Szegedi Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1932 január 1 péntek SZEGETTI U­­MEMZEDEK Széchenyi Mozi Péntek, Január 1-től kezdve Milliók filmje I RAOUL WALSH mesterműve Nyugati vándorok AMERIKA pacifikálásának grandiózus EPOSZA 14 felvonásban. A FILMTECHNIKA PÁRATLAN ALKOTÁSA. Főszereplő: ArnOld Korff Szekérvár 1 Harc az indiánokkal ! Leírhatatlan viszontagságok! Előadások pénteken 3, 5, 7, 9 órakor. Hétköznap 5, 7 és 8 órakor. Ispant,, hogy a város ha­tósága irán­ti jóindu­latát és támogatá­sát az uj­esztendőiben i­s tartsa meg­, mlHa a város hatósága is törhetetlen ragasz­kodással és szeretettel fo­kozza évről évre a főispán iránti jóviszonyt s ez eredményezte a múltban is a városra azokat az eredményeket, amelyeket közös munkával érhettek el Szeged város érdekében. Aigner Károly dr. főispán közvetlen szavakkal mondott köszönetet a vá­ros hatós­ágának, megemlítve, hogy továbbra is a legnagyobb szeretettel fogja elősegíteni a város ügyeit s ehhez a munkához kérte a város h­a­tóságának megértő együttműködését, amely végül iis az egész ország talp­­raál­lítását fogja eredményezni. Aigner Károly dr. főisipánt az or­szág minden részéből ellhalmozták az uj esztendő al­kalmából szerencsekívá­­n­atokka­l­, úgy hogy a föi­spáni hiva­tali tegnap e­gész délfelőtt csak a sür­gönyökre és a levelekre való válasz­adással volt elfoglalva. Szeged táviratilag üdvözölte Klebelsberg Kunó grófot A Nagy-Szeged Párt az alábbi sür­gönyt küldte el Klebelsberg Kunó gróf v. kultuszminiszternek, Szeged képviselőjének, a város jótevőjének: Klebelsberg Kunó gróf ökegyel­­mességének — Az újév alkalmából igaz szere­tettel köszöntjük Nagyméltóságodat. Szeged város minden polgára hálá­val gondol Na­gyméltóságod tevékeny­ségére, amellyel a város sok fiának kenyeret, az összlakosságnak kultú­rát és maradandó nemzeti értéket te­­remtett. Bizalommal vagyunk Nagy­­méltóságod személye és politikája iránt s további működéséhez szere­tettel sok szerencsét kivánunk. Nagy-Szeged Párt Új­évi üdvözlések a városházán Az Újév alkaszíilsából számosan keres­ték fel Pálfy József dr. b. polgármestert, aki a betegszabadságon­­levő Somogyi Szilveszter d­r. polgárm­estert h­élyeth­esíti. Elsősorban is a városi tisztvisellők tisz­­títegtek és fejezték ki jokivánságaika­t Pály úr­nak, aki a tisztikar­­élete igen meleg ünnepil­ésben tészteshette a tiszt­viselői karbó­l 1932 január 1-ével n­yug­­díjba von­uló Ferenczy Mátyást és Gróf Dezsőt. .Az a pél­daadó ,m­unkásságu­kat, becsüül­etességü­ket, hiivatáli pontosságu­kat á­itotta követ­endő például Pálfy d­r. a t­öbbi városi tisztviselők elé. A város közönssé­ge n­evében Körmen­­dy M­átyás ipartestül­eti elnök, felsőh­ázi tag vezetett nagyszámú fel­ődöttségüt Páll­­fy dr. e­lé Pálfy József dr. a város hatósága ne­vében­­megkös­ziö­nni­e a város polgársá­gának bizalmát s kérte, hogy a város polgársága optimizimussall tekintsen­ a jövő elé, mert a megpróbáltatás napjaii­harmarosan véget érnek. Ezután a rómiaii katolikus kerületi papság tisztelgett­­Pálfy dr-nál, illm­it a kegyei város képviselőijénél. Breisach Béla c. kanonnok, — a gyen­gélkedő Bezdán József pápai [uerli­s helyeit ... vezi­­t-e a papság küldöttségé''. Breisach Bén­ta c. kanonok to'lm­ít'sotta a papság jókívánságát. Pálfy Jóiz­sef dr. irre,laköszün­ne a pap­­­­ság jókivánságait s megigérte stogy a kegyúri i'idvözl­etet tolmácsollni fogja a most szabadságon levő Somogyi Szil­veszter ki­. polgármesternek. Besz­édé­­ben rám­utattott arra, hogy a múli­­válsá­gos időben a város h­atóságára és a papságra fokozott felelősség és gond hárul. Kérte a papságot, hogy közös együttm­űködéssel hintsenek joptiiiiszimitist a 'lelkekbe. Ma tulajdonképtpen az la h'élyiz'er, hogy ráz egész közigazgatás egyetlen nagy sz­ociális ügyosztállyá alakult át a­­szegénység prob'kié'­.n.á.jánalk m­egoldásána. Végül Pálfy dr. annak a rein­ényelvinek adott kdfejezést, hogy a város közöns­­sége egy emberként fog állni Bezdán József páspai prelátus nyomokfen­yítjitő ak­ciója melylé s ki-ki teh­etsé­géhez, miér­ten fog ad­akoznani a nemies cél ér­dek­ei­ben. Újév a postaigazgatóságnál ■Miután oldolai Zsögön Béla dr. postaig­azgatónak Bud­ap­'.itre kieil­lo­tt utaznia, a szegedi postai­gaz­gat­óság a szokásos újévi üd­vöz­lést csü­törtök dél­ben tartotta im­eg. A postaiga­zg­atóság tisztviselő kara, vallamaint a szegedi pos­­tahivatalok személyzetének kiküld­ö­ttei élén dr. Scheffer Ferenc postaigazgató üdvözöltte ,meleg szavakkal az igazgató­ság közszeretetben jó vezetőjét. A postafőigazgató hossza­bb beszéd­ben mutatott rá a mindenkire egyfor­mán nehezedő súlyos gazdasági bajokra. Melley szavakkal buzdította a személy­­zetet a további kitartásra, az egymás iránti megbecsülésre és szeretetre, mert ezekkel a tulajdonságokkal végzett ki­tartó munka hozhatja meg mindenki részére a boldogabb új esztendőt. ...Ott fekü­dt a karácsonyfa­­előtt a kirakatban, ő volt a kis Jézus csillogó ruhás testőre. Aztán valami azt singa­­­ta neki, hogy ő a kolídiuskirályfi. És máris jöttek elé hosszú sorban sz élet öklözöttei. Hiszteleji nem tudta, mit adjon nekik, de aztán eszébe jutott, hogy huszonnyolc fillérrel indult el a korzóról. Kinyito­tta, a markát és... és 28 arany hiáálott ki belőle. Lleána ka­pott, de keze ,a h­ideg aszfaltot érte. Megrázkódott... könny tódult a sze­mébe. A kirakat már sötét volt. Hi­degség, zsibbadtság ne­hezedett min­den tagjára... Még m­iindig nem ju­tott el a m­enyországba! Hü­ertelen két fénycsóva vetődött az útra, halk berregés zúgott... Most... most... jönnek az angyalok... felfog­­rott és beleszaladt a fénysugárba. El­­fagy­ott lábai nem­ vitték soká, az út közepén összerogyott... M­ikor újra felnyizotta a szem­ét, furcsa, álmos tekintetű emberek vet­ték körül. Az út köze­pén feküdt. Nem­sokára szirénabúgás süvített a »stille Nacht« fenséges nyugalmába. Megér­kezett a mentőautó. Egyenruhás or­vos kapta az ölébe és vitte az autó felé. Rátemelte szomor­i kék szemét az orvos pápaszemére és csak enny­ át rebegett: — Bácsi, én a menyországba aka­rok menni... — Félrebeszél szegény — hallat­szott az oszladozó embere­k között a megállapítás.♦ Még egyszer felnyitotta szemét. Tágra meredt a pupiillája. N­agy f­e­­hér teremben, fehér ágyab­an feküdt, terem közepén karácsonyfa volt, a karácsonyfa mellett sok-sok ajándék. Két kiis angyal állt a karácsony­fa mel­lett és vékony cérna bain­gon­ énekel­ték a mennyből az angyalt. A kis kéregető mellett egy a­páca térdelt, puha, fehér kezét v­égig si­mította a beteg forró homlokán és megkérdezte: — Hogy érzed magad? — Nagyon jól, hisz oly szépen éne­kelnek a kis angyaltestvéreim... A kis angyalok éneke csak szállt­szállt fel a magasba a Jézus trónusa elé... Koldus királyfi szeme belefájdult a nagy gyönyörköd­ésbe. Behunyta sze­mét és így kiáltott fel: — Mégis elj­utottaim a menyország­­ba!... A kis angyalok é­neke csak szállt­szállt fel a magasba a Jézus trónusa elé... Egyszer csak a kedves nővér ijed­ten intett az angyalok felé, kezét rá­tette a kis koldus felpattanó szemére. Az ének utolsó hangja akkor szállt fel lassan a fj magasba és vele ment a kolduskirályfi telke a Jézus trónusa elé. Rövid 3 perc ! Mindössze annyi időt vesz igénybe a fogak­nak Kolodont­tal való rendszeres ápolása, aminek eredménye tiszta, szilárd, egészsé­ges fogak. A kártékony fogkő okozza e fogak lazulását és számtalan megbetegedését; fogkő ellen csakis a Kaionont­­ban van meg a hatásos (dr. Breunlich-féle Sul­­forizinolect) ellenszer, fogkő ellen aplopók A két szemük kiszáradt két panaszrkút: nincs benne könny, se jóság, irgalom. Kezük ököllé, gömbölyűtt kenyér-gond. A szívük izzó gyűlölet-malom. Nemzetközi sötét grimasz a maszkjuk. Bakkancsuk talpa elvált s mindenekre fogat vicsorgat ebként s e­nni kér. Ruhájuk rongyos, lelkük torz, topron­­gyos. Halvány arcukban nincsen semmi vér, így gyűlnek ők az aszfaltos terekre. Ezek mentek Rómába rég a Szenthegy csúcsára s vágyuk új világra várt. Párisban ők rohanták meg a Bastillet s vörös villámuk ölte meg a cárt. Az ősi Rontás mindég velük ment és­­megy. Az éhes gyomrok korgó zenekarja a Bibliát túlzúgja, fütyüli, így állnak Pesten, Berlinben, New­­yorkban, ötvenmillió munkanélküli. Lelkükben láncon a jövő viharja. A kávéház előtt a szürke asztalt keményen várnak, lézengnek, mivel se boltba, se bányába, se mezőre jaj nem fogadta őket senki fel s nem készít nekik dús baráti asztalt. Vihar előtti csendben rossz pipájuk szívják. A láncra vert vihar ugat. Köpködnek. Minden szépet, sőt leköp­­nek: a művészetet, a vallásukat. Az ördög súgja vad litániájuk. Úgy állnak s várnak egyre éhesebben. A kávéházban az üveg mögött másfajta naplopók ülnek s figyelnek, mint keselyük a háborút s dögöt. Perverzül várják, hogy a Rém kirobban. Zsebükben pénz van, ők mindég cskiál­lnak. Minden gyönyört, mi pénzért kapható végig kóstoltak s nyelvük belevásott. — Vércirkuszt várnak. Más nem iz-Igató! Ragadozói a nihil-hinárnak. Az éhezőket ők küldték rohamra Rómában. A vérrel viharzó kínt ők hajózták meg besz­kéjek hajóján. Párisba ők hozták a gillotint s nekik nyílt meg minden királyi kamra. Kint nő a Nyomor egyre éhesebben s a kávéházban az üveg mögött Berlinben, Pesten, Párisban kilesnek, mikor törik már szét az ördögök a Téboly láncát és a Rém kirobban. MÉCS LÁSZLÓ. IGAZI Feti Mgtíl­lis OLDOG Újévet szerez hozzátartozói­nak, ha női és női divatárú szükségletét a OROS Miksa cégnél szerzi be Széchenyi-tér 15. szám

Next