Szegedi Uj Nemzedék, 1937. július (19. évfolyam, 147-172. szám)

1937-07-01 / 147. szám

1937 július 1., csütörtök •ZEOEDj IfJ RfiMZEDfiK Ne felejtse el ebédjét megrendelni a Központi Terivóban 4 fogásos húsos menü 108 fillér Házhoz szállítást vállaljuk, halászsz­erszámokra megszerű­di azokat, majd Zilahi Kiss Jenő ffú. budapesti alpolgármester a TESz ne­vében meleghangú üdvözlő beszédet intéz A­ntalffy­­György szegedi halászgazdához. Megköszöni, hogy ezt a Szép őszi foglalkozást ,ak­mnyi sz­eretettel és áldozatkészséggel ka­rolja fel. Ezután átadja a meglepett halász gazdának a TESz elismerő ok­levelét és ezüst érmét. Antalffy György a kitüntetést keresetlen sza­vakkal köszöni meg. A halász szerszámok megszente­lése után a körmenet visszaindul a templom mellé, az ősi temetőhöz. Itt­­nyugszik az a 7 halász család, amely a községet alapította. Csak emlékük él már. Sírjuk régen egyenlő lett a földdel. Vadvirág nyílik a hét vises magyar temető kertjében. Vadga-gondolatok, problémák eredményeképen megszületett egy határozati javaslat, me­lyet a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. A határozati javaslat többek kö­zött a következőket tartalmazza: 1. A konferencia a legmagasabb nem­zeti érdekek védelmében és evangéliumi álláspontjától indíttatva felemeli szavát a női munkaerők elhelyezkedésének és alkalmaztatásának fokozottabb erkölcsi védelme érdekében és különösen a fel­vételek körül tapasztalt visszaélések, vagy visszaélési kísérletek kapcsán a női munka becsületének és a női mun­kavállalóknak fokozottabb erkölcsi vé­delmét sürgeti. 2. A konferencia igazságtalannak tart­ja a férfi és női m­unkaszolgáltatás egyenlő kötelessége és végzése mellett a női munka aránytalanul kevesebb ja­vadalmazását. 3. Sajnálattal látja azt a teljes szo­ciális aggkori védtelenséget, amelyben egyesületekbe nem tömörülhetett magá­nos kisiparosok és háztartási alkalma­zottak vannak. Szükségesnek tartja, hogy ezeknek öregségi biztosítása mielőbb rendeztessék és az állam és társadalom­­ kielégítő és emberi módon megtalálja a megfelelő utat, hogy a munkából ki-­­öregedett, elhagyott és nem biztosított munkaképtelenek élete biztosíttassák. ] A kora délutáni órákban a konferencia résztvevői kivonultak a belvárosi refor­­mátus és római katolikus temetőbe és az utóbbiban mezei virágokcból kötött koszorút helyeztek el Móra Ferenc sír­jára.­­ A konferencia záró része a reformá­tus templomban folyt le, ahol Stehio Gábor evangélikus lelkész és Viktor János református lelkész tartottak elő­adást, amelynek végeztével közös úr­vacsora osztás volt. Ma este 9 órakor a Kertszínpad** kabaré premierbe a Belépődíj nincs ! Prófétában! Btlépődíj nincs! Az első rész, a felvonulás, vallju­­ meg, nemhogy lelket indító, ujjongó, de egyenesen­­ lehangoló benyomást telt. Talán az idegen »Bokréták« kifejezetten fáradt megjelenése, talán az idegen ut­cákon való elnézelődésük, talán a me­net határozottan szegényes összeállítá­sa (mert, ha már csak látványosság, hát legyen az!) f okozta, de semmi­képp nem volt üdítő látvány ... Szegé­nyes volt az egy szál eke és siralmas a rakott szekér, amelyen alig van kéve és amelyről nem hangzik a nóta ... Az eredeti terv szerint valaki kalászkoszo­­rút tett az egyik hősi katonaszoborra (mért csak az egyik katona kap mindég koszorút? mért nem érdemli a másik is?...) de valahogy olyan, mintha az a hatalmas, égbevesző tekintetű halottar­­cú katona azóta még szomorúbban néz­ne befelé magába, mint aki el van ke­seredve azon, hogy mióta ő az örökké­valóságban állja a posztját, hát ilyen lett a magyar rónán az arató ünnep...? — Szegény.. . A városháza előtti része mutatósabb volt az ünnepélynek. Emberi tömeg vár­ta, milyen nevezetes momentum az, ami­ért messze földről idehozott gyöngyös­­bokrétákkal kell ünnepeli a szegedi — a gyöngyösbokrétáknál is messzebb föl­­dön is híres — új búzakenyeret.. ? Vártak, és­­ nem történt semmi. Pauli­­ni Béla, a népi táncok és felvonulások gyakorlottkezű rendezője köszöntötte ott Szeged városát, amire Szabó Géza dr. tanácsnok olvasta fel hosszabb viszon­válaszát, kiemelvén a város háláját Pau­­lini Béla iránt, mint aki­­ ezzel örök­időkre lekötelezte a tiszaparti metro­polist, s ezzel és néhány többé-kevésbé szórványos éljenzés után az ünnepély délelőtti része végetért. A délután sem volt szerencsésebb. A tribünök gyér és az állóhelyek tömött publikuma feszülten leste, hogyan for­málódik ki itt a SzAK-pálya közepén a Magyar Kenyér apoteózisa ...? és lát­tunk sok mindent. Láttuk a Cannesban is megcsodált híres »Gyöngyösbokréta« legjobbjait, hallotunk tápéi legényeket zabvetésről énekelni, és láttunk kalo­csaiakat kaszát ritmusra suhogtatni, lát­tunk túlontúl sok lakodalmakat, gyö­nyörű bátai menyecskéket, akiken a napsugár is nevetve táncol, láttunk enni­való kalocsai apró lányokat gyermek­dalokra lejteni, láttuk a mind között legizesebb apátfalvi lakodalmat (megint, vagy ötödször lakodalom ...­­ mért nem egyszer csak legalább véletlenül egy aratóünnepély...?) ahol úgy szinte a maga szájaize szerint nótázott egy nász­­nagyuram­, és egy boszorkányos ügyes és mesteri palackos táncot cselekedett egy másik bátyámuram; sok szépet lát­tunk és élvezettel láttuk. De néha úgy felborongott bennünk ... nini, hiszen ez a »magyar kenyérnek« szentelt ünnep volna...! A híres szegedi kenyérnek. BÚTORAsztalosmesterek Bútorcsarnoka Szendrényi Géza és a Szeged, Dugónia­ tér és lamb bug s fák között, s hajnalon­­kint fülemüle ad nekik szerenádot. Mécsesük hét evezőlapátra van fel­­újítva.­­ Taraba plébános kérésére Dan­ics­­ka Lajos, l a 79 éves öreg halász lép az emlékmécses elé, hogy meg­­gyujtsa. Aztán a mindszenti halá­szok utódai áhítattal imádkoznak a községalapító ősök lelki üdvéért. Az ima után Zilahy Kiss Jenő lép a pódiumra, s ünnepi beszédet mond. Buzdítja, lelkesíti a falu né­pét, hogy becsüljék meg az ősi fog­lalkozást. Eli­smeréssel szól Taraba plébánosról és Antalffy halászgaz­­dáról, akik szerető barátjai ennek a népnek. Aztán felhangzik a himnusz, s a toronyban m­e­gszólal a harang. A mindszenti halászok ünnepelnek és hálát adnak min­dazért a jóért, amit eddig is kaptak. Vétet ért a protentins­ ­ Szeged, június 30. A Magyar Keresztyén Leányegyesü­le­tek Nemzeti Szövetsége konferenciájá­nak keddi záró napján Demján János dr teológiai magántanár »Bízzál leányom« címmel tartott előadást. Az előadás vé­geztével a Nemzeti Szövetség évi ren­des közgyűlését tartotta, amelyen az elnöki megnyitót herceg Sulkowski Vik­torné mondotta. Beszámolt legutóbbi in­diai útjáról, amely nagyban előmozdí­totta a Nemzeti Szövetség kapcsolatai­nak kiépítését. Az elnöki megnyitó után a helyi pro­testáns egyházak és nőegyesületek ne­vében Bakó László református vezető lelkész köszöntötte a Szövetséget. Töb­bek között megem­lítette, hogy éppen ma Szegeden a Magyar Kenyér ünnepét tartják. Ha a Nemzeti Szövetség, amely négy nap óta tanácskozik ugyanitt, eb­be az ünnepségbe nem is kapcsolódott bele, tulajdonképen négy nap óta ugyan­csak a Magyar Kenyér ünnepét üli, an­nak a lelki kenyérnek az ünnepét, amely nélkül elpusztul a magyar, ha még annyi búzakenyeret is ad a föld. Különböző beszámolók következtek ezután, majd a konferencián felvetődött Egy idős hölgy halálos elgázolása miatt őrizetbe vették Giorgay Mihály mentőorvost Szeged, június 30. Halálos kimenetelű motorkerékpár­­gázolás történt Péter Pál napján dél­előtt 10 óra tájban a Tisza Lajos­­körút és Pallavicini­ utca keresztezé-­­sénél. Hiller Elvira 70 éves szegedi lakos épp át akart menni a Tisza Lajos­­körúton a mássik oldalra, amikor ész­revette, hogy az ártézi­ kút felől egy autó közeledik. Hogy utat engedjen, néhány lépést hátra visszalépett, de szerencsétlenségére, épp akkor érke­zett oda motorkerékpárján Csurgay Mihály dr. 23 éves mentőorvos, aki már nem tudta kikerülni a hirtelen elébe lépett öregasszonyt és elgá-­­­zolta. H­iáier Elvirát súlyos külső és belső sérülésekkel a mentők szállí­tották be a városi közkórházba, ahol este 7 óra tájban, anélkül, hogy esz- ' nvéletét visszanyerte volna, meghalt. " Az ersztemes rendőr még a gázo-­­­lás Színhelyén , igazoltatta Csurgay­­ Mihályt, akit bekísért a rendőrkapi-­­ tányságra. Kihalgatása után őrizetbe­­ vették a fiatal mentőorvost, akit csü­­­ törtökön délelőtt kísérnek át az ügyészség fogházába. Szakértők bevonásával­­ szerdán délelőtt helyszí­ni szemle volt a Tisza Lajos­ körúton. új szegedi J­/Magyar t­enyér Ünnepe Szeged, Június 30. A Szegedi Uj Nemzedék adott a múlt év őszén először hírt arról, hogy a vá­ros ez év folyamán megvalósítja Hüb­ner József népművelési titkár nagysza­bású, részleteiben is nagyon sok finom­ságot hordozó tervét, az országos ér­deklődésre is számot tartható »Szegedi Mindennapi Kenyér Ünnepét«. Most Pé­­ter-Pál napján, az aratás hagyományos ünnepén csakugyan valóra vált a min­denképpen életrevaló eszme. — De, — csak a cím volt az, ami az eredeti el­gondolásra emlékeztetett. Előttünk fek­szik Hübner József eredeti, a város által elfogadott memoranduma. Milyen kezeken keresztül változott a keddi, meglehetősen lehangoló megvalósulásig,­­ nem tudjuk. Egy bizonyság nem volt felesleges annak idején, a terv felbukka­násakor a tervezőhöz intézett figyelmez­tetésünk, hogy ne adja ki, ne engedje idegen kezek munkája által meghamisí­tani, tartsa ő maga össze eredeti szép­ségében és csakis a szegedi talajból nőtt régi hagyományok nyomán formálja azzá, aminek indult, tiszta magyar és tiszta szegedi bensőséges komoly ünne­pévé a föld népének. Mindnyájan jól emlékezünk a pár esz­tendő előtt még évenként rendezni szo­kott alsóvárosi u. n. »arató ünnepélyek­re«. Nótával, dallal vonult végig a Szentháromság­ utcán Alsóváros népe, öregje, fiatalja, telekulacsokkal a vidám arató legények, lengő zászlókkal a gaz­dakörök, egyesületek, a magasra rakott szekér tetején szallagos viganós lányok, menyecskék aratónótákat danolászva szi­­vük­ szerint s ami a fő, a fehérabrosz­­szal bélelt szekér, színig a pirosra sült drága uj kenyérrel, kaláccsal, kapott be­lőle az utcánjáró, aki kért, boldog-bol­dogtalan ... a reávaló összeg előterem­tése mindig a plébánia és a gazdakörök együttes feladata volt és mindig egy­forma szeretettel, ügybuzgalommal intézték azt városa, magyar faj­tája iránti szeretetből úgy a plébános, mint a köri vezetők. — A nép lelkéből fakadt az egész, egyszerű volt, ízes, s természetes. Valahogy legigazibb hála­adó ünnepe a drága életadó uj magyar kenyérnek! Valahogy szó nélkül is »ün­nep« volt. A keddi, erősen bereklámirozott nép­ünnepélyt — hiszen még az »Esti Új­ság« is hirdette a »szinház­ rovatában«, — hogy »Új kenyeret sütnek a Bokréták Szegeden ...« inkább látványosságnak éreztük, de semmi esetre sem a nép »ünnepének«. A módját ugyan megadta volna a bekezdő szentmise, amelyet P. Schneider Vencel maga ajánlott fel, kér­ve az áldást alsóváros­ hívei új kenye­rére, — de már azontúl semmi nyomát nem láttuk annak, hogy ez az őskatokus Szeged város népének legszebb ünnepe lenne,­­ hacsak oda nem számítjuk azt a bucsús éneket, amelyet az egyik Bok­réta minden igaz ok nélkül elzengett a­­ SzÁK-pálya színpadait. BELVÁROSI MOZI Ma utoljára a legbűbájosabb film a R­E­TTS É G I Simone Simon és Herberth Mar­sahal-lal. Ezenkívül: Alördöe bibliája kalandor film EDMOND LOWE-vel Előadások kezdete 5, 7, 9 órakor I­n JEANH­ARLOW a 25 éves korában t­ragikus körülmények között elhunyt a szar emlékére Harcias hölgyek ! péntek Szépbenyilt

Next