Szegedi Uj Nemzedék, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

1939. április 1. szombat SZEGEDI UJ NEMZEDÉK­mmmmmamcammmmmm Glattfelder Gyula megyéspüspök beszéde a zsidójavaslatról a felsőház egyesített bizottságában Budapest, m­árcius 31. A felsőház egyesített bizottsága pénteken kezdte meg a képviselőház által elfogadott zsidó­törvényjavaslat tárgyalását, amelyen Glattfelder Gyula megyéspüspök a következő beszédet mon­dotta: — Ha volt már javaslat, amely miatt a felső­ház összetétele az ország szerencséje, a zsidótör­vény az. Amikor a legnagyobb bűn gondolkodni, az érdem és tapasztalaton leszűrt szelekció immu­nizál a kiskorúság terrorjával s a túlóvatosság gyávaságával szemben. Csak így felvértezve sza­­­bad a kérdéshez hozzányúlni. — Hogy van-e zsidókérdés, azt nemcsak a zsi­dótörvény kigondolói kérdezik népgyűléseken, ha­nem a keresztény restauráció elindítói már ak­kor, amikor a mai hangadók még csecsemők vol­tak, vagy a zsidók felé kacsintgattak. A zsidóknak maguknak már régen meg kellett volna érteni, hogy öt százalék a szellemi, gazdasági és kényelmi lehetősé­gek ötven százalékát büntetlenül nem igé­nyelheti. A zsidó szellem pedig, mely nemcsak túlzott kri­tikai él, hanem lelki beállítottság, mely kereske­delmi cikk­ként kezeli azt is, amit nemzeti, vagy vallásos kegyelet érintetlen szentségnek kíván te­kinteni, szükségképpen kihívta vele szemben a közvéleményt különösen, hogy azt egy példátlan nemzeti katasztrófa is tetemre szólította.­­ Ne ütközzenek meg ezen a megállapításon századok óta velünk együtt élő zsidó honfitársa­ink, akiknek gondolkodása egészen hozzásimult a miénkhez, hanem ismerjék fel, hogy súlyos hibát követtek el, amikor bőrükbe nem férő fiaik radikaliz­musát le nem szerelték s amikor érthetet­lenül védelmükbe vették azokat az áthaso­nulni képtelen idegen elemeket, amelyek a pártfogást meg nem érdemelték és meg sem köszönték. Így ébredt a nemzet arra a tragikus belátásra, hogy eddig ismeretlen és ellenszenves eszközökkel is védekeznie kell attól a rétegtől, melyet többé nem tud eltartani.­­ A társadalmi, vagy gazdasági egyensúly ka­tasztrofális megbillenése rendkívüli intézkedése­ket is magyaráz. Ezért a törvényjavaslat alapgon­dolatát, mely tűrhető arány elérésére törekszik, el kell fogadni. Szükség törvényt bont, márpedig a keresztény társadalom általános helyzete sürgős orvoslást igényel. — Honorálni kell tehát a közszükséget. De vigyázni kell, hogy a kivételes rendszabályokat szenvedély, vagy igazságtalanság­­ki ne sajátítsa. S ha bárki a pápák, és egyházfejedelmek szigorú zsidótörvényeire hivatkozik, az jegyezze meg, hogy nemcsak stílusbeli, hanem a lényegre kiható különbség, ha valaki imádság és könnyek közt, vagy pedig cigányzene mellett káromkodva határoz el terhes jogszabályokat.­­ Ezzel a lélekkel, erkölcsi jogcím képvisele­tében, nem tudok szükség nélkül, ítélőfórum ki­zárásával egyeseket hivataluktól megfosztani Ugyanezért nem tagadhatom meg a tűzharcosoktól a kivételes elbánást, akiket annak idején a hazafi­as kötelessé vállalására, mint hősi teljesítményre buzdítottam. Azt sem értem meg, hogy ha az olim­piai bajnokokat mentesítik, a királyilag, vagy nemzetközileg kitüntetett szellemi kiválóságokat miért nem veszik észre a kultúrfölénnyel dicsekvő országban, mintha csak a testi ügyesség kvalifi­kálna.­­ Az elgondolás alaphibája, hogy amikor Ma­­saryk is féltette a magyarság megnyerő szellemi fölényétől népét, törvénybe kívánják iktatni a magyar léleknek és műveltségnek egy széles élet­területen hódításra teljes képtelenségét. Ne engedjenek meg további beszivárgást. — Míg a zsidótörvény egyensúlyt biztosító rendelkezése elfogadható, • semmiképpen sem lehet deferálni annak a szándéknak, amely keresztényeket kíván sújtani s a nemzettestből kirekeszteni, — folytatta a főpásztor. Az első zsidótörvény után a mostani javaslat is példa rá, minő következetes­ség van a következetlenségben, amikor zsidóvá tö­rekszik visszaminősíteni keresztényt, aki szívvel­­lélekkel az, s a zsidóságról sejtelme sincs. Még a kifejezés is szemlélteti a lehetetlenséget, amikor a szöveg úgy szól, hogy zsidónak tekintendő az, aki keresztény. De nemcsak fából vaskarikát akarnak, hanem a faaiból való vaskarika készítésének mód­szerét kívánják konstruálni s a felsőházzal elhi­tetni, hogy ez a kísérlet az ország javát szolgálja. — Oly törvény, mely negligálja a keresztséget, — főleg visszaható erővel — súlyosan sérti a hivő keresztény meggyőződést. Komolytalan beszéd, hogy a javaslat nem kívánja a keresztség lelki hatásait két­ségbevonni. Ilyen naiv kísérlet ugyanannyi volna, mintha bárki a holdat kívánná parcellázni, tehát kár ily szándék feltételezése ellen védekezni. De megta­gadja a javaslat a keresztséget azon a téren, ahol joghatóságot gyakorol s amelyen, akik a keresz­ténység közösségébe léptek ezeréves jogfejlődésünk szerint polgári egyenlőséget élveztek s most ke­resztény voltuk kifejezett hangoztatása mellett at­tól megfosztatnak. — A visszazsidósítás szakítás a keresztény és szentistváni tradíciókkal. Behódolás egy idegen szellemnek, amely a kereszténység kifejezett tagadásával ős­­pogány gondolatot kíván becsempészni s a kiskorúakat vérmesével ámítja, amelyen a komoly tudomány mosolyog. Úgy tárgyalnak telivér keresztényekről és zsidó félvérekről, mintha lóosztályozás volna, s a bá­bolnai állatorvosok döntenék el, jó magyarok va­gyunk-e. 50 év előtt egy másik divat nyomása alatt még dühösen leszidták, aki nem akart majom len­ni. Ma a változatosság kedvéért úgy látszik, a lóge­­neológia misztikumával muszáj üdvözülni. Hát aki mindenáron befogatni kíván, csak álljon a sorba, de a szellem és jövő érdekében jó lesz a függet­len gondolatból is megőrizni valamit.­­ Senki sem vonja kétségbe, hogy a vérnek sőt a Magyarország anyagi romlásáért fe­lelős nyugati hatalmak bevonásával távo­­lítsanak el minden besurrant káros elemet s a tipikus visszaélésekben bűnös egyéne­ket, de részesítsenek jogegyenlőségben ki­válóságokat, mert a rideg mechanizmus nem gyógyulásra, hanem robbanásra vezet.­­ A gazdasági következmények miatt súlyos aggodalmakat táplálnak olyanok, akik sem nem zsidók, sem nem bérencek. Igaza van a miniszter­­elnök úrnak, hogy nem kell majd jajgatni, de amikor vannak, akik epéjükkel gondolkozva hu­manizmusról nem akarnak hallani s féktelen ta­lálékonysággal kutatják, kire lehet még hurkot vetni, még inkább azoknak van igazuk, akik az ország érdekeit higgadtan mérlegelve módot keres­nek, kinek a helyzetén lehet és kell józanul eny­híteni, és fajnak döntő jelentősége van minden nép éle­tében. De, hogy a lelket felsőbbség illeti meg s a szellemnek elhatározó súlya van a népi sa­játságok kialakulásában, azt tagadásba vonni csak egy önmagával meghasonlott kor mérheti. E nemzet múltját ismerve lehet-e bárki oly vak­merő, hogy a keresztény nevelés magyarságot for­máló erejét kétségbe vonja? Zárják be ősi iskolá­inkat, rombolják le ezeréves kultúrközpontjainkat, ha van bátorságuk törvénybe iktatni, hogy e nép jellemét és hajlamait csak vér és hús determinál­ta s amit a keresztségből mint kegyelmet s a ke­resztény nevelésből mint szellemet és műveltséget nyert, feledik. — Lehetetlenség, hogy a visszazsidósítás súlyos családi és társadalmi kihatásait végiggondolták volna. Ha a statisztikába egy pillantást vetettek volna, ráébrednek, hogy az a magyarságnál sokkal tágabb körű és súlyosabb komplikációkat idéz fel, mint más népeknél. Félő, hogy meggondolatlan utánzás nevetségessé fog tenni azon hatalmasok előtt, akiknek rokonszenvére a rendelkezés kigon­dolói valószínűleg számítottak. A kétségbeesés jaj­szavát, mely felveri az országot, nem lehet elcsi­­títani azzal, hogy a szerencsétlen paragrafushoz még nagyobb homályt terjesztő pótrendelkezéseket csapnak, nyilván atyafiak és pajtások kedvéért, ha­nem csak ha visszatérünk a keresztény álláspont­ra. Elfogadható minden óvintézkedés, hogy méltatlanok a szentélybe be ne surranja­nak, de keresztény országban a keresztség joghatályától keresztény embereket meg­fosztani nem lehet.­­ Nem lehet elfogadni az egész törvényjavas­latot, ha nem találnak rá módot, hogy az első pa­ragrafus úgy szövegeztessék, hogy bárki logarit­mus tábla nélkül megállapíthassa, zsidó-e vagy ke­resztény. A polgárokat legelemibb életérdekeik terén nem tehetjük ki katasztrofális meglepetések­nek. Amint ahhoz sem lehet hozzájárulni, hogy a megkereszteltek és asszimiláltak sokkal hátrányo­sabb helyzetbe kerüljenek, mint a jött-ment galí­ciaiak s 1900 évvel az első keresztényüldözés le­zajlása után új keresztényüldözés dekretáltassék, mégha az illető ország keresztény névvel dicsek­szik is. Bűnt követnék el hitemmel szemben, ha ezt a rendelkezést megszavaznám s azért azt, mint a keresztény és magyar meggyőződést mélyen sértő tévelyt elutasítom. Oly törvény, mely negligálja a keresztséget, sérti a hivő keresztény meggyőződést Baj és bántó jelenség, ha a destruktív szellem a redakciókban megmarad A püspöki kar legalább ezt a reményét juttatta ki­fejezésre. De szellemről a törvényjavaslatban szó sincs. Nem a szellem hiányzik csak, hanem az arra való intézkedés is. Mert állás, fizetés és százalék maga, keresztény szellemet a közélet és sajtó terén aligha fog meg­honosítani. —Ha a zsidókat a redakciókból kiteszik, de a destruktiv zsidó szellem ott marad, a baj és botrány csak bántóbb lesz. Betilta­nak egy malac lapot, mert zsidókézen van s a jó tanárok örülnek, mert nem kell rá az iskolában hajtóvadászatot tartani. S ak­ — A zsidók és keresztények ellen irányuló rendelkezéseken túl keresne valamit az ember a káros szellem ellen s a keresztény lelkiség mellett. Tavaszi beszerzése előtt okvetlen CipőSZUKSDíjlCTC tekintse meg ' VI­­' cipőüzlet (Kárász­ utca 10.) d­ranino szám alatti kirakatát Legkiválóbb divat különlegességek minden igénynek! Szolid árak!!! Nemzeti Takarékosság és Unió kiszolgáló tag!

Next