Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-11-19 / 93. szám
Dirnozkölt). A kiskorú „Magyar Polgár“ hosszas szü- ; netelés után czimeket osztogató hangulatban van. Kedve telik „Székely tuskó“nak nevezni lapunkat. Elismerjük, hogy vele szemben faragatlanok vagyunk, sokszor tapodunk a tyúkszemére. Így kell neki, miért is nem gyógyittatja be azokat a tyúkszemeket. Egyébiránt mi kevesebb ! -- Páris ellátása czím alatt a „Français“ egy czikket tesz közzé, melyből a következő adatokat mi is átvesszük : „Kenyér roppant bőségben van, mely határozatlan időre kielégiti a szükségleteket. A Páris falai mögött fölhalmozott gabona és liszt hónapokon keresztül sem fogy el, a szarvasmarrha-állomány nem hasonlítható össze ugyan a gabnanemű élelmiszerek mennyiségével, de vágómarha mégis annyi van, mennyi 30—40 napra ellátja Páris hússzükségletét. Nem szólunk itt a lóállományról, mely szükség esetén igen soká nyújthatja a pávisiarc ellenállási képességét. Mi a bort illeti, ez több van a roppant lakhelyeken fölhalmozva, mint mennyi víz van a Szajnában, mi nem megvetendő tényező az ellenállási képesség számadatai közt, akkor, midőn a népnek szüksége van ezen erősítő italra, hogy fáradalmai közt vesztett testi erejét helyre pótolja. .Ezen kívül jó kisegítő szer lesz azon halmennyiség is, melyet a közmunkák minisztere requiráltat a Szajnában, Marnsban, a Saint-Martin csatornában, valamint a vincennesi és boulognei erdők tavaiban. A fortok lőtávolban levő szántóföldeket mindenféle kerti veteménynyel ültetik be, melyek szintén a lakosság ellátására fognak szolgálni. Minden helységben ezen vetemények művelése az illető hely nemzetőreinek védelme alatt űzetik. Szó van arról is, hogy a tejre is requiziczió rendeltetik el, a betegei és gyermekek számára. Orvosi bizonyítvány előmutatása nélkül senki sem vásárolhat tejet. A különféle húsok ára minden 7 napban megállapittatik a kormány által. VIDÉK, Csik-Somlyó, nov. 10. 1870. Tisztelt szerkesztőség !*) „Székely Hírlap“ 85-ik számában tanügy czím alatt Csik-Szépvizről egy kis közlemény jelent meg bizonyos „Kis Magyartól.“ Kettőt sajnálunk ezen közleményben; azt t. i., hogy egy kissé későn, és mintegy véletlenül jutott kezeinkhez, minek folytán nyomban nem mondhattuk el nézetünket, s másodszor azt, hogy sem mi, sem a többi komolyabban gondolkozó székely olvasó közönség mit sem épült, sőt sajnálkoznia kellett azon jelenség felett, mely szerint találkoznak lelkek, kik minden meglévőt készek kisebbíteni, becsmérelni és rágalmazni, csakhogy egy különözebb eszmének ők is annál nagyobb füsttel látszassanak tömjénezni. Ugyanis a „Kis Magyar“ midőn a Szépvizen proclamáit közös iskola körüli lelkesedést kiemeli, jónak látja a helybeli lelkészt mint a „régi elavult iskolánk“ barátját több czimeken kisebbíteni. Megbotránkoztunk ez eljáráson, s nem azért mintha a „Kis Magyarnak“ valami fontosságot akarnánk tulajdonítani, hanem inkább az általa méltatlanul érintett ügyek tekintetéből, azon igazságnak érdekében, amelyet mi ama szépvizi állapotokra nézve ismerünk kívánunk a dologhoz szólam. Kijelentjük tehát, hogy méltatlanság és háládatlanság az, ami az illető plébánosra czélozva mondatik, és ifjoncz politika mi a közös iskola alkalmából a régit gyalázza. Köztudomású dolog, hogy a szépvizi illetőleg szentmiklósi érdemes plébános régóta jeles érdemeket szerzett magának a tanügy körül. — Jól tudják Szépvizen, s igy tudhatná a „Kis Magyar“ is , hogy az ottani iskola az ő egyéni buzgóságának volt eredménye, iskolát épitetvén egyszersmind akkor, midőn az a községben egyéb építkezésekkor senkinek esze ágában sem volt. Ez iskola felett még 20 év óta a legszükségesebb igényeknek, és ha talán nem is oly mértékben, hol a „Kis Magyar“ képzelme jár , igen jól tudják, hogy a hitközség miképen igyekezett iskoláját ellátni, s tanítóit díjazni. A hitközség soha sem fizette rendesen sem tanítóját, sem papját, s azért tanítói kénytelenek voltak oda hagyni ha szerény qualificationak voltak is, за czikk mégis a lelkész bántalmazásával nevezi iskoláját „elavulténak, s ezzel indokolja a közös iskola beállítását ! A rosszul fizetett lelkész mind a mellett gondoskodott arról, hogy a községnek tanítója legyen ! Nagyon méltatlan tehát a „Kis Magyar“ akkor, midőn egy három községből álló terhes lelkészet, és gyermekoktatás feladatait kitartó buzgósággal munkáló férfiút egyedül „a fizetésért élő hálónak“ bélyegez akkor, midőn a „Kis Magyarnak“ is kell ismernie, hogy a szentmiklósi egyházközség plébánosa és tanítói személyzete soha rendesen szerény fizetéséhez sem juthatott. — Kár tehát gúnyolódni a tettekben megőszült férfiú ellen, kivált ha annak érdemit mások „czileg“ is elismerik! Mi a közös iskola körüli lelkesültséget illeti: igen sajátságosan jellemzőnek találjuk azt, hogy egy tiszta katholikus községben az új iskola beállításának legfőbb és többször ismételett indoka gyanánt hozatik fel, hogy „a régi felekezeti iskola elavult. Miért avult el? Az erre adható felelet leginkább magára az ősi hitbuzgóságában lanyhuló községre vet szégyenteltot. — Annyi tanerővel a mennyit a községi iskola számára beállít, a felekezeti iskola is kivívta volna azon eredményeket, melyeket a községi iskola vérmes kilátásaiba a „Kis Magyar“ helyez. Egyéb iránt mutató nomine ugyan azon káposzta kotyvasztatik újra, midőn több czimek (egy fő- és két altanitó) alatt az eddigi felekezeti iskola tanitói alkalmaztatnak. Azonkívül a közös iskola, mely egyebütt a körülményeknek üdvös követelménye lehet, Szépviznek szégyenére válik, annál is inkább, mivel a kisebb számu örménység iskolája felekezetinek (Szerk. *) Ezen „felvilágosító sorokat“ adjuk a mint vettük, mellőzve minden csillagozást. Azonban alig hisszük, hogy azoknak, — ámbár elég sokan vannak — a kérdéses kis közleményt a czélzott „értékre“ szállítani sikerüljön. A kicsinylés, még nem érvelés. — 376 — * * * Ama megjegyzés tévei, vagy maert még nálunk is jobban irtóznak a hyerarchiától, vagy , mert a papságot csak úgy tekintik, mint az egyháztagok (világiak) fizetett s Zsigáit, kiknek tehát, mint papoknak, csak is kötelességeik, de jogaik nem lennének : a papi elemet a törvényhozó testbe csak oly mérvben kívánnák fölvenni, hogy az egyházi ügyekben fölvilágosítással szolgálhassanak, de semmi szín alatt ne érvényesíthessék nézeteiket s ezért az egyházkerületi képviselőket, nem mint mi, felében egyháziakból akarják megválasztatni, hanem a választóknak teljes szabadságot engedni, hogy a papi vagy világi állásra való tekintet nélkül választhassák képviselőiket. Mindenekelőtt arra kell ez ellenvetőket figyelmeztetnünk, hogy e túlvilágiaskodásukkal épen azon veszélynek tehetik ki magukat, hogy a — köztudomásúlag papi befolyás alatt álló vidéki választók, túlnyomólag pap — tagokkal áraszthatják el a törvényhozó testületet; de ha ez nem is következnék be, sem azon aristokratikus nézetet nem oszthatjuk, hogy a pap semmi egyéb ne volna, mint fizetett szolga, sem oly elfogultak a papság iránt nem vagyunk, hogy a hierarchiától való irtózatunkból minden jogtól meg kívánnék őket fosztani. Mert sem azt nem ignorálhatjuk, hogy a históriai jog meglehetős mérvű hatalmat adott a papság kezébe, sem azt, nem tagadhatjuk, hogy a leendő tövényhozás a világiakat illető vagyoni és nevelési ügyek mellett az egyháziak s eshetőleg a dogmai kérdések fölött is fog végérvényűleg határozni, márpedig ezeket — a de nobis sime nobis elve szerint — az egyháziak befolyása nélkül intézni el, ha nem is oly veszélyes, de mindenesetre épen olyan méltánytalan és jogellenes, mint a hierarchiának a világiak fölötti illetéktelen hatalmaskodása. Ha nektek nincs, de bizony nekünk sincs föltétlen hatalmi jogunk az egyháziak fölött! Az igazságtalankodás pedig, ha mindjárt ideig-óráig hatalomra juttathat is s előbb utóbb önmagát boszulja meg. De még, ha a papság hyerarchiára törekvő s egy hyerarchia alatt álló serege erős phalanxia , viszont a világiak szabad s fölvilágosodott eszmék zászlója után nyomuló sorai sem kevésbé hatalmasabb tábor, melynek diadalmát kétségbe vonni csak a kishitűség, vagy a küzdeni nem tudó, vagy nem akaró, vagy nem merő tehetetlenség és gyávaság fogná. Aki pedig küzdeni nem tud, vagy nem akar, vagy nem mer, annak neve: halott! Az ilyen menjen ősei után, a sírboltba, mert uralkodásra sem nem méltó, sem nem jogosult!! A. B. czímmel is megelégednénk. „Székely tuskó“ helyett elég volna ez: „székely szálka,“ miután bizonyos, hogy lapunk valóságos szálka a kis polgárka szemében, még pedig akkora szálka, egy egész tuskónak látja azt. * * * Azt sem apprehendáljuk, hogy a „Kis polgárka“ kormánylapnak czimezi lapunkat, mi ezt megtisztelőbb czimnek tartjuk, mint ha a „Tiszák lapjának“ neveznének. Mi abból nem csináltunk titkot, hogy kormányunkat pártoljuk törekvéseit csekély erőnkhöz képest támogatni iparkodunk, és pedig minden mellékérdek nélkül, csupán meggyőződésből. A mi meggyőződésünk az, hogy Magyarországnak Hunyadi János kormányzósága óta nem volt oly hazafias és jóakaró kormánya, mint most: aki ellenséges indulattal, — s mint a polgárka — fenyegető kézzel útjában áll, az a közügynek is ellensége. Majd belátja ezt a kis polgárka, ha tyúkszemei elmúlnak, feje lágya benő, szóval ha érettebb korra jut. Vagy tán igaza volna azon barátunknak, aki azt állította, hogy ez a polgárka soha meg nem érik, vagy ha igen, ez az érettség csak olyan lesz, mint az ugorkáé, mely , mint tudjuk, zölden többet ér, mint érett állapotában. Különben pedig, köszönjük a „Magyar Polgárinak, hogy az előfizetési idő közeledtével, 138-ik számában, egy kis reklámod csinált számunkra. Hja! „Verd el a természetet villával, mégis visszatér.“ A kis hamis annyira benne van, hogy ha már magának nem képes, másnak csinál reklámot. Még egyszer: „Köszönöm jó szivü lélek“... satb. * * * Tenis úr. Magának ma jól kelhetett a borsója Mihály gazda; ha nem csalódom, úgy tetszik, mintha egy nótát dudorászna ajkai közt. M. g. Szomorú nótát dudorászom én tenszer. Éjjel nappal ki nem megy enyim fejemből az a régi nóta : Egy parányi fát hideg tűzhelyemre Mely szobám falait melegítse.