Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1871-07-15 / 56. szám

Harmadik évfolyam. 56. sz. M­­.-Vásáhelytt, 1871. szombat, julius 15. SZÉKELY HÍRLAP Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Ír­­adó-h­ivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj 1 Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben : Haesenstein és Vogler V & D Meg­jelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁH: Félévre........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ '45 $ (Neu-Markt 11. sz.). A „SZÉKELY HÍRLAP“ előfizetési ára: Félévre 4 ft.­­ Negyedévre 2 IV. A „Jogász-egylet“ tagjai számára: Félévre 2 IV.­­ Negyedévre 1 IV. T. előfizetőinket kérjük a pénzeket ha­ladéktalanul beküldeni, hogy a nyomatandó példányok számát mielőbb biztosan megha­tározhassuk. Ezen, a Székelyföld sajátlagos érdeké­ben fentartott lapunktól eddig nem kímél­tünk semmi áldozatot, s újabban is igen kérjük különösen a székelyföldi olvasó­kö­zönséget, szíveskedjék vállalatunkat melegeb­ben pártolni, nehogy a közöny kimerítse áldozatkészségünket, s a népes Székelyföld egyetlen politikai és társadalmi lapja fentarthatlanná váljék e nagy területen. A kiadó hivatal: Maros-Vásárhely, julius 14. (u) A bel- és igazságügyminiszteri f. é. má­jus 14-éről kelt rendeleteket, melyek az Erdély­ben fenállott sajtó rendtartást módosították s a sajtóbiróságot a marosvásárhelyi királyi tábla te­rületére itt Maros-Vásárhelyen felállítni rendelték, bizonyára örömmel üdvözöltettek az erdélyi ré­szekben, de kétségtelenül legnagyobb fontossággal és jelentőséggel bírnak magára Maros-Vásárhelyre nézve. E város polgárai részesülnek legelőször azon szerencsében, hogy a polgári szabadság egyik legnevezetesebb biztosítéka, a társadalmi lét fejlő­désének, az ország emelkedésének és előrehaladá­sának egyik legfontosabb tényezője felett őrköd­jenek. A sajtó a szabadság őre, azt mondják. A­mennyire meghazudtolják e tételt a sajtónak s épen magának a szabad sajtónak a szabadság el­leni kihágásai, épen annyira igaz marad azonban az mindig, hogy a szabad sajtónak­­első és főfel­adata a szabadság tán­tori­thatlan őrének lenni. A szabadság a rend. Rend nélkül azt kép­zelni s méginkább létesülni nem lehet. Az, a ki ellensége­s rendnek, ellensége a szabadságnak. Az a ki magára vagy a sajtóra nézve korlátlanságot követel, a zsarnokot csak azért akarja megaka­dályoztatni a szabadság elnyomásában, hogy ma­ga válhassék zsarnokává annak s letiporhasson mindent, a­mi gyakran vad szeszélyeinek útjában áll. A társadalomnak élete, mint magáé az egye­temes természeté nem a viharokban, hanem az azoktól ment tiszta csendes napokban fejük. Ki merné tagadni, hogy van szükség olykor a vi­lágrázó menydörgésre, a kérlelhetlenül sújtó vil­lámra, szél és zivatarra, azon tájakon, hol meg­­küszködött a jég, de a­ki folyton vihart kelteni törekszik, zabolátlan rombolásra vagy legalább dúlásra nyújtja ki mindannyiszor kezét, az ne mondja aztán, hogy kebelén hordja a társadalom közjavát; ne kérkedjék a hazafisággal és szájára vévén a szabadság nevét, álnokul ne szennyezze be azt. A szabadsajtónak hivatása a szabadságot őr­zeni, de félredobja e hivatását, mihelyt a társada­lomnak szükséges rendét és nyugalmát támadja meg. És a sajtónak hatalma nagy, nagyobb, mint a leghatalmasabb egyesé, épen azért a társadalom nyugalmát veszélyesebben zavarja meg, ha elté­veszti vagy konokul megtagadja nemes hivatását. Ki felgyújtja szomszédjának házát, ki ellopja másnak vagyonát, ki szenvedélyes állapotában teletorokkal kiabál másra becsmérlő szavakat, a polgárzat törvényei szerint büntetés alá vonja a társadalom. A sajtó, ha levetkezte nemes hivatá­sának öntudatát, mindezeknél nagyobb becsű­ és visszapótolhatatlanabb kincsünket, becsületünké támadhatja meg, s mert hatalma óriási az egyesé mellett, ellenállhatatlanabb is. Ha követeljük az államtól, hogy védelmezze az egyéni biztonságot ama kevésbé veszélyes ellenségtől, követelnünk kell bizonyára, hogy védelmezzen azon megtá­madásoktól, melyeknek magunkra kevésbé lehe­tünk képesek ellenállani. A szabadsajtot nem ellenőrizheti a hatalom, mert akkor megszűnt szabad lenni, a nép jobb érzületének kell ellenőrizni azt és őrködni felette, hogy hivatását el nem tévesztve, a szabadságnak éber őre maradjon. Ezen ellenőrködésre vannak hivatva Maros-Vásárhely polgárai az ország nem csekély részére kiterjedőleg. A polgári megtisz­teltetésnek magasabb fokozatában nem részesül­hetnek soha. Hivatva vannak megőrzeni épsé­gét és egyszersmind szabadságát annak, mi viszont az ők és mindnyájunk szabadságának megőrzésére van hivatva ; hivatva vannak meg­védeni a társadalom egyetemes és pol­­g­á­r­a­i­n­a­k e­g­y­é­n­i s­é­r­th­e­tt­e­n­s­é­g­é­t s­z­ab­ad­­ság­jogaikban. Ennyi és nem kevesebb a fel­adat, mi e város esküdtjeire vár. Kezökben annyi van letéve, hogy ha rágondolnak igazán, lehetet­len, hogy komolyan és mélyen ne szálljanak ma­gukba. A társadalom erkölcsi rendjének fenntar­tása van úgyszólva kezükbe letéve és a hatalom sújtó keze nem léphet fel egyebütt, mint a­hol általuk felhivatik. Mi üdvözöljük a leendő esküdteket, üdvö­zöljük ott azon a téren, hol a valódi és törhet­­len hazafi bátorságuknak legfényesebb bizonyíté­kai teremhetnek. Nagy a feladat és bizonyára igen felette nagy a felelőség, mely az esküdtekre nehezedik. Nekik három szabadság felett kell voltakép őrködniük : a társadalom, az egyén és — soha sem szabad téveszteniük — egyszersmind a sajtó szabadsága felett is — más szóval mindezek sza­badságának teljes és termékeny összhangja felett. Mi egyetlen talizmánt tudunk, mi ennyire súlyos és ennyire kényes, annyi oldalú felelőséggel járó feladat biztos megoldásában az embert teljes erő­ben, a mérhetlen magasban, melyre emelkedik szédelgés nélkül fenntarthatja. És ez: a benső függetlenség, függetlenség felülről, függetlenség alulról egyaránt. Az esküdteket nem vonhatja felelősségre a kormány azért, a­mit meggyőződésük szerint ki­mondottak; nektek nem szabad reszketni tehát felülről. Az esküdteket nem vonhatja felelősségre azért a­mit meggyőződésük szerint kimondottak a nép, azért nékiek épen úgy nem szabad resz­ketniük alulról sem. Egyedül ebben áll az es­küdtszéki eljárás üdve és hatalma. Az esküdtek azon ünnepélyes pereében, melyben az ügy meg­fontolásuk és ítéletük alá kerül, nem tartozhatnak párthoz : nem lehetnek rokonok, barátok, gyűlö­let, szeretet, szenvedély, részvét távol kell hogy elmradjon tőlök, ama három szabadságnak kell szemeik előtt lenni csak is, melynek őreivé lesz­nek esetenként fölszentelve. E város esküdtjeire az ország szemei néznek, mi azt hisszük méltóvá teendik magukat azon bizalomra, melynek az egyetemes nemzet nevében részesévé lettek. Mi igyekezni fogunk támogatni bátorságukat s a sajtó józanul felhasznált szabadságával ki­­nyitni részünkről feladatuk nehézségét. *) Delegáczió. Az országos bizottság jut. 7-iki ülésében Királyi Pál a következő kérdést intézi a hadügyminisztérium tenge­részeti osztályának igazgatójához : A tengerészeti albizott­­ág egyik korábbi ülésében, midőn a­ hajóépítés jött szóba, kérdés intéztetett a hadügy­minisztérium tengerészeti osztálynak igazgatóságához az iránt, vájjon nem talája-e czélszerűnek, hogy az építendő hajók egyike vagy másika a paritás elvénél fogva magyar névvel láttassák el. A tengerészeti osztály igazgatója, ki a tárgyalásnál jelen volt, a kívánságot igazságosnak és méltányosnak találván, an­nak teljesítését készségei megigérő. Akkor építkezés alá több hajó bocsáttatott, ezek közül egy csavar-naszád, melynek felszerelésére most egy bizonyos összeget szintén javaslatba hozott a tengerészeti osztály, „Zrínyi Miklós“ nevet kapott. A hírlapok azon­ban azon váddal lépnek föl, hogy ezen csavar-naszád nem magyar felírással (Zrínyi Miklós), hanem ezen föl­­irással: „Niklas Zrínyi“ láttáik el. Van-e tudomása arról, hogy a hajó ezen fölirással „Niklas Zrínyi“ láttatott el, és ha igen, várjon hajlan­dó-e, egy korábban tett ígéretéhez híven, ezen fölirást, úgy a mint bejelentett, „Zrínyi Miklósra“ átváltoztatni. Következik a külügyi albizottság jelentésének tár­gyalása a közös külügyminisztériumnak a delegáczióhoz in­tézett előterjesztését illetőleg, mely szerint a berlini követségnek nagy­követséggé történt átváltoztatása czéljá­­ból a diplomácziai kiadásokat ezen czimre 18,500 írttal szaporítani kéri. Az albizottság a 18,600 irtot megszavazni indítvá­nyozza. A bizottság az albizottság javaslatát vita nélkül elfogadja. A közös hadügyiniszter egy pótelőterjesztésben a kö­zös hadsereg 1871. évi rendkívüli szükségletének V. czí­­méhez (építkezések) 35. tétel alatt: „500 beteg számára barak­ kórház építésére Pesten“ 300,000 frtnyi póthitel megszavazását hozza javaslatba. Ezen előterjesztés indoklásában előadja a közös hadügyminiszter, hogy miután a Ludoviceum épülete még a folyó 1871. évben vissza fog a magyar királyi hon­védelmi minszterumnak adatni, a hadügyügyi kormány­zatnak kötelesége a betegek elhelyezéséről azonnal gon­doskodni, mi a legczélszerűbben egy kis, téli és nyári elhelyezésre alkalmas, s még az év folyama alatt teljesen elkészülhető barak­ kórház építése által eszközöltethetik. Az albizottság a kívánt 300,000 frt megszavazását ajánlja. Szedényi Ede úgy találja miszerint takarékosabb lenne, hogy ha azon 300,000 frtot, a­helyett, hogy egy ideiglenes, a betegek elhelyezésére mindenesetre nem igen czélszerű barak-kórházra fordíttatnék, mindjárt a budai *) Megkönnyítésére az esküdti hivatás tájékozásának igye­kezni fogunk, a sajtó rendszabályokat úgy, a mint a jelen módo­sításokkal állanak, valamint az eljárásra vonatkozó rendszabályokat tartalmazó összes rendeleteket közölni legközelebbről. Szerk.

Next