Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929 január 1., kedd SZEGEDI UJ NEMZEDÉK Szeged, december 31. A szegedi nagyárvíz félévszázados év­­fordulójának előestélyén a régi szege­diek tűnődve gondolnak vissza a régi patriárkális időkre, amikor a most ro­hamosan épülő «Nagyszeged» régi ut­cáin végigsétálnak. Az árvíz előtti idők néhány év múl­tán a szemüket fogják dörzsölni a csu­­dálkozástól, ha a régi «Palánk» helyén bolyonganak, mert a Palánk nyomta­lanul eltűnik és helyén rövidesen üdítő parkok közt palotasorok fognak pom­pázni. Valóban, ha nem tudnák, hogy nem­­rég egy szörnyű kataklizmán estünk át és ha a trianoni határ légvonalban nem kilenc kilométernyire lenne a Szé­­chenyi­ tértől, ujjonganunk kellene, hogy itt, a déli végeken nem sokkal a világi háború után ily amerikai arányú fejlő­désben gyönyörködhetünk. E gondolatok nyomán rengeteg téma kínálkozik a pennünk alá, de ezúttal bennünket kizárólag Szeged idegenfor­galma érdekel. A háború előtti idegenforgalom Aki az iskoláiról és hivatalnokairól híres Szegedet a háború előtti és alatti évekből ismer az tudja, hogy egész Bácska és Bánát egy tekintélyes része itt járt iskolába, ide járt magyar szóra, de idejárt bevásárolni és szórakozni is. A mi alföldi metropolisunk akkor is je­lentős kulturális, kereskedelmi és köz­­igazgatási centrum volt, ami tekintélyes idegenforgalmat vont magával. Az összeomlás azután egy csapással halott várossá tette Szegedet. A hátte­res országrészektől megfosztott nagy alföldi város hirtelen­ megdöbbentően néma és kihalt lett. A francia megszállással járó színes idegenforgalomról örömest mondott volna le minden szegedi polgár, de an­nál kellemesebb volt a város jóérzésű lakosságának az ezt követő «fehér» ide­genforgalom, amely az új magyar his­tóriának alapjait vetette meg, s nemcsak az elernyedt ország petyhüdt életere­jét galvanizálta, de megvetette Szeged mai fejlődésének alapjait is. A nemzeti megújhodás idején a város vendégszeretetét élvező nagybefolyású férfiak, akik irányítóivá lettek az ország sorsának, ma is hálával gondolnak Sze­­gedre. Nem a véletlen játéka tehát Sze­ged áldozatkészsége mellett, hogy az államhatalom oly intézményeket telepí­tett ide, amelyek normális békeviszo­nyok között talán sose kerültek volna Szegedre, így lett Szeged egyetemi, majd püspöki székhely s így került ide gyors egymásutánban vámőrkerületi pa- Eszerint az­ E némileg hiányos statisztika is igen érdekes és értékes megvilágításba ál­lítja Szeged összeomlás utáni idegen­­forgalmát. A szegedi szállodák vendégforgal­mát vizsgálva, első pillanatra feltűnő az­ az erősen csökkenő tendencia, amely különösen 1920—21. évekkel szemben mutatkozik. Azonnal érthetővé válik azonban ez a nagy különbség, ha visz­­szaemlékezünk az inflációs évek sanya­rú lakásviszonyaira, s a láncolással, csempészéssel, koronarontással s talán a kémkedéssel foglalkozók könnyű ke­reseti lehetőségeire Az erősebb szállodai forgalomhoz pa­rancsnokság, postaigazgatóság, erdőigaz­gatóság, fővámhivatatal stb. és legújab­ban a polgári iskolai tanárképző inté­zet. Mindezek az új és fontos intézmények azonban csak részben pótolják a város idegenforgalmát, mert az ellenséges ér­zelmű utódállamok rosszindulata mes­terséges kínai falak emelésével még ma is megakadályozza, hogy az átmenetileg határvárossá lett Szegeden e jellegnek megfelelő gazdasági és idegenforgalom fejlődhessék ki. Egy kis statisztika Az államrendőrség szegedi kapitány­sága vezetőjének köszönhető Buócz Béla dr. rendőrfőtanácsosnak, hogy a leg­utolsó nylc év idegenforgalmáról ér­dekes és megbízható adatokat tárhatunk a Szegedi Új Nemzedék olvasói elé. Mult ezenkívül ez években az a körül­mény is, hogy akkoriban, a környék­beli szállók gyatrán berendezettek, té­len át pedig fűtetlenek voltak. Emiatt sokan voltak, akik Szegedről, mint cent­rumból intézték a környéken akadt ügyes-bajos dolgaikat, később azután a fővárossal való jobb vasúti összeköt­tetés, valamint az egyre növekvő autó- és autóbusz forgalom sokak részére szükségtelenné tette a Szegeden való megszállást. Ezért a legutóbbi év adata már normális középarányosnak tekint­hető. Külföldiek Szegeden Nem kevésbé érdekes a Szegeden időzött külföldiek statisztikája sem. Ezeknek a száma is évről-évre örven­detesen szaporodik, mert amíg 1920-ban csak 2.556 külföldi fordult meg a vá­rosban, addig az 1926—27. években ez a szám már a 6400 fölé szökött. Ez az örvendetes emelkedés főként a határ­­átlépés megkönnyítésében és a köny­­nyebb vízumszerzésben leli magyaráza­tát. A «külföldiek» ugyanis túlnyomó­an megszállott területi magyarok, aki­ket rokoni, vagy baráti szálak kötnek Szegedhez, de akadnak nem kis szám­ban olyan megszállott területi magya­rok is, akik ide jönnek néhány napra magyar művészetet élvezni, magyar új­ságot és könyvet olvasni, szabad ma­gyar levegőt szívni. Az ilyen külföldi forgalom emeléséhez nem kis mérték­ben járulnak hozzá a Kolozsvárról Sze­gedre menekült Ferencz József Tudo­mányegyetem megszállott területről jött hallgatói s a magukat itt kezeltető klinikai betegek. A külföldiek forgalmánál kár, hogy a bejelentő hivatal adataiból nem ál­lapítható meg, hogy mennyi ebből a valódi külföldiek száma. A rendőrség közlése szerint azonban e téren is ör­vendetes emelkedés észlelhető, mert amíg az 1920-as évek elején úgyszól­ván kizárólag megszállott területi «kül­földiek» fordultak meg a városban, ad­dig az utóbbi években, de különösen a Rothermere propaganda óta nemcsak olyan külföldiek keresik fel Szegedet, akiket üzleti ügyek hoznak ide, hanem egyre többen olyanok is, akiket Ma­gyarország sorsa érdekel. A normálisabb viszonyok helyreáll­tával az utóbbi 2-3 évben már a kül­földiek forgalmánál is bizonyos stabi­­lizálódás észlelhető, remény van azoban arra, hogy a város épülésével és szépü­lésével ez a szám is egyenes arányban emelkedni fog. Külföldre adott útlevelek A Szegeden kiadott, illetve megh­osz­­szabbított útlevelek számadatai legutóbb csökkenést mutatnak. Arra nincs ada­tunk, hogy szegediek mily céllal vál­tottak útlevelet, bizonyos azonban, hogy a kiutazók zöme a nyári hónapokban s főként megszállott területi rokonok, vagy osztrák és cseh fürdők látogatá­sára ment. Számuk 1924-ig egyenlete­sen emelkedett, majd három éven át­ az ötezeren felül megállapodott, míg 1927-ben lényegesen visszaesett. E visz­­szaesés okát — nézetünk szerint — a megszállott területekkel való kapcsola­taink fokozódó sajnálatos elhomályo­­sulásában, másfelől gazdasági viszo­nyaink romlásában s részben az erő­szakolt cseh kémkedési pörökben kell keresni. • A közölt adatok alapján a fejlődő Szeged idegen­forgalma a jövőt ille­tően bizonyos reményekkel kecsegtet, azonban igazi gazdasági fellendülés és lüktető idegenforgalom itt újból csak akkor lehet ha az elszakított Délvidék újból magyar impérium alá kerül. (­ás) volt. A *-os rovatokból az adatok hiányzanak. A szállodai forgalom Évben Szállodai bejelentésKülföldi jelentkező Belföldieknek kiadott útlevél vagy meghosz­­szabbitás 1920 25.001 2556 1877 1921 32.456 3780* 1922* 3768 3431 1924 27.098 4535 5334 1925* 5327 5148 1926* 6441 5417 1927 21.432 6426 4672 r Cipőáruház­­ Szeged, Kelemen­ utca 12. szám.­­ ! Hogy raktárunkat csökkentsük, alanti cikkeket leszállítottuk. Alkalmi árajánlat mig a készlet tart Női Goodyear fűzős cipő c sas­sz.. ... Estélyi cipők ... ........ Korcsolya cipők..................................... Férfi Halina csizma nagy választékban Chemnitzi gyapjú harisnyák................. Kérjük kirakatainkban ezen hirdetett cikkeket megtekinteni Vidéki rendeléseknél meg nem felelés esetén, az árut becseréljük, vagy a pénzt vissza adjuk^ P 10. P 14. P 19. P 2. BBffffpypWIMBBWBMIMWHWMMBSMN­HIMMBH A szegedi koldus gondozók intéz­ménye, első vállalkozás a maga nemében — A Belvárosi Egyházközség rendezte a koldus ügyet — — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, december 31. Minden keresztény ember számára szivet facsaró látvány volt a tem­plomok előtti, vagy a temetők előtti koldulás eddigi megnyilvánulása. A város legforgalmasabb pontjain igen tekintélyes számban helyezkedtek el a szegedi koldusok, a társadalom­nak ezen szerencsétlenjei, hogy az emberi irgalmasságra apellálva, fil­léres alamizsnákból tovább tenget­hessék örömtelen, vigasztalan életü­ket. Emberbaráti és a lelki élet szem­pontjából is, eléggé föl nem mérhető tehát a szegedi Belvárosi Egy­házközségnek az az akciója, mellyel ezeket az elesetteket vissza akarja adni a társadalomnak, biz­tosítja számukra az emberi méltóság felemelő érzését s gondoskodik arról, hogy lelki értékeik veszendőbe ne menje­nek. A Belvárosi Egyházközség hosszú hónapok előkészítő alapos munkája után a következő formában kívánja megoldani a koldus kérdést, amely tulajdonképpen csak egy részlete a szegényügynek. Legelőbb is azt kellett megálla­pítani, hogy kicsoda koldus? Gene­rális kiindulási pontot az képezett

Next