Szegedi Uj Nemzedék, 1921. május (3. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-01 / 98. szám

Szeged, Í921 május 1., vasárnap. Üteresztíny politikai napiiap. Eiőíizetési ára: Egész évre . Fél évre , . Negyed évre Eg>' hónapra Egyes szám ára 2 t.or. Nem! Nem! Soha! Ara 2 korona. Május 1. Alig van ember, aki a május elsejét a bol­dogság és az öröm bizonyos érzésével ne köszön­tené. A természet megujhódó pompája, az újra éledő élet hozsannája ott rügyezik minden faágon és minden zöldelő fűszálon s az ég kéksége, a levegő enyhesége, a madarak pajzán röppenése mindmegannyi biztató intés, hogy mi is, mi, isten­képmására teremtett emberek, siessünk levetni magunkról a fáradt gondokat, földhöz kötöttsé­günk sok ezernyi baját és próbáljunk háláiéit tekintettel az ég felé fordulni és megköszönni a tavaszt, az újraéledést, a megujhódást, a feliáma- dásí. Úgy kellene, hogy ez a nap a hála és az öröm napja legyen. A hátáé, mely az élet szépséges csodáiért e napra leteszi a munkás szerszámot, hogy csupán a szépséges tavasz szemlélésében merüljön el, mint jótékony fürdőben az enyhülést kereső. Úgy kellene, hogy ez a nap az örömé le­gyen, melyen minden társadalmi osztály testvéri szeretettel tárná fel szivének bajait és panaszait, keresve a módokat, melyben sebeit rnegfüröszthetné a megértés vizében, ahol az együttérző részvét balzsamot csepegtethetne a sajgó fájdalomra. Úgy kellene, hogy ez a nap a gyermekeink napja is legyen, amikor vége-hosszatlan sorokban vonulná­nak id a zöldbe a gyűlölködést nem ismerő, ’•ujjongó kicsinyeink, hogy megtanulják szeretni a természet igazi szépségeit s meg tudják, milyen sok áldást jelentenek az emberi életnek az erdők oxigént lehelő fái és virágai. Sajnos, mindez nem Így van. Sajnos, a május 1-e nem az öröm ün­nepe. De a munkáé sem, mint ahogy azt a nem­zetközi munkásság fennen hirdeti. Nem is azért ünnepük meg a május első napját, merthogy a munkát akarnák megünnepelni. A nemzetköziek célja a gyűlölet és az osztályharag volt s ennek a feneketlen gyűlölködésnek csak a fegyvere ez a nap. Igen, fegyvere, mondjuk sújtó kalapácsa, mely ádáz gyűlölködéssel kiáltja oda e napon a többi osztályok felé: „Látjátok e, a mi hatalmas táborunkat? Látjátok-e a munkásság hadsorait, melyek most csak azért vonulnak fel utcákon, térségeken, hogy hadsereg-szemlét tartson önön maga felett . . . így történt, hogy a május I-je nem lehet az emberiség ünnepnapja, mert kardcsörtetés, had- üzenés az a munkásság részéről a fennálló társa­dalmi rend ellen. S mindaddig mig igy lesz, nem is lesz és nem is lehet az emberiség egyetemes ünnepnap­jává. De a munka ünnepévé sem lehet, mert akkor egyetemesnek és általánosnak kellene lennie s nem szabadna, hogy hajtó ereje a gyűlölet és az osztályharc legyen. Akinek sikerülne az osztály-gyűlöletet fel­függesztenie — ha mindjárt csak egy napra is — az szerzi meg az alkotó és épitő munkának az első igaz ünnepnapját. Mert amig csak az osztály-gyűlölet hevíti a munkásság keblét és tömöríti sorakozásra töme­geit, addig a május 1-je csak vörös posztó, niely- lyel a munkásság, mint a vérszomjas picador, csak ingerli a többi osztályt • — lesve az alkalmat, mikor döfheti pikáját az ingerelt testébe. Harcnak lehet ez harc, játéknak lehet ez játék, de ünnep­nek semmi esetre sem az. Mert az ünnepek nem a Lassale-ok, sem a Marx-ok gyűlöletéből fakad­nak. Az ünnepek csak az ártatlan betlehemi kis­dedek születéséből és a megfeszitett Krisztus ön­feláldozó szeretetéből és életfeláldozásából fakad­hatnak. Hogy a májas 1-je az emberiség ünnepéve lehessen, ahhoz szükséges volna, hogy a munkás­ság legalább is e napra elfeledje tajtékozó osztály­gyűlöletét. Mily jó volna megpróbálni! Talán csak az első lépés volna nehéz! És utána jönne a többi májusi nap! A dicső, a szép, a szerető és megértésben összeforradó tavasz, mely az egész ma- zyar társadalom éltető és kalászirejtő nyarának is gáloga volna! Ez volna az igazi Május 1-je . .. A Jézus-társaság uj otthonában A Jézus társaság uj otthont kapott! Uj otthont! Micsoda varázsos szó ez, mennyi kedves gondolatot, mennyi jóleső érzést foglal magában. Otthon után eped a bolyongó vándor és otthonába vágyik a ta­valy júniusban Szegedre menekült jézus-társaság is, A társaság ideiglenesen a Madách utcai szent Gellért konviktusban húzódott meg. Ez az épület rendház céljaira mindjárt kezdetben alkalmatlannak bizonyult, de a társaság szerény anyagi helyzete nem engedett változtatást. E kedvezőién állapot is megváltozik immár! A Jézus-társaság sok utánjárás, tervezgetés, de lég­ióként Várhelyi József prépost fejedelmi ajándéka folytán — rendház céljaira megszerezte a jelenleg Várhelyi prépost és Peidl tanár közös tulajdonát ké­pező Kálvária-utca 1 szám alatti emeletes palotát. A társaság Kálvária-utcai rendházában az Érdre áthelyezett novitiatus helyébe a bölcseleti kar talál majd otthont. S mi hisszük, hogy a Jézus társasági atyák uj rendházából röviden friss impulzusok egész raja fog kiindulni^ melyek a keresztény világnézetet és a tiszta erkölcs újjászületését fogják jelenteni az egyre hevesebb álarcos támadások és destruktiv tö­rekvések között. A napokban fölkerestük Bus Jakab pátert a szegedi Jézus társaság főnökét, akinek 60 éves szü­letésnapját éppen most ünnepli meg a kersztény megújhodásnak örvendő Szeged társadalma. A rektor barátságos kedvességgel fogadja a Szegedi Uj Nem­zedéket — láthatólag örvend hogy a sajtó érdek­lődik a szerzet munkássága és helyzete iránt. Kérdé­sünkre a társaság uj otthonáról a következő dol­gokat közli: — A társaság jelenlegi rendháza már kezdettől fogva szűknek bizonyult, úgy hogy uj rendliáz meg­szerzését határoztuk el. Alkudozni kezdtünk több ajánlattevővel, de törekvéseink a társaság szűkös anyagi viszonyai következtében hajótörést szenved­tek. E közben mentőangyalként jött Várhelyi prépost és Peidl tanár nagylelkű ajánlata mellyel lehetővé tették a tulajdonukban lévő Kálvária-utca 1 szám alatti épület megvételét. Az épületre már a katholikus egyházközség is alkudozni kezdett, de a tulajdono­sok nekünk nyújtották az elsőséget. A szerződés megkötésénél szives előzékenységre találtunk minden vonalon. Várhelyi prépost a társaság, javára az épület árából az őt megillető részről nagy­lelkűen lemondott. A prépost ez ajándékával lehetővé tettei hogy a társulat uj otthonát mielőbb elfoglal­hassa. Az épület különben egymillió 200 ezer koro­nába került, de az épület uj átalakítása még igen sok pénzt fog felemészteni. Szükségünk lesz házi kápolnára, Icongregácioi teremre, melyek jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. A társaság a jövőben, éppen úgy mint a múlt­ban a hitvédelmi képzést életerős intézményekkel fogja biztosítani. A hitvédelmi előadásokat állandó­sítjuk mellyel kapcsolatban megerősítjük a már működő urak kongregációját. Tervbe van véve szent egylet alakítása, amely kiterjedne nemcsak a kongre-. ganisták ma még meglehetős szűk körű hallgatósá­gára, hanem felkarolná a társadalom szélesebb réte­geit is és bevinné oda is a kereszténység újraérté­kelésének gondolatát, ahonnan az eddig száműzve volt. Megerősítjük -a hölgyek kongregációját is. Ma a színpadon és a könyvekben pellengérre állítják mindazt, amit a vallás a nőiesség magasztos fogal­mává arratott. így beláthatatlan tere nyílik tevékeny­ségünknek. Mi hozzá is látunk, hittel és bizalommal, a többi rész, a siker, az eredmény az Isten kezé­ben van. Még tovább is beszélt volna a tudós rektor, de szólította a kötelesség. Búcsúztunk —Távoztunkban, lelkünket egy óhaj töltötte be: — Vajha e sok nemes érzés és jó szándék termékeny talajra lelne a szegedi homokon. Ma utoljára a Xa-Xa *"i?!LVilaE''’"Szécli8nyl-M02llian III-ik évfolyam, 98. szám. Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Szeded, Kálvária-utca 10. szám. Telefon 153. Felelős szerkesztő ZSIRKAY JÁNOS Kiadja; A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.-Társ. A volt diákokig találkozója a városi föglmnázíuni ünnopéa Öt nap választja el a város közönségét ama országos kulturesemény számba menő naptól, melyen a kegyesrendi városi főgimnázium 200 éves fordulóját ünnepli. Külsőségekben fényes, a város kulturéletében pedig örökre emlékezetes lesz e nap, melynek jelentősége bár túlhaladja a város határait, mégis legfőkép azoknak lesz ünnepük, akik nemcsak a szegedi piaristák vezetése alatt végezték középiskolai tanulmányaikat, hanem az iskolából kikerülve, itt maradtak továbbra is a városban és évröl-évre tanúi voltak annak az ál­dásos működésnek, melyet a kegyestanitó-rend, a szerzeteseket jellemző szerénységgel kifejtett. Nincs ember a városban, aki valamiképpen hasznát ne látta volna a tudós szegedi piaristák hangyaszorgalmú működésének. A művelődés haj­szálvékony erein át a város minden fiában ott csergedezik valami ama tanításokból, mellyel Kalazauti Szt. József utódai nemzedékről-nemze­dékre szárnyra bocsátották a városi főgimnázium­ban nevelt diákokat. És a 200 éves évforduló ünnepén megilletödve gondolnak vissza a volt diákok tanuló éveikre. Azt, hogy hányán vannak,bajos volna meg számolni. A vaskos évvégi értesítők, minden évben csaknem nyolcszáz tanulóról számolnak be, akik az országban szétszéledve árasztották tovább a magyar művelődést. Legfölebb talán azokat le­hetne összeszámolni, akik már régen túl vannak az emberélet demarkációs vonalán és deresedö, vagy őszbeborult fejjel emlékeznek vissza diákköri éveikre. A jubiláris ünnepen a volt diákok lelkében buzognak fel a legszebb és legmelegebb érzelmek. Előttük kettős jelentősége van e napnak, mert ők nemcsak a városi főgimnázium 200 éves évfordu­lóját ünneplik, hanem alkalom lesz ez arra is, hogy nagyrabecsülésükről, szeretetükről és hálá­jukról tanúságot tegyenek. És ez a szándék el is tölti mindazokat, kik a városi gimnázium diákjai voltak. Az ünnep mi­nél emlékezetesebbé és fényesebbé avatásán ők buzgolkodnak leginkább. A május 5-iki ünnepen pedig együttesen vesz részt a volt diákok tábora a főgimnázium disztermében, ahol reggel 8 órakor gyülekeznek. Visszatekintés lesz ez a találkozó a lelünt küzd Imes, de mégis boldog időkre, hogy visszatekintve, biztató reményekkel teljenek el a Csonka-Magyarországra váró nagy feladatok diadalmas elvégzésére. A német események Berlinből jelentik: A francia politikai körök véleménye szerint, dacára, hogy Amerika kérte a megszállás elhalasztását, a franciák’színes csapa­tokkal végre fogják hajlani május 1-én a meg­szállást. Egy francia diplomata kijelentette, hogy az utolsó pillanatban talán még lesz mód a Ruhr- vidék megszállásának megelőzésére, ha Német­ország fenntartás nélkül elfogadja a párisi határo­zatot. Most azonban már Németországnak mesz- szemenő garanciákat kellene adni, pld. a franciák a vasutak záloguladását követelik tőle. Páris. Charles Schwab Európából visszatérve Newyork állami kereskedelmi kamarájában beszé­det mondott: Lehetséges-e, hogy mi, szövetsége­sek, miután megnyertük a háborút és a világ helyzetét kezünkben tartjuk, most megengedjük a németeknek, hogy a maguk lázas munkájával, melyben felülmúlják Európa többi részét, meg­nyerjék a békét ? Németország ma az acéltonnáját húsz dollárral olcsóbban tudja Angliába szállí­tani, mint amennyibe magában Angliában kerül az előállítása. Előadások 3, V25, ‘A7 és 8 órakor. Telefon 16—33.

Next

/
Thumbnails
Contents