyarországba ők casus bellinek tekintenék. Alig hogy ezt kimondták. .Íme megjelenik Magyarországban a király, mintha megrendelték volna, hogy legyen ürügyük, jogcímük Magyarország fegyveres megtámadására. Akárkik voltak azok, akik ezt tervezték, s akik erre számítottak, csalódtak számításaikban A király eljött ugyan Magyarországba, de látogatásának sem politikai jellege, sem politikai következménye nem volt. Nem támadt zavar és felfordulás — amit ellenségeink szerették volna, Magyarország kormányzója és Magyarország koronás királya nem törtek egymás ellen, mint ezt Prágában és Párisban remélték, hanem kölcsönös tisztelettel és bizalommal megbeszélték az ország helyzetét s mikor a kormányzó felvilágosította a királyt, hogy az ország érdeke most szükségessé teszi azt, hogy ő az országot mielőbb hagyja el, a király sietve távozott s magával vitte azt a megnyugtató tudatot, hogy ez az ország nagy betegségéből a gyógyulás, az egészséges fejlődés útjára jutott. Ennek folyamatát pedig ő legkevésbbé akarhatja megzavarni. Igenis a gyógyulás és megerősödés útjára eljutottunk, de annak mégis csak az elején vagyunk. Ahhoz pedig, hogy Szent István trónja ismét betöltessék, még nagyot kell haladnunk ezen az úton. A mai megcsonkított, megnyomorított Magyarország nem méltó alapzat és nem elégséges támasz Szent István dicső trónja számára. A királyi szék betöltésére a magyar nemzetnek csak akkor lesz szabad gondolnia, amikorSzent István birodalmának régi határait visszaszerezte, vagy amikor a politikai helyzet alkalmas lesz arra, hogy a tőlünk elszakított területek visszaszerzésének dicsősége új fényt adjon szent koronánknak. A Sznchenyi-mozaian bemutatásra Leff a ravasz halott bohózat. A 7 n PTI AA című misztikus dráma, melynek keretében a keleti országokban divó Ol.L U i i U m ópiumszivó barlangok minden kéje és gyönyöre tárul elénk. Azonkívül Csak felnőtteknek, negyed 7 és 8 órakor. Telefon 16-33. A délszlávok és a magyar király kérdés A Le Journal írja 2-iki számában , Belgrádban minisztertanácsot tartottak a katonai vezetők részvételével és a következő határozatot hozták : 1. A Habsburgoknak a magyar trónra való viszszatérését Délszlávia háborús oknak tekinti. 2. A belgrádi, újvidéki és zágrábi három hadtestet azonnal részlegesen mozgósítják. Abban az esetben, ha egy Habsburg elfoglalná Magyarország trónját, a délszláv kormány megtorlásul a következő intézkedéseket tenné: 1. Pécs vidékét végérvényesen Délszláviához csatolná. 2. Szeged városát megszállanák a délszláv csapatok. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szeged, Kálvária utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő Z Sjló KAY JÁNOS Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.Társ. Elnapolták a nemzetgyűlést A földmivelés és az igazságügyi miniszter lemondott. A nemzetgyűlés mai ülését 10 óra 40 perckor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Teleki Pál miniszterelnök úr kér szót. Teleki Pál gr. miniszterelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy az események következtében egyes miniszter uraknak a helyzete úgy a pártokkal szemben, mint saját felfogásuk tekintetében az együttműködést, amely eddig a kormányban vált nem teszik többé olyan biztossá, ennek következtében én a mai napon a kormányzó úrnak a kormány állására vonatkozólag előterjesztést kívánok tenni. Arra kérem a Nemzetgyűlést, hogy a kormányzó úr döntéséig napolja el a Házat. Ereky Károly felszólalása után, aki azt vitatta, hogy az elnapolásra csak a kormány lemondása esetén volna szükség, a nemzetgyűlés óriási többsége elfogadta a miniszterelnök indítványát. Ezzel az ülés véget ért. Ülés után a kisgazdapárt lelkesen tapsolta nagyatádi Szabó István földmivelési minisztert, ki még az ülés előtt beadta lemondását. A nemzetgyűlés befejezése után a kisgazdapárt értekezletén Tomcsányi igazságügyminiszter is bejelentette lemondását. IV. Károly proklamációja a magyar nemzethez Gróf Teleki Pál miniszterelnök a király elutazása alkalmával a következő nyilatkozatot adta ki: Őfelsége IV. Károly király Szombathelyről való távozásakor felkért, hogy avégből, hogy jövetelének és távozásának indító okai az ország előtt világosak legyenek, a hozzám intézett következő kijelentéseket hozzam nyilvánosságra. Ennek a kívánságnak azzal teszek eleget, amidőn a nekem írásban átadott kijelentés szószerinti szövegét közzéteszem. A király kijelentése a következő: — Visszatértem Magyarország áldott földjére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez feloldhatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. Visszatértem, mert ezentúl meg vagyok győződve, hogy ez a súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás királya vezetése alatt tudja visszaszerezni teljes belső nyugalmát és azt a törvényes rendet, amely előfeltétele hazánk újból felvirágozásának. Azok a gyászos emlékű események, amelyek 1918-ban és 1919-ben játszódtak le, éppúgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen. De a magyar nép alkotmányhűsége és józansága nem hagyja magát sokáig félrevezetni és most megnyugvással látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van. Az elemi erővel ránk zúdult események folytán megszűnt az 1867-iki kiegyezés és a pragmatica szankciónak a feloszthatlan és elválaszthatlan birtoklásra vonatkozó része és helyreállott Magyarország teljes állam függetlensége, amelyet gondosan megőrizni nekem is egyik főtörekvésem. Ezzel a nemzet élete és újhodása új alapot nyert, szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás e munkájában sorsüldözött nemzetemmel együtt vállvetve közreműködhessek. Egy nyugodt, belsőleg konszolidált erős független Magyarország oly közös európai érdek, a békének oly fontos biztosítéka, hogy nem hihetem, hogy külállamok törekvéseimet, melyek csakis a konszolidációt, a békés rend és tartós nyugalom