Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-10-25 / 85. szám
Harmadik évfolyam. 85. sz. M.-Vásárhelyit, 1871. szerda, október 25 SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. ___ ___Ss5©r*Kessetői szállás : Kazinczi-utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Íradó-hivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj Egy háromszor hasábozott garmond sor ára a kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 11. sz.). Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre..........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ Előfizetési felhívás a „Székely Hírlap“ polit. és társadalmi lapra s a „jogász-egylet“ közlönyére. Előfizetési ára: Október—decemberi évnegyedre 2 frt. A jogász-egylet tagjainak . . . „ Rápolty Károly, szerkesztő. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb beküldeni, hogy a lap küldésében évnegyed kezdetével tájékozva lehessünk s a kellemetlen reklamációkat megelőzhessük. Wittich J. könyvkereskedése, kiadó: Gentiantanczio, M.-Vásárhely, 1871 okt. 24. (r.) Nincs már tán egyetlen magyar nyelven irt hírlap sem széles e hazában, mely egyegy hangot ne adott volna már amaz ijesztő rémkórusba, mely pár év óta zúg fel Kárpátoktól Adriáig a hét vezér ivadékainak fülébe: „el németesedünk, f elkorcsosodunk !“ Valahányszor e vészhangok majd tompa, fájdalmas nyögéssel, majd villámczikázó haragos dörgedelemmel, majd ismét felüvöltő gunykaczajjal fülünket megütik , mindig szivünkhöz kapunk, melynek közepéig hat e szörnyű hangok öldöklő szúrása... Elnémetesedni, elkorcsosodni UIOSt, midőn a „legnagyobb magyar“ prófétai szelleme által megjósolt „Ígéret földjét“ már szemünkkel látni engedi nemzetünknek annyi szenvedésünk által kiengesztelődött nemtője !... Midőn senki idegen járma alatt nem nyögünk, a midőn a világtörténet szelleme kezünkbe adta önsorsunk fonalát, a midőn Magyarország már „van“ , oh, ez iszonyatos gondolat... El vele ! Ha itt, a Székelyföld szivében, magunk körül pillantunk ; ha kimegyünk az utczára, ha barátainkat, rokonainkat látogatjuk; ha társaságba, közhelyre, gyülésterembe, közintézetbe vagy az Úr házába megyünk , mindenütt még oly tömör életerőben látjuk s érezzük pozsgőni fajunk létnedveit, a tiszta magyar vért és magyar természetet, hogy igen könnyen és igen hamar eltaszíthatjuk magunktól a gondolatot, melytől vérünk lázad, melyről mint képtelenségről, hallani sem akarunk. Nem is tudunk mi itt még semmit azon aprólékos, de számos körjelekről, melyek a fővárosban és más, élénkebb forgalmi vonalokon fekvő városokban, fajunk életfáján mint élősdi férgek, lassan pusztítanak. Nincsenek itt még német czégek és feliratok; a kereskedők és szolgálattevő egyének magyarul beszélnek mindenha; a zsidó lakosságnak, (mely pedig roppant arányokban szaporodik), teljességgel nem amalgamizáló magyartalanságát pedig már régesrég megszoktuk és — ősi indolentiával — számba se vesszük. Tudós kozmopolitánk is kevés van, de ezek sem okozhatnak nagy kárt, miután nem igen van, ki megértse őket. Az idegen ajkú iparosok vagy másféle foglalkozásúak, ha ide telepednek, csekély számarányuk miatt önkénytelenül felolvadnak a mi elemünkbe, vagy legalább érezhető csorbát nem idéznek elő azon. Végre születési aristokrácziánk, ha nem is oly példányszerű konservátora többé nemzeti jellegünknek, mint volt pl. csak az ötvenes években is,általán véve még mindig elég magyaros és kivántató esetekben mindenkor készségesen adja meg fajunknak hagyományos levente-nimbuszát a világ előtt; valamint az áldozatokban sem fukarkodik a nemzetiség oltárán koronként kiegyenlíteni a folytonos cselekvés hiányából támadott honfiúi számadást. Mindent összevéve így, higgadtan s önámítás nélkül, mi itt a Székelyföldön és most mai nap még azon édes megnyugvásban élhetnénk, hogy nemzetiségünk sem germanizáció, sem más fajú elkorcsosodás által — legalább itt — veszélyeztetve nincsen. Jól is esnék szívünknek, ha ily édes megnyugvásnak további gondolkozás nélkül átengedhetnők magunkat. De mi igenis jól tudjuk és érezzük, hogy a korszellemnek teremtő, eget földet megrázó robaja többé nem engedi csendes, boldogító álmokba szenderülni a nemzeteket és egyéneket, kiket szárnyának hatalmas csattogásai egyszer életre serkentettek. A kedvező viszonyok, melyekben az imént nemzetiségünk megtartásának külső eszközeit szemléltük, itt is és vajmi hamar és rohamosan megváltozhatnak ! A vasút — mint reméljük — még ez év folytán összefűzi városunkat, mint a Székelyföld egyik s legjelentékenyebb központját a világgal, s belevon bennünket is ugyanazon viszonyokba, melyeknek kedvezőtlen befolyását nemzetiségünkre a nyugatibb magyarhoni városok lapirodalma elég borús szikekben feszegeti. Hogyan lesz akkor ? Minekünk is meg kellene ízlelnünk a keserű poharat, mely egyebütt már megmérgezé nemzetünk testét lassan ható emésztő mérgével. És váljon erősebb lesz-e a havasok éles levegőjében regedzett székely vér az ellentállásban az enyhébb egii síkföld magyarjainak plastikusabb vérénél ? Az idő meg fog felelni e fájdalmas, rebegtető kérdésre. De mi, kik előtt már a másokon a tapasztalás példái fekszenek, az öngyilkosság égbekiáltó bűne nélkül nem várhatjuk be tétlenül a reánk bekövetkezőket, hanem minden erőnkből eleve gondoskodnunk kell a baj ellenszereiről. Ezekről jövő számunkban fogunk elmélkedni. ORSZÁGGYŰLÉS. A pénzügyi bizottság munkálataiból. E bizottság szeptember 19-én kezdette meg működését, feltevésünk szerint mindenesetrre a feladat nehézségeinek öntudatában, kivált, ha tekintjük az 1872-re előirányzott rendes és rendkívüli bevételek, valamint az ugyan ilynemű kiadások közti nagy különbséget, a jövő évre előirányzott rendes bevétel 152,775,002, rendkívüli 29,401,437, összesen 182,176,435 frt; a rendes kiadás 157,636,451 rendkívüli 77,130,348, összesen 234,766,799 írt. Legelőször is a 30 milliónyi kölcsönről szóló törvényjavaslat került tárgyalás alá, mely élénk vita után a pénzügyminiszter előterjesztése szerint fogadtatott el. E kölcsön a fiumei kikötő kiépítésének és az államvasutak folytatásának szükségessé tétele által indokoltatik. Következett a kereskedelem- ipar- és földmivelésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. A különböző tételeknél eszközölt levonások útján a megtakarított összeg 569,627 írtra megy. A miniszterelnök költségvetésének tárgyalásánál központi kormányzatra megszavaztatott 129,080; rendelkezési alapra 200,00 frt. Az 1871 és 72. év között különbség 400 frt. A kodifikáczionális munkálatokra előirányzott 50,000 frt függőben maradt, míg a miniszter felvilágosítást nem ad a tavaly megszavazott összeg elhelyezéséről. A horvát- szlavón- dalmát miniszter költségvetésében megszavaztatott 46,700 frt. Ő felsége személye körüli miniszter költségvetésében megtakaríttatott az eddigiből 2000 frt. Az igazságügyér rendkívüli költségvetésében a megtakarítás 4900 frt. Következett a belügyminiszter költségvetése, a központi közigazgatásra megszavaztatott az előirányzott 338,229 frt helyett 327,714 frt; a főispánok részére 317,025; betegápolási költségekre 744,629 frt. A himlőoltási költségek 46,000; a járványok költsége, 10,000; tébolyodás kiadások 246,500; a tolonczok költsége 20,000; rablók elfogatási költsége 500 (10,000-rel kevesebb a tavalyinál) ; vadak elejtéséérti díjak 4500; életmentési díjak 2210 írtban állapíttattak meg. A dalmű támogatására 44,000, zene- és énekakadémia felállítására 36,000 frt, az elemi csapások által sújtottak részére 10.000, előre nem látott szükségekre 20,000 frt szavaztatott meg. A „Budapesti Közlönyre“ 20.000 frt. — A rendkívül költségvetésben előirányzott tételk is csekély módosítással megszavaztattak. A kultusminiszteri költségvetés tárgyalásánál a központi igazgatásra előirányzott 257,984 frt helyett megszavaztatott 254,584 frt ; fedezetül a közalapítványok részéről 41,808 frt. A tankerületi főigazgatóságok költségei 28,200, a népnevelési tanfelügyelőké 232,740 és a vizsgáló bizottmányoké 8500 írtban állapíttattak meg. Az egyetemi tanárok fizetése — kivéve a hittudományi kart — 2500 írtra emeltetett. A többi tételek is rendesen helyben hagyattak ; kiemeljük a következőket : a fennálló tanítóképezdék szükségleteire 247,400 frt, az újonnan Kolozsvárit, Csongrádon és Iglón felállított férfi- és nőképezdékre 105,000 frt, népnevelési szükségletekre 703,052, a népnevelési lapnak két nyelven való kiadására 30,000 frt, felnőttek oktatására 70,000 frt. A közoktatási minisztérium részére kért póthitelről szóló törvényczikkben 100.000 főt szavaztatott meg. A nagyszebeni árvaházra nézve a bizottság elhatározta azon elvet, hogy miután az ország közjövedelméből felekezeti intézetet nem segélyezhet, a miniszter a jövő évi költségvetés előterjesztésekor adjon javaslatot, hogy ez intézet vagy felekezeti jellegét veszítse el, vagy pedig az országos segély megszüntettessék. A honvédelmi minisztérium költségvetésében a rendes szükséglet 6.690,652 írtban irányoztatok elő, tehát 1.139,932 írttal több, mint a jelen évre; csekély módosítással valamennyi tétel elfogadtatott, csupán a betegápolásra előirányzott összegnél történt jelentékeny törlesztés, mennyiben az előirányzott 175,357 frtnyi összeg helyett 87,678 főt szavaztatott meg, a rendkívüli szükséglet tételei is mindannyian elfogadtattak. Maros-Vásárhely képviselő-testületének i. e. okt. 16-kán tartott közgyűlése. (Folyt. és Vége.) Szarvadi L. előterjeszti törvényszéki elnök és miniszteri biztos Damokos Antalnak átiratát, melyben a tanácsot három dolognak kieszközlésére kéri, u. m.: a ta-