Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-09-16 / 74. szám

Az ítélet a commune tagjai felett. A „Gazetta des Tribunaux“ közli a hadi törvény­szék szószerinti ítéletét: „A tv szék csak esti 6х/2 órakor ült össze a kihall­gatási teremben, s így több mint 12 óra hosszig tartóz­kodott az ítélethozási teremben vonulva. Egyébiránt köny­­nyen megérthető, hogy ennek egy fél napot kellett szen­telni , miután a törvényszéknek 504 vádpontra kellett felelni. A kormány elleni merénylet, polgárháború előidézése, engedély nélküli csapattoborzás, czímek és functiók bi­torlása/ gyilkosságok és ezekben a bűntársaság, nyilvános épületek és lakóházak felgyújtása és ebbeni részvét, ma­gántulajdon és emlékoszlopok lerontása és ezekben való bűntársaság, önkényes elfogások és lezárulások , — mind­ezek a­z első vádlottra kisebb nagyobb mértékben al­kalmazhatók voltak. A nagy számú közönség, mely reggeli 10 órától össze volt gyűlve, ezen egész idő alatt a legellentétesebb érzelmek által volt felizgatva. — Szenvedéllyel fejtege­tek a vádlottak különböző mérvbeni bűnösségét. Végül este 6х/8 órakor megjelenik a hadi törvény­szék, kisérve a legmélyebb hallgatás által, a roppant terem­telve kiváncsiakkal és félig sötétben, igen gyászos látványt nyújt. Az elnök felolvastatja az 504 kérdést és azokra a hadi törvényszék ítéletileg kimondott feleletét,­­ de a vádlottak távollétében. Ezen feleletek eredménye a vádlottakra vonatkozó­lag következő: Ferré, a kormány elleni merénylet, polgárháború fel­izgatása, hadcsapatok szedése sem hatósági, sem tör­vényes engedély nélkül, középületek és lakházak felgyúj­­tásában, bünrészesség, magántulajdon és közemlékkövek lerombolásában való bünrészesség, czimek és functiók bi­torlása, a kezesek legyilkolásában bűnrészesség, személyek önkényes elfogatása és letartóztatása bűntényeivel lévén vádolva, mindenekben egyhangúlag bűnösnek ítéltetett. Assi, mindezen bűntények és vétségekről, azonkívül még a törvény által tiltott fegyverek gyártásával lévén vádolva, mindezekben egyhangúlag bűnösnek ítéltetett, kivéve a gyilkosság és gyújtogatásban való bűn­részességet. Urbain, ugyanazon bűntények és vétségekrel lévén vádolva, mint Ferré szintén egyhangúlag mindezekben bűnösnek ítéltetett, de enyhítő körülményekkel. Billioray, ugyanezekkel vádoltatva, hasonlólag bűnös­nek ítéltetett, kivéve a gyilkosságot és gyújtogatást. Jourde ugyanazokkal vádoltatva, mint az előbbiek, azonkívül még pénz és bírói pecsét elsikkasztásáról is, csak polgárháború felizgatásában, csapatok toborzása és functiók bitorlásában ítéltetett bűnösnek. Mellette enyhítő körülmények szólnak. Trinquet oly bűntényekkel vádoltatván, mint Ur­bain, hasonló módon bűnösnek ítéltetett, de szintén eny­hítő körülményekkel. Champy oly bűntényekkel vádoltatván, minőkkel Ferré, Assi, Urbain és Billioray, ugyanazokban, bűnösnek találtatott, kivéve a gyújtogatást, gyilkosságot és önkényes elfogatásokat és letartóztatásokat. Régére-re nézve ugyanezen vád és ítélet áll. Lullier bűnösnek ítéltetett mindazon bűntényekben, melyekkel vádoltatott, u. m. a kormány elleni mer­ény­­let, polgárháborúra izgatás, csapatok szedése, katonák el­csábítása, hogy zászlójukhoz hűtlenekké legyenek és fegy­verzett csapat vezénylése. Rastoul oly bűntényekben találtatván bűnösnek, mint Régére, oly ítéletet kapott, mint ez, — kivéve, hogy nem bűnösnek találtatott a közemlékek és magántulajdon le­rombolásában. Mellette enyhítő körülmények szólnak. Paschal Grousset, a már említett, és különösen papírok elorzásának bűntényével vádoltatván, — csak a merénylet, izgatás, csapatok szedése és functiók bitorlásá­ban ítéltetett bűnösnek. Verdure, oly bűntények és vétségekkel vádoltatván, mint Rastoul, ezéhez hasonló ítéletet kapott. Ferrat, hasonlókkal vádoltatván, a merénylet, izgatás és csapatok szedésében ítéltetett bűnösnek. Descamps hasonlókkal vádoltatván, semmiben sem találtatott bűnösnek. Clement, ugyanezekkel vádoltatott, de csak a hi­vatal bitorlásában találtatott bűnösnek, enyhítő körül­ményekkel. Courbet, merénylet, izgatás, csapatok szedése, hi­vatalbitorlás és emlékek lerombolásával vádoltatván, csak ez utóbbiban találtatott bűnösnek. Parent, merény, izgatás, csapatok szedése és hiva­tal bitorlása bűntényeivel lévén vádolva, egyikben sem találtatott bűnösnek. Ezen ítélet következtében Ferré egyhangúlag ha­lálra ítéltetett, Assi deportatióra valamely erődítvénybe, Urbain élethossziglani kényszermunkára, Billioray, mint assi, Jourde egyszerű deportatióra, Trinquet, mint Ur­­bain, Champy, mint Assi ; Lullier halálra ; Régére, Grous­set, Verdure és Ferrat, mint Assi; Clement 3 havi fog­ság, Courbet 6 havi börtön és 600 frank pénzbírságra, Descamps és Parent felmentettek. Elnök felolvastatja a törvény különböző tételeit, me­lyek alapján az ítéletek hozattak. Végül az ülést bezárt­­nak nyilvánítja és eltávolíttatja a közönséget a teremből. Esti 3/49 óra van. — Az ítélet felolvasása tovább tartott két óránál, a hallgatók élénken meg voltak in­dulva, s némi demonstrátiót tanúsítottak, midőn a com­mune és a központi bizottság egykori tagjainak haláláról értesültek. A tömeg lassanként eloszlott, mire a vádlottak be­vezettettek a kihallgatási terembe, hol nekik is felolvas­tatott az ítélet. 299 Helyi dolgok. — Az erdélyrészi gazdasági egyesületnek októ­ber havában városunkban tartandó vándorgyűlésén a ma­gyarországi gazdasági­ egyesület is, elnöke Korizmics László által, képviselve lesz, szintúgy a földmivelési és ipar­­miniszterium is egyik előkelő hivatalnokát fogja lekül­­deni részletes jelentéstétel végett, sőt a főváros szakértő tudósai közül is többen szándékoznak ezen gyűlést meg­látogatni. Minden jel oda mutat, hogy igen érdekes és élénk gyűlésnek nézünk elébe.­­ Hartalus István, a székely népdallamok gyűj­tője, múlt csütörtökön utazott át városunkon Sz.-Keresz­­turra, honnan rövid tartózkodás után ismét körünkbe tér vissza. — Nevezetes vívmányt eszközölt ki városunk e héten oly hosszas elkeseredett küzdelmek után, t. i. leg­magasabb intézkedés folytán, a helybeli vára­s környeze­tében a katonai hatóság által lefoglalva tartott földterü­let (explanade) f. hó 12-kén városunknak visszaadatott, sőt a vár iránti tulajdonjoga is elvileg elismertetett. E tárgyról részletesebben a jövő számunkban a kommunitás rovata alatt fogunk megemlékezni.­­ Tegnapelőtt egy távsürgönyt kaptunk kezeink­hez, melyet a szarvasi távirdai hivatal küldött az itteni­hez, s mely „Amt an Amt“ feliratú sürgönyben az a ne­vezetes, hogy abból kitetszőleg a nevezett magyar kir. távirdai hivatalok egymásközti érintkezési nyelvvel a németet használják.­­ A helyi h­elvéthitű főtanodában a nyári szün­idő vége felé titkos látogatók fordulták meg magukat. A múzeumba, vegyterembe és az olvasó­szobába, de a zá­rokon észlelhető minden erőszak nélkül, behatoltak, sőt ez utóbbiban egy hajdan pénztartó szekrénynek faboríté­­kát is feltörték, de miután semmi inyekre való tárgyat nem leltek, az ajtókat záratlanul hagyva, észrevétlenül távoztak. Ezek lehettek aztán az igazi tolvajok, ugyan jól eltalálták, hogy hol keressék a sok kincset és pénzt. a gyanú egyébiránt egy ottan dolgozott kőműveslegényt terhel, ki mint mondják, a kutatás elől el is illant, h­ogy halljuk a télire szerződött új színtársu­­­­latnak előhírnökei már megérkeztek.­­ Egy a különösségekben gyönyörködő gyakor­lati szakember azt a mulatságot szerezte magának, hogy a múlt héten lefolyt országos vásárunkban megfordult gyanús egyéneket összeszámítsa. És talált 45 idegen kár­­tyaspílert és vásári tolvajt, köztük néhány nőt is; állí­tása szerint az utóbbiak közül egy párnál bódító szerek­kel töltött üvegcséket lelt volna. Ilyen passionatus ügy­ismerőkkel kellene rendőrségünknek szövetkeznie, ha már önmagában nem érez kedvet a fáradságos, de szükséges kutatásokba beleelegyedül.­­ Különös artikulus a „női szépség,“ mennyi tűnődést és fáradságot okoz az a nőknek s mennyi bajt a fiúknak ! De ki is ne szeretne, például csak a „vásár­helyi elismert szépségek“ sorába számíttatni ? S ki le­het illetékes az érdemfokozat megállapításában : a férfiak érdekeltsége, vagy a nők hiúsága-e ? S váljon van-e a női hiúságnak oly nagy foka, hogy valamelyikük minden áron megkívánja, miszerint a hajlongásra hivatott férfi­sereg őt „ünnepelt szépségnek“, vagy épen „legszebb nő­nek“ tartsa? Pedig erre is van példa: legközelebbről is egy belső székelyföldi kisasszony a legnagyobb app­­rehensiával fogadta bizonyos férfi társaságtól, hogy ez nem őt vallotta a „legszebb vásárhelyi kisasszony­nak“. És most van drága dolga azon bizonyos uracsok­nak, mert magukra vonták a szép nyelvek hadjá­ratát.­­ A suszter inas tanácsa, a majstramnak meg­gyűlt a baja egyik kuncsaftjával, mert emennek fejelés végett hozzáküldött csizmája rendes szokás szerint hóna­­pok múlva sem készülvén el, a kuncsaft most már hiva­talosan és keményen követelte a csizmáját. A májstrom seholt sem lelvén meg a hónapok óta nála hányódó láb­­tyn­ket utóvégre is nem volt más mit tennie, minthogy a csizma árának megfizetését ajánlotta kártalanításul; ígért érte 1—2 sőt 3 forintot is, de a mérges czizmatu­­lajdonos 10 fton alól hallani sem akart. A majstrom is ki­jött erre a sodrából s boszuságtól reszkető szakállal hazaüget a műhelybe, s lábszij-inquisitio alá veti a szur­­tos képét, hogy miért nem tartotta nagyobb evidencziá­­ban a megfizetendő csizmákat? a leczke hatásos volt: a lábszij raegélénkité a suszter-inas elméjét s emlékezni kezdett rá, hogy ezelőtt néhány héttel a kérdéses csiz­mát nem ugyan megfejelve, hanem megfoltozva hazavit­te, s átadta a nagy sás urnak. A májstrom is nagy he­venyében tülon csípve tigrisét, tanubizonyságkép beállí­tott vele a nagysás­ár hivatalszobájába ; de ez kérlelhet­­len volt, nem hitt a hazug susztereknek, s ezeknek ku­­darczczal kellett elkotródniok, hacsak nem akarták orru­kat vagy fölöket leharaptatni. A hivatal kapujában azon­ban az inas megállítja gazdáját. — Hallja csak, májszterleben, gondoltam valamit. A megnyúlt orrú mester e kedves csendzavarásra füleit kezdé hegyezni, mert magáról tudta, hogy a susz­ter inas­korában a legokosabb, s ezúttal is inasától va­lami bölcs tanács kisütését remélte. — Na, hát mit gondoltál ? — Hát én elmennék annak az uraságnak a laká­sára s azt mondanám, hogy a nagysás úr küldött, hogy a méltóságos asszony adja ide a múltkor hazahozott csiz­mákat, hogy a gazdám megfejelje. — Hát ha nem adja oda ? kétkedek a mester. — Bizza azt csak rám, májstram, majd elbánok én az asszonyokkal, túljárok az eszükön. — Pompás, felséges gondolat ! mint a szélvész, oly gyorsan járt. Félóra múlva a májszer, kezében a corpus delicti­­vel, s maga mellett a diadalomittasan ágaskodó szurkos­­képű inasával újból is beállít az engesztelhetlen kunt­­schafthoz. — Nagyságos uram ! ha nem kellett a­z írt kár­pótlás, hát itt van a csizma. — Min­t ? csiiizma ? ez a csizma? ezt én nem is­merem. — Ez kérem aláson épen a teéns­ nagyságos ur ama bizonyos csizmája — Micsoda ? az én csizmám ? ez a foltos ? kicse­réltétek az én csizmámat, hunczfutok, ez nem az én csiz­mám. Eltakarodjál Iczik, rögtön, mert különben mind­járt kifacsarom a nyakad neked is, s ennek a gazkölyök­­nek is. — Megkövetem alásan a theéns urat — vág közbe megsértett büszkeséggel a suszterinas — de bizony ez épen a theéns ur csizmája, ha nem hiszi, kérdezze csak meg otthon a feleségétől, a nagyságos asszonytól, ki épen most adta nekem azokat ide s azt izeni, hogy ezek épen azok a csizmák, a melyeket ezelőtt négy héttel én vit­tem haza megfoltozva a theoni uraság számára. K ÜL F Ö L D. A franczia törvények kihirdetésénél a követendő formára nézve következő rendelet jelent meg a hivatalos lapban: „A jövőben kiadandó rendeletek ily felirattal fognak közzététetni :“ A franczia köztársaság“ . ,,„A franczia nemzet nevében.““ Végül pedig ezen aláírással záratnak be: „A franczia köztársaság elnöke.“ A párisi forradalom okainak kipuhatolására kikül­dött bizottság befejezte munkálatát s jelentését még a szünidők előtt közzéteszi. Gambetta pénteken, Mac-Mahon és Faidherbe pedig szombaton hallgattatott ki a sept. 4-ik­i kormány eljárását vizsgáló bizottság által. A Páris­­sal határos négy megye kiürítése e hó 8. vette kezdetét s néhány nap alatt végkép megszabadul a megszálló né­met hadaktól. A frankfurti béke alkudozások a Temps szerint nem térettek át Versaillesbe s továbbra is Frankfurtban foly­tattalak s Armin gr. csak néhány elvi kérdés elintézése végett rándult Versaillesba, minek megtörténtével külde­tése véget ér s a rendes diplomatiai összeköttetés ismét felállittatik Német — és Francziaország között. A német püspökök Fuldában csekély számmal gyűltek össze s 6-án kezdették meg a tanácskozást 14— 15 tag jelenlétében, minek oka állítólag abban rejlik, hogy a müncheni események miatt későbbre halasztatott a conferentia, mi később ismét megmásittatott; erről azonban az illetők kellő időben nem értesittettek. Egy másik, osztrák-német püspöki összejövetelről is volt koráb­ban szó, mely Insbruckban, avagy Salzburgban ment volna végre; azonban a német lapok e hírt most meg­­csáfolják. az orosz kormány sokat foglalkozik a salzburgi ta­lálkozással s egyik félhivatalos lapja közli az 1867-iki salzburgi találkozásra vonatkozó összes társürgönyöket s hangsúlyozza, hogy azok nagy hasonlatossággal bírnak a mostaniakkal, a­mivel azt akarja kifejezni, hogy az idei találkozás sem jelent többet Oroszországra nézve, mint az 1867-iki (?) az osztrák választások vég­ered­ménye a következő: Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Tyrol, Styria, Kärthen, Szilézia, Morva: 187 klerikális, vagy szláv, 242 alkotmány­párti 12 olasz liberális. Bécsben f. hó 11-én ő felsége elnöklete alatt nagy minisztertanács tartatott, melyben, miután most már a választási eredmény tudva van, a kormány actio-tervezete újból megvitattatott és megállapittatott. Távirati hirek : — London, sep. 11. A királyné pár nap óta job­ban van, noha a múlt héten oly válságos volt helyzete, hogy a walesi hg. sürgetően haza hivatott a continensre tett kirándulásából. — Pest, sept. 13. A franczia-olasz viszonyok fe­szültebbekké lettek , ugyanis az olasz követ nem akarta Thierst köztársasági elnökké kineveztetése alkalmából üdvözölni, mert a franczia követ sem kíván szerencsét az olasz király Rómába költözéséhez. — Pest, sept 13. Tegnap nemzeti­ szinházunknál tűz ütött ki, díszítményei egy melléképületben elégtek. A tűz a festőteremből támadt. A szinpad megmentetett. — A Seine és Seine-Oise departamentek kiürítése halad előre, az Oise departamentiek megszálva marad. V­EGYES. — A cholera Bécs környékén, Atzgersdorfban egy áldozatot követelt, a betegség lefolyása tizenkét óráig tartott. A bécsi tanács elhatározta, hogy a csatornák szag­talanítását rögtön foganatosíttatja.­­ Az európai fejedelem­nők közül, egy angol lap szerint, a magyar királyné a legjobban fest, a walesi herczegnő legjobban zongoráz, a hollandiai királyné leg­jobb író­s költőnő, a német császárné legmulatságosabb (és féltékenyebb) s a Dán királyné a házi gazdasszonyság­­ban leggyakoroltabb asszony. — A laj­tán túli választások a reichsratban f. hó 11-ikén néhány pótválasztás kivételével befejeztettek, s a „Neue Fr. Presse“ szerint, következő eredményt mutat­nak : 136 ministerialis 66 alkotmányhi­vel szemben. — A hg. Battahiány féle majorátusi uradal­makat, melyek 40,000 hold terjedelműek, egy társulat­nak adták­­haszonbérbe 25 évre, 145,000 évi haszon­bérért — Pecsétgyűjtemény. Montedegoi Albert Fe­­rencznek, az egri csilagda ismert igazgatójának 8200 dbból álló pecsétgyű­jteménye van, mely halála után a pesti múzeumra maradt. Van közöttük I. Henrik német császártól, és Crovin Mátyástól is. — A pesti nem­zti színház igazgatója által hir­­dettet népszínműi pályázatra 12 dr. érkezett be. A ki­

Next