Székely Hirlap, 1869 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1869-01-13 / 3. szám
Maros-Vásársoly ui. I-ső évfolyam. 3-dik szám. Szerdán, január 13. 1869. SZÉKELY HIRLIP РЮ1ДТ1КЛI & VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. KIADÓ-HIVATAL . Az ev. ref. főiskola nyomdájában SZERKESZTŐI SZÁLLÁS : NAGY-KÖZ ELEJE.! Hirdetési ár: Három hasábos garmond sorért, először S kr., másodszor 7 kr., harmadszor 10 kr., s minden hirdetésért 30 kr. o. é. bélyegdij— Három hasábos nyílttéri sorért "20 kr. o. é. Az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz, dolgozatok és nyílttéri közlések a szerkesztőséghez intézendők. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton, reggel, NAGY FÉLÉVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR : Negyedévre . . . .. . . . . . 1 frt 30 kr. Félévre................................................ 2 50 ., Hogy a bélyeg miatt költséges, fölösleges példányok nyomásától meg legyünk kimérve : Fölkérjük lapunk szíves pártolóit, hogy előfizetéseiket mielőbb beküldjék, akár Wittich József könyvkereskedésébe, akár Imreh Sándorhoz, a főiskola nyomdászához. VT, Előfizetési ár : Negyedévre... . . 1 frt 30 kr. Félévre . . . . . 2 frt 50 kr. A „Szék. Hírlap“ magánsürgönye. Feladták Székely-Udvarhelyet. jan. 12-kén, 9 óra 10 p. r. Érkezett jan. 12-kén 9 óra 15 p. reggel. A népes bizottmányi gyűlésre megjelent választók gróf Bethlen Jánost és Szolga Miklóst fényes oratsokkal tisztelték meg. Mindketten ismét elfogadták a követjelöltséget a következő országgyűlésre. A bekövetkezendő választások fontosságáról. (q. e. d.) Az újév beálltával s országgyűlésünk három éves működésére visszapillantva buzgó hálát mondhatunk az örök gondviselésnek, hogy végre megszabadította hazánkat a sok szenvedéstől, nyomortól — mert első dolga volt az országgyűlésnek, hogy édes hazánk, Magyarország, mint állam szabaduljon meg az absolutismus leigázó jármától, — hogy mint álomra, tétlenségre kárhoztatott organikus test, először maga keljen életre — majd következnek azután az egyesek is — és az egészben újra csörgedező vér nagyban fogja elősegíteni az egyesek üdülését is. Országunk azon harczoshoz hasonlított 17 évig, mely önvédelmi harczában sebekkel boritva, végre ájultan roskadt öszsze. Az 1867-iki egyezkedés volt az éltető balzsam, mely új életre keltő. És ez tagadhatlan, hogy első teendő volt a természet rendje szerint. Ezután fog következni az egyes sebek orvoslása, de miután az államot az alkotmányos szbadság jótékony levegője és a parlamentáris rendszer éltető nedve táplálja, a sebek gyógyulása biztosan és sokkal hamarább fog bekövetkezni, mint más körülmények közt várhatnék. Ez éltető balzsam azonban, mely uj életre keltett, nagyon drága volt, csak nagy áldozatokkal való megvásárolható, — de hát azért, hogy drága, nem kellett-e minden áron használni ? ! Melyik jó fiú nem vásárolná meg minden áron a szert, mely beteg édes anyját uj életre keltené ; s hol van Magyarországnak egy hű fia, ki hazája sorsának jobbra fordulását, még drágább áron is meg ne vásárolta volna. A kiegyezkedés e Csodálatos szere hasonlított a római mesebeli Sybilla könyvekhez, melyeket az idő mindig drágábbakká tett. 1848-ban kevesebb ára volt, s 1867 után bizonyai minden év drágábbá tette volna, nem is számitva, hogy hazánk a lethargikus álomba mind mélyebben sülyedett volna — s képességét az újjáébredésre mind inkább veszítette volna. Még egyszer tehát azt mondjuk: hála a gondviselésnek a kiegyezés művéért. Országunk s nemzetünk szerencséje volt, hogy az épen többségben levő párt és vezérei megragadták a legalkalmasabb pillanatot s nem engedék elrepülni a kedvező alkalmat. És mindnyájunk szerencséje, hogy magát az uralkodót is jó akarat és bölcs mérséklet vezette a válságos napokban. Nagy volt a feladat, 1. olvasó, s ennek megoldására csakis egyedül az ország többsége — és így csakis a Deákpárt volt képes, és ezt sem Senyei Barthal féle casuistikus elmélettel nem lehete megoldani — sem bizonynyal a Kossuthianismus vad árjába veszendő baloldaliaskodásokkal. A sorvasztó rabbilincs végzet teljes zárának kulcsa egyedül a nemzet többségének bölcsesége lehetett. E szép birodalom boldogabb jövendőjének, s a népek emelkedő jóllétének kulcsa ezutánra saját kezeinkbe van letéve. A nagy munkát végrehajtó országgyűlés eloszlott, új választások előtt állunk , és most azt kell bebizonyítanunk, hogy váljon a bölcseség csak egyetlen ember tulajdona volt-e, vagy pedig az egész nemzet érti és értette a helyzet és a pillanat óriási fontosságát. Most e hazának minden polgára szabadon nyilatkozhat ! Azt akarjátok-e, hogy a halotti álmaiból felélesztett haza újra élet-halál harczot vívjon, melynek kimenetele annyival bizonytalanabb, minél több még a gyógyítatlan seb ? vagy tovább akarjátok folytatni az enyhítés, gyógyítás, az alkotás és építés dicső munkáját ? E kérdésre kell választ adni minden szabad választónak, s ez az ok miért én a bekövetkezendő választásokat nagy fontosságúaknak tartom. Megható pillanat egy állam életében, midőn annak szabad választópolgárai ép magára az államra nézve, alét és nemlét kérdése felett szavaznak. Úgy hiszem, t. olvasó, hogy te teljesen meg vagy győződve arról, hogy Magyarországnak még sok századokra terjedő jövendője van, márpedig, amily bizonyos Magyarország nagyságának jövője, és oly kérlelhetlenül bizonyos, hogy e czélra a választásoknál a Deákpárt nagy többsége nélkülözhettem E választás leendő nemzet érettségi vizsgálata, és én — ki népem ezer éves tanulmányait átvizsgáltam és megfigyeltem — tisztán látom a közeljövőben a kitűnő osztályzatot, melyet e nemzet neve után a történet komoly múzsája az idők nagy könyvébe fog jegyezni. Az ország többségéről tehát tisztában volnánk; ami az egyes választókerületeket illeti, kevés szavam lehet; a törvény maga ad utasítást, azon kívül a társadalmi és magán jellemi viszonyokat kell szemmel tartani. Azt hiszem, minden választókerületnek el lehetne mondani, hogy becsületes, tisztességes embert küldjön — ha országos kapacitás és nélkülözhetlen szakképességű egyén nem is eshetik minden választókerületre, arra lehet ügyelni, hogy a kerület ne legyen se komikai nevetség, se gúnyos szánalom tárgya; oda, hol az ország színe virága gyűl össze, ne küldjék azt, akitől menekülni akarnak ; oda, hol az ország közvagyonáról s a nép adójának verejtékes filléreiről van szó, ne küldjenek olyant, ki a legkisebb garantiával sem bir; oda, hol az országos ügyek ezer féle ágait kell megvitatni, hol elméleti ismeretek s gyakorlat a politikában oly szükségesek , oda hol eszmék harcra foly és millió ágazata szakismeret szükséges, hol az előhaladó kor színvonalán kell állam, s egyetlen tollvonással tizedekre lehet visszavetni az ország sorsát, ne küldjenek olyant, ki 20 év óta egy lépést se haladt előre, ki 20 év óta egyetlen könyvet sem olvasott, ki csak nagy szavakkal amit, de hős csak a kocsmában és az éretlen tömeg közt; ne küldjenek olyant, ki megyéjüket, városukat kompromittálja — s ki szívtelen* cynismussal neveti ki érzelmeiket úgy mint szokásaikat — s ne küldjenek olyat ki az utolsó órában városa, vagy kerülete érdekeit emlegeti s három évig rá se hederített az országos érdekekre, hanem otthon pipázott és húzta diurnumát, de ugyan miért folytassam, hisz a t. olvasó ezeket én úgy tudja, mint én, azért tehát boldog újévet kívánva, ezúttal elhallgatok.