Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-01-22 / 7. szám

— Küküllömegye közelebbi negyedéves gyűlése alkalmával, a főispáni asztal vendégei 1 66 frtot adtak össze a gr. Batthyány Lajosnak állítandó emlékre. — Sepsi-Szent-Györgyről írják ne­künk, hogy az ott eddig egymással meglehetős feszült lábon álló két kaszini egyesült s békés egyetértésben lát közös erővel közmivelődési czél­­jainak megvalósitása után. Örülünk, mert con­­cordia parvae res crescunt sat. — G­r­aef Ede, honvédtábornok és Inczédi honvédezredes egy honvéd-zenekar felállításában fáradoznak, az erdélyrészi honvédség számára s miután egy jó zenekar fentartására nem elég­séges azon a rendes katonaságnál alkalmazott mód, mely szerint a zenekar a tiszti fizetések­ből levont részletekből tartatik fönn: e hiányt az országrész közadakozása kell, hogy fedezze. Ha az adakozási fölszólítások köröztetni fognak, bizonyára nem fog az országrész késni, hogy tömeges részvéte által kivihetővé tegye e szép és nemzeti ügyet! — U­d­va­rh­e­ly szé­p tisztsége pályá­zatot nyit egy főmérnöki állomásra 700 s egy állatorvosira 300 frt. fizetéseig, minden mellék­járulék és úti költség nélkül; ez állomások az ez évi első negyedéves b. gyűlésen töltetnek be véglegesen, választás útján. Az okmányokkal ellátott folyamodmányok i. e. febr. 12-dikéig benyújtandók a nevezett tisztségnél. — Fogarasvidékén 78 községből nyert, Béthi Lajos, az ottani tanfelügyelő kimutatást. E 8 községben van 75603 lélek; iskolaköteles gyer­mek 12494, kik közül csak 5794 jár összesen 90 iskolába, melyekben 109 tanító működik; egy-egy iskola átlagosan 94 írtba kerül évenként. Elég elszomorító számok. Különben pedig a felekeze­tek igen pompás iskola­kezelők, s a tanfelügye­lőkre nics semmi szükség... ! (?) — Kolozsvárott, a mennyire előlegesen hozzá lehet vetni, 25000 lakost tüntet ki a nép­­számlálás, kik közül mintegy 5000 az idegen. H­onvecSxLgry. Hogy a tettleges, valamint a szabadságolt állomány­beli honvédtiszteknek, kik katonai kép­­ettséggel még kevésbé bírnak ; továbbá, hogy az közhonvédeknek is, kik általános műveltséggel birnak és tisztekké lenni hivatvák, mielőbb al­kalom nyujtassék a katonai szakképzettség meg­ JánCra. A. háló­társ. (Elbeszélés.) Dickens Károly „Household Words“ angol folyóiratából (Folytatás.) Néhányszor végigjárta a szobát — aval megállott. Lépteinek zaja, a gyöngén szőnyegzett padozaton, kellemetlenül bántotta fülét. Kissé ha­bozott, a végén lehúzta csizmáját s igy zajtala­nul járkált föl s alá. Sem aludni, sem pihenni nem volt semmi kedve. Csak a gondolatra is, hogy az üres ágyba feküdjék: úgy tű­nt föl előtte, mintha rémséges gúnyt űzne a halott fekvéséből. Ki lehetett? Mi volt életének története? Sze­génynek kellett lennie, — különben nem szállt volna ily helyen meg, mint a két vörösbegy fo­gadó, — s bizonyára hosszú betegség kellett, hogy elgyöngítse, — különben aligha oly módon halt volna meg, mint a fogadós beszélő. Szegényen, betegen, elhagyatva — meghalni idegen helyt, meghalni megsiratatlanul, — egy utazó ha meg­sajnálja! Szomorú egy történet, valóban — csak távolról nézve is igen szomorú egy történet. Míg e gondolatok czikázták az agyát, el­merülve állt meg az ablaknál, melynek az ágy lába volt fordítva, az összevont függönyökkel. Eleinte öntudatlanul tekintett az ágyra, majd észrevette, hogy szemei mezőn rá vannak szegezve, s a végén ellenállhatlan vonzalom fogta el, hogy tegye meg a mit pedig erősen föltett magában, hogy meg nem teszi, — hogy nézze meg a ha­lottat. .. Kinyujta kezét a függöny felé, — de mi­dőn épen félre akarta húzni , visszahökkent, hir­telen hátat fordított az ágynak, elment a kan­dalóig, hogy megnézze : miféle apróságok vannak arra rakva, s megkísértse, ho­­gy ki tudná fe­jéből verni a halottat. szerzésére: a honvédelmi minisztérium úgy in­tézkedett, hogy még az őszi gyakorlatok megkez­dése előtt a tiszti és tisztképző iskolázás mi­­előbb és pedig a tisztjelöltekre nézve már január kezdetén, a tisztekre nézve pedig február közepén kezdetét vegye. Ily tiszti iskolák a gyalogság részére, min­den honvéd­kerületben, vagy annak székhelyén, avagy a körülményekhez képest más alkalmas helyen, a lovasság részére pedig egy lesz felál­lítva Székesfehérvárott. A gyalogsági iskolák szer­vezése a kerületi parancsnokokra, a lovassági pedig Henneberg Károly, lovassági őrnagyra van bízva. Az összes gyalogsági iskolák egy, a főpa­rancsnok által kijelölendő főbbrangú törzstiszt felügyelete alá lesznek bízva, s minden kerület­ben egy helyben állomásozó törzstiszt, vagy szá­zados vezénylete alá adva, két honvédtiszt fog mindenikhez, mint tanár kijelöltetni, és egy őr­mester, mint számvezető. A lovassági iskolához pedig Henneberg őr­nagy vezénylete alatt két százados vagy alantas­tiszt, mint tanár, és egy alantas­ tiszt mint a tiszt­jelöltek tanára fog rendeltetni. A tiszti iskolába egyenlőre annyi gya­logtiszt hivatik meg, a­hány zászlóalja van az illető kerületnek , a beszólítandó lovastisztek szá­mát pedig a főparancsnok határozza meg. A tisztképző iskolá­ba pedig oly köz­honvédek hivatnak be, kik kellő előkészülettel s műveltséggel birnak a tantárgyak felfogására, s kik önkéntesen hosszabb időre állván be, esetleg előléptetésre is hivatvák. A tettleges állománybeli tiszteket a kerü­leti parancsnok berendeli a tanfolyamra , a sza­badságolt állománybelieket pedig napi­ parancs által hívja föl, oly megjegyzéssel, hogy ha a tan­folyamban részt venni kívánnak, annak tartama alatt saját ellátásukról, maguk költségén kell osgonokodniok. M. k. úrbéri törvényszékek működése. — A marosvásárh­elyi m. k. úrbéri törvényszéknek 1869. évi fő-ügykimutatása szerint : 1868. évből átvett egyes beiktatott ü­gyda­rabok.......................... 6129 számot tesznek. 1869. évben szaporodott 2408 számmal összesen 8537. A kandallón egy czink tentatartó állott, mellette egy üveg, egy kis penészes tenta-sa­­lakkal , két darabos porczellán czifraság, a leg­közönségesebb fajtából; egy játék kártya, elhasz­nált légy-piszkolt álapotban, esetlen talányok rajzolva az egyes lapokra, darabos össze-vissza ve­tett s mindenféle szinüi vonásokkal. Kezébe vette a kártyát s az asztalhoz ment, hogy a gyertya­világnál megfejtse a talányosat, leült a függö­­nyös ágynak egészen hátat fordítva. Megfej­tettee az első,meg a második, meg a harmadik talányt, melyek mind egy kártya­lap egyik felén voltak, aztán gyorsan megfordította, türelmetlenül másikat nézve. Mielőtt még talál­gatni kezdette volna a többit is , a torony­ óra­i hangja megállttá. Tizenegy. Egy órát töltött már a halottal egy szobában. Megint a kártyát kezdte nézni. A rányo­mott betűket nem igen tudta elolvasni a fogadós által otthagyott gyertya mellett, a­mely egy közönséges fagygyugyertya volt, s mellette egy régi módi, durva aczél koppantó. Gondolat­ai ed­dig sokkal jobban el voltak foglalva, hogysem a gyertyára ügyet vethetett volna. A gyertya hamvát el nem vette, s ez annyira megnőtt, hogy egészen kiért a lángból, s tetején egy sajátságos bástya-fedél formát alkotott, időnként apró szi­porkákat lökve ki megszenesedett gyapott­ belé­­ből. Fogta a koppantot s el­vette a gyertya ham­vát, s megint egy kis világosság terjedt a szobában. Ismét a talányokhoz fogott, egész elkesere­dett kitartással olvasgatva le őket rendre-rendre most az egyik, majd a másik szegletéről a kár­tyáknak. De minden erőlködése daczára sem volt képes figyelmét egészen azokhoz kötni. Népsze­­rűleg folytatta e foglalkozást, de még azt sem tudta, hogy mivel foglalkozik. Mintha csak egy sötét árny lépett volna a lefüggönyzött ágyból lelke és a kártya képei közé, egy árny melyet semmi sem képes elűzni. A végén is fölhagyott Ezen fentebbi számokból az 1869. évben, részint ülésben, részint ülésen kívül elláttatott összesen............................... 3656 szám. Maradt hátralékban . 4881 „ Ezen ügydarabok között az érdemleges pe­rek száma következő : 1868. évről maradt . . . 4350 1869-ben újabb be lett adva . 215 a perek összes száma 4565. Ezen fentebbi perekből véglegesen el lett intézve , itéletileg ..........................603 végzésileg elállásás folytán . 226 egyesség folytán .... 62 összesen 891. Ezek szerint 1869. év végével függőben maradt érdemleges perek száma teszen 3674-et. Felemlitendő, miszerint a lefolyt 1869. évben ezen úrbéri törvényszéknél az elnöki állo­más 3 hóig, egy előadói állomás 10 hónapon át, továbbá az irodatiszti állomás 4 havon át volt betöltetlen. Felemlítendő továbbá, hogy ezen fe­lül, részint tagosítási, részint birtokszabályozási peres ügyekben is lényeges lépések létettek, úgy, hogy a szolgálati utazások napjainak száma a kimutatott belső intézkedések mellett 317 napra terjed. A m .vásárhelyi k. úrbéri törvényszék el­nökségétől 1870. jan. 19.­­ A székely-udvarhelyi kir. úrbéri törvényszék főügy kimutatása szerint: 1868-ból átvett 1168—úrbéri pert 1869. szaporodott 228 Összesen 1395 Ebből ellátott : 1. ítélet által 336. 2. Végzés által 144. 3. Egyesség által 60. 540. E szerit 1870-re ellátatlan maradt 1 855. Tekintve azt, hogy a kir. úrbéri törvény­széknek az első évben a kezdeti nehézségeivel is kellett küzdenie, ez mindenesetre oly ered­mény, mely alapos kilátást nyújt arra, hogy miután több magán úrbéri kereset be nem ad­ható : a függőben maradott 855 egyes per leg­feljebb 2 év alatt teljesen el lesz látva, s akkor a törvényszék akadálytalanul fordíthatja egész erejét a birtokszabályozási perek ellátátására. e kínos küzdelemmel, türelmetlenül fordult el a kártyától s megint elkezdett halkan járkálni föl s alá a szobában, a­ halott, a halott, a lefüggönyözött halott, ott az ágyán !... Ez volt az egyetlen ál­landó gondolat, mely szakadatlan üldöző. Lefüg­gönyözve! Vajon csak a puszta test volt-e ott, vagy még egyéb is van ott rejtve — ez emész­tette folyton lelkét. Megállt az ablaknál, e ké­­telylyel szivében, hol a csapkodó esőre hallgatva, hol a vak setétbe tekintve ki. Mindig csak a halott! A sötétség megint ahoz fordította vissza lelkét, emlékezetét ismét működésbe hozva, rémítőleg élénk aprólékossá­gig tüntetve fél előtte azon egyetlen pillantást, melyet a halott arczára vetett volt s felújítva azt, élénken állitá lelke elé. Mert mintha a sö­tétség közepett ott lebegett volna ama sáppadt arcz, szembe nézve vele az ablakon át, fehér­­sáppadtan, félig lecsukódott szempillái közt — melyek jobban ki valának nyitva, mint midőn megnézte volt — ijesztő, fátyolozott fényvonal­lal, — egymástól elvált ajkakkal, mind jobban­­jobban távozva egymástól, — arezvonásai mind nagyobbra nyúlva s ijesztőbbre torzulva, mig­­nem egészen betölteni látszott az ablakot, el­­h­allgattatva az esőt, kioltva az élét... Most beszédhang ütötte meg fülét, a lépcső felől jőve, s hirtelen elriasztva megzavart kép­zelődésének álmodozásától. Megismerte a fogadós hangját. „Tizenkettőkor zárj be mindent, Béni , én fekszem le.“ Elűzi a sötét gondolatokat, melyek lelkére nehézkedtek, egy kissé tanakodott magában s el­határozta, hogy lerázza magáról e kisértetes kép­zelődéseket, melyek folyton viszhangoztak lelké­ben, az által, hogy — ha csak egy pillanatra is — de szemébe néz a valóságnak. Nem is en­gedve magának egy percznyi habozást vagy ké­sedelmet: kétfelé nyitotta az ágy lábánál a füg­gönyt s benézett.... (Folytatjuk.) 26

Next