Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-04-08 / 28. szám

rfi], hogy azon polgártársaikat, kikkel együttesen köl­csönösségre léptek az ötvenes években, s akik akkor tűzvész által károsodtak, hogy azokat egyszerűen kárban hagyják. Igen természetes, hogy ezen kártérítés kiűzetésében csak azok osztozhatnak, kik valóban tar­toznak. A kiküldött 20 bizalmi férfiú lelkiismeretes feladata lesz tehát, a tartozásokat tisztázni , ami nézetünk szerint nem lesz oly'nehéz dolog mint ez a gyülekezet hangula­tából intél­ve — első tekintetre látszik, mert a társulat számviteleit már több év óta Tkrts. Illyés István úr, való­ban önfeláldozó szorgalommal és a legnagyobb lelkiis­meretességgel már annyira rendezte és tisztázta, hogy ez alapon a huszas bizottság nyugodtan veheti fel munká­latát, s kétségkívül rövid időn végrehajthatja, ha az érde­kelt felek is csupa nemfizetési elvből lehetetlenné nem teszik a sikeres haladást. Ennyit előzményül: a dolog további folyama annak idején figyelmünk tárgya lesz. — Az itteni angol vasúti tisztviselők h­elye Mur­­dok úr tegnap hagyta el — mint utolsó az angolok közül — városunkat. Piaczi sétányunk alsó végére Schönstein Zs. ká­vés ép most építtet egy — a­mint látszik — csinos ki­oszkot. Haladunk, haladunk, habár egy kissé lassan is! — Nyilatkozat. A „Fővárosi Lapok“ idei 76. számában ellenem felhozott azon vád ellen, mintha én az „Erdély“ czi­­mű szépirodalmi lap jövedelméből meggazdagodni, azaz: a vetés után mindjárt aratni is akartam volna, szolgáljon c­á­­folatul azon — a lap­engedélyérti kérvényemben világo­san kifejezett és a helyi tekintetes tanács által is tudo­másul vett nyilatkozatom, miszerint én az említett lap tiszta jövedelmét — ha abban részesülhettem volna — a Maros-Vásárhelyet épülendő magyar színház költségei fedezésére ajánlottam föl. Hogy egy vidéki városban­­­mint a „F. L.“ említi — és épen a 13.000 lelket meghaladó M.-Vásárhelyen, a­hol van dalárdánk, három is; van két jótékony nőegyletü­nk, magyar és izraelita, melyek gyakran adják üdvös működésüknek taimjeleit; van kisdedóvodánk; vannak jeles tanárokkal diszlő iskoláink; virágzó egyházaink; van kaszinónk; egyenlőségi körünk ; van erdélyi keresk. hitelbankunk ; takarékpénztárunk ; van Bemszoborü­gyi­ és Török, Horváth, Gálffy székely vértanuk emlékére emelendő szoborügyi bi­zottmányunk; van uszoda- és lövöldegyleti bizottmányunk; van gazdag Teleki-könyvtárunk ; Maros-Vásárhely több főhi­vatal és a 27. honvédzászlóalj székhelye; voltak a múlt télen hangversenyeink; fényes báláink; felolvasásaink; voltak da­lárdás estélyeink ; voltak szín­előadásaink ; — hogy — mon­dom — itt ne lett volna annyi szépművészeti (annyi nem, mint Pesten) társadalmi élet, hogy abból egyetlen er­délyi szépirodalmi lap bő tápot ne nyerhetett volna — ezt a „F. L.“ maga sem hiheti el. Az „Erdély“ pedig azt is megígérte volt elő­fizetési fölhívásában, hogy „Vidék“ rovata alatt egész Erdély társadalmi mozzanatait — rövidre vonva — kép­viselni fogja; fájdalom, hogy mindezek — alálírttól nem függő okok miatt — nem történtek meg ; s meglehet, hogy az „E E Erdély“-nek úgy a helyi, mint a vidéki társadal­mi élet iránti hideg közönyössége okozta — csak rövid ideig is — megszűntét. Én az „Erdély“-t főkép azért alapítottam, hogy az, azon, már rég megpendített szép eszmét, mely sze­rint Maros-Vásárhelytt magyar színház építtetnék, állan­dó színtársulat szereztetnék, — költői felfogású czikk­­sorozatai által megtestesíteni igyekezzék ; a helyi, úgy mint az egész erdélyi társadalmi életet éber figyelemmel ki­sérje, s azokról rövid tudósításokat hozzon; az erdélyi főbb tanodák érettebb ifjainak — valláskülönbség nélkül — 3—4 hasábnyi tér nyittassák, hogy e „újabb nem­zedék“ magát képezhesse; ily értelemben nem csak áldo­zattal is kész lettem volna az „Erdély“-t tovább foly­tatni, de sőt határozottan kijelentem t. előfizetőink­nek, hogy miután szerencsés lehetek itt Maros-Vásár­helytt két olyan jeles irodalmi embert ismerhetni, kik a fennírt elveket keblük legmelegebb érzelmével magukéi­nak vallják; ismerik az erdélyi társadalmi életet, s haj­landók az elejtett fonalszálat megragadni: az „Erdély“4 eddigi alakjában ugyan, de ha Isten segít, zamatosabb és közérdekűbb tartalommal — a körülményekhez képest — rövid időn tovább fogom folytatni. Legyen szabad a t. olvasó közönségnek főtiszt. Balás Antal gymn. igazgató tanár urat, mint az „Erdély“ leendő felelős szerkesztőjét és ngs Szolga Miklós urat, mint annak főmunkatársát, bemutatnom. Mielőtt azonban az „Erdélyét ismét kerékvágásába helyezhetném, fölkérem annak igen tisztelt eddigi elő­fizetőit, miszerint kegyeskedjenek — ha lehetséges — még egy-egy vagy több előfizetőt is keresve maguk mellé -- levelezési lap vagy levél által engemet a ke­gyes pártolásról rövid időn értesíteni, hogy ennek követ­keztében — ha a körülmények engedik — az „Erdély“-t már május, de június hó elején múlhatlanul ismét meg­­indíthassam. Az előfizetési feltételeket rövid időn szét fogom küldeni. Az „Erdély“ utolsó számában említett irodalmi mű­­vekkel­, vagy pénzekkeli kiegyenlítést, azon t. előfizető­inkkel, kik félévre, vagy egész évre fizettek volt elő s igy — ha a lap végkép megszünend, követelésük lett vol­na — ezennel megszüntetni bátorkodom. Végre nem tehetem, hogy a legmelegebb köszönő-’­temet ne nyilvánítsam az „Erdély“­ volt érdemes szer­kesztője, tiszt. Tolnai Lajos urnak, ki buzgalomteljes és nagybecsű tehetsége által az „Erdély“ hirnevét fényesen megalapította; s hogy tiszt. Tolnai Lajos ur az előre körvonalazott programmnak tökéletesen meg nem felel­hetett — annak nem csak kedves családjában, egyetlen gyermekét villámcsapásként sújtott terhes betegség, de sőt épen ennek következtében saját magának folyton tartó gyöngélkedése­­volt oka; úgy annyira, hogy már f. évi febr. 2-án a lapszerkesztéstől csaknem visszalépni kény­tel­eníttetett. Fogadja a tiszteletes ur még egyszer me­leg kösz­önetem nyilvánítását szives fáradozásaiért. Maros-Vásárhelytt, 1871. ápril 5. Imreit Sándor, az „Erdély“ kiadója. — Folyó április hó fi­án tartott hetivásár. Egy véka tisztabula legjobb 1.86. másod 1.50. elegy jobb 1.30. másod 1.10. Rozs jobb 1.25. másod 1.5. Zab70 kr. Törökbuza­­ 1.50. uj.­­ 20. Fuszujka 1.10. Pityóka 1.20. Egy szekér széna 15 frt. mázsa 3.20. Egy szekér szalma 5.50. 1.70. Egy szekér tűzifa kemény 4 frt és 36 ezolos 19 frt. lágy 11 frt. Egy véka szén 18 kr. Egy font mar­hahús 20 kr. disznó 24 kr. disznó zsir 55 kr. jubbus 14 kr. font szalonna 38 kr. háj 30 kr. olvasztottvaj 74 kr. czukor 44 kr. 3 db. tojás 5 kr. Egy jó lúd 3.40. puska 2.20. tyuk 55 kr. Eladatott 241 drb. barom. Eb­ből 16 db. ökör, párjának közép ára 250 frt. 29 tehén hornyával 165 frt. 135 tehén 145 frt. 61 egyéves borjú 55 f. Ill Székelyföld. A csik-, udvarhely- és h­áromszéki tan­felügyelőség­től küldetett be hozzánk közzététel végett a következő felszólítás, melyet a köznevelési szent ügy érdekében örömmel teljesítünk. A csik-, udvarhely- és háromszéki népiskolatanitó uraknak­­ Sz. 307/1871. Vallás- és közoktatási miniszter ur ő excája folyó évi márcz. 4-érfil 4607. szám alatt kelt rendeletében a Csik-, Udvarhely- és Háromszékben működött összes nép­tanítók részére Sz.-Kereszturon egy póttanfolyam rende­zésére utasított. E póttanfolyam a nevezett helyen az ál­lami tanitóképezde tantermeiben f. évi aug. 1-én fog megnyittatni s megszakítás nélkül hat hétig tartani, me­lyen : a) A megjelenendő tanítók személyenkint 50 kv napidijt nyernek az állam pénztárából s ingyen elszállásolásukról is a lehetőségig gondoskodva lesz. Itt megjegyzem, hogy ha ilyen tanító mulasztaná el e póttanfolyamban résztve­vőit, a ki az 1868. 38-ik t. ez. 133. §. szerint póttanu­lásra vannak kötelezve, — ha csak magán­szorgalom ut­ján kitűnőségre nem tett szert — mindaddig, mig e kö­telezettségének eleget nem tesz, az állam pénztárából semmiféle segélyre számot nem tarthat. Ebből kifolyólag b) Felhívom az összes néptanító urakat, hogy leg­később f. hó 24-ig Sz.-Kereszturon a másod tanfelügyelői irodában kivétel nélkül jelentsék be magukat: kívánnak-e vagy nem ezen póttanfolyamon tanulás végett megjelenni, hogy annak alapján mind a jelentkezők, mind a kimara­dók névsorát miniszter ur ő excellentiájához felterjeszt­hessem. Sz.-Keresztur, ápril hs 3-án 1871. Antali­ Károly, tanfelügyelő. O­lajba ültessük, és a rendelkezésünk alatt álló helynek mi­­­­nő fekvését szemeljük ki annak rendithetlen lakául. — Már pedig a gyümölcs-tenyésztésnek e két pontban fek­szik a titka. Ha ehez nem értünk, úgy csak veszteget­jük a ráfordított drága időt és a még adózási szempont­ból — drágább helyet. E két ponton áll iszonyú hátra a Székelyföldnek legnagyobb része, mint előbb is érintem. Álljon tehát e tekintetben a legismertebb fajokra nézve a tapasztalásból merített következő utasítás: A körtvefát, legyen az bármilyen elágbogozó fajú, soha nem szabad azt kopár hegy oldalra, sem vizenyős helyre ültetni. Amabban messzi leható természetű egye­nes (szív) gyökere a folytonos küzdésben állanak, emeb­ben korán vizet ér, mit sehogy nem szeret. Mind­két ok miatt senyved és előbb-utóbb gyümölcstelenül hal el.­­ Igazi tenyészete neki : a kövér televényes-homokszerü agyagban van, mivel ha természetileg nem rendelkeznek földünk, átültetésekor vegyészetileg könnyen előállíthatjuk és tövére tehetjük, az almafa már más természetű. Igaz, hogy ez sem szereti a folytonos nedves és vadvizes talajt, de a kötött természetű agyagos földben a legszebben diszlik és gaz­dagon gyümölcsözik. Kopár homokban és száraz oldalon csak nyomorog. Mezőségen senki nem mondhatja, hogy ne volna elég televény. Sok helyen, mint épen Szengyel­­ben is, egész egy ölnyi vastagságú az; de mert lomhán áll össze, vagy­is kötetlen, azért bármi szépen diszlenek is az első években az almafák, kora hervadásnak indul­nak. Tulajdonkép az almafák szélmentes, patakok vagy folyók által szóidétt televényes völgyekben virulnak leg­szebben és hoznak legizletesebb gyümölcsöt. Azért a ki venni akar, csak is ilyen helyeken termesztettekből; ve­gyen, ha mindjárt drágábban is. (Vége következik.) Balás Antal: Időszaki észrevételek a kertész-gazdászat köréből. Ki a Székelyföldnek vidékein megfordult — legalább — mellesleg azon szempontból, hogy a gyümölcs-kerté­szetet csak úgy műkedvelőleg is tanulmányozza: lehetetlen, hogy föl nem tikit előtte azon abnormis helyzet, mely a belső Székelyföldön e tekintetben kevés kivétellel, sajnálatosan uralkodik. Pedig az egész nem mástól mint egy kicsinke ismerethiányból származik , holott az e nemű szorgalom és buzgóság néhol épen semmit sem hagy hátra. Sajnos hogy épen e nem műértőleg, de gondosan fölhasznált fá­­radhatlan tevékenység főzi le a szegény munkást azon silány eredménynek háromszorosan odavágott kérdőjelé­ben, mely 3, 4—10 s ki tudja hány évig is számtani 0- val válaszol — keserves vérverejtékére. Vagy ha épen a jó isten ad is valamit sok fáradtsággal gédelgetett fáját: az a gyümölcs nem ászokra való; vagy ha arra v úgy két év múlva is beteheti oda s akkor is élvezhetlen lesz: vicsorog tőle a fog. Jartom itt azon vaczkor és alma fa­jokat, melyek főleg Udvarh­elyszéken óriási vastagságuk­kal ott foglalják el a drága helyet, hol ezerszeresen töb­bet jövedelmeznének a gazdának, ott az egy helyen bát­ran dúsan élhető három nemes fának még nemesebb gyü­mölcsei. Áll az itt is, hogy: nulla regula sine exceptione. Ott látjuk Erdővidéken — Baráton a Zathuretzky csa­ládot, kinek gazdagon jövedelmező gyümölcsösei, bármily kedvezőbb éghajlatú ország kertészének becsületére szol­gálnának. Vagy ki ne ismerné a vidéken azt a hajdani kopár, semmi­térő „Malom-oldalt,a mely ma, a leggondo­sabb kezek szorgalmát évente a leggúsabban fizeti vissza. Ott van a páratlan jó hazafi és nemes emberbarát, Веке József kapitány, ki valóban mintaszerű gyü­mölcskertésze­­tet űz. És Csikban? e sokkal zordonabb vidéken, hány és hány jeles gyümölcsös kertet nem találhatunk? És Gyergyó, e még sokkal zordonabb hely, akárhány mele­gebb égalja vidékétől nem szégyenelheti magát. Én leg­alább bámulattal teltem el a gyergyó­szt-miklósi és al­­falvi plébánosok gondozott és valóban a természetet oko­san adófizetőjévé tett gyümölcs­kertészetükben. Azonban egy gyümölcstenyésztési hibát még­is mindenütt, kisebb nagyobb mérvben észleltem, és ez az, hogy a gyümölcs­nemek igényéhez a talaj roszul volt választva; sokszor a tulságig kedvezésből, máskor a tulságig kedvező tudat­lanságból, és harmadszor, hogy a­mit az Isten adott, ahol értetlenségünk folytán, saját kárunkra még többet adtunk; azaz , hogy a mit a réven kaptunk, azt a vámon elve­szítettük. Miért? Szolgálok a lehozatali okokkal. Nálunk, a Székely­földön, nem sokat ügyelünk arra: ezt vagy azt a fajú gyümölcsfát, minő földbe, vagy­­a­ Orvosi vélemény a Büdösön felállítandó állam­­szénig , egy intézetre nézve a m. k. belügy­minisztérium 1870-17729-ik számához. (Folytatás és vége.) Használ a szemhéjakat mozgató izmok hüdéseinél, ha ezek oka nem központi hanem p. o. az idegek gyen­gesége, vagy kezdődő sorvadás vagy csuz, továbbá ugyan ezen izmok görcsös állapotánál, a szem tészegnél a szaruhártya lobján hátra maradott foltok illetőleg hegek és­­ izzadmányoknál, melyek kissebbítése sokszor a leg­szorgalmasabb és legczélszerűbb gyógykezelés mellett sem sikerül : idült loboknál, kivált ha azok csúzos vagy lobos természetűek, hol a gyógykezelés feladata egyrészt a vér javítása másrészt pedig a felszívódás előmozdítása, ily esetekben használand az egészséges fenyves levegő, másod­szor az ingerlő gőz. Tudva levő dolog, hogy ez a kórházakban nem lé­vén feltalálható, mert a legjobb ventilatio a szobákban nem tisztíthatja a levegőt egy­formán. Használ a büdös gőze a szivárvány hártya minden oly lábjainál, melynek oka a táplálat rendetlensége ideg vagy izombüdös — görcs — kezdődő sorvadás vagy pedig túltengés, itt is kivált ha azok görvélykór, vagy bujasenyvű vérkörvegy (cachexia.) Használ a kezdődő szürke hályognál, az edény hártya idült lobjainál kivált köszvényes és csúzos esetekben , kezdődő üveg hályognál (glaucoma) vérkiömléseknél, legyen az edény hártya és üveg test vagy az edény és recze hártya között a recze hártya idült lobjainál, kezdődő bü­dösénél, úgy szinte a lázideg gyengeségeinél, szóval a fekete hályog oly eseteiben, hol a baj még nem régi és oka nem központi, hanem csak előrement betegségek utáni kimerülés. Próbálták állani a büdös barlangba és a hideg fortyogókba s az tapasztaltatott, hogy a pangásban szen­vedő altesti életművek természetes munkálkodásaikhoz visszatértek , vagy­is más szavakkal : már az szinte tuda­­tik, hogy a vakarany érben szenvedők itten a gőzt és egyéb gyógyvizeket fürdőül használva azon kórt rendes folyamatba hozza — tehát igen természetes, hogy az ily­­fajú kezdetben lévő amaurosis itten javulásba indul. Feltűnő haszonnal alkalmaztatik tapasztalás szerint sikerrel a higanykór és ennek következményei u. m. fe­­kélyesedések-továbbá más nemű idült kütegek és kivált rüh ellen — mert ezen bajok itten hamarjába elenyész­nek és pedig akként, hogy több helyeken és többféle gyógykisérleteknek elleneszegült kütegek itten javultak s elenyésztek. Tehát ha egy állam-szemgyógyintézet itten felállít­­t­atnék, mi­által Csikszék, Háromszék, Udvarhelyszék és Felső Fehér megyének, egyátalán Erdély egész keleti részének, hol tömör tetemes számú székely nép lakik, ez által teljesülne a székely népnek rég óhajtott kívánalma. A fennálló négy erdélyi szemgyógyintézetnek meg­rövidítése nem fog történni — hisz ezek a természetnek ily kincsével nem dicsekedhetnek, midőn itten a gyógyerő kifejtetik oly annyira bámulatosan. Javaslat: egyelőre Büdösön egy 50 személyre lévő gyógyintézet és egy vendéglő felállítása, mely jelenben a tavaszi meleg időktől kezdve őszig fogadna be betegeket. Már a­mi a költségvetést illeti, egyelőre az ily országos gyógyintézet felszerelése és fenntartása többre nem számítható mint a Szent István birodalmában akár­mely ily­gyintézeté. Az emberiség e szerény — gyógyintézetének vágyó­dása és törekvése a siker, azonban a természet ezen ünne­pélyes adományát az állam méltóságával egybeilleszteni — a részletes terv kidolgozásakor — azon ügyelet szem előtt marad, hogy azon maradandó emlékben csak is megnyugvó bizalommal szabad legyen fordulni a ram­i­­ficentiához, — ha a vasutak által a székelyföld ezen része a külföld nevezetesebb városaival öszeköttetésbe jö­­r­ ki­

Next