Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-01-01 / 1. szám

H-ik évfolyam. 1. szám A. K­AQ.»HIVATAL . ^ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS •ff NAGY-KÖZ ELEJE. « Barcs^VásárhelyU. KÖMYVTÁRÁNAK AJÁNDÉKOZTA Зг. MOLNÁR GÁBOR KÖKYVTÁRHOIAZfiATÓ Szombat, januarius ]. 1870. SZEKK­.Y HÍRLAP politikai s vegyesluttálmu közlöny. 1908. Hirdetési ár Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 30 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Kinilyntoza 6O-ik sz., és J. Hansenstein és Vogler Béc­sben (Wollzeile 9-dik sz.) Megjelenik e lap , minden szerdán és szombaton reggel, Nagy félíven. ELŐFIZETÉSI ÁR , Negyedévre Félévre . Előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai s vegyestartalmu közlöny 1870-ik évi folyamára. Lapunk eddig követett elvének megtartásával gondoskodtunk a tar­talom érdekes fyitéséről. A leszállított előfizetési árak a következők : Egész évre 4 Irt o. é. Félévre „ „ Negyedévre 1 „ „ Az előf­ize­tásipénzek akár Wittich József, helyek­ könyvkereskedésébe, akár Imreh Sándor, főtanodai nyom­dászhoz utasitandok, M.-Vásárhelyre. Hat előfizető után egy tisz­­teletpéldánynyal szolgálunk t. gyűj­tőinknek. A „Székely Hírlap“ szerkesztősége. A népszámláláshoz. A népszámlálásról szóló t. czikk hatá­­rozata szerint ugyan e nagy horderejű művet több részeiben már ma keresztül kellene, hogy vive legyen, az egyesek által betöl­tendő ívek helyes elkészítésére lévén az ügy fontosabb része. Azon jelentés azonban, melyet a népszámláló bizottság elnökétől a közelebbi képviseleti gyűlésen hallánk , arról győzött, meg bennünket, hogy az ügy sikeres keresztülvitelét nálunk is csak azon esetben remélhetjük, ha maga az intelligencia, a város értelmisége fog a dí­jazandó biztosokkal kezet s a jóakaratú támogatás és közreműködés, az önkény­­tes tanácskozás és önzetlen ténykedés ál­tal megkönnyíti a magában valóban na­gyon is terhes munkát. A népszámlálás egyetlen czélja az ön­ismeretre jutás, hogy a magyar hazájában ne legyen idegen, hanem tudja, kik va­gyunk, mennyit érünk. E nyilván­való czél egymaga képes megc­áfolni mindazon nehézségeket, melyek — bár alaptalanul — némelyek által a népszámlálás ellen föl­hozattak. Már maga azon körülmény, hogy az osztatlan hazai közvélemény, a jobb- és baloldali lapok egyaránt, a népszámlá­lás­ nagy fontosságát hangoztatja : elég bi­zonyíték ama nehézségek ellen. S midőn mi fölemlítjük szerény hangunkat, hogy városunk értelmes polgárságának melegen szívére kössük a népszámlálás lelkiisme­retes előmozdítását és keresztülvitelét , csak viszhangját adjuk vissza a nemzet párt nélküli óhajának, parancsának. És itt nem tehetjük,, hogy méltó elis­merésünket megtagadjuk a baloldali saj­tótól, mely ez ügyben dicséretes hazafi­­sággal túltette magát a pártálláson s igy maga részéről is igyekezett előmozditani a köznek érdekét, épen úgy, az ország­gyűlés a tör­vény czikk megszavazása al­kalmával. A népszámlálási biztosok két nap múl­tán ismét érintkezésbe jelnek az egyesek­kel, s mi meg vagyunk győződve, hogy mindenütt a legszivélyesebb fogadtatásban részesülnek s mindnyájan inkább könnyí­teni, mintsem nehezíteni fogjuk terhes feladatukat. Adja isten, hogy az eredmény méltó legyen az első székely város nevéhez ! Vásárhelyi Belföld. (Sz. H.) A „Ma­gyar Polg­ár“ közelebbi száma egy beszédet tesz közzé, melyről azt mond­ja , hogy „ Marosszék évnegyedes bizottmányi gyűlésén f. hó (decz) 7-én Bereczki Sándor tar­totta­.“ Hogy Bereczki S. e beszédet ama­­­­­gy ülésen zsebében tartotta, meghisszük, de, hogy így elmondta volna: határozottan tagadjuk. Ama 21 nap ugyan, mely ezen beszéd közlése s a szónoklat elorálása között esik, elég idő, hogy emlékezetünket megcsalja ; mi azon­ban közöltük ez ügyet több olyanokkal, kik amaz ülésen jelen voltak s mindnyájok egyhangú ítélete, hogy nem ezen beszéd volt decz. 7-én B. S. által elmondva. E szántszán­dékos változ­tatások, melyeknek megtételére az alájegyzett „beküldő“ magát indíttatva érzé , ugy hisszük elég eklatáns bizonyíték arra nézve, hogy az ülésen elfoglalt „positiók“ nagyon is ,,gyöngék" valának, most erősebbeket kelle keresni. Min­denkinek jogában áll véleményét tetszés­e szerint választott positiokból védelmezni , de nem áll senkinek jogában, a történet, meghamisításával, az utan foglalt positiokat olyanul tüntetni föl, mint ha ezek lennének a régiek. Ez eljárást mistificationál szebb néven nevezni nem tudjuk, nem kutatjuk miért közölteti­k a kérdéses beszéd ily feltűnően későn , nem azt sem , kitől ered e megha­misított szöveg,­ csak azon általános véleményt hangsúlyozzuk, mely szerint B. S. illető beszé­dét előre szórni szóra betanulta, (egész a szó­szerinti édézési képességig, a­mint ez a vita folytán is ki- és a jelenvoltaknak feltűnt) gyorsí­rók pedig a teremben jelen nem voltak. De nem csak magunk, vagy többek emlé­kezetére, hanem a logikai lehetetlenségre is hi­vatkozunk, mely szerint a beszéd, a „M. P.“ szövege szerint el nem mondathatott, így p. o. teljes bizonyossággal tudjuk, hogy K. F azon következetlenséget lobbantotta B. S. szemé­­re, hogy egy 1867-ben B. S. által szerkesztett föliratban (az akkor kinevezett minisztériumhoz— e frázis is előfordul : „­Ősi é s é­s­e 1 — jogaink­ra féltékenyek nem vagyunk“— a 7-dik­­beszéd pedig épen az „ősi“ jogokra hivatkozott­ a bírósági törvénynyel szemben, míg a „M. P.“’ szövege így szól: „Én hát nem ősi — — jo­gaim megrövidítését látom a választás eltörlésé­ben sérelemnek.“ Hogyan hivatkozhatot volna K. F. ama föliratra, ha az illető passus a „M. P.“ szövege szerint mondatott volna el?? To­vábbá még nagyobb bizonyossággal tudjuk, hogy Sz. B. ama bizottmányi gyűlésen azt mutogatta, hogy mily frázisokkal manipulál B. S. Így sze­mére lobbantotta, hogy a kérdéses törvényczikket a kormány által hozottnak nevezi, számítván a magyarnak históriai előzményekből származó el­­lenszervére a „kormány“ ellen, mivel régebben kormány és absolut hatalom egy jelentésű volt, — szemére lobbantván azt is, hogy az ország­­gyűlés által hozott, s koronás király által szen­tesített törvényről azt mondja, hogy a „kormány“ hozta. Kimutatta továbbá Sz. B. ama gyűlésen, hogy midőn a bizottsági t.-czikket monopóli­umnak nevezi B S. frázist használ s ismét azon ellenszenvre számít, mely a monopólium "ellen népünknél nyilatkozik; kimutatta azt is, hogy az „ősi jogokra“ a reactio, de nem a szabadel­vűség hivatkozik stb. stb., és mindezekből a„M.P.“ szövegében egyetlen szó sincs! Hogyan harczolhatott volna Sz. B. oly frázisok ellen, melyek B. S. által akkor nem mondat­tak (volna)? Hiszen B. S. által azonnal és ment­­hetlenül megc­áfoltatott volna ezen egyetlen szó­val: „nem mondtam.“ De B. S. ezt nem téve, sőt replikájában csak annyira terjeszkedett, hogy visszataszította azon, rá nézve lesújtó, föl­tevést, mintha ő a reactioval fogott volna kezet. Ő nem kölcsönöz — mondá — senkitől sulysza­­vakat (sch­lagwort), hanem küzd, ha incriminál­­ják is benne ezt „ősi jogai“ mellett, — s végre Váradi G.­amaz ismert frázisával, hogy „hadd sírhassa ki magát az ősi jogokat rejtő sirhant fölött.“ És igy képesek volnánk a­­„M. P.“ szöve­gének majdnem minden kikezdéséről kimutatni, hogy ama b.-gyülésen nem ugy mondatott el; nem történt p. o. hivatkozás a 48-iki jogkiter­jesztésre, midőn az ember és föld szabaddá té­tetett, — sőt épen a tény egyik szónok által mint érv hozatott föl az ősi jogokra való hivat­kozás ellen; nem idéztetett, Deák Ferencz pél­dája a visszautasított zalamegyei mandátumra nézve; sat sat.

Next