Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-07-15 / 56. szám
VI. évfolyam 56 873.Vásárhelytt, szerda, julius 15. 1874. SZÉKELY HIRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadói hivatal: A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal; Pesten: Lang Leopold, Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. sz.) Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre..........................................3 írt. Negyedévre................................ . 1 , 50 kr. Előfizetési felhívás: a „Székely Hírlap“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász-Egylet“ közlönye. 1874. évi második félévi folyamára. Előfizetésik.i . Jul.—dlecz. hat hóra 3 frt — kr. Jul. -sept. három hóra 1 „ 50 „ JHF"» Az előfizetési pénzeket kérjük postán tátványnyal Maros-Vásárhelyre az ev. ref. fütanodai könyvnyomdába, a ,,Székely Hírlap*' kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi július 1-én kezdve, helyi ref. főtanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pénzeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők. Felhívás! A maros-vásárhelyi jogász-egylet ig. választmányának f. évi jul. 15., azaz a jövő szerdán d. u. 4 órakor a kir. táblai épület nagytermében gyűlése leend. Tisztelettel kéretnek föl a t. választmányi tag urak e gyűlésen való szives megjelenésre. Maros-Vásárhelytt, 1874. jul. 14. Báró Apor Károly, egyleti elnök. Kuti Albert, titkár. M.-Vásáry, 1874. jul. 14-én. Igen elterjedt nézet, miként igazságszolgáltatásunk jeleni állapota nem csak rosz, hanem szerfölött drága is. E nézet első részét vitatnunk nem lehet, nem áll hatalmunkban; ami azonban a drágaság kérdését illeti, ellene mondunk e nézet alaposságának. Az tény, hogy az államgépezetnek több más szervei is vannak, melyek igen sokba kerülnek, s ilyen, főleg a pénzügy, melynek kezelése a közjövedelmek nagy részét fölemészti; való továbbá, hogy a kormányzati eljárás az eszközöktől lényegesen van feltételezve azon kiadások mennyisége, melyek a kormányra fordítandók és pedig anélkül, hogy a társadalmi eredmények, mely a kormányzat által előállítanak, jósága s tökélye kellő arányban állana a reáfordított költségekkel. Látjuk Angliában, mily drága az igazságszolgáltatás . Európa egy állama sem fordít annyit pénzt az igazságügyre, s mégsem dicsekedhetik azzal, hogy a jog érvényesítése ott is valami nagy jelentőségű szerepet játszana. Ha a többi európai állam igazságügyi adatait használjuk, s államunk tényleges körülményeivel hasonlítjuk össze, azon tapasztalatra jövünk, miként igazságszolgáltatásunk valamennyi közt legelsőbb. Ezzel azonban koránt sem állítjuk azt, hogy ne találhatnánk nálunk is egyes pontokat, melyeknél költségkímélést eszközölhetnénk. Legtöbben a hivatalnokok tömege ellen intézik támadásaikat, s azok apasztásában látják a költségek megtakarítását. Mi azonban e nézethez nem csatlakozhatunk. A hivatalnoki személyzet legnagyobb contingensét, ugyanis a bírói osztály állítja elő, s épen ez az, mihez legnehezebb hozzáférhetni, mit nem szabad könnyedén megtámadni. A birói osztálynak államunkban a legkivételesebb, legkiváltságosabb állást kell elfoglalni ; kezei közé van letéve a jog érvényesítése, mi az állam életfeltételét képezi, minek tehát állandónak, a véletlen és önkény változandóságain túlemelkedettnek kell lennie. A bírói személyzet apasztását csak azon esetben hisszük kivihetőnek, ha törvénykezési eljárásunk egyszerűsíttetik, s az írásbeli formalitások lehető legkissebb mértékre szoríttatnak. Ezen reformra kellene egyik legnagyobb figyelmet fordítani azoknak, kik ez idő szerint perrendtartásunk reformjavaslatával foglalkoznak; ez által a hivatalos teendők fogyaszttatnának, ez pedig a személyzet kevesbítését tenné lehetővé. Nagy befolyással lenne továbbá a bírósági illetőség, hatáskör összébb szorítása is, mit főleg a közjegyzőség mielőbbi behozatalával hiszünk leginkább elérhetőnek. Szintén jó hatású lenne a perlekedési törekvés csökkenése is, mi a perek tömegét, s ebben a bíróságok munkakörét kevesbítené. Erre szolgálhatnának azon intézmények és szervezetek, melyek a perlekedés, a perek megelőzése, s a viszálkodó felek kibékítésére vezethetnének. Mindezen segélyeszközöknek útjában áll azonban a bíróság lényegéhez tartozó elmozduhatlanság, melyet nagy meggondolatanság volt törvényhozásunktól épen akkor proclaraálni, mikor magát az egész bírósági rendszert és szervezetet csak kísérlettül állította föl. Továbbá az igazságszolgáltatási és bírósági szervezet állandósítása egy oly elv, melyhez a jogbiztonság,s jogrend vitális érdekei kapcsoljak. És ez okból nem lehet pártolnunk több javaslatot sem, habár azok pénzügyi megtakarításokra vezethetnének is. Hosszabb idő óta reformjavaslatok és tanácskozások tárgyát képezi a semmitőszék megszüntetése. Midőn ezen most oly nagy tekintélyű bíróságot létesítettük , emlékszünk mily nagy volt a vita, hogy államunk számára két legfőbb törvényszék miért állíttatik fel; most azonban igen veszedelmes experimentációnak tartanók eltörlését egy oly intézménynek, mely perrendszerünkkel egészen összeforva van, s mely joggyakorlatunk mindennapi szükségleteibe s alakulásaiba oly mélyen benőtte magát. A királyi táblák felosztása szerintünk most még a szóbeliség behozataláig szintén kivihetetlen, de költséges is. Ezekből láthatjuk, hogy megtakarítások ez idő szerint, ha csak nem akarjuk, hogy igazságszolgáltatásunk még silányabbá tétessék, igazságügyi adminisztrácziónknál aligha létesíthetők. Minthogy előfordul, hogy némely bíróságok a telekkönyvi ügyekben megbízottak és ügyvédek által megbízóik nevében beadott folyamodványoknak az illető meghatalmazó levéllel leendő fölszerelését nem követelik, minthogy továbbá a telekkönyvi rendtartás 119. és 120. § -ai értelmében csak az ott elősorolt esetekben vannak némely személyek arra jogosítva, hogy mások nevében különös megbizás nélkül kérvényt nyújthassanak be ; minthogy végre egyrészről a megbízás igazolása nélkül beadott folyamodványokra hozott birói határozatból azon félre, kinek nevében, de meghatalmazása nélkül nyújtatik be a folyamodvány hátrány származhatik, más részről pedig a megbízó levél hiányából az államra nézve a bélyegjövedék apadása által mindenkor kár származik , figyelmeztetk az első folyamodású kir. törvényszékek elnöke és a telekkönyvi hatósággal fölruházott járásbíróságok főnökei további intézkedés végett a telekkönyvi rendtartásnak 129. §-ára, mely szerint, ha a telekkönyvi kérvényben oly hiányok fordulnak elő, melyek a kérelem megengedését nem gátolják, a kérelem érdeme iránt határozat hozandó ugyan, de egyúttal a hiány pótlása is elrendelendő ; valamint az 1874. 54. t. sz. 553. §-ára is, mely szerint a meghatalmazványnak, mely nem ügyvéd részére állittatik ki, hitelesitettnek kell lenni. A pénzügyi bírságoknak fogságbüntetésre való átalakítása ügyében az igazságügyminiszter következő rendeletet intézett az első folyó törvényszékekhez: Hivatalos uton nyert tudomás szerint, a pénzügyi bírságoknak behajtatlanságuk esetében fogságbüntetésre való átalakítására nézve a kir. törvényszékek eltérő eljárást követnek. — Ennek megszüntetése végett, az 1873. XXXIX. t. ez. 3. §-a alapján figyelmeztetem a kir. törvényszéket, hogy azon szabályok között, melyek az imént idézett t. ez. 1-ső, illetve az 1868 XXI. t. ez. 108. §-a, és ezt megelőzőleg 1867. évi márczius hó 26-án 200. sz. a. kibocsátott pénz és igazságügyminiszteri rendelet l-ső pontja által föntartattak, — azon rendelet is foglaltatik, mely a pénzügyi biságoknak behajthatlanságuk esetére fogságböntetésre való átalakítására tárgyában a cs. kir. igazság- és