Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-11-19 / 93. szám

Di­rn­ozkölt). A kiskorú „Magyar Polgár“ hosszas szü- ; netelés után czimeket osztogató hangulatban van. Kedve telik „Székely tuskó“nak nevezni lapunkat. Elismerjük, hogy vele szemben faragatlanok va­gyunk, sokszor tapodunk a tyúkszemére. Í­gy­­ kell neki, miért is nem gyógyittatja be azokat­­ a tyúkszemeket. Egyébiránt mi kevesebb !­ ­ -- Páris ellátása czím alatt a „Français“ egy czikket tesz közzé, melyből a következő ada­tokat mi is átvesszük : „Kenyér roppant bőségben van, mely hatá­rozatlan időre kielégiti a szükségleteket. A Pá­­ris falai mögött fölhalmozott gabona és liszt hó­napokon keresztül sem fogy el, a szarvas­marrha-állomány nem hasonlít­ható össze ugyan a gabnanemű élelmiszerek mennyiségével, de vágómarha mégis annyi van, mennyi 30—40 napra ellátja Páris hússzükség­­letét. Nem szólunk itt a lóállományról, mely szük­ség esetén igen soká nyújthatja a pávisiarc ellen­állási képességét. Mi a bort illeti, ez több van a roppant lakhelyeken fölhalmozva, mint mennyi víz van a Szajnában, mi nem megvetendő tényező az ellenállási képesség számadatai közt, akkor, mi­dőn a népnek szüksége van ezen erősítő italra, hogy fáradalmai közt vesztett testi erejét helyre pótolja. .Ezen kívül jó kisegítő szer lesz azon hal­mennyiség is, melyet a közmunkák minisztere requiráltat a Szajnában, Marnsban, a Saint-Mar­­­­tin csatornában, valamint a vincennesi és bou­­­­lognei erdők tavaiban. A fortok lőtávolban­ levő szántóföldeket­­ minden­féle kerti veteménynyel ültetik be, me­lyek szintén a lakosság ellátására fognak szol­gálni. Minden helységben ezen vetemények mű­velése az illető hely nemzetőreinek védelme alatt űzetik. Szó van arról is, hog­y a tejre is requizi­­czió rendeltetik el, a betegei és gyermekek szá­mára. Orvosi bizonyítvány előmutatása nélkül senki sem vásárolhat tejet. A különféle húsok ára minden 7 napban megállapittatik a kormány által. VIDÉK, Csik-Somlyó, nov. 10. 1870. Tisztelt szerkesztőség !*)­­ „Székely Hírlap“ 85-ik számában tan­ügy czím alatt Csik-Szépvizről egy kis közlemény jelent meg bizonyos „Kis Magyartól.“ Kettőt sajnálunk ezen közleményben; azt t. i., hogy egy kissé későn, és mintegy véletlenül jutott kezeink­­hez, minek folytán nyomban nem mondhattuk el nézetünket, s másodszor azt, hogy sem mi, sem a többi komolyabban gondolkozó székely olvasó közönség mit sem épült, sőt sajnálkoznia kellett azon jelenség felett, mely szerint találkoznak lel­kek, kik minden meglévőt készek kisebbíteni, becsmérelni és rágalmazni, csakhogy egy külön­­özebb eszmének ők is annál nagyobb füsttel lát­szassanak tömjénezni. Ugyan­is a „Kis Magyar“ m­időn a Szép­­vizen proclamáit közös iskola körüli lelkesedést kiemeli, jónak látja a helybeli lelkészt mint a „régi elavult iskolánk“ barátját több czimeken kisebbíteni. Megbotránkoztunk ez eljáráson, s nem azért mintha a „Kis Magyarnak“ valami fontosságot akarnánk tulajdonítani, hanem inkább az általa méltatlanul érintett ügyek tekintetéből, azon igaz­ságnak érdekében, a­melyet mi ama szépvizi ál­lapotokra nézve ismerünk kívánunk a dologhoz szólam. Kijelentjük tehát, hogy méltatlanság és háládatlanság az, a­mi az illető plébánosra czélozva mondatik, és ifjoncz politika mi a közös iskola alkalmából a régit gyalázza. Köztudomású dolog, hogy a szépvizi ille­tőleg szentmiklósi érdemes plébános régóta jeles érdemeket szerzett magának a tanügy körül. — Jól tudják Szépvizen, s igy tudhatná a „Kis Ma­gyar“ is , hogy az ottani iskola az ő egyéni buz­­góságának­ volt eredménye, iskolát épitetvén egyszersmind akkor, midőn az a községben egyéb építkezésekkor senkinek esze ágában sem volt. Ez iskola felett még 20 év óta a legszükségesebb igényeknek, és ha talán nem is oly mértékben, hol a „Kis Magyar“ képzelme jár , igen jól tud­ják, hogy a hit­község miképen igyekezett isko­láját ellátni, s tanítóit díjazni. A hitközség soha sem fizette rendesen sem tanítóját, sem papját, s azért tanítói kénytelenek voltak oda hagyni ha szerény qualificationak vol­tak is, за czikk mégis a lelkész bántalmazásával nevezi iskoláját „elavulténak, s ezzel indokolja a közös iskola beállítását ! A rosszul fizetett lel­kész mind a mellett gondoskodott arról, hogy a községnek tanítója legyen ! Nagyon méltatlan te­hát a „Kis Magyar“ akkor, midőn egy három községből álló terhes lelkészet, és gyermek­ok­tatás feladatait kitartó buzgósággal munkáló fér­fiút egyedül „a fizetésért élő hálónak“ bélyegez akkor, midőn a „Kis Magyarnak“ is kell ismer­nie, hogy a szentmiklósi egyházközség plébánosa és tanítói személyzete soha rendesen szerény fi­zetéséhez sem juthatott. — Kár tehát gúnyolódni a tettekben megőszült férfiú ellen, kivált ha an­nak érdemit mások „czi­leg“ is elismerik! Mi a közös iskola körüli lelkesültséget il­leti: igen sajátságosan jellemzőnek találjuk azt, hogy egy tiszta katholikus községben az új iskola beállításának legfőbb és többször ismételett in­doka gyanánt hozatik fel, hogy „a régi feleke­zeti iskola elavult. Miért avult el? Az erre ad­ható felelet leginkább magára az ősi hitbuzgó­­ságában lanyhuló községre vet szégyenteltot. — Annyi tanerővel a mennyit a községi iskola szá­mára beállít, a felekezeti iskola is kivívta volna azon eredményeket, melyeket a községi iskola vérmes kilátásaiba a „Kis Magyar“ helyez. Egyéb iránt mutató nomine ugyan azon káposzta koty­­vasztatik újra, midőn több czimek (egy fő- és két altanitó) alatt az eddigi felekezeti iskola ta­nitói alkalmaztatnak. Azonkívül a közös iskola, mely egyebütt a körülményeknek üdvös követelménye lehet, Szép­­viznek szégyenére válik, annál is inkább, mivel a kisebb számu örménység iskolája felekezetinek (Szerk. *) Ezen „felvilágosító sorokat“ adjuk a mint vet­tük, mellőzve minden csillagozást. Azonban alig hisszük, hogy azoknak, —­ ámbár elég sokan vannak — a kérdé­ses kis közleményt a czélzott „értékre“ szállítani sike­rüljön. A kicsinylés, még nem érvelés. — 376 — * * * Ama megjegyzés tévei, vagy maert még nálunk­­ is jobban irtóznak a hyerarchiától, vagy , mert a papságot csak úgy tekintik, mint az egyháztagok (világiak) fiz­e­tett s Zsi­gáit, kiknek tehát, mint papoknak, csak is kötelességeik, de jogaik nem len­nének : a papi elemet a törvényhozó test­be csak oly mérvben kívánnák fölvenni, hogy az egyházi ügyekben fölvilágosítás­­sal szolgálhassanak, de semmi szín alatt ne érvényesíthessék nézeteiket s ezért az egyházkerületi képviselőket, nem mint mi, felében egyháziakból akarják megválasz­tatni, hanem a választóknak teljes szabad­ságot engedni, hogy a papi vagy világi állásra való tekintet nélkül választhassák képviselőiket. Mindenekelőtt arra kell ez ellenvető­ket figyelmeztetnünk, hogy e túl­világias­­kodás­ukkal épen azon veszélynek tehe­tik ki magukat, hogy a — köztudomású­lag papi befolyás alatt álló vidéki válasz­tók, túlnyomólag pap — tagokkal áraszt­hatják el a törvényhozó testületet; de ha ez nem is következnék be, sem azon aris­­tokratikus nézetet nem oszthatjuk, hogy a pap semmi egyéb ne volna, mint fize­tett szolga, sem oly elfogultak a pap­ság iránt nem vagyunk, hogy a hierarchi­ától való irtózatunkból minden jogtól meg kívánnék őket fosztani. Mert sem azt nem ignorálhatjuk, hogy a históriai jog meglehetős mérvű hatalmat adott a pap­ság kezébe, sem azt, nem tagadhatjuk, hogy a leendő tövényhozás a világiakat illető vagyoni és nevelési ügyek mellett az egy­háziak s eshetőleg a dogmai kérdések fö­lött is fog végérvényűleg határozni, már­pedig ezeket — a de nobis sime nobis elve szerint — az egyháziak befolyása nél­kül intézni el, ha nem is oly veszélyes, de mindenesetre épen olyan méltánytalan és jogellenes, mint a hierarchiának a vi­lágiak fölötti illetéktelen hatalmaskodása. Ha nektek nincs, de bizony nekünk sincs föltétlen hatalmi jogunk az egyháziak fö­lött! Az igazságtalankodás pedig, ha mind­járt ideig-óráig hatalomra juttathat is s előbb utóbb önmagát boszulja meg. De még, ha a papság hyerarchiára törekvő s egy hyerarchia alatt álló serege erős pha­lanx­ia , viszont a világiak szabad s föl­világosodott eszmék zászlója után nyomu­ló sorai sem kevésbé hatalmasabb tábor, melynek diadalmát kétségbe vonni csak a kishitűség, vagy a küzdeni nem tudó, vagy nem akaró, vagy nem merő tehetetlenség és gyávaság fogná. A­ki pedig küzdeni nem tud, vagy nem akar, vagy nem mer, annak neve: halott! Az ilyen menjen ősei után, a sírbolt­ba, mert uralkodásra sem nem méltó, sem nem jogosult!! A. B. czímmel is megelégednénk. „Székely tuskó“ he­lyett elég volna ez: „székely szálka,“ miután bizonyos, hogy lapunk valóságos szálka a kis polgárka szemében, még pedig akkora szálka, egy egész tuskónak látja azt. * * * Azt sem apprehendáljuk, hogy a „Kis pol­gárka“ kormánylapnak czimezi lapunkat, mi ezt megtisztelőbb czimnek tartjuk, mint ha a „Ti­szák lapjának“ neveznének. Mi abból nem csináltunk titkot, hogy kormányunkat pártoljuk törekvéseit csekély erőnkhöz képest támogatni iparkodunk, és pedig minden mellékérdek nél­kül, csupán meggyőződésből. A mi meggyőződé­sünk az, hogy Magyarországnak Hunyadi János kormányzósága óta nem volt oly hazafias és jó­akaró kormánya, mint most: a­ki ellenséges in­dulattal, — s mint a polgárka — fenyegető kéz­zel útjában áll, az a közügynek is ellensége. Majd belátja ezt a kis polgárka, ha tyúkszemei elmúl­nak, feje lágya benő, szóval ha érettebb korra jut. Vagy tán igaza volna azon barátunknak, aki azt állította, hogy ez a polgárka soha meg nem érik, vagy ha igen, ez az érettség csak olyan lesz, mint az ugorkáé, mely , mint tudjuk, zölden többet ér, mint érett állapotában. Különben pedig, köszönjük a „Magyar Pol­gárinak, hogy az előfizetési idő közeledtével, 138-ik számában, egy kis reklámod csinált szá­munkra. Hja! „Verd el a természetet villával, még­is visszatér.“ A kis hamis annyira benne van, hogy ha már magának nem képes, másnak csinál reklámot. Még egyszer: „Köszönöm jó szivü lélek“... satb. * * * Tenis úr. Magának ma jól kelhetett a bor­sója Mihály gazda; ha nem csalódom, úgy tetszik, mintha egy nótát dudorászna ajkai közt. M. g. Szomorú nótát dudorászom én tens­zer. Éjjel nappal ki nem megy enyim fejemből az a régi nóta : Egy parányi fát hideg tűzhelyemre Mely szobám falait melegítse.

Next