Szegedi Uj Nemzedék, 1924. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-02 / 77. szám

Szeged, 1924 április 2., szerda. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára helyben és vidéken: Egy hónapra , 14.000 K .Negyedévre,­­ 42.000 K Egyes szám ára 800 kor. Szerkesztőség és kiadói hivatal: Kisfária­ utca 10. n. Telefon: 153, Kihirdették az ítéletet a Hitlerpörben München, április 1. Ma délelőtt 10 órakor hirdették ki az ítéletet a Hitler­­pörben. Hitler, Poehner, Kriebel és Wéber egyenkint 5 évi várfogságot kaptak. A költségek viselésére és 200­0 arany márkára iiették ezenfelül őket. A pénzbüntetést be nem fizetés esetén 20 napi várfogságra változtatják át. Ha az elitéltek büntetésükből hat hóna­pot kitöltenek, akkor a büntetés további tartamára feltételesen szabadlábra fogják őket helyezni. Ludendorffot felmentet­ték és a vele szemben felmerült el­járási költségeket az állampénztárra hárították. Frick, Roehm, Brückner, Wagner és Pernet vádlottakra bűn­­cselekményben való segédkezés címén­­ egyenként egy évi és három havi vár­­i­fogságot és 100 arany márka pénz­­­ büntetést szabtak ki, illetve nem fizetés­­ esetén további várfogságot. Ezenkívül­­ elmarasztalták Vöket a költségek vise­lésében. Ezek az elitéltek a büntetésük hátralévő tartamára haladéktalanul sza­badlábra helyeztetnek, feltételesen 1928 április 1-ig. A per valamennyi vádlott­jánál beszámították a vizsgálati fog­ságot, még­pedig Hitlernél négy hóna­pot és két hetet, Wébernél négy hóna­pot és három hetet, Kriebelnél és Poehnernél egyenkint két hónapot és két hetet, Brücknernél négy hónapot és egy hetet, Roehmnél és Fricknél négy hónapot és három hetet, Pernet­­nél és Wagnernél pedig egyenkint két hónapot és három hetet. Frick, Roehm és Brückner ellen kibocsájtott elfogató rendeletet hatályon kívül helyezték. Az ítéletet a közönség minden tüntetés nélkül fogadta. Az ítélet, illetve fel­mentés mint az elnök bejelentette, négy szavazattal történt. A Hitler-perben az ítélet indokolá­sának befejezése után Rőder dr. védő engedelmet kért, hogy néhány szóval javaslatot tehessen arra, hogy függes­­­szék fel a Hitler elleni letartóztatási végzést. Az elnök kijelenti, hogy a bíróság ebben nem illetékes, mert az ítélet a kihirdetéssel azonnal jogerőssé vált. A letartóztatási végzés felfüggesztése ér­dekében az ülésen kívül az állam­­ügyészséghez kell javaslatot tenni. Ludendorff tábornok kijelentette, hogy felmentését szégyenletesnek érzi, mert bajtársait elítélték. A tiszti ruha ezt nem érdemelte meg. A néző­közönség körében viharos éljenzés hangzott fel, mire az elnök Ludendorffnak ezt a megjegyzését, mint nem helyén­valót, visszautasította ; hasonlóképen megrótta a közönség tet­szés nyilvánítását is. Fel a tettek mezejére! Az országház hatalmas termében, a különféle egyesületek helyiségeiben, ünnepélyek, estélyek stb. alkalmával beszéd-beszéd után hangzik el. A tavasz eljöttével pedig egy-egy gyű­lésen elhangzó erős és szenvedélyes hangok fognak belevegyülni még az erdők, mezők lágy zsongásába is. Mennyi szószátyárkodás, mennyi üres frázis! Hány uj Demosthenes, hány uj Ciceró akar születni nap-nap után ! Ez azonban nem volna baj, ha valamennyi a keresztrefeszitett ma­gyar igazságnak hirdetője a meg­­süketült magyar fülek, az elvakult magyar szemek felnyitója, az elfásult magyar lelkek életrekeltője volna! De sajnos, nem így van, mert a be­csületes magyar szót kutyák ugatása és sakálok üvöltése harsogja túl. Ezen üvöltések egy ízben már nem­zetünk gyászos tragédiájának előidé­zői voltak, legyünk tehát résen, hogy ez meg ne ismétlődjék! De hát mi legyen ellenük a fegy­verünk? Semmi cselre sem a szó, hanem a tett ! Magyar embernek soha­sem volt a beszéd a kenyere, hanem akarat és tetterő jellemezte minden időn keresztül. Ameddig az anya­földnek egyszerű szülötte nem poli­tizált, nem korteskedett, nem szóno­kolt, addig nem is­mételgezte meg lelkét a sok álnok fondorlattal kicir­­kalmazott zsidó csalafintaság. Sokan talán azt vallják, hogy a mostani nehéz időkben szükség van beszé­dekre, szónoklatokra, hogy azok a hazafiságot, az irredentizmust, a haza­­szeretetet a lelkekben ébrentartsák. Ha azonban egy magyar embernek nem elég édes hazánk szent testé­nek megcsonkítása, ha nem férkőz­nek szívéhez elszakított testvéreink millióinak fájdalmas jajkiáltásai, ha nem elég a bennünket körülvevő ten­gernyi szenvedésnek és nyomornak látása, ha nem korbácsolja a vért arcába az a sok megaláztatás, ame­lyet ellenségeink részéről el kell tűr­nünk, akkor nem fognak rá hatni a legügyesebb szónokok érzelgős pá­­thosszai sem ! A nemzeti becsületet, a hazaszeretetet nem lehet beledis­­putálni senkibe sem, annak benne kell lenni a vérünkben, az anyatejjel szívtuk azt magunkba! Azokkal szemben pedig, kiknek szívében magyar becsület s haza­­szeretet nincs meg, hanem akik ehe­lyett a hazafiatlanság és a szemitiz­­mussal egy húron pendülő nemzet­köziség aljas tivornyáiban tobzódnak, többé már nem a szavak hatalmával, hanem a magyar fajvédelem által diktált kérlelhetetlen és szigorú esz­közökkel kell fellépnünk ! De már ne sokat várjunk, m mert nemsokára ütni fog a tizenkettedik óra. Elértünk már azon határkőhöz, ahol fel kell tar­tóztatnunk a mindinkább növekvő gonoszságot, amely gyáva módon a demokrácia hamis jelszava alatt rej­tőzik. Az ugyanis nem demokrácia, amit ők csinálnak, mert az igazi demokrácia alapfeltétele a polgári erények szigorú felfogása, nem pedig a nemzetköziség és nem a nemzeti eszme iránt való közömbösség. A demokrácia alatt értjük a becsületes munka érvényesülését, az egyes tár­sadalmi osztályokat elválasztó falak ledöntését és valamennyiünknek ös­­­szefogását egy közös cél érdekében , hogy szabad hazában szabad nép éljen! Ez azonban addig nem fog megtörténni, míg idegen fajzatok sa­ját hazánkban eszköz gyanánt hasz­nálhatnak fel bennünket céljaik el­érésére. Poincaré rászedte IRUIerandot Páris, április 1. A köztársaság elnöke azt remélte, hogy a parlamenti leszavaz­­tatás után Poincaré segítségére lesz az ő kedvenc terveinek a megvalósításában , abban, hogy olasz vagy spanyol mintára, de enyhébb formában, diktatúrát vagy direktóriumot állítson fel és ezért unszolta Poincarét, hogy ne vonuljon vissza. A direktórium élén vagy maga Millerand, vagy Poincaré állana, a tagjai pedig ki­váló gazdasági szakemberek lennének. Poincaré úgy látta, mintha vak eszköze volna Millerandnak. Tisztában volt azzal, hogy az elnök terve a parlamentarizmus sírját ásná meg, valamint azt is látta, hogy ilyen módon a nagy nemzetközi problémákat megoldani nem lehet. Sokáig kérette magát, majd pedig hajlandónak mutatkozott a kormányalakítás elvállalá­sára, de egyben megkérdezte, hogy sza­bad kezet engednek e neki a miniszterek névsorának az összeállításában. Milterand igent mondott és nagyon elképedt, ami­kor Poincaré jelentéktelen politikusok he­lyett igazi parlamenti tekintélyeket nyert meg az új kabinet számára, de most már nem volt más választása és kénytelen­­ségből megerősítette az új kormányt. Megkezdődnek Oroszországgal a gazdasági tárgyalások A moszkvai külügyi hivatal, amely teljesen felkészült már a valamennyi európai állammal lefolytatandó gazda­sági tárgyalásra, programjában a Ma­gyarországgal való tárgyalást a kis­­antant államaival való tanácskozások idejére tartotta fenn. A tárgyalások pontos idejét még nem határozták meg, de Kraszinszky, aki most az oláhokkal való tárgyalásokat vezeti Bécsben, már­is puhatolódzott avégből, hogy mikor lehetne az orosz—magyar tárgyaláso­kat előkészíteni. A moszkvai gazdasági körökben ugyanis nem hivatalos úton már megindult az akció avégből, hogy a magyarországi gazdasági élet ténye­zőivel összeköttetésbe lépjenek a jö­vendő tárgyalások előkészítése és meg­beszélése végett. Arról sem határoztak még, hogy az orosz—magyar delegátu­sok hol fognak a zöld asztalhoz ülni, ed­dig még csak arról volt szó, hogy legalkal­masabb volna a tárgyalásokat valamelyik semleges állam városában tartani meg. dl­ ik évfolyam, 77. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Baross-SzfiTett H­izetall fiókján­ak, a MANSz, a Magyar Naizstl Sziietsig is a Turál- SzSlatsif kiratilos tagja. Megjelenik minden nap korán reggel. A középiskolai reformjavaslat tárgyalása A nemzetgyűlés keddi ülését 11 óra előtt nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirenden a középiskolák re­formjáról szóló törvényjavaslat tárgya­lása szerepel. Az első felszólaló Várnai Dániel követeli a numerus clausus hatályon kívül helyezését. A javaslatot nem fogadja el.­­ Utána Illés József kormánypárti kép­viselő szólal fel. Mint a felső­oktatás 25 év óta működő tagja szólal fel. Tehát reá nézve itt szakkérdésről van szó. A törvényhozás­nak fel kell emelkedni arra a magas­latra, amelyet meg kell tartani minden vitánál, nem szabad pártpolitikát és szenvedélyt vinni a politikába. Elismeri, hogy a népoktatás kiépítése ép olyan fontos, mint a középiskolák megrefor­málása, de reá­mutat arra, hogy már a múlt évben széleskörű ankétot hívtak össze, amelyen részt vettek, a magyar pedagógia legkiválóbb képviselői és ezen kimondották, hogy a 15—20 éves ifjúság iskolán kívüli oktatása törvény­­hozásilag rendezendő és hogy a nép­művelésre vonatkozó törvényjavaslat megalkotása feltétlenül szükséges. Ezen az alapon az iskolán kívüli oktatásról szóló törvényjavaslat már készen is van a minisztériumban. A középiskolák reformjára szükség van, mert közép­iskolai oktatásunk hanyatlóban van. Mint a jogi fakultás tanára tapasztalta, hogy épen a magyar történelem és a latin nyelv ismeretében mutatkoznak hiányok, a tanulók között. A régi oktatás egysége keveset adott, de jót. Ha ezt el akarjuk érni, nem szabad új tantárgyakat bevezetni az iskolába A ja­vaslat alapelvét helyesli, de a reform kér­dése nem a javaslatban foglalt rendelkezé­sekben fordul meg, hanem azon, hogy milyen módszerrel tanítanak a tanárok. Az oktatásnál legfontosabb a tanterv. Nem enciklopédikus ismeretet kell adnunk, redu­kálni kell a tárgyakat, de minden tárgyban a lényegest kell tanítani, nem az elméletre, hanem a gyakorlatra kell súlyt helyezni. Legfontosabb a tanterv összeállítása. A javas­latot elfogadja. Ezután Meskó szólal fel: Magával a javaslattal nem kíván foglalkozni, mind­addig, amíg a szegény tanyai gyermekek nélkülözik a népoktatást, nem járulhat hozzá egy ilyen javaslathoz. A gyermekek védelme szem­pontjából szólal fel. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy az elemi és középiskolák tanítását a téli idő­szakban 9 órako­r kezdjék meg. Ezután Maday Gyula szólal fel: Igen fontosnak tartja a nyugati kultúrába való belekapcsolódásunkat. Ezt kell szolgálni a javaslatnak is, amelyet örömmel üdvözöl. Beszéde végén hangsúlyozza, hogy a tanárok fizetését a bírói státushoz hasonlóan külön kell rendezni. Maxi­málni kell a tanulók létszámát az egyes osztályokban. Az iskoláknak hazafias szellemben és fegyelmezettség mellett kell működniük. A javaslatot elfogadja. Szilágyi Lajos: Nem tartja meg­engedhetőnek, hogy Petőfi műveit cen­zúrázzák. A törvényjavaslattól nincs elragadtatva. Le kellett volna vonni a forradalom tanulságait A reáliskola nem új típus. Lendvai: Hermafrodita típus. Klebelsberg gróf: Ismételje meg a Ház előtt Lendvai: Hermafrodita típus. Az elnök Lendvait rendre utasítja. Klebelsberg gróf: Ismételje meg a Házon kívül. Szilágyi Lajos: A gymnáziumokban sokkal kevesebb eredményt értek el, mint a katonai iskolákban. Ennek oka az, hogy nem képezik ki a tanárokat a nevelésben. Nagy súlyt kell fektetni a Francia­­országban meghonosított tanhelyneve­­lésre; ez nem azonos a flöjddel, mert ez a szerszámok ismertetésére helyezi a fősúlyt és esztergályos, lakatos és más munkára. A javaslatot nem fogadja el. Kiss Menyhért a következő felszó­laló: Megállapítja, hogy a középisko­lák hibája az volt, hogy egyrészt sok oldalúak voltak, sokat tanítottak, de az élettől távol állottak. Nálunk igen nagy súlyt fektetnek a latin nyelv tanítására, holott ez ilyen nagy mértékben sem Olaszországban, sem Franciaországban nem tapasztalható. Hosszasabban bírálja a javaslatot és azt nem fogadja el. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz, mire az ülés 2 órakor véget ért. A POLITIKA hírei A nemzetgyűlés folyosóján olyan­­ hírek terjedtek el, hogy Bethlen mi­­­­niszterelnök újból pártközi értekezle­­­­tet kezdeményez. Ezt a hírt Szcitovszky házelnök megcáfolta. Az egységes­­pártban remélik, hogy a törvény­javaslatok kellő időre tető alá jutnak. Olyan hírek is felmerültek, hogy a kormány a nemzetgyűlést esetleg feloszlatja a szanálási törvényjavaslat megszavazása után. Ezen hírek nem felelnek meg a valóságnak. A nem­zetgyűlési mandátumok tudvalevőleg 1926. június 26 án járnak le és a szanálási program utolsó féléve 1926.­­június 30-ával ér véget. A görög államforma kérdése Athén, április 1. Április 13-ára tűzték ki a népszavazás megejtését. Ezen a napon eldönti Görögország lakossága az államforma kérdését. A köztársaságra fehér, a monarchiára sárga cédulára fognak szavazni.

Next