Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-01-01 / 1. szám
H-ik évfolyam. 1. szám A. KAQ.»HIVATAL . ^ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS •ff NAGY-KÖZ ELEJE. « Barcs^VásárhelyU. KÖMYVTÁRÁNAK AJÁNDÉKOZTA Зг. MOLNÁR GÁBOR KÖKYVTÁRHOIAZfiATÓ Szombat, januarius ]. 1870. SZEKK.Y HÍRLAP politikai s vegyesluttálmu közlöny. 1908. Hirdetési ár Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 30 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Kinilyntoza 6O-ik sz., és J. Hansenstein és Vogler Bécsben (Wollzeile 9-dik sz.) Megjelenik e lap , minden szerdán és szombaton reggel, Nagy félíven. ELŐFIZETÉSI ÁR , Negyedévre Félévre . Előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai s vegyestartalmu közlöny 1870-ik évi folyamára. Lapunk eddig követett elvének megtartásával gondoskodtunk a tartalom érdekes fyitéséről. A leszállított előfizetési árak a következők : Egész évre 4 Irt o. é. Félévre „ „ Negyedévre 1 „ „ Az előfizetásipénzek akár Wittich József, helyek könyvkereskedésébe, akár Imreh Sándor, főtanodai nyomdászhoz utasitandok, M.-Vásárhelyre. Hat előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk t. gyűjtőinknek. A „Székely Hírlap“ szerkesztősége. A népszámláláshoz. A népszámlálásról szóló t. czikk határozata szerint ugyan e nagy horderejű művet több részeiben már ma keresztül kellene, hogy vive legyen, az egyesek által betöltendő ívek helyes elkészítésére lévén az ügy fontosabb része. Azon jelentés azonban, melyet a népszámláló bizottság elnökétől a közelebbi képviseleti gyűlésen hallánk , arról győzött, meg bennünket, hogy az ügy sikeres keresztülvitelét nálunk is csak azon esetben remélhetjük, ha maga az intelligencia, a város értelmisége fog a díjazandó biztosokkal kezet s a jóakaratú támogatás és közreműködés, az önkénytes tanácskozás és önzetlen ténykedés által megkönnyíti a magában valóban nagyon is terhes munkát. A népszámlálás egyetlen czélja az önismeretre jutás, hogy a magyar hazájában ne legyen idegen, hanem tudja, kik vagyunk, mennyit érünk. E nyilvánvaló czél egymaga képes megcáfolni mindazon nehézségeket, melyek — bár alaptalanul — némelyek által a népszámlálás ellen fölhozattak. Már maga azon körülmény, hogy az osztatlan hazai közvélemény, a jobb- és baloldali lapok egyaránt, a népszámlálás nagy fontosságát hangoztatja : elég bizonyíték ama nehézségek ellen. S midőn mi fölemlítjük szerény hangunkat, hogy városunk értelmes polgárságának melegen szívére kössük a népszámlálás lelkiismeretes előmozdítását és keresztülvitelét , csak viszhangját adjuk vissza a nemzet párt nélküli óhajának, parancsának. És itt nem tehetjük,, hogy méltó elismerésünket megtagadjuk a baloldali sajtótól, mely ez ügyben dicséretes hazafisággal túltette magát a pártálláson s igy maga részéről is igyekezett előmozditani a köznek érdekét, épen úgy, az országgyűlés a törvény czikk megszavazása alkalmával. A népszámlálási biztosok két nap múltán ismét érintkezésbe jelnek az egyesekkel, s mi meg vagyunk győződve, hogy mindenütt a legszivélyesebb fogadtatásban részesülnek s mindnyájan inkább könnyíteni, mintsem nehezíteni fogjuk terhes feladatukat. Adja isten, hogy az eredmény méltó legyen az első székely város nevéhez ! Vásárhelyi Belföld. (Sz. H.) A „Magyar Polgár“ közelebbi száma egy beszédet tesz közzé, melyről azt mondja , hogy „ Marosszék évnegyedes bizottmányi gyűlésén f. hó (decz) 7-én Bereczki Sándor tartotta.“ Hogy Bereczki S. e beszédet amagy ülésen zsebében tartotta, meghisszük, de, hogy így elmondta volna: határozottan tagadjuk. Ama 21 nap ugyan, mely ezen beszéd közlése s a szónoklat elorálása között esik, elég idő, hogy emlékezetünket megcsalja ; mi azonban közöltük ez ügyet több olyanokkal, kik amaz ülésen jelen voltak s mindnyájok egyhangú ítélete, hogy nem ezen beszéd volt decz. 7-én B. S. által elmondva. E szántszándékos változtatások, melyeknek megtételére az alájegyzett „beküldő“ magát indíttatva érzé , ugy hisszük elég eklatáns bizonyíték arra nézve, hogy az ülésen elfoglalt „positiók“ nagyon is ,,gyöngék" valának, most erősebbeket kelle keresni. Mindenkinek jogában áll véleményét tetszése szerint választott positiokból védelmezni , de nem áll senkinek jogában, a történet, meghamisításával, az utan foglalt positiokat olyanul tüntetni föl, mint ha ezek lennének a régiek. Ez eljárást mistificationál szebb néven nevezni nem tudjuk, nem kutatjuk miért közöltetik a kérdéses beszéd ily feltűnően későn , nem azt sem , kitől ered e meghamisított szöveg, csak azon általános véleményt hangsúlyozzuk, mely szerint B. S. illető beszédét előre szórni szóra betanulta, (egész a szószerinti édézési képességig, amint ez a vita folytán is ki- és a jelenvoltaknak feltűnt) gyorsírók pedig a teremben jelen nem voltak. De nem csak magunk, vagy többek emlékezetére, hanem a logikai lehetetlenségre is hivatkozunk, mely szerint a beszéd, a „M. P.“ szövege szerint el nem mondathatott, így p. o. teljes bizonyossággal tudjuk, hogy K. F azon következetlenséget lobbantotta B. S. szemére, hogy egy 1867-ben B. S. által szerkesztett föliratban (az akkor kinevezett minisztériumhoz— e frázis is előfordul : „Ősi é s ése 1 — jogainkra féltékenyek nem vagyunk“— a 7-dikbeszéd pedig épen az „ősi“ jogokra hivatkozott a bírósági törvénynyel szemben, míg a „M. P.“’ szövege így szól: „Én hát nem ősi — — jogaim megrövidítését látom a választás eltörlésében sérelemnek.“ Hogyan hivatkozhatot volna K. F. ama föliratra, ha az illető passus a „M. P.“ szövege szerint mondatott volna el?? Továbbá még nagyobb bizonyossággal tudjuk, hogy Sz. B. ama bizottmányi gyűlésen azt mutogatta, hogy mily frázisokkal manipulál B. S. Így szemére lobbantotta, hogy a kérdéses törvényczikket a kormány által hozottnak nevezi, számítván a magyarnak históriai előzményekből származó ellenszervére a „kormány“ ellen, mivel régebben kormány és absolut hatalom egy jelentésű volt, — szemére lobbantván azt is, hogy az országgyűlés által hozott, s koronás király által szentesített törvényről azt mondja, hogy a „kormány“ hozta. Kimutatta továbbá Sz. B. ama gyűlésen, hogy midőn a bizottsági t.-czikket monopóliumnak nevezi B S. frázist használ s ismét azon ellenszenvre számít, mely a monopólium "ellen népünknél nyilatkozik; kimutatta azt is, hogy az „ősi jogokra“ a reactio, de nem a szabadelvűség hivatkozik stb. stb., és mindezekből a„M.P.“ szövegében egyetlen szó sincs! Hogyan harczolhatott volna Sz. B. oly frázisok ellen, melyek B. S. által akkor nem mondattak (volna)? Hiszen B. S. által azonnal és menthetlenül megcáfoltatott volna ezen egyetlen szóval: „nem mondtam.“ De B. S. ezt nem téve, sőt replikájában csak annyira terjeszkedett, hogy visszataszította azon, rá nézve lesújtó, föltevést, mintha ő a reactioval fogott volna kezet. Ő nem kölcsönöz — mondá — senkitől sulyszavakat (schlagwort), hanem küzd, ha incriminálják is benne ezt „ősi jogai“ mellett, — s végre Váradi G.amaz ismert frázisával, hogy „hadd sírhassa ki magát az ősi jogokat rejtő sirhant fölött.“ És igy képesek volnánk a„M. P.“ szövegének majdnem minden kikezdéséről kimutatni, hogy ama b.-gyülésen nem ugy mondatott el; nem történt p. o. hivatkozás a 48-iki jogkiterjesztésre, midőn az ember és föld szabaddá tétetett, — sőt épen a tény egyik szónok által mint érv hozatott föl az ősi jogokra való hivatkozás ellen; nem idéztetett, Deák Ferencz példája a visszautasított zalamegyei mandátumra nézve; sat sat.