Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-10-18 / 83. szám
nem sértve a királyságok és országok tulajdonjogát, vagy más jogigényeit; c) az e czikkben érintett ügyek igazgatására szükséges kiadások megállapítása, azok fedezése és azok feletti számadás. Végül fontos tekinteteknél fogva ide számíttatik. 7. Az állampolgárság és a külföldiek tartózkodása és időnkinti letelepedése iránti törvényhozás. XII. Tekintettel a X. cz.-ben elismert szükségletre, a cseh királyság kész a magyar koronához nem tartozó királyságok és országokkal egyességre lépni oly célból, hogy amennyiben szabad egyezkedés útján nem létezik más intézkedés — a cseh királyságot a IX. t.-cz értelmében megillető törvényhozás, a megelőző czikkben említett ügyekben említett ügyekben a landtagok által választandó delegátusokból álló congressusra ruháztassék. XIII. A cseh királyság beleegyezik továbbá, hogy a megelőző czikkben jelölt feltételek alatt a 11. sz.-ben előszámlált ügyek igazgatása egy minisztériumra biztassék, mely az ezekre kijelölt szakminiszterekből, az udvari kancelárokból, esetleg ezek mellé koordinált tartományi miniszterekből áll a szavazati arány megtartása mellet. Ily állásban, mint a kormány tagja a királyi cseh udvari kancellár, az őt mint ilyent illető felelősség mellett, köteles a delegátusok congrressusán behozott törvényeket végrehajtani, amennyiben e tekintetben az alatta álló közegek közreműködése terjed. A tartományi törvényhozáshoz tartozó ügyek legfőbb igazgatása a cseh korona tartományban a kir. cseh udvari kanczellárt illeti, őt egyedül illeti, egyszersmind ezen összes ügyek iránt a miniszteri felelősség. XIV. A cseh királyság a XI. k. sz. szerint a delegátusok congressusa által előirányzott az e czikkben előszámlált ügyek szükségletének fedezésére hová a nem magyar királyságok és tartományok szükséglete is számittatik, egy százalék quótával járul. Hasonló módon fog megállapitatni a cseh királyság által az általános államadósság szükségletének fedezésére fizetendő quóta is. A tartományi jövedelmekből mindenek előtt a quoták fizetendők tizenkét havi részletekben. A quóták előteremtésének módozatai a tartományi legislatió határozatától tétetnek függővé. XV. A kormány közbenjárása folytán a landtag deputatiója más királyságok és tartományok küldöttségeivel az iránt fog tárgyalásokba bocsátkozni, hogy a) a megelőző czikkben említett quotákat eszközölje és b) megállapítsa, ha váljon a közös kezelés alatt álló közvetett adók öszszege egészbe levonandó-e a közös költségből, vagy csak az annak leütése után fenmaradó fedezetlen összeg osztassák-e fel qupták szerint. XVI. Hogy az egyes királyságok és tartományokkal való érintkezésekben minden tekintetben igazságos legyen, kész továbbá a cseh királyság a honfiusításra, útlevél ügyre, népszámlálásra, a bírói ítéletek kölcsönös végrehajtására, akadémiai méltóságok és nyilvános tanintézetek bizonyítványainak elismerésére végül a közös ügyek tárgyalásának alakját illető törvényhozásra vonatkozólag a többi királyságok és országokkal megállapodásra jutni. E czélból a landtagok küldöttségi jőnek össze, melyek ez ügyek tárgyalásának módozatait fogják megállapítani. XVII. E tekintettől vezéreltetve a cseh királyság kész bejegyezését adni miszerint bizonyos, az egyes képviselő testületek általi tárgyalásra kevésbé alkalmas ügyek elintézésére, egy független testület senatus alakitassék. E senatusban, mely részint örökös részint és pedig fele részben oly tagokból fogna állani melyek a landtagok hármas jelöltsége folytán 6 felsége által élethosziglan neveztetnek ki, az egyes királyságok és országoknak jelentőségük aránya szerint kellene képviseltetniük és e testület tekintélyének csak emelésére fogna szolgálni, ha abban a császári ház herczegei érsekek és herczegi rangú püspökök helyet foglalnának. Vagy egy pár keserves piezula, vagy népszerűség, vagy mind a kettő egyszerre! Nagyon szegény ember lehet az, aki a „Magyar Polgár“ idei 234 számába (a maga méltó helyére) „beküldött“ innen M.Vásárhelyről egy „modern nemzetgazdasági“ „demokrat“ tudósítást a helyi takarékpénztárnak bizonyos belügyeiről. Nagyon szegény ember ez, ha talán nem is földi javakban (és takarékpénztári részvényekben), de józanokosságban, tapintatban, humanitásban, sőt alkalmasint saját érdekének észszerű megóvásában is mindenesetre nagyon szegény ! Mert e jó ár még annyit sem képes meggondolni , hogy egy magánvállalatnak ilyes, merőben annak belszerves életéhez tartozó magánügyét nemcsak nem ildomos, de egyáltalában káros a sajtó terére dobni, különösen ily modorban, ily több irányban sértőleg, ily hazugul, és ily intenziokból, mint ezt a mentoroskodni tüntető, de durvább massájában igen tisztán látható tudósító úr tette. Felettébb, a legmélyebben sajnálom, hogy egy egyes embernek értelmetlensége, ránkára, igazgatóságra vágyakozása vagy krajczáros smutzigsága (ki tudja melyik) kényszerítőleg provokálja jelen magyarázatomat; de mint a m.-vásárhelyi takarékpénztárnak egyik kezelője, nem tűrhetem el, hogy azon hátrányos konsenquentiák, melyeket minden értelmes olvasónak az idézett tudósításnak az igazgatókra vonatkozó részéből múlhatatlanul kivonnia kell, egy pillanatig is elhomályosítsák akár csak egyetlen ember előtt is ezen intézetnek napnál tisztább és sziklánál szilárdabb belkezelését s ezen alapuló hitelét. De továbbá nem hagyhatom szó nélkül azokat sem, melyek a jó úr czikkében csekély személyemre vonatkoznak , és itt bátor vagyok a t. közönséget figyelmeztetni, hogy ezen személyes ügyemmel nem usurpálnám a kezemben levő sajtó terét, ha ebben egyúttal egy igen finomul kigondolva képzelt politikai mellék-czélrat nem foglaltatnék, mely által személyes ügyem a közérdekűség jogára válik érdemessé. Azt mondja a politikus czikkiró : „hogy a két igazgató mire való, ha nem arra , hogy az intézetben a könyvvezetőt segítsék ? hogy napestig vele dolgozzanak. Hogy mernek ezek az utak százezer forintos palotákat építeni, vagy pláne Pestre, Bécsbe, Paksba, Velenczébe kéjutazni ? Nemde, édes czikkiró úr , hogy mernek ezen urak urak lenni? Lássa, drága igazgatónak nem való cikkíró uram, épen ebben fekszik a dolog hübnere! Mert egy ilyen pénzintézetnek, mely 60 ezer forint alaptőkével milliókra menő reá bízott idegen pénzzel csinálja részvényeseinek (s engedelmével önnek is) a szebbnél szebb hasznokat, ilyen vállalatnak csakis olyan urak lehetnek fejei ! Mert csak egy ilyen úr lesz képes az intézetnek itt és az egész kontinensen a kellő tekintélyt, bizalmat, s a még gazdagabbak hajlamait megszerezni és fentartani még akkor is, sőt különösen akkor, ha nem laterizál versenyt az erre rendelt könyvvezetővel. És az ilyen urak képesek a választmány teljes bizalmából saját szakáinkra utalványozott forgalmi tőkékért vagyonuk egy részét folytonos rizikóra téve az intézet rizikóját könnyíteni és a részvényes urak jövedelmét ezen az uton is emelni, és mindezt csak az ilyen urak képesek megtenni egy bizonytalan quotájú jutalékért! Hogy ez a princípium a helyes és nem amaz, melyet a „buzgóság“ frázisába burkolva, czikkíró úr állított fel, erre nézve elegendő az intézetnek brilliáns és el lehet mondani rohamos fölvirágzásra mutatni ezen „építkező és két utazó“ igazgatók vezetése alatt, mely tény nem szorul több érvelésre. Ami a czikknek másik ágát illeti, czikkíró úr azt állítja, hogy a könyvvezető egyedül is elgyőzi аг intézet könyvvezetését, s az igazgatóság által a választmánynak proponált segédkönyvelő beállítása semmi egyébbel sem indokolható, mint hogy a jelent könyvelőnek több idő nyeressék a hírlapszerkesztésre ! E miatt inti a választmányt a segédnek 5—300 forintnyi fizetéséből a részvényesekre háramlandó kár elhárítására. Abban tökéletes igaza van czikkíró úrnak, hogy én (mert én vagyok az a boldog könyvvezető) az intézet könyvvitelét még ez óráig csakugyan nem is annyira el-, mint inkább legyőzöm, mert könyveim minden órán „mérlegvonásra“ folyamatban állanak. Hogy ez miként lehetséges? azon csak szakértők tudják teljes bámulásukat kifejezni, ha épen a mai számunkban is közlött egy havi forgalmi kimutatásra vetnek egy futó pillantást, melyhez még csak annyit kell tennem, hogy a váltók száma havonként 4—500 darab! mely forgalmat összevissza vagy 24 könyven kell — mindig currensben — átkönyvelni. Persze a czikkíró urnák leghalványabb fogalma sem lévén az ilyen fajta dolgokról, —(mert ha lenne, így nem írhatna) neki úgy magyarázhatom meg csupán az én „elgyőzésemet,“ ha tudtára adom, (ha ugyancsak nem tudná), hogy a könyvvezetéssel naponta legalább 7 órát dolgozom, s ezen felül minden hétben van legalább két olyan napom, melyen éjféli 12 óráig dolgozom a tisztelt intézetnek még pedig —nem átallom bevallani — jó nem diktálása által segíttetve. Mondanom sem kell, hogy ez a mai humánus kor forgalmai közt még a durva kézimunkás életkörében ismerő botrány.... úgy hiszem, hogy ezeket így tudva, talán mégse vitte volna rá a lelke a cikkíró urat, hogy ily könnyedén dobja oda azt az „elgyőzést“? De csalódom! hisz ő még ezzel sem érte be , hanem még nyilvános téren is szememre veti azt, hogy a múlt évben az intézet egésségtelen nedves szállásán elbetegesedvén, roppantat (! !) fi láltlá. A m.-vásárhelyi Jótékony nőegylet utóbbi tárlatáról. A Folyó hó 10-kén délután tartotta a helyi jótékony nőegylet ez évi tárlatán kiállított becsesebb tárgyak kisorsolását. Magáról a tárlatról, annak kedvező fogadtatásáról, az élvezetes órákról, miket a közönségnek több napon át nyújtott, a kiállított tárgyak szépségeiről, nemkülönben abból a szegény családokra háramlandó utólagos jótékony eredményről stb. lapunk más alkalommal már megemlékezett, mostan csak a kisorsolási estélyről kívánunk egyetmást elmondani. Roppant nagyszámú válogatott közönség népesíti be zsúfolásig a tágas Apollo-termet, s oly élvezetes egybejövetelnek lehetünk részesei, mint csak ritkán lehet szerencsénk Vásárhelyit találni. A társadalom kiválóbb osztályaiból jelentékeny mérvben jövenek egybe ez alkalommal, a főrangú világ, a legmagasb állású állami hivatalnokok, tisztviselők, tanárok, jobbmódú polgárcsaládok, katona- és honvédtisztek, városi bandyk stb. voltak ottan láthatók, de a mi kiváló érdekességet és érvet kölcsönzött az egybejövetelnek, az a gyönyörű hölgykoszorú volt, mely feltűnő számmal és egyéneivel volt képviselve. A 124 darab nyeremény kisorsolása pár óránál huzamosb időt vett igénybe, s a csillárok felgyújtására is csakhamar elkövetkezett a sor. Némelyekre különösen mosolygott a szeszélyes szerencse, de ha van valami igazság a közmondásban, hogy aki szerencsés a játékban, az szerencsétlen a szerelemben s megfordítva, akkor a számos puszta reménykedőkkel s ábrándos tervezgetéseikben csalatkozott önző tekintetű szerencsétlenekkel együtt, mi magunk is a fennebbi közmondással igyekszünk magunkat sorsolási szerencsétlenségünkben megörvendeztetni. Az estély komikus mozzanatokban sem szűkölködött, például, midőn komoly arczú férfiak hímzett csecsebecséket, női ingeket, vagy fuszujkával tömött bádogszelenczét s nagyfejt káposztákat vagy kiházasítási fehérneműket nyertek ; a kisasszonykáknak pedig boros palaczkokkal vagy egyéb férfiakhoz illő eszközökkel kedveskedett Fortuna. A legtöbb sóvár és irigy pillantás-levelleteket azonban a hallgatag és bájos Dósa Katinka kisasszonynak kellett kiállania, kiről azt hitte volna az ember, hogy szövetségre vagy valamely rokonsági viszonyba lépett a szerencse istenasszonyával, mert emez oly nagyszámú és szép nyereményekkel halmozta el nevezett kisasszonyt, hogy alig győzte azokat elrakosgatni. Köztük egy szép hárász paplány, hímzett falikosár, zsebkendő-tartó, befőttek stb. Hát még mekkora volt Berzenczei László egykori képviselőnk öröme, midőn a gr. Teleki Domokosné festői szép kanapé-párnájának nyerőszámját magáénak vallotta, meglepetésében jegyét s talán még egyebét sem tudta jó sokáig meglelni ? a Dósa Katinka k. a. által hímzett párnát Bodó Mózes, a gr. Kornis Clementináét Elekes Pál nyerte el ; hasonlókép Ilyés Károlyné, Honig százados és b. Bálintit is nyertek egy-egy kanapé-párnát; a Haller és Toldalagi-féle hivazott párnák nyerői azon estén nem jelentették magukat. A sokak által óhajtott puncsos edény Györgypál Józsefnek, a gyümölcs-állványok egyike Balog Ferencz, a másik Nagy Pál honvédtiszteknek jutott. A csinos bársonytáskát K. Horváth , a Vajda Linka kisasszony gyönyörűen hímzett ingét Szász Róbert, egy másikat Moldován kapták osztályrészül. Ugy de ki tudná emlékében tartani a roppant nagyszámú nyereménytárgyakat, s azoknak szerencsés, vagy a mint fennebb láttuk, szerencsétlen nyerőit. Aval kívánjuk ezen vidám estélyrőli megemlékezésünket berekeszteni, hogy ismételve elismerésünket nyilvánítjuk a helyi jótékony nőegylet azon derék vezetői és tagjai iránt, kik a tárlat szerencsés eszméjét felkarolták, s fáradhatlan buzgalmuk által a látogató közönségnek annyi gyönyört, a szegényeknek pedig vigaszt és enyhet hozó segélyt szereztek. Kend és csin tekintetében vajmi sokat tanulhatott volna e hölgyektől az egyidejűleg városunkban tárlatozó erdélyi gazdasági egyesület is. Meg vagyunk győződve, hogy a kedvező siker és a kedves emlék máskor is hasonló buzgalomra lelkesitendi derék és nemeskeblü nőinket. 334 E testület hatáskörének tárgyai gyanánt elismertetnek : 1. Oly államszerződések megviszgálása és elfogadása melyek a birodalmat vagy annak egyes részeit terhelik vagy annak határ változtatását vonnák maok után vagy az egyes állampolgárokra terheket rónának. 2. Oly ügyek tárgyalása, melyek az egyes tartományok egymásközti kötelmei és viszonyaira vonatkoznak és az azokból támadható vitályos kérdések eldöntést sürget. 3 Esetről esetre illetékességi viták eldöntése, melyek a delegátusok congresusára és a landtagok között felmerülnek, a delegátusok congressusára bízott ügyekről szóló alaptörvény értelmében. 4. Oly indítványok feletti tanácskozás és határozathozatal, melyek a delegátusok congressusához utasított ügyekről szóló alapczikkelyek megváltoztatására vonatkoznak, származzanak akár saját initiatívájából, akár a landtagok, akár a kormány részéről. 5. A XV. czikkben felhozott esetekben a pénzszükséglet fedezésére a tartományok által fiztendó rész jóváhagyása. 6j ítélethozás a miniszteri vád alá helyezés eseteiben, törvénysértések miatt a deleg. conossushoz utasított ügyekben végre. 7. Jóváhagyó nyilatkozat a XI. cz.-ben elősorolt ügyekben esetről esetre, valahányszor jóváhagyást kíván. A cseh királyság közjogi állását vagy a cseh koronát illető minden ügyekben a cseh landtag beleegyezése tartatik fen. XVIII. A cseh királyságnak országos alaptörvényét képező ezen alapezikkelyek megváltoztatásai csak a cseh királyság landtagai által eszközölhetők s ha ez irányban, vagy ezen alapezikelyek keresztülvitelénél más királyságok és országokkal követségi tárgyalásoknak kell létrejönniök, a cseh királyság saját landtagja által közvetlenül választott deputátió által fog képviseltetni.“ íme, ezeket akarja Csehország. Ha ezeket megnyerné , Ausztria már csak föderatív állammá kellene hogy váljék, s a mi personális uniónknak ezzel vége szakadna. Hogy mi s hogyan lenne akkor ? erre még most gondolni sem kívánunk.