Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-09-16 / 74. szám
Az ítélet a commune tagjai felett. A „Gazetta des Tribunaux“ közli a hadi törvényszék szószerinti ítéletét: „A tv szék csak esti 6х/2 órakor ült össze a kihallgatási teremben, s így több mint 12 óra hosszig tartózkodott az ítélethozási teremben vonulva. Egyébiránt könynyen megérthető, hogy ennek egy fél napot kellett szentelni , miután a törvényszéknek 504 vádpontra kellett felelni. A kormány elleni merénylet, polgárháború előidézése, engedély nélküli csapattoborzás, czímek és functiók bitorlása/ gyilkosságok és ezekben a bűntársaság, nyilvános épületek és lakóházak felgyújtása és ebbeni részvét, magántulajdon és emlékoszlopok lerontása és ezekben való bűntársaság, önkényes elfogások és lezárulások , — mindezek az első vádlottra kisebb nagyobb mértékben alkalmazhatók voltak. A nagy számú közönség, mely reggeli 10 órától össze volt gyűlve, ezen egész idő alatt a legellentétesebb érzelmek által volt felizgatva. — Szenvedéllyel fejtegetek a vádlottak különböző mérvbeni bűnösségét. Végül este 6х/8 órakor megjelenik a hadi törvényszék, kisérve a legmélyebb hallgatás által, a roppant teremtelve kiváncsiakkal és félig sötétben, igen gyászos látványt nyújt. Az elnök felolvastatja az 504 kérdést és azokra a hadi törvényszék ítéletileg kimondott feleletét, de a vádlottak távollétében. Ezen feleletek eredménye a vádlottakra vonatkozólag következő: Ferré, a kormány elleni merénylet, polgárháború felizgatása, hadcsapatok szedése sem hatósági, sem törvényes engedély nélkül, középületek és lakházak felgyújtásában, bünrészesség, magántulajdon és közemlékkövek lerombolásában való bünrészesség, czimek és functiók bitorlása, a kezesek legyilkolásában bűnrészesség, személyek önkényes elfogatása és letartóztatása bűntényeivel lévén vádolva, mindenekben egyhangúlag bűnösnek ítéltetett. Assi, mindezen bűntények és vétségekről, azonkívül még a törvény által tiltott fegyverek gyártásával lévén vádolva, mindezekben egyhangúlag bűnösnek ítéltetett, kivéve a gyilkosság és gyújtogatásban való bűnrészességet. Urbain, ugyanazon bűntények és vétségekrel lévén vádolva, mint Ferré szintén egyhangúlag mindezekben bűnösnek ítéltetett, de enyhítő körülményekkel. Billioray, ugyanezekkel vádoltatva, hasonlólag bűnösnek ítéltetett, kivéve a gyilkosságot és gyújtogatást. Jourde ugyanazokkal vádoltatva, mint az előbbiek, azonkívül még pénz és bírói pecsét elsikkasztásáról is, csak polgárháború felizgatásában, csapatok toborzása és functiók bitorlásában ítéltetett bűnösnek. Mellette enyhítő körülmények szólnak. Trinquet oly bűntényekkel vádoltatván, mint Urbain, hasonló módon bűnösnek ítéltetett, de szintén enyhítő körülményekkel. Champy oly bűntényekkel vádoltatván, minőkkel Ferré, Assi, Urbain és Billioray, ugyanazokban, bűnösnek találtatott, kivéve a gyújtogatást, gyilkosságot és önkényes elfogatásokat és letartóztatásokat. Régére-re nézve ugyanezen vád és ítélet áll. Lullier bűnösnek ítéltetett mindazon bűntényekben, melyekkel vádoltatott, u. m. a kormány elleni merénylet, polgárháborúra izgatás, csapatok szedése, katonák elcsábítása, hogy zászlójukhoz hűtlenekké legyenek és fegyverzett csapat vezénylése. Rastoul oly bűntényekben találtatván bűnösnek, mint Régére, oly ítéletet kapott, mint ez, — kivéve, hogy nem bűnösnek találtatott a közemlékek és magántulajdon lerombolásában. Mellette enyhítő körülmények szólnak. Paschal Grousset, a már említett, és különösen papírok elorzásának bűntényével vádoltatván, — csak a merénylet, izgatás, csapatok szedése és functiók bitorlásában ítéltetett bűnösnek. Verdure, oly bűntények és vétségekkel vádoltatván, mint Rastoul, ezéhez hasonló ítéletet kapott. Ferrat, hasonlókkal vádoltatván, a merénylet, izgatás és csapatok szedésében ítéltetett bűnösnek. Descamps hasonlókkal vádoltatván, semmiben sem találtatott bűnösnek. Clement, ugyanezekkel vádoltatott, de csak a hivatal bitorlásában találtatott bűnösnek, enyhítő körülményekkel. Courbet, merénylet, izgatás, csapatok szedése, hivatalbitorlás és emlékek lerombolásával vádoltatván, csak ez utóbbiban találtatott bűnösnek. Parent, merény, izgatás, csapatok szedése és hivatal bitorlása bűntényeivel lévén vádolva, egyikben sem találtatott bűnösnek. Ezen ítélet következtében Ferré egyhangúlag halálra ítéltetett, Assi deportatióra valamely erődítvénybe, Urbain élethossziglani kényszermunkára, Billioray, mint assi, Jourde egyszerű deportatióra, Trinquet, mint Urbain, Champy, mint Assi ; Lullier halálra ; Régére, Grousset, Verdure és Ferrat, mint Assi; Clement 3 havi fogság, Courbet 6 havi börtön és 600 frank pénzbírságra, Descamps és Parent felmentettek. Elnök felolvastatja a törvény különböző tételeit, melyek alapján az ítéletek hozattak. Végül az ülést bezártnak nyilvánítja és eltávolíttatja a közönséget a teremből. Esti 3/49 óra van. — Az ítélet felolvasása tovább tartott két óránál, a hallgatók élénken meg voltak indulva, s némi demonstrátiót tanúsítottak, midőn a commune és a központi bizottság egykori tagjainak haláláról értesültek. A tömeg lassanként eloszlott, mire a vádlottak bevezettettek a kihallgatási terembe, hol nekik is felolvastatott az ítélet. 299 Helyi dolgok. — Az erdélyrészi gazdasági egyesületnek október havában városunkban tartandó vándorgyűlésén a magyarországi gazdasági egyesület is, elnöke Korizmics László által, képviselve lesz, szintúgy a földmivelési és iparminiszterium is egyik előkelő hivatalnokát fogja leküldeni részletes jelentéstétel végett, sőt a főváros szakértő tudósai közül is többen szándékoznak ezen gyűlést meglátogatni. Minden jel oda mutat, hogy igen érdekes és élénk gyűlésnek nézünk elébe. Hartalus István, a székely népdallamok gyűjtője, múlt csütörtökön utazott át városunkon Sz.-Kereszturra, honnan rövid tartózkodás után ismét körünkbe tér vissza. — Nevezetes vívmányt eszközölt ki városunk e héten oly hosszas elkeseredett küzdelmek után, t. i. legmagasabb intézkedés folytán, a helybeli váras környezetében a katonai hatóság által lefoglalva tartott földterület (explanade) f. hó 12-kén városunknak visszaadatott, sőt a vár iránti tulajdonjoga is elvileg elismertetett. E tárgyról részletesebben a jövő számunkban a kommunitás rovata alatt fogunk megemlékezni. Tegnapelőtt egy távsürgönyt kaptunk kezeinkhez, melyet a szarvasi távirdai hivatal küldött az ittenihez, s mely „Amt an Amt“ feliratú sürgönyben az a nevezetes, hogy abból kitetszőleg a nevezett magyar kir. távirdai hivatalok egymásközti érintkezési nyelvvel a németet használják. A helyi helvéthitű főtanodában a nyári szünidő vége felé titkos látogatók fordulták meg magukat. A múzeumba, vegyterembe és az olvasószobába, de a zárokon észlelhető minden erőszak nélkül, behatoltak, sőt ez utóbbiban egy hajdan pénztartó szekrénynek faborítékát is feltörték, de miután semmi inyekre való tárgyat nem leltek, az ajtókat záratlanul hagyva, észrevétlenül távoztak. Ezek lehettek aztán az igazi tolvajok, ugyan jól eltalálták, hogy hol keressék a sok kincset és pénzt. a gyanú egyébiránt egy ottan dolgozott kőműveslegényt terhel, ki mint mondják, a kutatás elől el is illant, hogy halljuk a télire szerződött új színtársulatnak előhírnökei már megérkeztek. Egy a különösségekben gyönyörködő gyakorlati szakember azt a mulatságot szerezte magának, hogy a múlt héten lefolyt országos vásárunkban megfordult gyanús egyéneket összeszámítsa. És talált 45 idegen kártyaspílert és vásári tolvajt, köztük néhány nőt is; állítása szerint az utóbbiak közül egy párnál bódító szerekkel töltött üvegcséket lelt volna. Ilyen passionatus ügyismerőkkel kellene rendőrségünknek szövetkeznie, ha már önmagában nem érez kedvet a fáradságos, de szükséges kutatásokba beleelegyedül. Különös artikulus a „női szépség,“ mennyi tűnődést és fáradságot okoz az a nőknek s mennyi bajt a fiúknak ! De ki is ne szeretne, például csak a „vásárhelyi elismert szépségek“ sorába számíttatni ? S ki lehet illetékes az érdemfokozat megállapításában : a férfiak érdekeltsége, vagy a nők hiúsága-e ? S váljon van-e a női hiúságnak oly nagy foka, hogy valamelyikük minden áron megkívánja, miszerint a hajlongásra hivatott férfisereg őt „ünnepelt szépségnek“, vagy épen „legszebb nőnek“ tartsa? Pedig erre is van példa: legközelebbről is egy belső székelyföldi kisasszony a legnagyobb apprehensiával fogadta bizonyos férfi társaságtól, hogy ez nem őt vallotta a „legszebb vásárhelyi kisasszonynak“. És most van drága dolga azon bizonyos uracsoknak, mert magukra vonták a szép nyelvek hadjáratát. A suszter inas tanácsa, a majstramnak meggyűlt a baja egyik kuncsaftjával, mert emennek fejelés végett hozzáküldött csizmája rendes szokás szerint hónapok múlva sem készülvén el, a kuncsaft most már hivatalosan és keményen követelte a csizmáját. A májstrom seholt sem lelvén meg a hónapok óta nála hányódó lábtynket utóvégre is nem volt más mit tennie, minthogy a csizma árának megfizetését ajánlotta kártalanításul; ígért érte 1—2 sőt 3 forintot is, de a mérges czizmatulajdonos 10 fton alól hallani sem akart. A majstrom is kijött erre a sodrából s boszuságtól reszkető szakállal hazaüget a műhelybe, s lábszij-inquisitio alá veti a szurtos képét, hogy miért nem tartotta nagyobb evidencziában a megfizetendő csizmákat? a leczke hatásos volt: a lábszij raegélénkité a suszter-inas elméjét s emlékezni kezdett rá, hogy ezelőtt néhány héttel a kérdéses csizmát nem ugyan megfejelve, hanem megfoltozva hazavitte, s átadta a nagy sás urnak. A májstrom is nagy hevenyében tülon csípve tigrisét, tanubizonyságkép beállított vele a nagysásár hivatalszobájába ; de ez kérlelhetlen volt, nem hitt a hazug susztereknek, s ezeknek kudarczczal kellett elkotródniok, hacsak nem akarták orrukat vagy fölöket leharaptatni. A hivatal kapujában azonban az inas megállítja gazdáját. — Hallja csak, májszterleben, gondoltam valamit. A megnyúlt orrú mester e kedves csendzavarásra füleit kezdé hegyezni, mert magáról tudta, hogy a suszter inaskorában a legokosabb, s ezúttal is inasától valami bölcs tanács kisütését remélte. — Na, hát mit gondoltál ? — Hát én elmennék annak az uraságnak a lakására s azt mondanám, hogy a nagysás úr küldött, hogy a méltóságos asszony adja ide a múltkor hazahozott csizmákat, hogy a gazdám megfejelje. — Hát ha nem adja oda ? kétkedek a mester. — Bizza azt csak rám, májstram, majd elbánok én az asszonyokkal, túljárok az eszükön. — Pompás, felséges gondolat ! mint a szélvész, oly gyorsan járt. Félóra múlva a májszer, kezében a corpus delictivel, s maga mellett a diadalomittasan ágaskodó szurkosképű inasával újból is beállít az engesztelhetlen kuntschafthoz. — Nagyságos uram ! ha nem kellett az írt kárpótlás, hát itt van a csizma. — Mint ? csiiizma ? ez a csizma? ezt én nem ismerem. — Ez kérem aláson épen a teéns nagyságos ur ama bizonyos csizmája — Micsoda ? az én csizmám ? ez a foltos ? kicseréltétek az én csizmámat, hunczfutok, ez nem az én csizmám. Eltakarodjál Iczik, rögtön, mert különben mindjárt kifacsarom a nyakad neked is, s ennek a gazkölyöknek is. — Megkövetem alásan a theéns urat — vág közbe megsértett büszkeséggel a suszterinas — de bizony ez épen a theéns ur csizmája, ha nem hiszi, kérdezze csak meg otthon a feleségétől, a nagyságos asszonytól, ki épen most adta nekem azokat ide s azt izeni, hogy ezek épen azok a csizmák, a melyeket ezelőtt négy héttel én vittem haza megfoltozva a theoni uraság számára. K ÜL F Ö L D. A franczia törvények kihirdetésénél a követendő formára nézve következő rendelet jelent meg a hivatalos lapban: „A jövőben kiadandó rendeletek ily felirattal fognak közzététetni :“ A franczia köztársaság“ . ,,„A franczia nemzet nevében.““ Végül pedig ezen aláírással záratnak be: „A franczia köztársaság elnöke.“ A párisi forradalom okainak kipuhatolására kiküldött bizottság befejezte munkálatát s jelentését még a szünidők előtt közzéteszi. Gambetta pénteken, Mac-Mahon és Faidherbe pedig szombaton hallgattatott ki a sept. 4-iki kormány eljárását vizsgáló bizottság által. A Párissal határos négy megye kiürítése e hó 8. vette kezdetét s néhány nap alatt végkép megszabadul a megszálló német hadaktól. A frankfurti béke alkudozások a Temps szerint nem térettek át Versaillesbe s továbbra is Frankfurtban folytattalak s Armin gr. csak néhány elvi kérdés elintézése végett rándult Versaillesba, minek megtörténtével küldetése véget ér s a rendes diplomatiai összeköttetés ismét felállittatik Német — és Francziaország között. A német püspökök Fuldában csekély számmal gyűltek össze s 6-án kezdették meg a tanácskozást 14— 15 tag jelenlétében, minek oka állítólag abban rejlik, hogy a müncheni események miatt későbbre halasztatott a conferentia, mi később ismét megmásittatott; erről azonban az illetők kellő időben nem értesittettek. Egy másik, osztrák-német püspöki összejövetelről is volt korábban szó, mely Insbruckban, avagy Salzburgban ment volna végre; azonban a német lapok e hírt most megcsáfolják. az orosz kormány sokat foglalkozik a salzburgi találkozással s egyik félhivatalos lapja közli az 1867-iki salzburgi találkozásra vonatkozó összes társürgönyöket s hangsúlyozza, hogy azok nagy hasonlatossággal bírnak a mostaniakkal, amivel azt akarja kifejezni, hogy az idei találkozás sem jelent többet Oroszországra nézve, mint az 1867-iki (?) az osztrák választások végeredménye a következő: Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg, Tyrol, Styria, Kärthen, Szilézia, Morva: 187 klerikális, vagy szláv, 242 alkotmánypárti 12 olasz liberális. Bécsben f. hó 11-én ő felsége elnöklete alatt nagy minisztertanács tartatott, melyben, miután most már a választási eredmény tudva van, a kormány actio-tervezete újból megvitattatott és megállapittatott. Távirati hirek : — London, sep. 11. A királyné pár nap óta jobban van, noha a múlt héten oly válságos volt helyzete, hogy a walesi hg. sürgetően haza hivatott a continensre tett kirándulásából. — Pest, sept. 13. A franczia-olasz viszonyok feszültebbekké lettek , ugyanis az olasz követ nem akarta Thierst köztársasági elnökké kineveztetése alkalmából üdvözölni, mert a franczia követ sem kíván szerencsét az olasz király Rómába költözéséhez. — Pest, sept 13. Tegnap nemzeti szinházunknál tűz ütött ki, díszítményei egy melléképületben elégtek. A tűz a festőteremből támadt. A szinpad megmentetett. — A Seine és Seine-Oise departamentek kiürítése halad előre, az Oise departamentiek megszálva marad. VEGYES. — A cholera Bécs környékén, Atzgersdorfban egy áldozatot követelt, a betegség lefolyása tizenkét óráig tartott. A bécsi tanács elhatározta, hogy a csatornák szagtalanítását rögtön foganatosíttatja. Az európai fejedelemnők közül, egy angol lap szerint, a magyar királyné a legjobban fest, a walesi herczegnő legjobban zongoráz, a hollandiai királyné legjobb írós költőnő, a német császárné legmulatságosabb (és féltékenyebb) s a Dán királyné a házi gazdasszonyságban leggyakoroltabb asszony. — A lajtán túli választások a reichsratban f. hó 11-ikén néhány pótválasztás kivételével befejeztettek, s a „Neue Fr. Presse“ szerint, következő eredményt mutatnak : 136 ministerialis 66 alkotmányhivel szemben. — A hg. Battahiány féle majorátusi uradalmakat, melyek 40,000 hold terjedelműek, egy társulatnak adtákhaszonbérbe 25 évre, 145,000 évi haszonbérért — Pecsétgyűjtemény. Montedegoi Albert Ferencznek, az egri csilagda ismert igazgatójának 8200 dbból álló pecsétgyűjteménye van, mely halála után a pesti múzeumra maradt. Van közöttük I. Henrik német császártól, és Crovin Mátyástól is. — A pesti nemzti színház igazgatója által hirdettet népszínműi pályázatra 12 dr. érkezett be. A ki