Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-11-25 / 94. szám
V Szerkesztői szállás : Kazinczi utcza 811 sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. ívadó-hivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj ! Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegilleték minden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben: Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 11. sz.). Harmadik évfolyam.___________ 94. sz. M.-Vásárhelytt, 1871 szombat, november 25. SZÉKELY HÍRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-egylet“ közlönye. Megjelenik a lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR : Félévre........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ LAP A jogász-egylet saját rovata. A marosvásárhelyi jogász-egylet igazgató választmánya i. é. november 18-án délután a kir. táblai épületben ülést tartott, melyen a választmányi tagok s az egylet tisztviselői csaknem teljes számmal jelentek meg, s melyet az elnök b. Apor Károly egy jobb jövőt reméltető, s a tagokat a múlt évinél kitartóbb munkálkodásra buzdító beszéddel nyitott meg. A tanácskozás első tárgya az egylet közlönyének, a „Székely Hírlap“-nak, mint egyszersmind az egylet közlönyének fentartása volt, mit a nov. 10-diki közgyűlés utasított a választmány elébe. Elnök felemlíti, hogy egy programmot s egy előfizetési felhívást kell a választmánynak szerkesztenie, minthogy az év vége közéig. Szükséges volna azonban, hogy ne csak 3—4 egyén vegyen részt a lap szellemi támogatásában, hanem minél többen egyesüljenek e czélra, s e végre felszólítás intéztessék a tagtársakhoz, hogy akik közreműködésüket felajánlják, azt aláírva, név szerint is felemlíttessenek a programoiban. Gyarmathy Sámuel tudatja, hogy a programm iránt már értekeztek Dózsa Dániellel, s ez utóbbi az iránt egy javaslatot olvas fel, mire vonatkozólag Szolga Miklós fejezé ki óhaját, hogy miután a nagygyűlés határozata szerint a jogász-egylet közlönye pártszempontot nem képviselhet, ezt a programmban is világosan hangsúlyozni kellene. Miután a felolvasott programm határozott kifejezést adva annak, hogy a jogász-egylet, mint amely a hazai jogélet fejlesztését és a törvény iránti tisztelet megszilárdítását tűzte feladatául, az ország alaptörvényeit megtámadni nem fogja és arra tért nem is nyit, a reformkérdések terén pedig teljesen szabad mozgást nyit minden tárgyilagos vitának, a személyes polémiát merőben kizárva közlönyéből, a programm elfogadtatott, s az az egylet tagjai közt köröztetni fog, hogy akik, mint munkatársak jelentkezni kívánnak, azt aláírják. Ezután elnök tudatván a választmánnyal, hogy az egylet közlönyének eddigi szerkesztője a szerkesztőséget tovább megtartani nem hajlandó és újévre felmondását többször nyilatkoztatta, a leendő szerkesztő személye iránt keletkezik érdekes és hosszas vita, melyben fölemlíttetett, hogy most a szervezés küszöbén nehezebb arra termett szerkesztőt kapni, annyival is inkább, mert az egylet nem képes úgy honorálni, hogy egyenesen arra támaszkodjék, de másfelől úgy a közreműködő tagok aláírására, mint az előfizetésekre nézve igen nagy befolyással lévén a szerkesztő kiléte, aziránt mielőbb tisztába kell jőni. A többek által folytatott eszmecsere után abban történt megállapodás, miszerint elnök bízatott meg, hogy Dobolyi Sándort szerkesztőnek megnyerni igyekezzék, esetleg más alkalmas egyénnel is értekezzék, az egylet titkárai pedig mint segédszerkesztők működnének közre. A lap szakrovatait illetőleg Gyarmathy óhajtaná, hogy mindenki nyilatkoznék, mire vállalkozik. Dózsa D. szerint úgy kellene, hogy rendszeresen jöjjenek jogtudományi czikkek, de azoknak előbb át kellene menni a jogász-egylet jóváhagyásán, s csak a szakosztályok által elfogadott czikkek nyomatnának ki, mi tekintélyt kölcsönözne a lapnak. A helybeli jogtudománnyal foglalkozó tagok, évenkint egy-két czikket, mindenki egy pár évnyit állítna ki a jogtudomány köréből, egyszersmind 3—4 magyarországi renomistabb turista is felszólíttathatnék, hogy bár egy-két czikket adjon be, mire az egylet áldozhatna is, mert ezáltal egy egész kis irodalom indulna meg, s a lap renoméja és komoly, szolid iránya emelkednék. Hajdú Mózes és mások ez utóbbi nézetet nem oszták, azonban néhány magyarországi hírnevesebb jogtudományi író, valamint a vidéki kapacitások is fel fognak a programm közlése mellett hivatni, hogy részt vegyenek, mint akikről tudatik, hogy munkások ilyen dolgokban. Gyarmathy indítványozza, hogy a hírlap előfizetési ára 6 írtra szállíttassák le évenként. Dr. Soós inkább óhajtaná, hogy a 8 írt előfizetési árért hetenként legalább is háromszor jelennek meg tetszetősb alakban, s a rovatok állandóan megtartatván, a bel- és külföldi politikai eseményekkel a mostaninál részletesebben foglalkoznék, végül minden számában eredeti, s a többi ideérkező hírlapokénál frissebb távsürgönyök is adatnának, mikor egész valószínűséggel előfizetőinek száma is tetemesen emelkednék, mert akkor a bel- és külföldi eseményekkel megismerkedni kívánók igényeit is kielégítené az, s előfizetői nem lennének kénytelenek, mint most, a „Székely Hírlap“ mellett még valamely más politikai lapot is járatni. E kérdés fölötti határozás azonban a szerkesztő és kiadóval kötendő szerződéstől függvén, mielőtt a választmány a fölött döntene, még előbb az új szerkesztő aziránti propositiói lesznek bevárandók. Elnök előterjeszti, hogy a szakosztályok újból alakítandók, s ez a választmány teendője lévén, a szakosztályok múlt évi elnökei szólíttassanak fel, hogy osztályaikat egybehivánzottan mondjanak le s nyújtsanak alkalmat, hogy azok magukat újból szervezzék, s működésüket mielőbb megkezdjék. Ügyvéd Szentgyörgyi György írásbelileg kéri magát a jogász-egylet tagjai közé felvétetni. Nemes Sámuel ajánlata folytán az alapszabályokhoz képest titkos szavazás történt a felvétel iránt; a beadott 18 szavazatlap kivétel nélkül igenlőleg hangzott. Egyéb tárgy nem lévén, elnök az ülést feloszlatta Itt a vasat ! (jj) Ami után annyit és oly hosszú évek során át epekedtünk : itt van, itt városunk kapuja előtt ! Városunknak egyik volt követe, ki sok világot látott, évekkel ezelőtt, mikor úgy vártuk azt a drága vasutat, sok számtalanszor majd a szivünket repesztette meg ékes beszédjeivel, mikor a vasút áldásait dicsérte előttünk. Most, hogy eljött a vasút, a megnyitás estvéjén megint majd a szivünket repesztette meg azzal a sok szomorú, keserves jóslattal, hogy mennyi bajt, mennyi elerkölcstelenedést és idegen, mindent felfaló cserepár népet hoz majd ide ez a drágaságos vasút!.. Uram isten, melyik lesz már most az igaz a kettő közül : az, amit akkor mondott, vagy pedig emez, amit most kibeszélt? Higyyünk, ne higyjünk?... Legjobb lesz tán mégis arra bízni odafenn, aki igazgatja a napot és az emberek és népek sorsát... Mi pedig tán látnánk dolog után, mert úgyis hiába találgatjuk, semmi sem lesz a dolgunkból, amíg kézzel és észszel magunk meg nem próbáljuk. Annyit csakugyan mégis igazába megtanulhatunk a mi ékesen szóló volt követünktől , hogy ha mi magunk nem tápászkodunk jóformán szerteszélylyel magunk körül, hát bizony most nagyon könnyű idejönni akármilyen messziről, s majd igazán ide is jön az, aki másutt már szűken fér, s ha itt jobbra-balra olyan tátongó üres helyet lát, majd reátoppan ő, s hogy jó zsíros vagy jó hajlékony lesz , könnyen megragad, gyökeret ver itt, mint a fűzgaly, még ha félig száraz is. Hogy mihez fogjunk, hol kezdjük ? Biz ez nem épen a legutolsó kérdés ! Ha jól megtekintjük, azon vesszük észre magunkat , hogy nincs mit válogatni. Meg kell azt kezdeni mindenes-mindenütt ! — egyszerre és szaporán. Mert amíg jól körülnéznek vagy körül is gondolnak , addig már vagy a nyersbőrt, vagy a talpat, vagy a fát, vagy a kész asztalosmunkát, vagy a kendert, vagy a kész szövetet nagy markokkal elkaparintották előlünk. Mihelyest csak az egyiket elkaparintották kezünkből : már akkor meggyűlt a bajunk a másikkal is, mert azt az egyiket már tőle, az idegentől kell megvenni, a pénz nekie megy. Ha meszszünnen hoznak ide portékát , az lenyomja a miénknek az árát; amit tőlünk messze földre visznek , annak itt nálunk csak nagyon olcsónak szabad lenni. Akár hoznak, akár visznek, ha más hozza és más viszi : a haszon itt is túl is nem a mi zsebünkbe cseppen__ Itt az egész tudomány ! Ennyit már csak mi is értenénk talán ? és el is találnék, csak amig neki fogunk. Kicsit együgyü példa, de azért igaz : egy véka krumpliért ma nálunk szinte másfél pengőt kérnek a mi hatodik kézbeli piaczunkon a mi spekulációra termett székely menyecskéink. Hátha csak úgy tréfaképen egyet gondolna egy pár életrevaló gazda s elmenne egy pár ezer üres zsákkal krumpliszüretre a Bánátba vagy egyedüvé, ahol bútól őszül a teli krumpli-vermes gazda ebben az esős őszi időben, mely a drága krumplit pocsékká teheti ? ! Váljon nem épen így lehetne-e egy kis olcsóbb hájzsírra, vagy épen csirke- és libahúsra, tojásra, sőt, még tejfölre is szert tenni ? Mert mi tűrés, mi bizony megszoktuk itt az ilyen ízletes falatokat, és most pedig ezek olyan drágák itten, hogy akár a patikában is árulhatnák enynyiért... No, de ezek csak aprólékos dolgok, ámbár próbacsinálásra igenis alkalmasak. De hogyan leszünk a nagyobb, pénzbe menő dolgokkal ? Az ám, pénz kell azokhoz, nem csak könynyű tudomány. Hogy valami túlságos sok pénz volna itt, azt úgy sem hinnék el, ha mondanék is. Mindazáltal csak van itt pénzecske, egy kis hitele is van annak, akinek becsülete van. Ha egy ilyen kis pénz valamiben nem futja, azért még kár volna mindjárt abban hagyni. Ha egy néhány, ha több ilyen „kis pénzt“ összetesz az ember, nyomban „nagy pénz“ válhatik belőle, s ezzel aztán neki vághatunk. Több kis pénz , több emberé, s ez minálunk persze, egy cseppet baj... mert a magyar, sokat akar!... Hanem mikor aztán belátja, hogy „nincs más mód“, most mindjárt elnyel a víz egyenként, akkor aztán „egyet akar a magyar“. Most hát épen úgy is leszünk, s ennélfogva azt reméljük, hogy ha tán egyéb semmi jót sem hozott is nekünk a drága vasút, azt az egyet elhozta , hogy ezután immár jobban egyet fogunk érteni, testvér testvérrel, szomszéd szomszéddal, mert inkább egymásra leszünk szorulva. A „balpárti“ nem fog többé úgy haragudni a „jobbpártira“ csak azért, mert másik párti, mert hisz mind a kettő most látja, hogy az a vasút, amelyért jobb- vagy balpárti lett, csak úgy használhat valamit mind a kettőnek, ha kezet fogva, vállvetve igyekszünk családunk, városunk és hazánk fölvirágoztatására ! ORSZÁGGYŰLÉS. A nov. 13-ai ülésben Paulovics István interpellációt intéz a miniszterelnökhöz vonatkozólag a közös külügyminiszter által a keleti viszonyok ügyében kibocsájtott diplomatiai jegyzékre, és a dunai fejedelemségeknek különösen adott biztatásokra. Ugyancsak ő egy külön interpellate intéz a pénzügyminiszterhez a volt horváth bán Rauch Legin báró