Szegedi Uj Nemzedék, 1925. május (7. évfolyam, 98-123. szám)

1925-05-01 / 98. szám

1925 május 1., péntek SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK sikerült mert a főtárgyaláson kihallgatott Bottka Sándor főkapitány azt vallotta, hogy ő a kérdéses sajtógyűlést előbb tényleg betiltotta . Így az akkor nála e tárgyban érdeklődő Tölgyes Gyula főma­­gánrádiónak tényleg ezt is mondotta. Va­ó­­szinüleg még azon nap azonba magkapta a belügyminiszter utasítását az engedély megadására s igy lehetséges, hogy a nála később érdeklődő Nagy Sándor vádlottnak azon kérdésére, igaz-e, hogy a sajtógyű­­lést nem lehet megtartani az felelte, hogy nem. Előadta még, hogy Tölgyes Gyula az általa tett­­ jelentéseket mindig pon­tosan és h­űen közölte. Ezek után Nagy Sándor vádlottnak a bizonyítás kiegészí­tése iránti további azon kérelmét, hogy Bottka Sándot főkapitány kijelentésének igazolására Borbola Jenő is hallgattassák ki, a királyi törvényszék elutasította, mert azt Bottka Sándor tanú vallomása után szükségtelennek tartotta. Minthogy vád­­lottak cselekménye az 1914 évi XLI. t. c 1 §-ába ütköző a 3 § 2 bek. szerint mi­nősülő 2 rendbe­­ rágalmazás vétségének tényelemeit meriti ki s minthogy azt mint a Sz. 33 §-a szerinti szerzők együtt és közösen követték el, ezért őket ebben bűnösnek kimondani és megbüntetni kel­lett. A büntetés kiszabásánál enyhítő kö­rülményként mérlegelte a királyi törvény­szék Zsirkay János vádlottal szemben annak büntetlen előéletét és családos ál­lapotát, viszont súlyosító körülményt fenn­forogni nem látott, e­­rt tekintettel az eny­hítő körülmények nyomatékos voltára a Btk. 92 § át alkalmazta a vádlott bünte­tését a rendelkező rés­ben körülírt pénz büntetésekben szabta ki, mert ezeket ta­lálta bűnösségével arányban állóknak. Nagy Sándor vádlottnál annak büntetlen előéletét, továbbá, hogy sértettektől bo­csánatot kérve, ezúton is igyekezett jóvá­tenni cselekményét, viszont súlyosító kö­rülményt vele szemben sem látott a krá­­lyi törvényszék fennforogni, ezért tekin­tettel az enyhítő körülmények nagy szá­mára és nyomatékos voltára a Btk. 92­­§ át alkalmazva, büntetését a rendelkező részben előírt pénzbüntetésekben szabta ki, mert bün­össégével ezeket találta arány­ban állónak. Azonban vádlottak ezen büntetésének végrehajtását is, tekintettel azok társadalmi állásáral és hogy a cselek­mény még abban az időben követték el, mikor a vesztett háború és a bolsevizmus következtében előállott országpusztulás fölötti elkeseredés intenzívebben élt még a lelkekben, mint rendkívüli méltánylást érdemlő okokra a Btk.­­ § a alapján 3 évi próbaidőre felfüggesztette mert ettől az elítéltek magaviseletére, egyéniségüknek és életviszonyaiknak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételé­vel kedvező hatást vár. Az ítélet egyéb rendelkezései a felhívott törvényszakaszo­kon alapszanak. Szeged, 1924 évi február hó 5. Dr. Juhász István s. k. sz. elnök. Dfj. Jónás Endre s. k. előadó. B 718/49—1924 szám. A magyar állam ne­vében ! A Szegedi Királyi Ítélőtábla a sajtó u­tán elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt Zsirkay János és Nagy Sándor el­len folyamatba tett bűnügyet, melyben a szegedi kir. törvényszék 1924. évi február hó 3. napján B. 5256/43—1921. szám alatt ítéletet hozott, vádlottak és védőjüknek a bűnösség megállapítása miatt bejelentett felebbezése folytán 1924. évi junius hó 9. napján tartott nyilvános felebbviteli főtár­­gyaláson, melyben Dr. Muntyán István ta­nácselnök, Molnár István és Szenttamássi Miklós ítélőbírák vettek részt, a főmagán­­vád képviseletében Dr. Eisner Manó ügy­véd járt el, viszont a vádlottak közül Zsir­kay Jánost Dr Télfy Endre védő, mint Dr. Némedy Gyula helyettese. Nagy Sándort Dr. Balogh Béla védő képviselte, a jegyző­könyvet pedig Dr. Grál István tanácsjegyző vezette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vette, és a következően ítélt. A kir. törvényszék ítéletének azt a részét amely szerint Zsirkay János és Nagy Sándor vádlottak az Engel Vilmos mint a­­Szegedi Napló" kiadótulajdonosa sérelmére elkövetett rágalmazás vétségében bűnösöknek mondattak ki, a Bp. 385. §. I a. pontjában m meghatározott okból megsem­­misíli, nevezett vádlottakat e vád alól a Bp. 326. § 1 pontja és a Bv. 16. §. alap­ján s ennek következményeként az Engel Vilmos képviseltetésével felmerült költség fizetése alól is felmenti, a Tölgyes Gyula képviseltetésével felmerült költséget JOVO.O koronában állapítja meg, viszont azonban arra kötelezi Engel Vilmos főmagánvádlót, hogy Zsirkay János vádlottnak mai kép­viseltet­ésével felmerült költsége czimén a Bp. 482. §. 2 bekezdése értelmében 400000 koronát 15 nap alatt megfizessen, a kir. törvényszék ítéletének felebbezett többi ré­szét a bűncselekmény megjelölésének a Bp. 327. §. 2. bek. a/ pontján alapuló azzal a helyesbbítésével hagyja helyben, hogy vád­lottnak a terhükre fennmaradó egy rend­beli rágalmazás­­vétségében csupán azért bűnösök, mert Tölgyes Gyula főmagánvád­­lóról azt állították, hogy­­meghamisított főkapitányi interjúval szerette volna kard­élre hányni a vasárnapi sajtógyűlést az elsőfok­ú ítéletben Zárkay János terhére főbüntetésül JOQOOO­K mellékbüntetésül 31000 Nagy Sándor terhére pedig főbün­tetésül 500­0, mellékbünetéss­l 20000 koro­nában megállapított egyrendbeli pénzbünte­­tést az ekként megjelölt bűncselekmény miatt nyilvánítja kiszabottnak, és a Bp. 430. §. értelmében arra kötelezi a vádl­ottakat, hogy Tölgyes Gyula főmagánvádlónak mai képviseltetésével felmerült költsége eílen fejenként 250­­00 koronát 15 nap alatt meg fizessenek, a St. 40. §-ára alapított első­­bírói rendelkezést ezen és a Sz. 41. § a értelmében akként helyesbbik­ és egészi ki, hogy a pénzbüntetésekért, az állam­kincstár által netán előlegezendő, úgy a Tölgyes G­yt a főmagánvádló képvise­lte­tésével felmerült költségért és pedig a biz­tosítékul letett összeg erejéig, a „Szegedi Új Nemzedék A­lapvállalat R. T., a bizto­síték által nem fedezett része erejéig a vádlottak eg­yetem­et, ha ezektől behajt­­hatók nem volnának: az említett lapvállalat R. T., ha pedig ettől sem volnának behajt­­hatók: a­ Tevélz nyomdai műintézet Sze­ged felelős, s hogy e behajtások sikertelen­ségének megállapitása után hajtandó végre a behaj­tatatlan pénzbüntetés helyébe lépő fogházbüntetés; kimondja végül hogy ezen fokozatosság szerint hajtandó be a Tölgyes Gyula főmagánvádló mai képviseltetésével felmerült költség is. Indokolás:1. Zsirkay János védője a mai napon megis­mételte a kir. törvényszék által már elu­a­­sított és a valóság bizonyítása végett elő­terjesztett azt az indítványt, hogy Dr. Eckhardt Tibornak és Antal Istvánnak hozzá intézett egy egy levele felolvastas­­s­ék. Minthogy semmi akadálya sem volt an­nak, hogy vádlott a levelek íróinak taok­kénti kihallgatását a Sz. 53. §-ában meg­szabott, határidő alatt id­tványozza, amit azonban elmulasztott, ennélfogva már a kir. törvényszék elött elkésetten előt­er­je íz­lett indítványát a kir. Ítélőtábla nem ve­hette figyelembe. (Sz. 53. § I. bek.) II Vádlott Nagy Sándor védője a Dr. Bottka Sándor nyilatkozata tekintetében vádlottnak a kir. törvényszék előtt és a mai tárgyal­­láson tett vallomásai közt mutatkozó ellen­tét felderítése végett Dr. Bottka Sándornak újból való kihalgatását, a főmagánvádlók képviselője pedig annak megállapítása vé­gett, hogy vádlott és Dr. Bottka közt a be­szélgetés az elsőfokú ítéletben leírt módon folyt le, és hogy vádlott a főtárgyaláson ennek megfelelő vallomást tett, aminek azonban a főtárgyalási jegyzőkönyvben nyoma nincs, az iratoknak a k­r. törvény­székhez való visszaküldését ind­ítványozta. Mindkét indítványt a kir. ítélőtábla azért utasította el, mert a kívánt bizonyítás fel-­­ vételre és kiegészítésre az ügy érdemi el-­­­birálha­sa végett szükség nincs. (Bp. 393 §. lil. Érdemben: A kir. törvényszék által megállapított tényállás azzal a kiegészítés­sel felel meg a bizonyítási eljárásnak, hogy a „Szegedi Uj Nemzedék* politikai napi­lap, tehát időszaki lap, melynek 1921. évi április hó 22-én Zsirkay János volt a fele­lős szerkesztője, kiadója a „Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részvénytársaság“, előállitója pedig a szegedi „Tevés* nyomda műintézet, s hogy a feljelentést 1911. évi junius hó 20-án, tehát az április hó 22 én megjelent cikk miatt a B­k. 112. §-ában meghatározott határidő alatt tették meg. E tényállás alapján a kir. Ítélőtábla meg­állapítása szerint is bizonyítva van az, hogy a „Szegedi Napló” 1921. évi április hó 21 én megjelent számában Tölgyes Gyuli fő­magánvádló által megírt az az újdonság, mely szerint a főka­ptány az 1921. évi áp­rilis hó 24-ére a szegedi keresztény ala­kulatok által tervezett népgyűlést kitiltotta, illetőleg a népgyűlés engedélyezése érde­kében benyújtó­­ kérelmet elutasította, a va­lságnak megfelelt, amenyiben a népgyű­­lés megtartását a főkapitány csak felsőbb helyről jött utasításra, azután engedélyezte, miután Tölgyes, mint a „Szegedi Napló” akkori mnkatársa előtt, az ez által megírt cikk tartalmának megfelelően nyilatkozott, mihez képest va­ótlan a vád tárgyává tett és vádlottak által megírt cikk tartalmának megfelelően nyilatkozott, mihez képest va­lótlan a vád t­rgyává tett és vádlottak által megírt cikknek az az állítása, mely szerint a Szegedi N­apló „meghamisített főkapitányi interjúval szerette volna ka­détre hányni a vasárnapi sajtó­gyűlést­. E tényállás alapján helyes minősítéssel állapította meg a kir. törvényszék vádlottaknak a Tölgyes Gyula sérelmére elkövetett rágalmazás vét­ségében való bűnösségét, és pedig annyi­val inkább mert ez a körülmény, hogy Nagy Sándor a vád tárgyává tett közlemény meg­írásakor esetleg nem tudott arról, hogy Dr. Bottka főkapitány a népgyűlést eredetileg nem engedélyezte, az ő büntetőjogi fele­lősségét meg nem szü­nteti. A bűncselek­ményt azonban a kir. Ítélőtábla csupán a fentebb idézett azon állítás által tekinti elkövetettnek, mely szerint: „meghamisí­tott főkapitányi interjúval szerette volna kardélre hányni a vasárnapi sajtógyűlést.” A Váci támogatására ugyanis a Nagy Sán­dor által Dr. Bottkának tulajdonított nyi­latkozat azért nem alkalmas, mert Dr. Bottka épp­ csak arra emlékszik, hogy Tölgyessel a népgyűlés betiltását, Naggyal pedig annak engedélyezését közö­te A cikknek a kir. törvényszék ítéletében idé­zett többi része pedig a „destruktiv” el­nevezés alatt ismert azon sitóorgánumok irányának, működésének és hatásának jel­lemzésére használtatott, amelyek közé vád­lottak a „Szegedi Naplót* is számították, amely jellemzés lehet Tö­gyes Gy.­l fő­­magánvádlóra nézve, aki időközben az Az Est munkatársa lett. csak abban az eset­ben lehetne sértő, ha a „Szegedi Naplót* vádlottak tévesen sorolták volna a „dest­ruktív* lapok közé; vádlottak azonban ebben nem tévedtek, mert az időközben megszűnt Szegedi Napló a vád tárgyává lett cikk megjelenése idejében a kir. Íté­lőtábla előtt is ismert zsurnalisztikai mű­ködésével és általános irányzatával tény­leg szembehelyezkedett a magyar polgári társadalmi rend szerkezetére, biztosítéka­ira és szellemére vonatkozó közfelfogás­sal, a közélet tekintetében irányadó ma­gyar nemzeti és keresztény gondolkodással, és emiatt a kir.­­ élőtába meggyőződése szerint Szeged város közvéleményében is olyanként volt ismeretes. A kir. törvény­szék ítéletének azt a részét tehát, amely vádlottaknak a Tölgyes Gyula főmagán­­vádló sérelmére elkövetett rágalmazásáról rend­ekezik, a fentiekkel kiegészített és helyesbbített indokai alapján és azért, mert a büntetés a bűnösség fokával arányban áll, helybenhagyni s ennek folyamányaként vádlottakat a fömagánvádló képviselteté­­sével felmerült költségben marasztalni kellet. Eogel Vilmos azon az alapon lé­pett fel fömagánvádlóként, hogy a „Sze­gedi Naplónak“, amelyben a Tölgyes Gyula által megirt újdonság megjelent, ő volt a kiadótulajdonosa. Minthogy azonban vádlottak nem róla állították azt a valót­lannak bizonyult tényt, hogy meg­hamisította a főkapitány interjúját, tehát ez az ál­­lás reánézve nem is lehet sértő, a „Szegedi Napló” irányát és működését je­lemző incriminált kitételek pedig a fen­tebb kifejtetteknél fogva, mint a valóság­nak megfelelők, büntetendő cselekményt nem képeznek, ennélfogva tévedett a kir. törvényszék, amikor vádlottak bűnösségét ebben az esetben is kimondotta, miért is felhívott törvényhelyek alapján ítéletének ide vonatkozó részét megsemmisíteni, vádlottakat ezen vád alól felmenteni, s főmagánvádlót a Bp. 482 § ához képest a Zsirkay János vádlott védelmével fel­merül költség fizetésére kötelezni kellett. Nagy Sándor költségeiben főmagánvádló indítvány hiányában nem marasztal­­tott. A Sz. 40.§ ával kapcsolatos elsőbirói ren­delkezéseket megfelelően helyesbbiteni kellet. Szeged, 1924. évi julius hó 9. napján Dr. Muntyán István s. k. t. elnök, Szent Tamási Miklós s. k. e­ladó. A kiadmány hiteléül: irodaigazgató. B. I. 5010/50—1924. szám. A magyar ál­lam nevében. A Magyar Királyi Kúria sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt Zsirkay János és Nagy Sán­dor ellen indított bűnügyet, amelyben a szegedi kir. törvényszék 1924. évi február hó 3. napján B 5256/43—1921 szám alatt, a szegedi kir. ítélőtábla pedig vádlottaknak és védőiknek fellebbezésére 1924. évi jú­lius hó 9. napján B. 718/48—1924. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló to­vábbá Nagy Sándor vádlott és mindkét vádlott védője részéről használt, írásban nem indokolt semmiségi panasz folytán az 1925. évi március hó 17. napján meg­­t­artott nyilvános tárgyaláson, amelyen Rath Zsigmond a m. kir. kúria másod­elnöke, mint a tanács elnöke továbbá Slavek Ferenc, Csizinszky Ágost, Mende­­lény­ László és Szenyi Antal kir. kúrai bírák vettek részt, a jegyzőkönyvet Ávedik Félix tanácsjegyző vezette a koronaügyész­­helyettes jelenlétében vizsgálat alá vette és meghoz­a a következő ítéletet: A m. kir. Kúria Zsirkay János vádlott vé­dője semmisségi panaszának a Bp. 384. § nak 9. poljára alapított azt a részét, melyet utóbbi az Eckhardt Tibor és Antal István levelei felolvasásának mellőzése miatt jelentett be visszautasítja, ugyan­ezen védő panaszának egyéb részét, to­vábbá Nagy Sándor vádlott és védőjének semmisségi panaszát pedig elutasítja. El­lenben Engel Vilmos főmagánvádló sem­miségi panasza folytán a kir. Kúria a m­ásodbiróság ítéletének a vádlottak rész­beni felmentésére, valamint az ezzel kap­csolatos új bűncselekmény megjelölésére, továbbá az új büntetés kiszabására és költségmegállapítására vonatkozó részét a Bp. 385. §-nak I. a. pontjában megha­tározott anyagi semmisségi okból a Bpn. 33. §-nak 1. bekezdése értelmében meg­semmisíti és e részben az elsőbírósági ítéletet hatályába visszahelyezi azzal, hogy a St. 40. §. szerinti fokozatos fize­tési kötelezettség a főmagánvádló részére szükséges költségek és képviseleti hit­el­mén, elsőbíróilag megítélt összegre is ki­terjed akként, hogy ezt az összeget a vádlottak egyetemlegesen kötelesek meg­fizetni. Egyebekben pedig a másodbíróság ítélete érintetlenül hagyaték. I­n­d­ok­olás : Zsirkay János vádlott védőjének az Antal István és Eckhardt Tibor leve­­l felolva­sásának mellőzése miatt a Bp. 884. §-nak 9. pontjára alapíto­t panaszát a Bp. 434. § nak 3. bekezdése alapj­n azért kellett visszautasítani, mert a nevezett védő ezt az alaki semmisségi okot a fellebbezésében A csongrádi bombamerénylet táblai tárgyalása Valószínűen szombaton hirdetik ki az ítéletet Budapest április 30. A csongrádi bombamerénylet ügyét tegnap kezdte tárgyalni a budapesti ítélőtábla. Az Ítélőtáblát már jóval a tárgyalás előtt erős rendőri készenlét szállta meg 10 óra előtt néhány perccel megjelentek a vádlottak: Simkó László, Bölönyi Miklós, Fülöp An­dor, Piroska György, Piroska János, Sági János és Sági Rókus. Velük együtt érkeztek a tárgyalóterembe ügyvédjeik Urain Ferenc dr. és Széchenyi István dr. Pontban 10 óra­kor nyitotta meg a tárgyalást Nyirő Géza tanácselnök. A vádlottak sze­mélyi adatainak megállapítása után Medvigy István táblabíró megkezdte a szolnoki törvényszék ítéletének és az ítélet indokolásának a felolvasá­sát. A terjedelmes irat felolvasása körülbelül egy óráig tartott. Ezután megkezdték az iratok ismertetését. A főtárgyalás első napja az iratok ismertetésével telt el. A tárgyalás előreláthatólag 3 napig fog tartani és a bíróság minden valószínűség szerint szombaton hirdeti ki az ítéletet. iL Balaton mellett készülődnek a nyaralásra Bontakozik az élet — Hévizén már förödnek — Vájjon lesz-e pénz ? Keszthely, április. Virul a tavasz teljes színpompájában. A Balaton hullámai lágyabban kezdenek csalo­gatni. A parti terrasszokon mozgoló­dik az élet. Egy-egy asztal fehér terítékkel jövendölgeti a közeledő szezont. Vasárnaponként már hangosak a gyenesdiósi és f­üredi vendéglők. Ál­landó vendég még nincs, de a tulajdonosok már kint vannak, tata­roznak, festik a szállókat, vendéglő­ket. Május közepére már készen kell lenniük. Hévizén már fürdenek. Annál sür­gősebben folyik hát itt a munka .A szanatóriumok, szállodák nőnek ki a földből, hiába dühösködnek érte a régi szállodások. Fejlődik a világ, haladásra kényszerít a konku­rencia. Villájából mindenki penziót csi­nál. A közlekedés is javul, szárazon­­vizen egyaránt. A Déli vasút Lep­sénytől a Balatonszentgyörgyig sin­autóbuszokat fog elhelyezni. A hajó­zást békebeli nívóra emelik. Az ösz­­szes kikötőket bekapcsolják, 25 mo­torcsónakot helyeznek üzembe. A flóra is gazdagodik, csemetéket ültetnek, új parkokat telepítenek. A szállodák tisztaságát ellenőrizni fog­ják a fürdőévad alatt. A pesti házi­­állatkák nyugodt nyaralására ki­mondják a halálos ítéletet. Szóval erős készülődésben várja Magyar tenger barátait és ven­dégeit ! Csak pénz legyen ! — sóhajt fel minden szállodás és villatulajdonos a Balaton mellett. Sok-sok ember veti elt reményét a nyárba. Ha pénz van, akkor jó megy minden, a szál­lodák, penziók, éttermek keresnek , a nyaralók pedig szórakozhatnak. De vájjon van-e, vájjon lesz-e? Reméljük, hogy igen.

Next