Szegedi Uj Nemzedék, 1924. március (6. évfolyam, 52-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

Szeged, 1924 március 28., péntek. Kereszt­ény poliikai napilap. Előfizetési ára helyben és vidéken: Egy hónapra , 10.000 K Negyedévre , . 30 000 K Egyes szám ára 600 kor. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Kisváris­ utca 10. sz. Telefon: 153. Ára 600 korona. Vl-ik évfolyam, 73 szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. 1 Baross-SzlT8tsíg szegell fllkJÉBan­, 1 UANSz, a Manar Nenzotl SzStetslgisa TariB' SzlTStség ifiTatalos rajja. Magjelenik minden nap korán reggel. A destrukció Már enyhébb a jég, már nyájasabb a napsugár, már mászik elő odvá­­ból a vipera fajta, mely egyszer már majdnem halálra mart, de fejére ta­postunk, mert elég volt a méregből. Egyszer már majd beléje haltunk, lábbadozó betegei vagyunk még min­dig a kígyómarásának, a sajtó de­strukciójának. Nem volt elég a kártevése, ez a bús siralom, melyet osztályrészül adott a balsors általa s mert újra éled a keresztény, a magyar, tehát mérgezni kell tovább, hogy legyen belőle valódi kabaver. De már elég volt, türelmünkkel s a vendégjoggal tovább visszaélni nem lehet. Megindult a lavina, amely el­söpri majd e mételyt tenyésztő de­strukciót, hogy ne mérgezhesse tovább a tömegek lelkét, ne sorvassza a nemzeti életerőt, a faji érzést, a fel­támadt keresztény szellemet. Buda­pest, ahonnan a destruktív sajtó mérges gáztámadásaival kábulttá, beteggé, fél­holttá teszi az egész nemzetet, talpra állt és megállást pa­rancsolt a nemzetrontás bűnös üzel­­meinek. Meghallja-e az ország a főváros háborgó lelkének tiltakozó szavát, lesz-e visszhang e csonka hajában, mely bömbölő zivatarrá dagadva el­söpri a nemzetrontó élősdi bandát? Felébrednek-e a törvényhatóságok, a városok, a nemzeti és keresztény világnézet alapján a lazult pártok, egyesületek, sorra mind, hogy öklei­ket megtorlásra emelve, kijózanítsák és észretérítsék ezt a mi türelmünk­ből és gyávaságunkból vakmerővé lett bűnös destrukció nemzetközi söpredéket ? Látjuk megmozdulni mindenütt s fölényes gúnnyal és pöffeszkedéssel, ismerve határtalanságig menő keleti béketűrésünket, nézik a keresztény és nemzeti gondolat vergődését. Álljunk talpra, mert már-már nyo­morult jobbágyaivá lettünk az új honfoglalóknak, akik felszívták ma­gukba e nemzet minden értékes javát. A kiáltás végig sikoltott a hazán, itt az ideje, hogy beléje fojtsuk a lelket e hazátlan szörnyetegbe. Meg­hallják-e ugyan mindenütt, meghal­lottuk-e mi is, itt a vidéken, akik elszántan, de alig látható eredmény­­nyel viaskodunk a nemzeti és ke­resztény gondolatért? Megmozdul-e a keresztény társadalom, amelynek hátából szíjat hasíthatnak bármikor a Shylockok? Megérjük-e itt a ma­gyarok ébredését? Nem akarjuk még mondani, hogy nem hisszük s van még némi hitünk a magyarok ébredésében is. Bárminő legyen is azonban a ke­resztény társadalom megmozdulása, a lethargiából az ébredés, egyetlen­egy öntudatos keresztény magyarnak sem szabad elfeledkezni arról, hogy a vergődő keresztény nemzeti gon­dolat elháríthatatlan kötelességévé teszi a nemzetközi destrukció ellen a harcot, kötelességévé a mételyt hintő sajtótermékek bojkottját, az el­lenőrzés gyakorlását magában a ke­resztény társadalomban, mert min­denki lelkit idének a tükre az az új­ság, amely napi lelki táplálékát ké­pezi. A keresztény magyar társada­lomban kell akkora morális erőnek A szanálási javaslatok a Ház előtt Győrffy hadbírót még nem helyezték vissza A nemzetgyűlés csütörtöki ülését egy­negyed 12-kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki előterjesztések során bemutatja a miniszter átiratát, amelyben értesíti a Házat, hogy IV. Károly király elhunyta évfordulóján, április 1-én lelke üdvéért a Koronázó­templomban ünnepélyes gyászisten­tisztelet fog tartatni, amelyen a nemzet­­gyűlést Huszár Károly alelnök kép­viseli. A pénzügyi bizottság egyik tag­ságára választás útján való betöltése következik. Ezután áttérnek a középiskolai re­formról szóló törvényjavaslat folytató­lagos tárgyalására. Az első szónok Lukács György. Történeti visszapillantást vet a magyar középiskolák fejlődésére. A javaslatot elfogadja. Eöry Szabó Dezső szükségesnek tartaná, a népoktatásnak a nyolc osz­tályra való kibővítését. Ez a négy osz­tály pótolná a négy középiskolát. A reálgymnáziumok felállításával csak kom­plkáljuk a­ helyzetet. a középiskola,­ négy alsó osztályában egységesnek kell lenni a tanításnak. A humanisztikus iskolákban, a gimnáziumokban a görög nyelv helyett az angol, olasz, francia, vagy más modern nyelvek tanítását kellene bevezetni. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Bethlen István gróf minisz­terelnök beterjeszti az államháztartás egyensúlyának a helyreállításáról, a Magyar Nemzeti Bank felállításáról és az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő kölcsönről, az olasz királysággal kötött pénzügyi egyezmé­nyek és megállapodások becikkelyezé­séről, a francia hitelezőkkel szemben fennálló magyar tartozások tekinteté­ben Párisban kelt szerződés becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslatokat. Kéri a javaslatoknak a pénzügyi, a közgazdasági és a közjogi bizottságba való kiadását és azoknak az együttes tárgyalását; kéri továbbá a nemzet­gyűlést, hogy a már benyújtott a cseh—­szlovák köztársasággal kötött pénzügyi egyezményekről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságon kívül a fent említett bizottságoknak is adják ki, mert ez a törvényjavaslat szoros össze­függésben van az előbbi törvényjavas­latokkal. (Eckhardt: Szörnyű egy ered­mény. Ulain : Vád alá kell helyezni a kormányt. Lendvai: Hóhér javaslatok. Szilágyi: A második Trianon, eladták az országot.) Ezután Baross János a házszabá­lyokhoz kér szót; kéri a nemzetgyűlés többségét, hogy a javaslatot adják ki tárgyalás végett a külügyi bizottság­nak is. Bethlen István gróf Baross indítvá­­nyának mellőzését kéri. Baross újból felszólal és kéri, hogy különösen a Csehszlovákiával kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot utalják a külügyi bizott­sághoz. Kéri a miniszterelnököt, ne élezze ki az ellentéteket. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Horváth Zoltán szintén kéri, hogy a miniszterelnök engedjen makacs álláspontjából. (Az elnök ezért Horváth Zoltánt rendreutasítja, mire az ellen­zéken óriási zaj támad, a képviselők a padokat verve kiállják. Hallatlan, már nem lehet beszélni.) A zaj elcsillapul­tával Horváth Zoltán befejezi beszédét. Csatlakozik Baross javaslatához. Bethlen István gróf. A javaslat mel­lőzését kéri. A Ház így határoz. Utána Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kér szót. Majd Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter válaszol Gömbös régebbi interpellációjára. Arra a kérdésre, hogy hajlandó-e Győrffy hadbírót visszahelyezni, nem­mel válaszol. Az az intézkedés nem volt elhamarkodott és háromszor is alapo­san áttanulmányozta az ügyet és ami­kor tisztán látott, akkor tette meg az intézkedéseket, éppen ezért nincsen szándékában az intézkedéseit meg­változtatni. Meg kell azonban emlékezni Gömbös érdemeiről, azaiért most mond köszö­netet. Jól esett hallania, hogy Rupert beszédével szemben, — amelyben a katonaság elbocsájtását kívánta — megvédte a katonaságot. Ebben a kér­désben teljesen egyetért Gömbössel. Kijelenti, hogy többé nem fognak olyan honvédelmi miniszter, aki hajlandó volna kijelenteni azt, hogy nem akar már többé katonát látni. Igen is fog­nak még látni katonaságot, még­pedig jól nevelt hazafias lelkű katonaságot és pedig annyit, amennyit tartani le­het. Ha az antant hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos számú hadsereget fenn­tartsunk, nem tudja megérteni, hogy miként akadhat magyar ember, aki ez ellen tiltakozik. Az Interpelláló képviselő a választ nem, a Ház ellenben tudomásul veszi. Az ülés ezzel 3 órakor véget ért. és akkora szolidaritásnak lenni, hogy a destruktív szellemű sajtó fertőző szellemáradatának gátat vet. A­minthogy a magyar törvény­­hozástól is joggal várja el a ma­gyarság, hogy törvényhozói jogánál fogva egyszers mindenkorra végez a liberalizmus köpenyege alatt végbe­menő tudatos nemzetrontás gyaláza­tosságaival. Mert talán még nem jutottunk zsellérségre ebben a csonka hazában ? Poincaré bukása nem v­áltoztatja meg a francia külpolitikát Páris, március 27. A Matint fel­hatalmazták arra, hogy a köztársasági elnöknek a krízisről tett következő jelentését közölje. Ami a külügyi politi­kát illeti, Franciaország a Ruhr-vidékét mindaddig nem üríti ki, amíg a teljes összegű jóvátétel­ fizetésekre szert nem tesz. Ami a belpolitikát illeti Francia­­országnak helyre kell állítani a költség­­vetés egyensúlyát, kölcsönt kell fel­venni, de nem olyan kiadások teljesí­­tésére, amelyeket a bevételeink nem fedeznek. Ha Poincaré nem tudna kor­mányt alakítani, akkor az államfő csak olyan kormány alakulásához járulna hozzá, amely határozottan el van tökélve, hogy az ország politikáját a már vázolt utakon vezese tovább. Arra az esetre azonban, ha az ország ennek a politikának a folytatásával szemben ellenséges magatartást tanúsítana, a köztársaság elnöke — ami saját magát illeti — haladéktalanul levonná azon konzekvenciákat, amelyeket szükséges­nek tart. Lemenőben Poincaré csillaga Poincaré kabinetjének a bukása Berlinben nem okozott meglepetést és politikai körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy Poincaré visszatér, sőt ezt a kis intermezzot felhasználja arra, hogy a kényelmetlen minisztereitől szabaduljon. A Berliner Tageblatt meg­állapítja, hogy Poincaré csillaga parla­menti és külpolitikai tekintetben még­is csak lemenőben van. Poincaré vállalkozott a kormányalakításra Páris, március 27. Poincaré elfogadta a kormányalakításra vonatkozó meg­bízatást. Korányi és Andrássy a pénzügyi javaslatokról Budapest, március 27. A politikai világot most kizárólag a pénzügyi javaslatok sorsa foglalkoztatja. A jobb­oldaliak ismételten hangoztatták a fo­lyosón, hogy rendkívül nagy az érdek­lődés az országban aziránt, hogy a pénzügyi javaslatok tárgyalását minden parlamentáris eszközzel biztosíthassa a kormány és a többségi párt. Korányi Frigyes báró, az új pénz­ügyminiszter a javaslatokkal kapcsolat­ban a következőket mondotta: — Elvállaltam a pénzügyi tárcát, mert meg vagyok győződve arról, hogy az az út, amelyet a helyreállítási ter­vezet és a Népszövetséggel egyetértő­­leg megállapított program épített ki, az ország részére a legjobb út, amelyen a jelenlegi bajokból kievezhetünk. Meg­győződésem, hogy az újjáépítési ter­vezet és az ezzel összefüggő pénzügyi intézkedések a legjobb utat jelentik, amelyen haladva az ország gazdasági rekonstrukció munkáját elvégezheti. Elvállaltam a pénzügyi tárcát, mert meg vagyok győződve arról, hogyha az ország a súlyos helyzet belátása alapján a maga erejéből is támogatja és elősegíti ezt a munkát, akkor azt eredmény fogja kísérni. Ha ez az út bármely okból járhatatlanná válik, ab­ban az esetben elkerülhetetlenül a leg­teljesebb katasztrófára vezet. Andrássy Gyula gróf a következőkép nyilatkozott: — A fontos csak az, hogy az ilyen mó­don megengedett rendszabályoknak meg legyen az eredménye és hogy az ország függetlenségét megóvjuk. A javaslatban az ország függetlenségét nem látom biz­tosítva és behódolást látok az ellensége­ink és a külföld előtt a kölcsön érdeké­ben. Félek, hogy a ránk kivetendő súlyos adók miatt nem tudunk majd talpraállni. A kölcsönt nyújtó államok a kezükbe tar­tanak minket és arra fognak ügyelni, hogy igazán talpra ne állhassunk, nem pedig arra, hogy valóba rendbe szedhessük az államháztartásunkat és a gazdasági éle­tünket. Ugyancsak idevonatkozólag Mutschen­­bacher Emil a következőkben nyilatkozott: — Ami a jegybank felállításáról szóló törvényjavaslatot illeti, ez részben teljesíti a gazdák kívánságait, mert megengedi, hogy a bankok mezőgazdasági célokra olyan váltókat is leszámítolhassanak, ame­lyek hónapos lejáratúak. Követelik a gaz­dák, hogy a 6 hónapos lejáratú váltóknál még további 3 hónapos prolongációt enge­délyezzen a jegybank. A háztulajdonosok és a lak­­bérjavaslat A felhatalmazási törvényjavaslatok kere­tében levő lakbérjavaslat a háztulajdono­sokat nem elégíti ki, ezért a háztulajdo­nosok országos kongresszuson fogják kérni a lakbérjavaslat módosítását és követelni fogják, hogy a lakbéreket 3,5 százalékos aranyparitásban állapítsák meg. Harding, mint magánember Budapestre érkezett Csütörtökön reggel Harding az Orient-Expressel Budapestre érkezett. Megérkezése után azonnal a Duna­­palotába ment. Dél felé Korányi Frigyes pénzügyminiszterrel találkozott, majd Bethlen István gróf miniszterelnököt

Next